Életadó víz az Andokban

Az Andok hegységrendszere Peru középső részén húzódik végig, kettéosztva az országot nyugati oldalán kopár, part menti részre, keleti oldalán pedig buja növényzetű, párás őserdőre. Ezen a hegyvonulaton él Peru 27 millió fős lakosságának több mint egyharmada. Laknak az Andok magas felföldjein és meredek hegyoldalain, a hegylánc végeláthatatlan mélységű szorosaiban és termékeny völgyeiben egyaránt.

 AZ Andok csipkés hegylánca nem engedi, hogy bárki könnyedén bejusson a hegyek közé. Így az ott élő milliók a külvilágtól elszigetelten, a kint zajló eseményektől és a fejlődéstől majdhogynem elzárva élnek.

Kis falvak jelentek meg a patakok mentén, ahonnan az emberek vizet merítenek a termények, valamint a láma-, alpaka-, vikunya- és juhnyájak számára. De másfajta víz is folyik az Andokban, mely szükséges az élethez — ez a Jehovától, „az élő vizek forrásától” származó, felüdítő, szellemi víz (Jeremiás 2:13). Isten felhasználja az ő Tanúit, hogy segítsen ezeknek az embereknek, akik fent élnek az Andokban, hogy pontos ismeretet szerezhessenek róla és az ő szándékairól (Ézsaiás 12:3; János 17:3).

Mivel Isten akarata az, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson”, az ő szolgái erejüket nem kímélve látogatják meg a nehezen megközelíthető közösségeket, hogy elvigyék nekik a Biblia életadó üzenetét (1Timóteus 2:4). Ez a Biblián alapuló üzenet felvilágosító és magasztos. Az itt lakók közül több tiszta szívű embert szabadított már meg azoktól a babonáktól, szokásoktól és elképzelésektől, amelyek miatt addig a halottaktól, a gonosz szellemektől és a természeti erőktől való félelemben élt. És ami ennél is fontosabb, ez az üzenet a paradicsomi földön való örökké tartó élet dicsőséges reménységét adja nekik.

Erőfeszítésekkel jár

A Királyság prédikálóinak, akik ezeket a távoli helyeket látogatják, nagyon sok változtatást kell tenniük az életükben. Hogy elérjék az emberek szívét, a bibliaoktatóknak beszélniük kell valamennyire a két helyi nyelvet, a kecsuát és az ajmarát.

Nem könnyű eljutni az Andok falvaiba. Arrafelé nemigen van vasút. A közlekedés bizonytalan, és ki van téve a rossz időnek és a szokatlan földrajzi adottságoknak. Akkor hogyan érik el a Tanúk ezeket az embereket, hogy elvigyék hozzájuk a Királyságról szóló üzenetet?

A jó hír bátor prédikálói vállalták a kihívást, és hasonló szellemben válaszoltak, mint ahogy Ézsaiás próféta: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézsaiás 6:8). Három lakókocsit használnak, és ezekkel járják az északi, a középső és a déli területeket. Bibliával és bibliai irodalommal teli dobozok tucatjaival felszerelkezve ezek a buzgó úttörők, vagyis teljes idejű szolgák elvetik a bibliai igazság magvát az ott lakó barátságos, vendégszerető és tiszta szívű emberek között.

A kanyarok a hegyi utakon igen veszélyesek. A járműveknek szerpentineken kell felmenniük, miközben igyekeznek megküzdeni ezekkel. Egy busz éppen egy ilyen úton manőverezett, amikor az egyik misszionárius, aki a hátsó ülésen ült, kinézett az ablakon, és meglátta, hogy az egyik hátsó kerék egy körülbelül 200 méter mély szakadék szélén egyensúlyozik! Becsukta a szemét, míg a busz lassan el nem indult előre.

Egyes utak igen rossz állapotban vannak, és nagyon keskenyek. Az egyik lakókocsi egy ilyen rögös terepen próbált keresztülvergődni: keskeny úton ment lefelé, amikor egyszer csak szembetalálta magát egy teherautóval, amely viszont éppen felfelé igyekezett. A lakókocsinak vissza kellett tolatnia egy olyan pontig, ahol épphogy elfértek egymás mellett.

De ezek a kitartó erőfeszítések kimagasló eredményekkel járnak. Szeretnél még többet megtudni ezekről az erőfeszítésekről?

Öntözés a Titicaca-tónál

Az Andok egyik medencéjében, 3800 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik a Titicaca-tó, mely a világ legmagasabban fekvő szárazföldi, hajózható vize. A tavat tápláló 25 folyó legtöbbje a hófödte hegycsúcsokról ered, melyek közül néhány több mint 6400 méter magas. A nagy tengerszint feletti magasság miatt az éghajlat itt hideg, és azok, akik nem helybeliek, gyakran hegyibetegséggel küszködnek.

Nemrégiben egy csoport úttörő, akik beszélik a kecsuát és az ajmarát, meglátogatták  a Titicaca-tavon az Amantani és a Taquile nevű szigetet. Bemutattak az ott élőknek egy diaképes előadást „Az egyházak közelebbről” címmel, mely nyíltan feltárja a kereszténység hazugságait. A bemutatót kedvezően fogadták. Egy férfi behívta a testvéreket, és felajánlott nekik egy tágas szobát az otthonában, hogy maradjanak ott, és ott tanítsák a Bibliát az embereknek.

Az Amantani-szigeten megrendezett első összejövetelre 100-an jöttek el, Taquile szigetén pedig 140-en. A bemutatót kecsua nyelven tartották. Egy pár, aki korábban a szárazföldön lakott, ezt mondta: „Már épp ideje volt, hogy maguk, Jehova Tanúi megemlékezzenek rólunk! Imádkoztunk azért, hogy eljöjjenek.”

Ezen a két nagyobb szigeten kívül a becslések szerint még mintegy 40 „úszó” sziget van a Titicaca-tavon, melyek közül néhányra szintén elvitték a jó hírt. Úszó szigetek? Igen, ezek a szigetek ugyanis tatorából készültek, olyan sásból, mely a tó sekélyebb részein nő. A tatora olyan magasra nő, hogy eléri a vízfelszínt, és még ki is emelkedik a vízből. A helyiek úgy készítenek szigetet belőle, hogy meghajlítják a sást, melynek gyökerei továbbra is a tó aljába kapaszkodnak, és egymásba fonják azokat, így egy sík felületet kapnak. A tetejére aztán sarat hordanak, és vágott sással erősítik meg. Azután ezeken a szigeteken sásból építenek kunyhót maguknak.

Jehova Tanúi beszereztek egy csónakot, hogy prédikálni tudjanak a Titicaca-tó szigetein élő embereknek is. A csónakban 16-an férnek el. Miután kikötnek az úszó szigeteknél, a Tanúk a sásból készült talajon sétálnak lakástól lakásig. Azt mondják, sokszor érzik, hogy mozog a talaj a lábuk alatt. Hát, ez bizony nem tengeribetegeknek való hely!

A part mentén és a tóba benyúló félszigeteken sok közösség és település található — ezekben él az ajmarát beszélő lakosság. Ide könnyebb csónakkal eljutni, mint szárazföldön. A becslések szerint összesen majdnem 400 000 ember él ezen a vidéken, ahová a Királyság-üzenet csónakokon jut el. Így hát ezek a csónakok még hosszú ideig használatban lesznek.

A szellemi szomjúság oltása

Flavio a Santa Lucía nevű faluban lakott, Juliaca közelében, az Andokban. Egyházában, az evangélikus egyházban a tüzes pokol tantételét tanították neki. Évekig az örök tűz büntetésétől való félelemben élt. Sokszor elgondolkozott azon, hogyan lehetséges, hogy egy szerető Isten tűzben kínozza az embereket örökké. Amikor Tito, Jehova Tanúi egyik teljes idejű szolgája ellátogatott abba a faluba, felkereste Flaviót.

Flavio első kérdései között szerepelt a következő: „Tanítja az önök vallása, hogy az embereket a tüzes pokolban kínozzák?” Tito a válaszában elmondta, hogy ez az elképzelés visszataszító a Teremtő számára, és gyalázatot hoz Jehova nevére, hiszen ő a szeretet Istene. Majd Flavio Bibliájából mutatta meg, hogy a halottak teljesen öntudatlan állapotban vannak, és a földi feltámadásra várnak, melyre Isten Királysága alatt kerül majd sor (Prédikátor 9:7; János 5:28, 29). Ez felnyitotta Flavio szemét. Azonnal elfogadta a bibliatanulmányozást, és rövid időn belül megkeresztelt kereszténnyé vált.

Egy hálás falu

Képzeljük csak el, milyen lelkesítő lehet elvinni a Szentírást olyan falvakba, ahol az emberek még soha nem láttak azelőtt Bibliát, vagy prédikálni olyan falvakban, ahol az emberek soha nem hallottak még Jehova Tanúiról és a jó hírről, melyet prédikálnak! Ebben az élményben lehetett része annak a három úttörő testvérnőnek, Rosának, Aliciának és Ceciliának, akik két faluban, Izcuchacában és Conaycában prédikáltak, melyek több mint 3600 méteres tengerszint feletti magasságban találhatók Peru középső részén.

Amikor megérkeztek az első faluba, nem volt hol megszállniuk. Beszéltek a helyi rendőrparancsnokkal,  és elmondták neki látogatásuk célját. Milyen eredménnyel? Ő megengedte nekik, hogy a rendőrségen maradjanak éjszakára. Másnap pedig az úttörők találtak olyan szállást, ahol hosszabb ideig maradhattak, és ahonnan a továbbiakban a munkájukat végezhették.

Közeledett Krisztus halálának az évenként megtartott emlékünnepe. Az úttörők már minden lakást meglátogattak Izcuchaca faluban, sok Bibliát elterjesztettek, és bibliatanulmányozásokat vezettek be. Az Emlékünnep előtt meghívókat küldtek szét erre az alkalomra, elmagyarázva az ünnep célját és a megemlékezés alatt használt emlékjegyek jelentését. Meghívtak néhány testvért is, hogy segítsen az ünnep lebonyolításában, és az egyikük megtartotta az előadást. Milyen öröm volt látni, hogy abból a kis faluból 50-en jöttek el erre a különleges alkalomra! Ezek az emberek most először értették meg, mit is jelent valójában az Úr Vacsorája. És mennyire értékelték, hogy kezükben tarthatták Isten Szavát!

Szabadulás a súlyos terhektől

Mindig nagy öröm elvinni a Biblia igazságának felüdítő vizét azoknak, akik a hamis vallás fogságában vannak. Pisac az ősi Inka Birodalom egyik erődje volt. A ma ott élő emberek nagy részének a tüzes pokol Írás-ellenes tantételét tanították. Papjaik azt tanítják nekik, hogy az égbe csak a papok közbenjárásával juthatnak.

Érthető, hogy ezek az emberek szomjazzák a Biblia igazságának felüdítő vizét. Santiago, Jehova Tanúi egyik teljes idejű szolgája ajtóról ajtóra prédikált, és lehetősége volt elmagyarázni egy férfinak, milyen jövő vár az igazságos emberekre: a földön fognak élni paradicsomi körülmények között (Zsoltárok 37:11). Santiago megmutatta a Bibliából, hogy a halottak fel fognak támadni, és az emberiség Jehova tökéletes útjaira lesz oktatva, az örökké tartó élet kilátásával (Ézsaiás 11:9). Ez a férfi addig hívő katolikus volt, de belekeveredett a spiritizmusba, és ivott is. Most viszont Biblián alapuló reménységre talált, és célja lett az életének: a paradicsomi földön való élet. Elégette az összes spiritiszta kellékét, és felhagyott a kicsapongó élettel. Összehívta a családját, és elfogadták a bibliatanulmányozást. Idővel a család minden tagja átadta az életét Jehova Istennek, és megkeresztelkedett.

Vendégszeretet

A hegyi emberek nagyon vendégszeretők. Bár házaik szerények, és az embereknek nem sok mindenük van errefelé, de azt a keveset, amijük van, megosztják a látogatókkal. Mielőtt egy vendéglátó megismeri a Biblia magas irányadó mértékeit, talán kokalevelekkel kínálja a vendéget, hogy azt rágcsálja a beszélgetés alatt. De amikor a vendéglátó Tanú lesz, inkább egy kanál cukorral kedveskedik neki, amelyet ugyanolyan értékesnek tartanak ezeken az elszigetelt helyeken.

Egy testvér megkérte az egyik misszionáriust, hogy menjen el vele egy újralátogatásra. A meredek hegyi úton való fárasztó hegymászás után tapssal jelezték érkezésüket a házigazdának. Amikor behívták őket a szalmatetős házba, be kellett húzniuk a nyakukat, hogy be tudjanak lépni. Bent óvatosan megkerülték a döngölt padló középső részét, ott ugyanis egy üreg volt a padlóban. Az édesanya ásta, majd kibélelte egy pléddel, és oda tette a kisbabáját. A baba nem tudott kijönni onnan, és mialatt a felnőttek beszélgettek, ő vidáman gőgicsélve figyelte őket. Miután jót beszélgettek a Királyság áldásairól, az asszony kihozott nekik egy nagy üveggel a helyi italból. Ezután a testvérek folytatták útjukat a hegyoldalon lefelé, hogy további helyeket keressenek fel.

Bőséges aratás

Jelenleg mintegy száz elszigetelt csoport van ezen a területen, ahol több mint ezren tanulmányozzák a Bibliát Jehova Tanúival. A Limában megtartott szolgálati kiképzőiskola végzősei közül többeket erre a területre küldenek ki, hogy segítsenek ezeknek a csoportoknak a gyülekezetté válásban. A helyes szívállapotú egyének, akik oly sokáig a hamis vallás és a babonák fogságában voltak, most megtalálták a szabadságot a Királyság jó híre által! (János 8:32). Csillapították az igazság vize utáni szomjukat.

[Kép a 10. oldalon]

Tanúskodás a Titicaca-tó „úszó” szigetein