„Mi szövődik Franciaországban?”

„Kedvelt szabadság istensége” — ezek a szavak Franciaország nemzeti himnuszából, a Marseillaise-ből valók. Kétségtelen, hogy a szabadság értékelendő, ám Franciaországban az elmúlt évek eseményei miatt az embereket nyugtalanítja, hogy aláássák az alapvető szabadságjogokat. Ezért 2000. november 3-án, pénteken Jehova Tanúi tízezrei összesen 12 millió példányt terjesztettek el egy különleges traktátusból, melynek a címe ez volt: „Que se trame-t-il en France? Les libertés pourraient-elles régresser?” (Mi szövődik Franciaországban? Hanyatlik a szabadság?)

JEHOVA TANÚI most már évek óta támadás céltáblái Franciaországban, hiszen a politikusok és a szektaellenes csoportok ellenük fordultak. Ennek következtében a Tanúknak országosan is, gyülekezetekre lebontva és egyénileg is nehézségeik támadtak. 2000. június 23-án azonban a Conseil d’État, vagyis Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága mérföldkőnek számító döntést hozott, amely megerősítette 31 alsóbb bíróságnak több mint 1100 esetben kinyilvánított egyöntetű véleményét. A legfelsőbb bíróság megerősítette, hogy a Jehova Tanúi által bemutatott imádat teljesen összhangban van Franciaország törvényeivel, és a Királyság-termeik ugyanolyan adómentességre jogosultak, mint amelyek más vallásokat megilletnek.

A francia pénzügyminisztérium azonban úgy ahogy van, figyelmen kívül hagyja ezt a döntést, és továbbra sem hajlandó megadni Jehova Tanúinak azt az adómentességet, amelyet a törvény a vallásszervezeteknek biztosít.  Sőt, a minisztérium 60 százalékos adó megfizetésére kötelezi a Tanúkat a tőlük és az 1500 helyi gyülekezetükkel kapcsolatot ápoló barátaiktól befolyó adományok után. Ez ügyben jelenleg is folyik a pereskedés.

A korábban említett kampánynak * az volt a célja, hogy napvilágra hozza ezt a paradoxont, valamint hogy kiemelje, milyen veszélyek rejtőznek az ilyen önkényes adóztatás és a törvényjavaslatok mögött, hiszen ezek minden ember vallásszabadságát aláássák.

Egy hosszú nap

Hajnali két órakor néhányan a Tanúk egyes gyülekezeteiből a vasútállomások, a gyárak és a repülőterek környékén elkezdik a terjesztést. Hat órakor Párizs életre kel. Mintegy 6000 önkéntes áll egy-egy kiszemelt ponton, hogy találkozzon a munkába igyekvő ingázókkal. Egy fiatal asszony megjegyzi: „Dicséretes, amit a vallásszabadságért tesznek, mert itt nem csak Jehova Tanúiról van szó.” Marseilles-ben több mint 350 Tanú osztogatja a traktátust a metróállomásokon és az utcákon. Egy óra sem telik bele, és a nemzeti rádió bejelenti a kampányt, s közli a hallgatókkal, hogy ne lepődjenek meg, ha Jehova Tanúi megszólítják őket. Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságának székhelyén a központban lévő állomáson megforduló utasok türelmesen sorban állnak, hogy kaphassanak egy példányt a traktátusból. Egy ügyvéd megjegyzi, hogy bár más a meggyőződése, mint nekünk, érdeklődéssel figyeli az ügyünket, mivel a küzdelmünk lényegbevágó és igazságos.

Nyolc órakor a heves esőzés ellenére 507 Tanú fésüli át az alpesi város, Grenoble utcáit, vagy helyezi a traktátust a postaládákba. Az autósok és a villamosvezetők a történtek láttán megállnak járművükkel, hogy kérjenek egy példányt. A nyugaton található Poitiers városában a kilenc órakor beérkező vonat utasainak már van traktátusuk, mivel az indulás helyszínén kaptak. A német határ közelében lévő Mulhouse-ban 40 000 példányt osztottak ki eddigre.

Tíz órára sok gyülekezet a traktátusainak már több mint a felét elterjesztette. A délelőtt folyamán alig akad valaki, aki nem fogadja el a kiadványt, és sokakkal érdekes beszélgetést folytatnak a Tanúk. A svájci határtól mindössze 80 kilométerre elhelyezkedő Besançonban egy fiatalember érdeklődik a Biblia iránt, és azt kérdezi, miért engedi meg Isten a szenvedést. A Tanú felajánlja, hogy folytassák a beszélgetést a közeli Királyság-teremben, ahol azon nyomban elkezdik a bibliatanulmányozást a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetből.

Délben sok Tanú arra használja az ebédszünetét, hogy egy-két órát prédikáljon. Egész délután folyik a traktátus terjesztése, és nem egy gyülekezet délután három-négy óra tájban befejezi a munkát. A pezsgő hazájának fővárosában, Reimsben olyan emberek, akik korábban már összeköttetésben álltak Jehova Tanúival, vagy akár még tanulmányoztak is, most elmondják, hogy szeretnék felújítani a kapcsolatot a gyülekezettel. Bordeaux-ban három házi bibliatanulmányozás kezdődik. Ugyanitt egy Tanú, amikor belép egy boltba, hogy újságot vásároljon, megpillant egy halom traktátust a pulton. A bolttulajdonos — aki korábban Tanú volt — kapott a kiadványból, és felismerve a jelentőségét, fénymásolatokat készített arról, hogy maga is osztogathassa.

 A normandiai Le Havre-ban egy protestáns asszony megdöbbenve hallja a rádióban, hogy Jehova Tanúi adományaira adót vetettek ki. Mohón veszi át a traktátust, és gratulál a Tanúknak azért, hogy bátran beszélnek erről az igazságtalanságról. Este 19.20-kor Lyonban a helyi tévé híradójában a következő szavakkal számolnak be a kiadvány terjesztéséről: „Ma délelőtt könnyebb volt kitérni az esőcseppek elől, mint Jehova Tanúi traktátusai elől.” Két Tanúval interjút készítenek, akik elmagyarázzák, miért indult ez a kampány.

Azok a Tanúk, akik már alig várták, hogy a munkájuk után bekapcsolódhassanak a traktátus terjesztésébe, most a hazafelé tartó ingázóknak osztogatják a kiadványt, vagy a postaládákban helyezik el azokat. Olyan városokban, mint Brest és a porcelánjáról híres Limoges, az emberek este 11-kor a moziból jövet kapnak utolsókként aznap az olvasnivalóból. A megmaradt példányokat összegyűjtik, és másnap reggel osztják szét.

Az eredményekről

Az egyik Tanú ezt írta: „Az ellenségeink azt hiszik, hogy most legyengítenek bennünket, pedig ez egyáltalán nem így van; épp az ellenkezője történik!” A legtöbb gyülekezetben a Tanúknak több mint a 75 százaléka részt vett aznap a munkában, és egyesek 10, 12 vagy 14 órát töltöttek ezzel a tevékenységgel. Franciaország északi részén, Hemben az egyik Tanú az éjszakai műszak után ment terjeszteni a traktátust, hajnali öt órától délután háromig. A közeli Denain-ben, ahol már 1906 óta van gyülekezet, 75 Tanú 200 órát fordított pénteken a traktátus terjesztésére. Mások az idős kor, a betegség és a rossz időjárás ellenére szintén elszántan közreműködtek. Le Mans-ban például három, 80 év körüli hölgy két órán keresztül rakosgatta a traktátust a postaládákba, miközben egy tolókocsis Tanú a vasútállomás előtt osztogatta a kiadványt. És milyen buzdító volt látni, hogy olyan Tanúk, akik korábban tétlenek voltak, most részt vettek ebben a nem mindennapi tevékenységben!

Kétségtelen, hogy ez a terjesztés nagy tanúskodás volt. Minden társadalmi rétegből való emberek kaptak egy példányt a traktátusból, és közülük sokan voltak olyanok is, akiket amúgy ritkán lehet otthon találni. Többen úgy érezték, hogy ez az akció nemcsak a Tanúk érdekeit védte, hanem minden francia ember lelkiismereti és vallásszabadságát. Ennek bizonyítékaként a nagyközönségből sokan kértek további példányokat a traktátusból, hogy adhassanak a barátaiknak, kollégáiknak vagy rokonaiknak.

Jehova Tanúi Franciaországban igenis büszkén ismertetik Jehova nevét, és védelmezik a Királyság-érdekeket (1Péter 3:15). Őszintén remélik, hogy ’továbbra is nyugodt és csendes életet élhetnek teljes, Isten iránti odaadással és komolysággal’, valamint hogy ezrek fognak még csatlakozni hozzájuk égi Atyjuk, Jehova dicséretében (1Timóteus 2:2).

[Lábjegyzet]