Jobbá tudjuk tenni a világot?

LEJÁTSZÁS

Jobbá tudjuk tenni a világot?

„A politika nem képes kiküszöbölni a társadalom szerkezetében keletkezett csorbát, mivel nincs felszerelkezve arra, hogy visszaállítsa a hagyományos erkölcsi nézeteket. A legjobb módszerekkel sem lehet helyreállítani az udvarlással és a házassággal kapcsolatos értékrendet, nem lehet általuk elérni, hogy az apák vállalják a felelősséget gyermekeikért, és képtelenség kivívni, hogy az emberekben újra felháborodás és szégyenérzet legyen, mint egykor volt . . . Az életünket beárnyékoló erkölcsi gondok túlnyomó többségét nem lehet törvények által kiküszöbölni.”

EGYETÉRTÜNK ezekkel a szavakkal, melyek egy volt, amerikai kormánytanácsadó szájából hangzottak el? Ha igen, akkor mi a megoldás napjaink megannyi nehézségére, mely a kapzsiságból, a laza erkölcsből, a tudatlanságból, a családokat összetartó természetes vonzalom hiányából, valamint egyéb olyan dolgokból ered, melyek roncsolják a társadalom szerkezetét? Egyesek úgy gondolják, hogy ezekre nincs megoldás, így aztán csak élik a maguk életét a tőlük telhető legjobb módon. Mások abban reménykednek, hogy egy nap feltűnik a színen egy karizmatikus, briliáns vezéregyéniség, talán éppen egy vallási vezető, és a helyes irányba vezeti őket.

Kétezer évvel ezelőtt az emberek királlyá akarták tenni Jézus Krisztust, mert felismerték, hogy Isten küldte őt, és nem is lehetne más alkalmasabb vezető nála. Ám amikor Jézus rájött, hogy mit szándékoznak tenni, nyomban visszavonult (János 6:14, 15). „Az én királyságom nem része e világnak” — mondta később egy római kormányzónak (János 18:36). Ma azonban kevesen foglalnak állást úgy, ahogy Jézus tette — még a vallási vezetők sem, akik azt állítják magukról, hogy Jézus követői. Közülük voltak már, akik megpróbálták jobbá tenni a világot akár úgy, hogy igyekeztek befolyásolni a világ uralkodóit, akár úgy, hogy maguk vállaltak politikai tisztséget. Ez jól megfigyelhető az 1960-as és 1970-es évek eseményeiből.

Vallásos erőfeszítések a világ jobbá tételére

Az 1960-as évek végén latin-amerikai országokban egyes teológusok harcoltak a szegények és az elnyomottak megsegítéséért, ezért létrehozták a liberális teológia irányzatát, mely szerint Krisztus már nem csupán bibliai értelemben vett megmentő, hanem politikai és gazdasági szempontból is az. Az erkölcsi értékek romlása miatt aggódó vallási vezetők egy csoportja az Egyesült Államokban megalakított egy szervezetet Erkölcsi Többség néven céljai megvalósításához, vagyis hogy politikai tisztségekhez juttasson olyan embereket, akik egészséges családi értékeket iktatnak törvénybe. Ehhez hasonlóan sok muszlim országban bizonyos csoportok megpróbálták visszaszorítani a korrupt és az illendőség határát túllépő tetteket azáltal, hogy szorgalmazták, hogy az emberek szorosabban ragaszkodjanak a Koránhoz.

Hihetünk abban, hogy a világ jobb lett ezektől az erőfeszítésektől? A tények azt mutatják, hogy egészében véve az erkölcsi értékek továbbra is hanyatlanak, és egyre szélesedik a szegények és a gazdagok közötti szakadék még olyan országokban is, ahol elterjedt volt a liberális teológia.

Mivel az Egyesült Államokban az Erkölcsi Többség nevű szervezet képtelen volt megvalósítani fő céljait, ezért alapítója, Jerry Falwell 1989-ben feloszlatta azt. Ennek helyébe más szervezetek léptek ugyan, de Paul Weyrich, az „erkölcsi többségnek” mint fogalomnak a megalkotója ezt írta a Christianity Today című folyóiratban: „Még ha győzelmet aratunk is a politikában, az nem eredményez olyanfajta vezetési módszereket, amelyeket fontosnak tartunk.” Szintén tőle származnak a következő szavak: „A kultúra egyre szélesedő szennyvízcsatornához hasonlít, mivel eddig soha nem tapasztalt mértékben hanyatlik, olyannyira, hogy ezen már a politika sem képes segíteni.”

Cal Thomas rovatvezető és író kifejtette, hogy alapvető hibának tartja azt a próbálkozást, hogy a politikán keresztül emeljék magasabb szintre a társadalmat: „Az igazi változás az, ha az egyik ember a másik után megváltozik, nem pedig az, hogy a választások eredményeként egyik vezető követi a másikat, hiszen elsődleges gondunk nem gazdasági és politikai jellegű, hanem erkölcsi és szellemi vonatkozású.”

Mégis hogyan lehet megoldani az erkölcsi és szellemi gondokat egy olyan világban, ahol nincsenek irányadó mértékek, hanem az emberek maguk döntik el, hogy mi a jó, és mi a rossz? Ha a befolyásos és jó szándékú emberek — legyenek akár vallásosak, akár nem — képtelenek igazán jobbá tenni a világot, akkor ki képes rá? A következő cikkünkből látni fogjuk, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. Sőt mi több, ez a lényege annak, amiért Jézus azt mondta, hogy a Királysága nem része ennek a világnak.

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS)