Mi az, ami valóban értékes?

Pompás érzés, ha az ember valami olyat mondhat a magáénak, ami valóban értékes. De mi lehet ez az igazán értékes dolog? Egy nagy köteg pénz? Drága és egzotikus ékszerek? Hírnév és előkelő társadalmi helyzet? Sok ember nagy becsben tartja az előbb említett dolgokat, mivel hozzájárulhatnak a megélhetéshez, tartalmasabbá tehetik az életet, és kielégíthetik az emberben azt a természetes vágyat, hogy megbecsüljék, és hogy sikerüljön elérnie valamit. Vajon mi személy szerint teljes erővel azon vagyunk, hogy szert tegyünk ezekre a dolgokra, azt remélve, hogy ha megkaparintjuk őket, megvalósíthatjuk a jövővel kapcsolatos céljainkat és törekvéseinket?

AZ EMBEREK általában az alapján határozzák meg valaminek az értékét, hogy kielégíti-e a szükségleteiket és a személyes vágyaikat. Féltve őrzünk mindent, ami hozzájárul a jólétünkhöz, és ami segít, hogy biztonságos jövőnek tekinthessünk elébe. Úgy érezzük, hogy ha valami képes azonnal javítani a helyzetünkön, vigasztalást nyújtani, illetve megbecsülést ébreszteni másokban irántunk, akkor kincsre leltünk. Ennek ellenére, ha napról napra változó vágyaink és érdeklődésünk alapján döntenénk el, hogy mi értékes és mi nem, az arról árulkodna, hogy felszínesek vagyunk, és nem vagyunk előrelátóak. Igazából az, hogy valami valóban értékes-e, attól függ, hogy megadja-e azt, amire a leginkább szükségünk van.

Mire van a leginkább szükségünk? Nos, semmi sem igazán értékes, ha nem tudja megadni azt, ami a legfontosabb — az életet. Ha elveszítjük az életünket, megszűnünk létezni. Az ókori Izrael királya, Salamon a következőket írta: „a halottak semmit nem tudnak . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [az emberiség közös sírjában]” (Prédikátor 9:7, 12). Ha utolér minket a halál, meg kell hogy váljunk minden javunktól. Akkor tehát a leginkább arra van szükségünk, hogy olyan értéket szerezzünk, ami képes megőrizni az életünket. Mi ez az érték?

 Mi képes megőrizni az életünket?

„Oltalom . . . a pénz” — jelentette ki Salamon király (Prédikátor 7:12, Újfordítású revideált Biblia). Ha van elég pénzünk, élelmet vásárolhatunk, és kényelmes otthonunk lehet. Messzi tájakra utazhatunk, ami élvezettel tölt el minket. Biztosíthatja a megélhetésünket, ha az előrehaladott korunk vagy valamilyen betegség miatt nem tudunk többé dolgozni. A pénznek sok előnye van, de az életünket nem tudja megőrizni. Pál apostol így intette Timóteust: „Utasítsd azokat, akik gazdagok a dolgok jelenlegi rendszerében, hogy ne legyenek kevélyek, és reménységüket ne bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe” (1Timóteus 6:17). Akkor sem tudnánk életet vásárolni magunknak, ha a világ összes pénze a mi zsebünkben lenne.

Figyeljük meg egy Hitosi nevű férfi tapasztalatát. Mivel szegény családban nevelkedett, égett a vágytól, hogy egyszer gazdag legyen. Annyira hitt a pénz hatalmában, hogy úgy gondolta, pénzért még az emberek jóindulatát is megkaphatja. Egyszer egy férfi kopogtatott Hitosi ajtaján, és megkérdezte tőle, tudja-e, hogy Jézus Krisztus meghalt érte. Ez felkeltette Hitosi érdeklődését, mivel úgy érezte, nincs az az ember, aki egy olyan valakiért meghalna, mint ő. Elment egy Biblián alapuló nyilvános előadásra, ahol megütötte a fülét az a figyelmeztetés, hogy ’legyen egyszerű a szemünk’. Az előadó kifejtette, hogy az „egyszerű” szem előrelátó, és a szellemi dolgokra szegeződik (Lukács 11:34). Hitosi felhagyott a pénzhajhászással, és a szellemi értékeket kezdte az első helyre tenni az életében.

Az anyagi javak némi stabilitást és biztonságot is eredményezhetnek. Ha van miből gazdálkodnunk, nem kell a mindennapi szükségleteink felől aggódnunk. Egy kellemes helyen fekvő, szép otthon birtokában úgy érezhetjük, sikerült valamit összehoznunk az életben. Egy elegáns ruhatárral és egy tetszetős kocsival kivívhatjuk mások csodálatát.

Valóban áldás, ha az ember „jól él az ő egész munkájából” (Prédikátor 3:13). Ha pedig nagyobb vagyonunk van, mint amekkorára szükségünk lenne, a szeretteink is ’pihenhetnek, ehetnek, ihatnak és vigadozhatnak’ belőle. Az anyagi javak értéke azonban mulandó. Amikor Jézus Krisztus a kapzsiság ellen figyelmeztetett, a következőket mondta: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15–21). Függetlenül attól, hogy mi mindenünk van, és hogy ezek mekkora értéket képviselnek, nem tudják garantálni az életünket.

Liz például egy jómódú férfihoz ment feleségül. „Két kocsink volt, és egy mesébe illő otthonunk — meséli. — Anyagi helyzetünknél fogva a világon minden a miénk lehetett, amit pénzért meg tud vásárolni az ember . . . Különös, hogy még mindennek ellenére is aggasztottak az anyagiak.” Miért érzett így Liz? „Olyan sok veszítenivalónk volt. Úgy látszik, minél nagyobb vagyona van az embernek, annál kevésbé érzi magát biztonságban.”

Sokan a hírnevet és az előkelő társadalmi helyzetet is felettébb nagy becsben tartják, mivel sokszor agyondicsérik és nagy tisztelettel övezik azokat, akiknek részük van benne. Napjaink világában irigylik azokat, akik sikeres karriert futnak be. Ha kivételes tehetségek vagyunk, és mesterien használjuk fel valamilyen képességünket, hírnevet szerezhetünk magunknak. Elérhetjük, hogy mások körberajongjanak minket, adjanak a véleményünkre, és mindent megtegyenek, hogy a kedvünkben járjanak. Mindez igen felvillanyozó lehet, és a megelégedettség érzését keltheti az emberben. Ám idővel ezek a dolgok feledésbe merülnek. Salamonnak akkora volt a dicsősége és a hatalma, melynél nagyobbra királyként nem is vágyhatott volna, mégis így siránkozott: „nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak . . . mind elfelejtetnek” (Prédikátor 2:17). Az élet nem szerepel a hírnév és az előkelő pozíció jutalmai között.

Celo, egy szobrász, a hírnévnél valami sokkal értékesebbet talált. Mivel tehetséges volt, felvették egy olyan iskolába, ahol továbbfejleszthette a képességeit. A sajtó és a műkritikusok hamarosan áradoztak a munkáiról. Sok szobrát Európa legfontosabb városaiban állították ki. Celo elmondja: „Be kell hogy valljam, egy ideig a művészetet tartottam a legfontosabbnak az életemben. De felismertem, hogy ha továbbra is a karrieremnek élek, akkor az olyan, mintha két úrnak próbálnék szolgálni  (Máté 6:24). Meg voltam győződve arról, hogy Isten Királysága jó hírének a prédikálása a legfontosabb elfoglaltság, amiben részt vehetek. Ezért úgy döntöttem, hogy felhagyok a szobrászattal.”

Mi a legértékesebb a világon?

Mivel élet nélkül minden elveszíti az értelmét és az értékét, mit kell megszereznünk ahhoz, hogy garantáltan megőrizzük az életünket? Minden élet Jehova Istentől származik (Zsoltárok 36:10). És csakugyan, „általa van életünk, általa mozgunk és létezünk” (Cselekedetek 17:28). Jehova örökké tartó életet ajándékoz azoknak, akiket szeret (Róma 6:23). Mit kell tennünk, hogy méltók legyünk erre az ajándékra?

Ahhoz, hogy Jehova nekünk adja az örök élet ajándékát, szoros kapcsolatot kell ápolnunk vele. A Jehova előtti helyeselt állapot tehát értékesebb bármi másnál, aminek a megszerzését csak el tudjuk képzelni. Ha helyeselt állapotban vagyunk előtte, valódi boldogság vár ránk, melyet soha nem fogunk elveszíteni. Ha viszont nem nyerjük el Isten tetszését, örök pusztulással nézünk szembe. Világos hát, hogy minden, ami segíthet jó kapcsolatot ápolnunk Jehovával, mérhetetlenül nagy értéknek számít.

Mit kell tennünk?

Fontos, hogy ismeretet szerezzünk — ezen múlik a sikerünk. Jehova Szava, a Biblia a pontos ismeret forrása. Egyedül ott találjuk meg, hogy mit kell tennünk Isten tetszésének elnyeréséhez, ezért gondosan tanulmányoznunk kell a Szentírást. Ha szorgalmasan minél többet tanulunk Jehova Istenről és Jézus Krisztusról, olyan ’ismeretünk lesz, mely örök életet jelent’ (János 17:3). Ez a fajta ismeret kincs, melyet nagy becsben kell tartani (Példabeszédek 2:1–5).

Az a tudás, melyet Isten Szavából szerzünk, elvezet minket a következő lépés megtételéhez: hitet kell gyakorolnunk Jézus Krisztusban. Jehova elrendelte, hogy mindenki, aki közeledni szeretne hozzá, Jézuson keresztül tegye meg, hiszen „senki másban nincs megmentés” (János 14:6; Cselekedetek 4:12). A végső megmentésünkről nem ’ezüst vagy arany, hanem Krisztus értékes vére’ gondoskodik (1Péter 1:18, 19). Ki kell mutatnunk a hitünket; ezt úgy tehetjük meg, hogy hiszünk Jézus tanításaiban, és követjük a példáját (Héberek 12:1–3; 1Péter 2:21). És milyen értékes is Jézus áldozata! Az ebből származó áldásoktól függ az emberiség örökkévaló jövője. Amikor majd ez az áldozat teljes mértékben alkalmazva lesz, akkor kapunk örök életet — egy ajándékot, mely valóban értékes (János 3:16).

„Szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” — mondta Jézus (Máté 22:37). Jehovát szeretni annyit jelent, hogy „megtartjuk a parancsolatait” (1János 5:3). A parancsolatai magukban foglalják, hogy elkülönültek maradjunk a világtól, mindig helyes legyen a magaviseletünk, és lojálisan támogassuk a Királyságot. Így ’választhatjuk az életet’ a halál helyett (5Mózes 30:19). Ha ’közeledünk az Istenhez, ő közeledni fog hozzánk’ (Jakab 4:8).

Az a biztos tudat, hogy Isten előtt helyeselt állapotban vagyunk, sokkal értékesebb, mint a világ minden kincse együttvéve. Azok a leggazdagabb emberek a földön, akik elnyerik Isten tetszését! Ezért hát mi is igyekezzünk megszerezni azt a kincset, amely valóban értékes, ez pedig Jehova helyeslése. Mindenképpen fogadjuk meg Pál apostol tanácsát: ’törekedjünk az igazságosságra, az Isten iránti odaadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra, az érzületbeli szelídségre. Harcoljuk meg a hit kiváló harcát, ragadjuk meg szilárdan az örök életet’ (1Timóteus 6:11, 12).

[Képek a 21. oldalon]

Mi tartasz nagy becsben? A pénzt, az anyagi javakat, a hírnevet vagy valami mást?

[Kép a 23. oldalon]

Gondosan tanulmányoznunk kell a Szentírást