A tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk

„NYÚJTSD a tőled telhető legjobbat!” Ezt a gyakorlatias tanácsot kapta egyszer egy misszionárius Jehova Tanúi Vezető Testületének egyik tagjától. De miért kapott ez a tapasztalt misszionárius egy ilyen alapvető tanácsot? Hát a misszionáriusok szinte kivétel nélkül nem olyan mindenre elszánt lelkek, akik nap mint nap bogarakkal, kígyókkal, hőséggel, betegségekkel és más viszontagságokkal küzdenek meg?

Jehova Tanúi misszionáriusai átlagos férfiak és nők, olyan keresztények, akik mélységesen szeretik Jehovát és az embertársaikat, és ez arra indította őket, hogy egy idegen országban szolgáljanak. A képességeik legjavával szeretnék szolgálni Jehovát, és rá tekintenek erőért (Efézus 6:10).

Hogy többet tudjunk meg a misszionáriusi munkáról, gondolatban töltsünk egy napot egy tipikus nyugat-afrikai misszionáriusotthonban.

Egy nap a misszionáriusi munkában

Reggel 7 óra felé jár az idő. Épp időben érkeztünk a misszionáriusotthonba, hogy részt vegyünk az aznapi írásszöveg megbeszélésében. A tíz misszionárius szeretettel üdvözöl minket, és helyet készít nekünk a reggelihez az asztalnál. Összeismerkedünk, majd az egyik testvérnő, aki már évek óta ebben a megbízatásban szolgál, egy humoros történetet kezd mesélni, mely a szolgálatban történt vele. De lassan elcsendesedünk, amint az aznapi megbeszélés vezetője emlékezteti a vidám kis csoportot, hogy ideje megvizsgálnunk a napiszöveget. A megbeszélés franciául folyik. Bár mi nem beszélünk franciául, de abból, ahogy kifejezik magukat, egyértelműen látni, hogy ezek a külföldről jött misszionáriusok nagyon jól elsajátították ezt a nyelvet.

A Szentíráson alapuló megbeszélés után egy szívből jövő imát hallunk, majd nekilátunk a reggelinek. Veszünk egy kis gabonapelyhet, melyből bőségesen van az asztalon, és közben a mellettünk ülő misszionárius arra biztat, hogy tegyünk rá néhány banánszeletet is. Elmondjuk, hogy nem igazán vagyunk oda a banánért, ő azonban biztosít minket, hogy ha egyszer megkóstoltuk a helyben termett banánt, nem fogjuk megbánni. Teszünk hát a gabonapehelyre néhány szeletet. És milyen igaza van! Ezek a banánok nagyon finomak, olyan édesek, mint a méz! Elmondják azt is, hogy az asztalon lévő franciakenyeret ma hajnalban sütötték abban a kis üzletben, amely itt van az utca másik oldalán, a misszionáriusotthonnal szemben.

Reggeli után a napot az egyik misszionárius házaspárral fogjuk tölteni. Nevezzük őket Bennek és Karennek. Sokat hallottunk már arról, milyen gyümölcsöző a terület itt, ebben a  nyugat-afrikai országban, így hát már alig várjuk, hogy magunk is meggyőződhessünk erről.

Amikor a buszmegállóba érünk, már egy csomó ember várakozik ott. Kis idő múlva misszionárius társaink lelkes bibliai beszélgetésbe elegyednek egy asszonnyal és a fiával. Nem tudunk franciául, így hát csak állunk és mosolygunk. Az asszony elfogadja Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat. Ekkorra megérkezik a busz is, amire persze az egész tömeg egyszerre igyekszik feljutni! Felkapaszkodunk a buszra, miközben a tolongó tömeg hátulról tol minket felfelé. Nem könnyű talpon maradnunk, amint igyekszünk a busz hátuljába jutni. És amikor aztán a sofőr elindul, kapaszkodnunk kell, ha kedves az életünk! A busz időnként bedülöngél egy megállóba, ahol még több ember zsúfolódik föl. Rámosolygunk az utasokra, ők pedig visszamosolyognak. Bárcsak beszélgetni is tudnánk velük!

A busz továbbmegy, mi pedig az ablakon keresztül figyeljük a nyüzsgő utcai életet. Két asszony halad egymás mellett, súlyos rakományt cipelve a fején. Egyikük egy nagy vödör vízzel egyensúlyoz. Egy vállalkozó kedvű férfi pokrócot terít a járdára, és a csecsebecséit rendezgeti rajta, melyeket szeretne eladni. Az emberek itt mindenütt adnak-vesznek, és mindenfélét, amit csak el lehet képzelni.

Egyszer csak Ben, aki mellettem áll, arra lesz figyelmes, hogy valami csipkedi a lábát. Mi lehet az? A busz tömve van, de az a valami csak csipked. Sikerül lenéznie, és akkor látja, hogy a lábánál egy táskában egy kacsa ül, és időnként kidugja a fejét a táskából, jól odasózva egyet Ben lábára! Ben szerint a kacsát valószínűleg a piacra viszik, hogy eladják.

Amikor megérkezünk a területünkre, legnagyobb örömünkre megtudjuk, hogy egy tipikus afrikai környezetben fogunk prédikálni. Az első háznál Ben hangosan tapsol, hogy előhívja a házigazdát. Ezen a környéken az emberek így „kopognak”. Előjön egy fiatalember, de azt mondja, most nem ér rá, jöjjünk vissza egy kicsit később a délelőtt folyamán.

A következő ajtónál egy asszonnyal találkozunk, aki olyan nyelvjárást beszél, amelyet Ben nem ért. Az asszony szól a fiának, hogy fordítsa le neki, amit Ben mond. Amikor Ben elmondja, amit szeretne, az asszony elfogad egy bibliai témájú füzetet, a fia pedig megígéri, hogy majd elmagyarázza neki a tartalmát. A harmadik háznál több fiatal ül a ház előtt az udvaron. Ketten rögtön felállnak, hogy átadják a helyüket a látogatóknak. Élénk beszélgetés kezdődik a kereszt használatáról az imádatban. Majd megállapodnak, hogy a következő héten folytatják a beszélgetést. Most már ideje újra megkeresnünk az elfoglalt fiatalembert, akivel az első házban találkoztunk. Valahogy meghallotta, miről beszélgettünk a fiatalokkal lejjebb az utcában. Sok bibliai kérdése van, és bibliatanulmányozást kér. Ben megnézi a naptárát, aztán megbeszélik, hogy a következő héten ugyanebben az időpontban visszajön. Miközben visszafelé tartunk a misszionáriusotthonba, hogy megebédeljünk, Ben és Karen elmondják, hogy nagyon vigyázniuk kell a bibliatanulmányozások beütemezésénél, mert könnyen előfordulhat, hogy több bibliatanulmányozást kezdenek el, mint amennyit aztán vezetni tudnak.

Megdicsérjük őket, hogy milyen jól beszélnek franciául. Ben elmondja, hogy Karennel hat éve szolgálnak misszionáriusként, és már kezdik otthon érezni magukat a francia nyelv terén. Nem könnyű új nyelvet tanulni, mondják, de megéri a fáradságot.

A misszionáriusok 12 óra 30 perckor újra összegyűlnek, hogy elfogyasszák az ebédet. Megtudjuk, hogy minden napra más misszionárius van beosztva, hogy elkészítse a reggelit és az  ebédet, és aztán elmosogasson. Ma egyikük ínycsiklandozó ebédet készített: sült csirkét hasábburgonyával és a specialitásával, paradicsomsalátával.

Mi lesz Ben és Karen délutáni programja? Elmagyarázzák, hogy mivel ezen a vidéken délután 1 és 3 óra között mindenki igyekszik elbújni a nap elől, ezért ezt az időt a misszionáriusok is tanulmányozással vagy pihenéssel töltik. És egyáltalán nem lepődünk meg, amikor Karen elmondja, hogy az új misszionáriusoknak bizony nem tart sokáig hozzászokniuk ehhez!

A déli pihenő után folytatjuk a szántóföldi szolgálatot. Egy érdeklődő férfi, akit Ben már többször keresett, ma sincs otthon, viszont Ben tapsára két fiatalember jön az ajtóhoz. Azt mondják, a házigazda már beszélt nekik Ben látogatásairól, és javasolta nekik, hogy mindenképpen szerezzék meg az Ismeret, amely örök élethez vezet című bibliatanulmányozási segédeszközt. Örömmel hagyjuk ott nekik ezt a könyvet. Majd buszra szállunk, és elmegyünk egy másik területre, ahol Karen bibliatanulmányozást folytat egy érdeklődő asszonnyal.

Miközben a busz végighalad a zsúfolt utcákon, Karen elmeséli, hogy ezzel az asszonnyal egy utasokkal teli taxiban találkozott először. Karen adott neki egy traktátust, hogy olvassa el az úton. Az asszony elolvasta a traktátust, és kért egy másikat. Azt még nagyobb érdeklődéssel olvasta. Az út végén Karen megbeszélte vele, hogy meglátogatja őt az otthonában, és végül egy gyümölcsöző bibliatanulmányozás kezdődött a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetből. Ma Karen az ötödik leckét fogja átvenni vele.

Nagyon élveztük ezt a napot a szántóföldi szolgálatban, de lenne még néhány kérdésünk a misszionáriusi munkáról. Vendéglátóink biztosítanak minket afelől, hogy amikor hazaérünk, egy könnyű vacsora mellett válaszolnak a kérdéseinkre.

Hogyan képesek lépést tartani?

A tükörtojás, franciakenyér és sajt falatozása közben még többet tudunk meg a misszionáriusi életről. Általában a hétfő az a nap, amikor a misszionáriusok pihennek vagy a személyes dolgaikat intézik. Sok misszionárius ilyenkor ír levelet a családjának és a barátainak. Nagyon fontosak számukra az otthonról kapott hírek, és a misszionáriusok szívesen küldenek és kapnak levelet.

Mivel a misszionáriusok egymáshoz nagyon közel élnek és dolgoznak, rendkívül fontos, hogy fenntartsák a jó kommunikációt azáltal, hogy rendszeresen összejönnek, valamint hogy szellemi dolgokról beszélgetnek. Ezért azon kívül, hogy ragaszkodnak a személyes bibliatanulmányozási ütemtervükhöz, hétfő esténként a misszionáriusok tanulmányozzák a Bibliát Az Őrtorony folyóirat segítségével. Ben elmagyarázza, hogy amikor különböző hátterű misszionáriusok élnek együtt, a kisebb nézeteltérések elkerülhetetlenek, de a családi tanulmányozás, ez a szellemi gondoskodás, segít nekik fenntartani a békés légkört és az egységet. Hozzáteszi, hogy ez abban is segít, hogy az ember ne vegye magát túl komolyan.

 Az alázat szintén nagyon fontos. A misszionáriusokat nem azért küldték ki, hogy kiszolgálják őket, hanem hogy ők szolgáljanak. Barátaink szerint minden nyelven az egyik legnehezebb dolog a bocsánatkérés, különösen, amikor olyasmiért kell bocsánatot kérnünk, amit nem szándékosan mondtunk vagy tettünk. Ben emlékeztet a Bibliában szereplő Abigail példájára, aki férje nyers viselkedéséért kért bocsánatot, és így elsimított egy olyan ügyet, amely egyébként könnyen katasztrófához vezethetett volna (1Sámuel 25:23–28). A jó misszionárius alapvető tulajdonsága, hogy képes ’békében élni’ másokkal (2Korintus 13:11).

A misszionáriusok havonta egyszer tartanak egy megbeszélést, amelyen a család ügyeit vagy a programmódosításokat beszélik meg. Ezután finom desszertet szolgálnak fel. Szerintünk az ilyen megbeszélések nagyon gyakorlatiasak — és kellemesek!

A vacsora után megnézzük a misszionáriusotthont. Látni, hogy bár az otthon szerény, a misszionáriusok együttműködnek, hogy mindent ragyogóan tisztán tartsanak. Van az otthonban hűtőszekrény, mosógép és tűzhely is. Karen elmondja, hogy a trópusi országokban, mint például itt, Nyugat-Afrikában, a légkondicionáló berendezés sem ritkaság. A megfelelő otthon, egészséges táplálék és az egyszerű egészségügyi óvintézkedések segítenek a misszionáriusoknak abban, hogy egészségesek maradjanak, és eredményes munkát végezzenek.

A megbízatásuk jó oldalára összpontosítanak

Minden, amit láttunk, nagy hatással volt ránk. Lehetséges, hogy a misszionáriusi szolgálat nekünk való lenne? Hogyan győződhetnénk meg erről? Vendéglátóink mondanak néhány elgondolkodtató dolgot.

Először is elmondják, hogy a keresztény misszionáriusok nem kalandvágyból vágnak neki ennek a munkának. Tiszta szívű embereket keresnek, akik Isten csodálatos ígéreteiről szeretnének tanulni. A misszionáriusok havonta legalább 140 órát töltenek a szántóföldi szolgálatban, tehát a szolgálat iránt érzett szeretet elengedhetetlen.

De azért kíváncsiak vagyunk: „Mi a helyzet a kígyókkal, gyíkokkal és bogarakkal?” Ezek sok misszionáriusi megbízatásnak részét képezik, mondja Ben, de a misszionáriusok lassanként hozzászoknak. Hozzáteszi, hogy minden misszionáriusi megbízatásnak megvan a maga szépsége, és a misszionáriusok idővel a megbízatásuk jó oldalára összpontosítanak. Azok a körülmények, amelyek korábban olyan „mások” voltak, hamarosan mindennapossá válnak, sőt, néha kimondottan kellemessé is. Egy misszionárius testvérnő, aki hosszú évekig szolgált Nyugat-Afrikában, mielőtt a személyes kötelezettségei miatt vissza kellett mennie a szülőföldjére, azt mondta, hogy sokkal nehezebb volt elhagynia a megbízatási helyét, mint annak idején eljönnie otthonról. A hely, ahová a misszionáriusi megbízatása szólt, valóban az otthonává vált.

Te kész vagy?

Bentől és Karentől sok elgondolkodtató dolgot tanultunk. Mi a helyzet veled? Gondoltál már arra, hogy esetleg misszionáriusként szolgálj egy idegen országban? Ha igen, lehet, hogy közelebb vagy ehhez a célhoz, mint gondolnád. Az egyik alapvető követelmény az, hogy szeresd a teljes idejű szolgálatot, és hogy örömmel vegyél részt az embereknek végzett segítségnyújtásban. Ne felejtsd el, a misszionáriusok nem hősök; nem, ők átlagos férfiak és nők. De a tőlük telhető legjobbat nyújtják, hogy elvégezzék ezt a rendkívül fontos munkát.

[Képek a 27. oldalon]

Minden nap egy bibliavers megbeszélésével kezdődik

[Képek a 28., 29. oldalon]

Képek Afrikáról

[Kép a 29. oldalon]

A misszionáriusi élet nagyon örömteli lehet