Óvjuk a lelkiismeretünket!

IJESZTŐ arra gondolni, hogy olyan repülőgépen ülünk, amely rosszul beprogramozott számítógépére hagyatkozva halad. De képzeljük el, hogy nem a programozással van a gond, hanem valaki megbolygatta a repülőgép irányítórendszerét, vagy szándékosan meghamisította az adatokat! Nos, átvitt értelemben pontosan ezt próbálja megtenni valaki a lelkiismeretünkkel. Azon igyekszik, hogy szándékosan tönkretegye az erkölcsi irányítórendszerünket. Az a célja, hogy összeütközésbe kerüljünk Istennel! (Jób 2:2–5; János 8:44).

Ki ez a gonosz, szándékos rosszakaró? A Biblia úgy beszél róla, mint „az őskígyóról, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Már az Éden-kertben cselekedni kezdett, amikor megtévesztő érvelésével rávette Évát arra, hogy hagyja figyelmen kívül azt, amiről tudta, hogy jó, és lázadjon fel Isten ellen (1Mózes 3:1–6, 16–19). Azóta Sátán a színfalak mögül ügyesen úgy irányítja a dolgokat, hogy a megtévesztéshez intézményeket hozott létre, és ezekkel tömegesen Isten ellen fordítja az embereket. Ezek közül is a legkifogásolhatóbb a hamis vallás (2Korintus 11:14, 15).

A hamis vallás megrontja a lelkiismeretet

A Biblia egyik része, a Jelenések könyve úgy mutatja be a hamis vallást, mint egy jelképes szajhát, melyet Nagy Babilonnak hívnak. Tanításai sokak erkölcsi érzékét torzították el, előidézve, hogy gyűlöljék meg azokat, akiknek más nézetük van, sőt erőszakosan lépjenek fel ellenük. Mi több, a Jelenések könyve szerint Isten elsődlegesen a hamis vallást tartja felelősnek ’mindazok véréért, akiket legyilkoltak a földön’, beleértve magának Istennek az imádóit is (Jelenések 17:1–6; 18:3, 24).

Jézus felhívta a tanítványai figyelmét arra, hogy a hamis vallás milyen nagy mértékben fogja megzavarni némelyek erkölcsi iránytűjének a működését, amikor ezt mondta: „eljön az óra, amikor mindenki, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szent szolgálatot végzett az Istennek.” Erkölcsileg mennyire el vannak vakítva az ilyen erőszakos személyek! Jézus kijelentette róluk: „nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem” (János 16:2, 3). Nem sokkal azután, hogy ezek a szavak elhangzottak Jézus szájából, őt magát is megölték néhány vallási vezető parancsára, akiknek a lelkiismeretük megengedte, hogy elkövessék ezt a bűntettet (János 11:47–50). Ezzel szemben Jézus azt mondta, hogy az ő igaz követőit a közöttük megfigyelhető szeretetről ismerik fel, sőt mi több, szeretetük még ennél is nagyobb, hiszen az ellenségeikre is kiterjed (Máté 5:44–48; János 13:35).

Egy másik mód, ahogyan a hamis vallás szándékosan tönkreteszi sokak lelkiismeretét, az, hogy szemet huny mindenféle erkölcsi — vagy helyesebben erkölcstelen — nézet felett, amely történetesen népszerű. Erről jövendölt  Pál apostol, amikor ezt mondta: „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket” (2Timóteus 4:3).

Napjainkban a vallási vezetők azzal csiklandozzák az emberek fülét, hogy azt mondják, a házasság előtti nemi kapcsolat elfogadható Isten előtt. Mások elnézik a homoszexuális viselkedést. Néhány pap maga is homoszexuális. A The Times című brit újság egyik cikkében az állt, hogy az anglikán egyház „tizenhárom közismerten homoszexuális papot” beválasztott az Egyetemes Zsinatába. Ha a vallási vezetők szakítanak a Biblia erkölcsiségével, és egyházaik sem törődnek azzal, akkor milyen irányadó mértékek szerint éljenek a hívek? Nem csoda, hogy milliók teljesen össze vannak zavarodva.

Mennyivel jobb, ha az embert a Bibliában tanított erkölcsi és szellemi jelzőfényekhez hasonlítható igazságok vezetik! (Zsoltárok 43:3; János 17:17). Például a Biblia azt tanítja, hogy sem paráznák, sem házasságtörők „nem fogják örökölni Isten királyságát” (1Korintus 6:9, 10). Elmondja nekünk, hogy azok a férfiak és nők, akik „felcserélték a testükkel való természetes élést természetellenessel”, ’ocsmányságot cselekednek’ Isten szemében (Róma 1:26, 27, 32). Ezek az erkölcsi igazságok nem tökéletlen emberek agyszüleményei, hanem Isten ihletett irányadó mértékei, melyeket ő sosem von vissza (Galácia 1:8; 2Timóteus 3:16). Sátánnak azonban vannak egyéb módszerei is arra, hogy szándékosan tönkretegye a lelkiismeretünket.

Igényesség a szórakozásban

Az sem jó, amikor valakit helytelenség elkövetésére kényszerítenek, de ennél sokkal rosszabb, amikor elérik, hogy ez a valaki el is akarja követni azt a helytelenséget. Sátánnak, „a világ uralkodójának” éppen ez a célja. Ahhoz, hogy beleprogramozza az oktalan vagy gyanútlan emberek — különösen a legsebezhetőbbek, a fiatalok — elméjébe és szívébe saját, lealacsonyodott gondolkodásmódját, egyebek között megkérdőjelezhető kiadványokat, mozifilmeket, zenéket, számítógépes játékokat és az internet pornográfiát tartalmazó helyeit használja fel (János 14:30; Efézus 2:2).

Az Egyesült Államokban „a fiatalok becslések szerint évente 10 000 erőszakos cselekményt néznek meg — állította egy beszámoló a Pediatrics című folyóiratban —, s a gyermekeknek szóló műsorokban van a legtöbb erőszak”. A beszámolóból még az is kiderült, hogy „a tizenévesek évente közel 15 000 szexuális utalással, burkolt célzással, valamint viccel találkoznak”, és a televízió még főműsoridőben is „legalább 8 szexuális jelenetet sugároz óránként, ami több mint négyszer annyi, mint 1976-ban volt”. Nem meglepő ezek után, hogy a vizsgálat úgyszintén feltárta: „a trágár beszéd is drámaian terjed.” Ám a Biblia és számtalan tudományos tanulmány egyaránt arra figyelmeztet, hogy aki rendszeresen ilyen témákkal foglalkozik, annál kedvezőtlen változások következnek be. Tehát ha igazán szeretnénk elnyerni Isten tetszését, és magunknak is  a legjobbat akarjuk, akkor fogadjuk meg a Példabeszédek 4:23 (Újfordítású revideált Biblia) szavait: „óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Ézsaiás 48:17).

Sok közkedvelt zene szintén megrontja a lelkiismeretünket. A The Sunday Mail című ausztrál újságban egy tudósítás figyelmeztet, hogy egy énekes, akinek a dalai sok nyugati országban a toplisták élére törtek, „különleges erőfeszítést tesz arra, hogy sokkolja” a hallgatóit. A cikkben az olvasható, hogy ennek az énekesnek „a dalai dicsőítik a drogokat, a vérfertőzést és a nemi erőszakot”, valamint hogy „arról énekel, hogy megöli a feleségét, és a testét egy tóba dobja”. Az újságban említett további dalszövegek túlságosan is ocsmányak ahhoz, hogy itt megemlítsük. Mindezek ellenére ez az énekes a zenéjével elnyert egy megtisztelő díjat. Szeretne-e bárki is ilyen káros gondolatokat ültetni az elméjébe és a szívébe, noha azok a zene cukormázába vannak mártva? Remélhetőleg nem, hiszen akik ezt megteszik, azok beszennyezik a lelkiismeretüket, végül pedig „gonosz szívet” fejlesztenek ki magukban, amely Isten ellenségeivé változtatja őket (Héberek 3:12; Máté 12:33–35).

Legyünk tehát bölcsek, amikor megválasztjuk a szórakozási formánkat. A Biblia erre buzdít minket: „amik csak igazak, amik csak komoly figyelmet érdemelnek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak szeretetre méltók, amikről csak jót mondanak, ha van valami erény, és ha van valami dicséretre méltó, továbbra is azokkal foglalkozzatok” (Filippi 4:8).

A társaság hatással van a lelkiismeretünkre

Neil * és Franz a gyermekkorában egészséges társaságnak örvendett, amely őszinte keresztény személyekből állt. Neil így meséli el, mi történt idővel: „Rossz társasággal kezdtem kapcsolatot ápolni.” Legnagyobb sajnálatára ez ahhoz vezetett, hogy bűnöző lett, és börtönbe került. Franz története is hasonló. „Azt gondoltam, hogy tudok magamra vigyázni, és együtt lehetek úgy a világi fiatalokkal, hogy ez ne hasson ki rám — mondja sajnálkozva. — De ahogy a Galácia 6:7 kijelenti, »Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.« Én keserű tapasztalatok árán tanultam meg, hogy tévedtem, és Jehovának van igaza. Most egy életen át börtönben kell maradnom azért a rosszért, amit tettem.”

A Neilhez és Franzhoz hasonló emberek általában nem egyik napról a másikra válnak bűnözővé, sőt először még magát a gondolatot is elképzelhetetlennek tartják. Több lépcsőből áll, míg valaki idáig süllyed, és az első lépcsőfok sokszor a rossz társaság (1Korintus 15:33). Ezt a kábítószerrel és az alkohollal való visszaélés követheti. Végül is helyénvaló, hogy a lelkiismeretet egyszer úgy határozták meg, mint ami „a személyiség alkoholban oldódó része”. Innen már kevés választja el az embert a bűnözéstől vagy az erkölcstelenségtől.

 Akkor hát miért tennénk meg az első lépést? Inkább barátkozzunk bölcs emberekkel, akik igazán szeretik Istent. Ők segíteni fognak nekünk abban, hogy megerősítsük a lelkiismeretünket, hogy az helyesen tudjon vezetni minket, és megkíméljen bennünket sok fájdalomtól (Példabeszédek 13:20). Bár Neil és Franz még mindig börtönben vannak, most már úgy tekintik a lelkiismeretüket, mint ami Isten ajándéka, amit jól ki kell iskolázni, és bizony nagyra kell értékelni. Ezenkívül most már keményen dolgoznak azon, hogy jó kapcsolatot ápoljanak Istenükkel, Jehovával. Legyünk hát bölcsek, és tanuljunk a hibáikból (Példabeszédek 22:3).

Vigyázzunk a lelkiismeretünkre!

Ha szeretetet ápolunk Isten iránt, és építjük a belé vetett hitet, valamint egészséges félelmet érzünk iránta, akkor azzal azt mutatjuk, hogy szeretnénk vigyázni a lelkiismeretünkre (Példabeszédek 8:13; 1János 5:3). A Biblia feltárja, hogy az ezektől a befolyásoktól megfosztott lelkiismeret gyakran nem eredményez erkölcsi stabilitást. A Zsoltárok 14:1 például beszél azokról, akik ezt mondják szívükben: „Nincs Isten.” Hogyan hat ki az ilyen hitetlenség a viselkedésükre? A vers így folytatódik: „Megromlottak, útálatosságot cselekedtek.”

Emellett azok, akik nem hisznek igazán Istenben, nem reménykednek szilárdan egy jobb jövőben, ezért hajlamosak a mának élni, és belemerülni a testi vágyak kielégítésébe. Életfilozófiájuk így szól: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” (1Korintus 15:32). Azokat viszont, akik az örök élet díjára szegezik a tekintetüket, nem csábítják el a világ ideig-óráig tartó gyönyörei, hogy letérjenek a helyes útról. Egy pontos navigációs rendszerhez hasonlóan kiiskolázott lelkiismeretük az Isten iránti lojális engedelmesség útján tartja őket (Filippi 3:8).

Ahhoz, hogy a mi lelkiismeretünk is jól működjön, és pontos maradjon, rendszeresen Isten Szava által kell irányítanunk. A Biblia elmondja nekünk, hogyan juthatunk hozzá ehhez az irányításhoz, amikor megkapóan így fogalmaz: „füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ézsaiás 30:21). Tehát fordítsunk naponta időt a Biblia olvasására, mert ez erősít meg és buzdít minket, amikor nehézségbe ütközik, hogy a jót tegyük, vagy amikor az aggodalom és a szorongás felhői borítanak be minket. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova erkölcsileg és szellemileg vezet minket, ha teljes bizalmunkat belé vetjük. Igen, utánozzuk a zsoltárírót, aki ezt mondta: „Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök” (Zsoltárok 16:8; 55:23).

[Lábjegyzet]

[Képek az 5. oldalon]

A Bibliában „Nagy Babilonnak” nevezett hamis vallás felelős sokak lelkiismeretének a meggyengítéséért

[Forrásjelzés]

A katonai csapatot megáldó pap: U.S. Army photo

[Képek a 6. oldalon]

Ha erőszakot és erkölcstelenséget nézünk, az rossz hatással van a lelkiismeretünkre

[Kép a 7. oldalon]

Úgy óvhatjuk a lelkiismeretünket, ha rendszeresen Isten Szava által irányítjuk