Kísérni fognak Jehova áldásai?

„Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára” (5MÓZES 28:2, Újfordítású revideált Biblia).

1. Min múlott az, hogy az izraeliták áldásban vagy átokban részesülnek-e?

NEGYVENÉVES pusztai vándorlásuk vége felé az izraeliták Moáb mezőségén táboroztak. Előttük volt az Ígéret földje. Mózes éppen azt a bibliai részt írta, melyet ma a Mózes 5. könyveként ismerünk, és belefoglalta az áldásokat és az átkokat. Ha Izrael népe ’hallgatott az Úr szavára’, és engedelmeskedett Istennek, akkor áldások ’kísérték’ őket. Jehova szerette őket mint „tulajdon népét”, és szerette volna az érdekükben megmutatni az erejét, de ha nem hallgattak rá, biztosra vehették, hogy átkok kísérik majd őket (5Mózes 8:10–14; 26:18; 28:2, 15).

2. Milyen mögöttes jelentésük van az 5Mózes 28:2-ben „hallgat” és „kísér” formában visszaadott héber igéknek?

² Az 5Mózes 28:2-ben a „hallgat” formában visszaadott héber ige folyamatos cselekvésre utal. Jehovára nemcsak alkalomadtán kell hallgatnia a népének, hanem az egész életüket ez kell hogy jellemezze, és csak ekkor kísérik őket Isten áldásai. A „kísér” szóval fordított héber igéről úgy vélik, hogy egy vadászkifejezés, mely leggyakrabban azt jelenti, hogy ’utolér’ vagy ’elér’.

3. Hogyan lehetünk olyanok, mint Józsué, és miért létfontosságú ez?

³ Az izraeliták vezetője, Józsué úgy döntött, hogy hallgat Jehovára, ezért tapasztalta az áldásait. „Válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok . . . én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” — mondta Józsué. A nép erre ezt válaszolta: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!” (Józsué 24:15, 16). Józsué a nagyszerű magatartásának köszönhetően nemzedékének ahhoz a kis hányadához tartozhatott, amelynek kiváltsága volt belépni az Ígéret földjére. Ma egy jóval különb Ígéret földjének a kapujában állunk — nem vagyunk már messze a paradicsomi földtől, mely sokkal gazdagabb áldásokat tartogat az Isten helyeslését élvező egyéneknek, mint amelyek Józsué napjaiban kiáradtak. Kísérnek majd téged ezek az áldások? Igen, ha hallgatsz Jehovára. Segíthet megerősíteni az erre vonatkozó elhatározásodat, ha végiggondolod az ókori Izrael nemzeti történelmét néhány személy tanulságos példájával együtt (Róma 15:4).

 Áldás vagy átok?

4. Mit adott meg Isten válaszul Salamon imájára, és hogyan kell éreznünk az ilyen áldásokkal kapcsolatban?

⁴ Salamon király uralkodásának a legnagyobb részében az izraeliták rendkívüli áldásokat kaptak Jehovától. Biztonságban éltek, és bőven kijutott nekik a jóból (1Királyok 4:25). Salamonnak legendás volt a gazdagsága, bár ő sohasem kért anyagi gazdagságot Istentől. Amikor még fiatal és tapasztalatlan volt, „engedelmes szívért” imádkozott, és Jehova teljesítette a kérését, bölcsességgel és értelemmel áldva meg őt, ami képessé tette arra, hogy megfelelően tudja ítélni a népet, különbséget téve jó és rossz között. Noha Isten gazdagságot és dicsőséget is adott neki, Salamon fiatal korában a szellemi gazdagság mindent felülmúló értékét tartotta a legnagyobb becsben (1Királyok 3:9–13, NW). Akár bővelkedünk anyagi javakban, akár nem, mennyire hálásak lehetünk, ha Jehova áldásainak örvendünk, és szellemileg gazdagok vagyunk!

5. Mi történt, amikor Izrael és Júda népe nem hallgatott Jehovára?

⁵ Az izraeliták nem értékelték Jehova áldásait, és mivel nem hallgattak rá, az előre megjövendölt átkok kísérték őket. Ennek az lett a következménye, hogy az ellenségeik legyőzték őket, majd Izrael és Júda lakóit fogságba vitték (5Mózes 28:36; 2Királyok 17:22, 23; 2Krónika 36:17–20). Vajon Isten népe megtanulta a szenvedéseiből, hogy csak azokat kíséri Jehova áldása, akik hallgatnak rá? A szülőföldjére i. e. 537-ben visszatérő zsidó maradéknak lehetősége volt, hogy kimutassa, „bölcs szívet” szerzett-e, és ráébredt-e annak szükségességére, hogy Istenre kell hallgatnia (Zsoltárok 90:12).

6. a) Miért küldte el Jehova Aggeus és Zakariás prófétát a népéhez? b) Milyen alapelv mutatkozik meg Isten Aggeuson keresztül küldött üzenetében?

⁶ A hazatérő zsidók felállítottak egy oltárt, és hozzáfogtak a jeruzsálemi templom újjáépítéséhez. Ám amikor erős ellenállással kerültek szembe, lanyhult a buzgóságuk, és abbahagyták a munkát (Ezsdrás 3:1–3, 10; 4:1–4, 23, 24). Ráadásul kezdték a személyes kényelmüket előtérbe helyezni. Isten ezért elküldte Aggeus és Zakariás prófétát, hogy felélesszék a nép buzgóságát az igaz imádatért. Aggeuson keresztül Jehova ezt mondta: „Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez [az imádati] ház romban áll? . . . Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek . . . a bérlő is lyukas zacskóra bérel” (Aggeus 1:4–6). Ha valaki az anyagi dolgokat hajszolva feláldozza a szellemi érdekeket, az nem eredményezi Jehova áldását (Lukács 12:15–21).

7. Miért mondta Jehova azt a zsidóknak, hogy „gondoljátok meg jól a ti útaitokat”?

⁷ Mivel a zsidókat annyira lefoglalták az ügyes-bajos dolgaik, megfeledkeztek arról, hogy Isten áldásait — az esőt és a termő időszakot — csak akkor kapják meg, ha még az ellenségeskedéssel szembenézve is engedelmesek maradnak (Aggeus 1:9–11). Mennyire találó hát a figyelmeztetés: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” (Aggeus 1:7). Jehova tulajdonképpen ezt mondta nekik: „Gondolkodjatok el! Vegyétek észre az összefüggést aközött, hogy a munkátok hiábavaló a szántóföldön, és aközött, hogy az imádati házam romokban áll!” Jehova prófétáinak ihletett szavai végül elérték a nép szívét, ami abból is látszik, hogy folytatták a templom újjáépítésének a munkálatait, és be is fejezték i. e. 515-ben.

8. Mit tanácsolt Jehova a zsidóknak Malakiás napjaiban, és miért?

⁸ Később, Malakiás próféta napjaiban a zsidók újra ingadozni kezdtek szellemileg, sőt olyan áldozatokat mutattak be, melyek elfogadhatatlanok voltak Isten előtt (Malakiás 1:6–8). Ezért Jehova azt tanácsolta nekik, hogy vigyék be a tizedet a tárházába, és próbálják meg őt, hogy nem nyitja-e meg nekik az egek csatornáit, és nem áraszt-e rájuk áldást bőségesen (Malakiás 3:10). Milyen nagy ostobaság volt a zsidók részéről az, hogy kínkeservesen  dolgoztak olyasmiért, amit Isten bőségesen megadott volna nekik, ha hallgatnak a szavára! (2Krónika 31:10).

9. Melyik három bibliai személy életét fogjuk megvizsgálni?

⁹ A Biblia nem csupán Izrael nemzetének a történelméről számol be, hanem sok olyan személy életéről is, akik áldásokban részesültek vagy átkokat kaptak Istentől, attól függően, hogy hallgattak-e Jehovára vagy sem. Nézzük meg, hogy mit tanulhatunk három személy, Boáz, Nábál és Anna példájából. Olvasd el a róluk szóló történeteket a Ruth könyvében, az 1Sámuel 1:1—2:21-ben és az 1Sámuel 25:2–42-ben!

Boáz hallgatott Istenre

10. Milyen közös vonásai voltak Boáznak és Nábálnak?

¹⁰ Bár Boáz és Nábál nem voltak kortársak, volt néhány közös vonásuk. Például mindkét férfi Júda földjén lakott, gazdag földtulajdonosok voltak, és mindkettőjüknek különleges lehetőségük nyílt arra, hogy szerető-kedvességet mutassanak a szükségben lévők iránt. De ezzel véget is érnek a hasonlóságok.

11. Hogyan mutatta ki Boáz, hogy hallgat Jehovára?

¹¹ Boáz, aki az izraeli bírák korában élt, tisztelettel bánt másokkal, és az aratói nagyon tisztelték őt (Ruth 2:4). A Törvénynek engedelmeskedve Boáz gondoskodott arról, hogy a földjén maradjon a terményből a nyomorultaknak és a szegényeknek (3Mózes 19:9, 10). Mit tett Boáz, amikor megtudta, mi történt Ruthtal és Naómival, és látta, hogy milyen szorgalmasan fáradozik Ruth idős anyósáért? Különleges figyelmességgel bánt Ruthtal, és megparancsolta a munkásainak, hogy engedjék Ruthot a mezején gyűjtögetni. Boázról azt árulták el a szavai és szerető tettei, hogy szellemi ember, aki hallgat Jehovára, és ezért elnyerte Isten kegyét és áldásait (3Mózes 19:18; Ruth 2:5–16).

12—13. a) Hogyan mutatott Boáz mély tiszteletet Jehova megváltásra vonatkozó törvénye iránt? b) Milyen isteni áldások kísérték Boázt?

¹² Az volt a legszembetűnőbb bizonyítéka annak, hogy Boáz hallgatott Jehovára, hogy önzetlenül összhangban cselekedett Isten megváltásra vonatkozó törvényével. Boáz minden tőle telhetőt megtett annak biztosítására,  hogy rokonának, Naómi néhai férjének, Eliméleknek az öröksége Elimélek családjában maradjon. A „sógorsági házasság” elrendezése lehetővé tette, hogy egy özvegy hozzámenjen elhunyt férjének a legközelebbi hozzátartozójához, s így a születendő fiuk megkaphassa az örökséget (5Mózes 25:5–10; 3Mózes 25:47–49). Ruth felajánlotta, hogy Naómi helyett férjhez megy, mivel Naómi már túl volt azon a koron, hogy gyermeket szülhessen. Miután Elimélek egy közelebbi rokona megtagadta a segítséget Naómitól, Boáz feleségül vette Ruthot, és a fiukat, Obedet Naómi utódjának és Elimélek törvényes örökösének lehetett tekinteni (Ruth 2:19, 20; 4:1, 6, 9, 13–16).

¹³ Gazdag áldások kísérték Boázt, mivel önzetlenül betartotta Isten törvényét. Ruthtal együtt abban a kiváltságban volt részük, hogy fiuk, Obed által Jézus Krisztus ősszülei lehettek (Ruth 2:12; 4:13, 21, 22; Máté 1:1, 5, 6). Boáz önzetlen cselekedeteiből azt tanuljuk, hogy áldások kísérik azokat, akik szeretetet mutatnak mások iránt, és összhangban cselekszenek Isten követelményeivel.

Nábál nem hallgatott Istenre

14. Milyen ember volt Nábál?

¹⁴ Boázzal ellentétben Nábál nem hallgatott Jehovára, és áthágta Isten törvényét: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18). Nábál nem volt szellemi ember — „durva és rossz természetű” volt, és még a szolgái is „megátalkodottnak” tartották. A neve találóan jelentette azt, hogy ’bolond’ vagy ’buta’ (1Sámuel 25:3, 17, 25, Úf.). Hogyan reagált Nábál, amikor lehetősége nyílt rá, hogy kedvesen bánjon valakivel, aki szükséget szenved, és ez a valaki nem más, mint Dávid, Jehova felkentje? (1Sámuel 16:13).

15. Hogyan bánt Nábál Dáviddal, és miben tért el az ő bánásmódjától a feleségéé, Abigailé?

¹⁵ Amikor Dávid és az emberei Nábál nyájai közelében táboroztak, megvédték azokat a fosztogató hordáktól, és nem is kértek érte fizetséget. „Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal” — mondta Nábál egyik pásztora. Ám amikor Dávid követei élelmet kértek Nábáltól, az „rájuk förmedt”, és üres kézzel küldte el őket (1Sámuel 25:2–16, Úf.). Nábál felesége, Abigail azonnal élelmet vitt Dávidnak. Dávid forrt a dühtől, és azon volt, hogy megöli Nábált és az embereit. Abigail tette tehát sok ember életét mentette meg, és megóvta Dávidot attól, hogy vérbűnbe keveredjen. Nábál viszont túlságosan kapzsi és durva volt, ezért úgy tíz nappal később „megveré az Úr Nábált, és meghala” (1Sámuel 25:18–38).

16. Hogyan utánozhatjuk Boázt, és utasíthatjuk el Nábál útjait?

¹⁶ Mennyire más volt Boáz, mint Nábál! Kerüljük Nábál durva, önző útjait, és utánozzuk Boáz kedvességét és önzetlenségét! (Héberek 13:16). Ezt úgy tehetjük meg, ha megfogadjuk Pál apostol tanácsát: „amíg kedvező időnk van rá, cselekedjük a jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Galácia 6:10). Ma Jézus „más juhainak”, a földi reménységű keresztényeknek az a kiváltságuk, hogy jót tegyenek Jehova felkentjeivel, a 144 000 maradékával, akiknek halhatatlanság van biztosítva az égben (János 10:16; 1Korintus 15:50–53; Jelenések 14:1, 4). Jézus úgy tekinti ezeket a szerető cselekedeteket, mintha egyenesen vele tették volna, és ezeknek a jó dolgoknak a megcselekvése Jehova gazdag áldását eredményezi (Máté 25:34–40; 1János 3:18).

Próbák és áldások Anna életében

17. Milyen próbával találta szembe magát Anna, és mit tett ekkor?

¹⁷ Jehova áldása kísérte az istenfélő asszonyt, Annát is. Lévita férjével, Elkánával Efraim hegyvidékén élt. Mivel a Törvény bizonyos szabályozással lehetővé tette, Elkánának volt egy másik felesége is, Peninna. Anna meddő maradt, ami szégyen volt egy izraelita nőnek, Peninnának pedig több gyermeke is született  (1Sámuel 1:1–3; 1Krónika 6:16, 33, 34). Ám Peninna nemhogy vigasztalta volna Annát, hanem olyannyira érzéketlenül bánt vele, hogy a bosszantása miatt Anna sírt, és nem akart enni sem. Ráadásul ez „esztendőről esztendőre” megismétlődött, minden alkalommal, amikor a család Jehova házába ment Silóba (1Sámuel 1:4–8). Milyen szívtelen volt Peninna, és micsoda próbát jelentett ez Annának! Anna mégsem hibáztatta Jehovát, és nem is maradt otthon, amikor férje elment Silóba, ezért biztosra lehetett venni, hogy idővel gazdag áldás kíséri majd.

18. Milyen példát állított elénk Anna?

¹⁸ Anna szép példát állított Jehova napjainkban élő népe elé, különösen pedig azok elé, akiket talán nyers megjegyzésekkel megbántanak mások. Ilyen esetekben nem az a megoldás, ha az ember elkülöníti magát (Példabeszédek 18:1, Úf.). Anna nem engedte, hogy próbái kioltsák azt a vágyát, hogy ott legyen, ahol Isten Szavát tanítják, és ahol a nép összegyűlik az imádatra. Ezért szellemileg erős maradt. Szellemiségének mélysége jól látszik az 1Sámuel 2:1–10-ben lejegyzett csodálatos imájában. *

19. Hogyan fejezhetjük ki az értékelésünket a szellemi dolgokért?

¹⁹ Jehova modern kori szolgáiként nem a sátortemplomnál mutatunk be imádatot, de ugyanúgy értékeljük a szellemi dolgokat, ahogy Anna. Mélységes értékelésünket például úgy fejezhetjük ki a szellemi gazdagságért, ha rendszeresen jelen vagyunk a keresztény összejöveteleken és kongresszusokon. Használjuk arra ezeket az alkalmakat, hogy bátorítsuk egymást Jehova igaz imádatában, aki „megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki lojalitással és igazságossággal” (Lukács 1:74, 75; Héberek 10:24, 25).

20—21. Milyen jutalmat kapott Anna az Isten iránti odaadásáért?

²⁰ Jehova felfigyelt Anna iránta tanúsított odaadására, és bőségesen megjutalmazta őt. A család egyik Silóba tett évenkénti utazásán a könnyező Anna buzgón imádkozott Istenhez, és megfogadta: „Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom” (1Sámuel 1:9–11). Isten meghallgatta Anna könyörgését, és fiúval áldotta meg, akit Anna Sámuelnek nevezett el. Miután elválasztotta a gyermeket, elvitte Silóba, hogy az a sátortemplomban szolgálhasson (1Sámuel 1:20, 24–28).

²¹ Anna kimutatta, hogy szereti Istent, és teljesítette a fogadalmát, melyet Sámuellel kapcsolatban tett neki. Gondolj csak a gazdag áldásokra, melyeket Anna és Elkána élvezett amiatt, hogy drága fiuk Jehova sátortemplomában szolgált! Sok keresztény szülőnek hasonló örömökben és áldásokban van része, mivel fiaik és leányaik teljes idejű úttörőszolgálatot végeznek, a Bétel-család tagjai, vagy más módokon szereznek tiszteletet Jehovának a szolgálatukkal.

Hallgass Jehovára!

22—23. a) Miben lehetünk biztosak, ha hallgatunk Jehova szavára? b) Mit vizsgálunk meg a következő cikkben?

²² Miben lehetünk biztosak, ha hallgatunk Jehovára? Szellemileg gazdagok leszünk, ha  teljes lelkünkből szeretjük Istent, és a neki tett önátadásunknak megfelelően élünk. Még ha azt jelenti is ez az életút, hogy súlyos próbákat kell elviselnünk, Jehova áldása mindenképpen kísérni fog minket, gyakran nagyobb mértékben, mint ahogy el tudjuk képzelni (Zsoltárok 37:4; Héberek 6:10).

²³ Isten népére számtalan áldás vár a jövőben. Mivel „egy nagy sokaság” engedelmesen hallgat Jehovára, túl fogja élni „a nagy nyomorúságot”, és örömteli életben lesz része Isten új világában (Jelenések 7:9–14; 2Péter 3:13). Ott Jehova teljesen kielégíti minden szolgája jogos kívánságait (Zsoltárok 145:16). Ahogy azonban a következő cikk rámutat, már most is ’felülről való jó adományokkal és tökéletes ajándékokkal’ áldatnak meg azok, akik hallgatnak Jehova szavára (Jakab 1:17).

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Mit tanulhatunk Izrael történelméből az Istentől kapott áldásokról?

• Miben tért el egymástól Boáz és Nábál?

• Hogyan utánozhatjuk Annát?

• Miért hallgassunk Jehova szavára?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

Salamon király engedelmes szívért imádkozott, és Jehova bölcsességgel áldotta meg

[Kép a 12. oldalon]

Boáz tisztelettel és kedvesen bánt másokkal

[Kép a 15. oldalon]

Annára gazdag áldások áradtak, mert Jehovára támaszkodott