Jehova megmutatja nekünk, hogyan számláljuk napjainkat

„Mutasd meg nekünk, hogyan számláljuk napjaink oly módon, hogy bölcs szívhez jussunk” (ZSOLTÁROK 90:12, NW).

1. Miért kérhetjük méltán Jehovától, hogy mutassa meg nekünk, hogyan ’számláljuk napjainkat’?

JEHOVA ISTEN a Teremtőnk és Életadónk (Zsoltárok 36:10; Jelenések 4:11). Ennélfogva senki sem tudja nála jobban megmutatni nekünk, hogyan használjuk fel bölcsen az életéveinket. A zsoltáríró tehát méltán könyörgött Istenhez ezekkel a szavakkal: „Mutasd meg nekünk, hogyan számláljuk napjaink oly módon, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsoltárok 90:12, NW). A 90. zsoltár, amely ezt a kérést is magában foglalja, feltétlenül megérdemli, hogy gondosan megvizsgáljuk. Előbb azonban tekintsük át röviden ezt az Istentől ihletett éneket.

2. a) Kit nevez meg a 90. zsoltár a szerzőjeként, és mikor íródhatott? b) Hogyan kellene a 90. zsoltárnak befolyásolnia azt, ahogyan az életről gondolkodunk?

² A 90. zsoltárhoz tartozó felirat így szól: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága.” Mivel ez a zsoltár az emberi élet mulandóságát hangsúlyozza, valószínűleg azután íródott, hogy az izraeliták kiszabadultak az egyiptomi fogságból, a negyven évig tartó pusztai vándorlás alatt, melynek során több ezer ember halálával letűnt egy hűtlen nemzedék (4Mózes 32:9–13). Akármikor született is, mindenképpen rámutat, hogy a tökéletlen emberek élete rövid. Ezért világos, hogy bölcsen kell felhasználnunk értékes napjainkat.

3. Miről szól nagy vonalakban a 90. zsoltár?

³ A 90. zsoltár első hat verse örökkévaló hajlékunknak nevezi Jehovát. A 7—12. vers arról beszél, hogy mit tegyünk, ha úgy szeretnénk tölteni elröppenő életéveinket, hogy az elfogadható legyen előtte. A 13—17. vers pedig annak az őszinte vágyunknak ad hangot, hogy bárcsak Jehova megajándékozna bennünket a szerető-kedvességével és az áldásával. Ez a zsoltár nyilván nem az egyéni tapasztalatainkra vonatkozik, melyeket Jehova szolgáiként átélünk, de azért mindannyian éljük bele magunkat  az ebből az imából áradó érzésekbe. Vegyük hát szemügyre a 90. zsoltárt mint olyan emberek, akik átadtuk magunkat Istennek!

Jehova a mi „igaz hajlékunk”

4—6. Milyen értelemben „igaz hajlékunk” Jehova?

⁴ A zsoltáríró ezekkel a szavakkal kezdi az énekét: „Ó Jehova, te igaz hajlékunk voltál nemzedékről nemzedékre. Mielőtt a hegyek megszülettek, s mintegy vajúdva világra hoztad a földet és a termékeny talajt, időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten” (Zsoltárok 90:1, 2, NW).

⁵ Jehovában, „az örök Istenben” „igaz hajlékunkra” lelünk, szellemi menedéket találunk (Róma 16:26). Biztonságban érezzük magunkat, mert hozzá mindig fordulhatunk segítségért, hiszen ő „könyörgést meghallgató” Isten (Zsoltárok 65:3). Mivel égi Atyánkra vetjük aggodalmainkat az ő szeretett Fia által, ’az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, megőrzi szívünket és gondolkodási képességünket’ (Filippi 4:6, 7; Máté 6:9; János 14:6, 14).

⁶ Szellemileg biztonságban vagyunk, mert Jehova jelképesen szólva „igaz hajlékunk”. Szellemi menedékül ’szobákról’ is gondoskodik, melyek szoros kapcsolatban vannak népének gyülekezeteivel, és ahol a szerető pásztorok megerősítik a biztonságérzetünket (Ézsaiás 26:20; 32:1, 2; Cselekedetek 20:28, 29). Sőt némelyikünk családjában Isten szolgálata már hosszú múltra tekint vissza, így személyesen is elmondhatjuk, hogy Jehova „igaz hajlékunk . . . nemzedékről nemzedékre”.

7. Hogyan értsük azt a kijelentést, hogy a hegyek „megszülettek”, a földet pedig mintegy „vajúdva” hozta világra Isten?

⁷ Jehova már azelőtt is létezett, hogy a hegyek „megszülettek”, és mintegy „vajúdva” világra hozta a földet. Emberi szemszögből nézve óriási erőfeszítésre volt szükség a föld létrehozásához, annak minden jellegzetességével, kémiai elemeivel és bonyolult folyamataival együtt. Amikor a zsoltáríró úgy fogalmaz, hogy a hegyek „megszülettek”, a földet pedig mintegy „vajúdva” hozta világra Isten, ezzel nagy tiszteletét fejezi ki az iránt a roppant munka iránt, amelyet Jehova ezek teremtésekor elvégzett. Ugye bennünk is ugyanilyen tiszteletnek és hálának kell élnie a Teremtő keze munkája iránt?

Jehovához mindig fordulhatunk

8. Mit jelent az, hogy Jehova olyan Isten, aki „időtlen időktől fogva időtlen időkig” létezik?

⁸ „Időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten” — énekelte a zsoltár írója. Az „időtlen idő” kifejezés olyasmire utalhat, aminek van vége, de nincs meghatározva az időtartama (2Mózes 31:16, 17, NW; Héberek 9:15). A Zsoltárok 90:2-ben és a Héber Iratok néhány egyéb helyén azonban az „időtlen idő” kifejezés jelentése: ’örökké’ (Prédikátor 1:4, NW). Agyunk képtelen felfogni, hogyan lehet az, hogy Isten mindig létezett. Mégis így van; Jehovának nem volt kezdete, és soha nem szűnik meg létezni (Habakuk 1:12). Mindig élni fog, és kész lesz segíteni nekünk.

9. Mivel tesz egyenlővé a zsoltáríró az emberi létezésből ezer évet?

⁹ A zsoltáríró arra kapott ihletést, hogy egyenlővé tegyen az emberi létezésből ezer évet az örökkévaló Teremtő létének egy igen rövid szakaszával. Istenhez intézve szavait, így írt: „Te visszatéríted a halandót a porba [összezúzott anyagba, »NW«], és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel” (Zsoltárok 90:3, 4).

10. Hogyan ’téríti vissza Isten az embert az összezúzott anyagba’?

¹⁰ Az ember halandó, és ’Isten visszatéríti őt az összezúzott anyagba’, ami azt jelenti, hogy az ember mint összezúzott, szétmorzsolt föld tér vissza „a porba”. Jehova lényegében ezt mondja az embereknek: „Térjetek vissza a föld porába, amelyből alkottalak benneteket” (1Mózes 2:7; 3:19). Ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik — erősre és gyengére, gazdagra és szegényre egyaránt —, mivel egyetlen tökéletlen ember  „sem válthat meg még egy testvért sem, nem adhat érte váltságot Istennek . . . , hogy mindörökké éljen” (Zsoltárok 49:6–9, NW [49:7–10]). Ezért mennyire hálásak vagyunk Istennek, hogy ’az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindannak, aki hitet gyakorol benne, örök élete legyen’! (János 3:16; Róma 6:23).

11. Miért mondhatjuk, hogy ami nekünk hosszú időnek tűnik, az Isten szemében nagyon rövid?

¹¹ Jehova szemszögéből nézve még a 969 éves Metusélah is kevesebb mint egy napig élt (1Mózes 5:27). Istennek ezer év csak olyan, mint a tegnapi nap, vagyis mint egy 24 órás időszak. A zsoltáríró megjegyzi még, hogy Istennek ezer esztendő annyi, mint az őrszem négyórás szolgálata éjjel a táborban (Bírák 7:19). Nem kétséges hát, hogy ami nekünk hosszú időnek tűnik, az az örök Isten, Jehova szemében nagyon rövid.

12. Hogyan ’sodorja el’ Isten az embereket?

¹² Isten örök létezésével szembeállítva a mai ember élete igencsak rövid. A zsoltáríró kijelenti: „Elragadod [elsodortad, »Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása«] őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad” (Zsoltárok 90:5, 6). Mózes több ezer izraelitát látott meghalni a pusztában — Isten ’elsodorta’ őket, mint egy árvíz. Az egyik fordítás így adja vissza a zsoltárnak ezt a részét: „Elsöpröd az embereket a halál alvásában” (New International Version). Más megközelítésből a tökéletlen emberek élete csupán egy rövid „álom” — olyan, mint egy éjszakai alvás.

13. Milyen értelemben vagyunk olyanok, „mint a fű”, és hogyan hasson ez a gondolkodásmódunkra?

¹³ Olyanok vagyunk, „mint a fű, a mely reggel . . . virágzik”, de a hőségtől estére elhervad. Igen, az életünk éppoly mulandó, mint a fűszálé, amely egyetlen nap alatt elhervad. Ne tékozoljuk el hát ezt a drága kincset! Inkább keressük Isten útmutatását, hogy miként kell felhasználnunk azokat az éveinket, amelyek ebben a rendszerben még hátravannak.

Jehova segít nekünk „számlálni napjainkat”

14—15. Hogyan teljesedett a Zsoltárok 90:7–9 az izraelitákon?

¹⁴ Istenre utalva a zsoltáríró így folytatja: „megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet [mint egy sóhajtást, »Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás«]” (Zsoltárok 90:7–9).

¹⁵ A hűtlen izraeliták ’megemésztettek Isten haragja által’; ’megromlottak a búsulása miatt’, vagyis ’rettegték a haragját’ (KNB). Némelyek isteni ítéletek következtében „leteríttettek a pusztában” (1Korintus 10:5). Jehova ’maga elé vetette álnokságaikat’, azaz számon kérte rajtuk nyilvánvaló vétkeiket, de még ’titkos bűneik’ is ’arcának világa elé’ kerültek (Példabeszédek 15:3). A megbánást nem tanúsító izraeliták Isten bosszúállása miatt ’megemésztették esztendeiket, mint egy sóhajtást’. Ami azt illeti, a rövid kis életünk is olyan csupán, mint az ajkunkat elhagyó sóhaj.

16. Mit tegyenek azok, akik titokban bűnt gyakorolnak?

¹⁶ Ha bármelyikünk titokban bűnt gyakorolna,  az embertársaink elől talán el tudnánk azt rejteni egy ideig. Ámde rejtett vétkeink ’Jehova arcának világa előtt’ lennének, és tetteinkkel tönkretennénk a hozzá fűződő kapcsolatunkat. A Jehovával ápolt meghitt viszony csak úgy állhatna helyre, ha imádkoznánk megbocsátásért, felhagynánk vétkeinkkel, és hálásan elfogadnánk a keresztény vének szellemi segítségét (Példabeszédek 28:13; Jakab 5:14, 15). Mennyivel jobb lenne ezt tenni, mint esetleg ’megemészteni esztendeinket, mint egy sóhajtást’, veszélybe sodorva az örök életre vonatkozó reménységünket!

17. Általában milyen élettartam jellemző az emberekre, és mivel vannak tele az éveink?

¹⁷ A zsoltáríró a tökéletlen emberek élettartamáról ezt mondja: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk [és mi elmegyünk, »KNB«]” (Zsoltárok 90:10). A hetvenéves élettartam általában jellemző az emberekre. Káleb 85 éves korában arról beszélt, hogy rendkívüli ereje van. Voltak azért kivételek: például a 123 éves Áron, a 120 évet megért Mózes és a 110 éves Józsué (4Mózes 33:39; 5Mózes 34:7; Józsué 14:6, 10, 11; 24:29). Az Egyiptomból kijövő hűtlen nemzedékből viszont azok, akiket számba vettek húszévestől felfelé, negyven éven belül meghaltak (4Mózes 14:29–34). Ma az emberek várható élettartama sok országban nem lépi túl a zsoltáríró által megadott határt. Éveink tele vannak „nyomorúsággal és fáradsággal”, gyorsan tovatűnnek, „és mi elmegyünk” (Jób 14:1, 2).

18—19. a) Mit jelent „úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”? b) Mit diktál a bölcsesség?

¹⁸ A zsoltár írója ezután így énekel: „Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsoltárok 90:11, 12). Egyikünk sem ismeri pontosan Isten haragjának erejét és dühének mértékét — emiatt még inkább tiszteletteljes félelmet kell éreznünk Jehova iránt. Érezzünk indíttatást arra, hogy megkérdezzük tőle, ’hogyan számlálhatjuk napjainkat úgy, hogy bölcs szívhez jussunk’.

¹⁹ A zsoltáríró azért imádkozik, hogy Jehova tanítsa meg a népét arra, hogy bölcsen mérje fel hátralévő napjainak értékét, és Isten előtt elfogadhatóan használja ki ezeket a napokat. A hetvenéves várható élettartam körülbelül 25 500 nap reményével kecsegtet. Csakhogy akárhány évet éltünk már, ’nem tudjuk, mi lesz holnap az életünkkel, mert pára vagyunk, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik’ (Jakab 4:13–15). Minthogy ’az idő és az előre nem látható események hatással vannak mindannyiunkra’, nem vagyunk a megmondhatói, hogy meddig élünk még. Ezért hát imádkozzunk bölcsességért, hogy meg tudjunk küzdeni a próbákkal, helyesen tudjunk viselkedni másokkal, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk Jehova szolgálatában, méghozzá most, igen, ma! (Prédikátor 9:11, NW [9:13]; Jakab 1:5–8). Jehova a Szava, a szelleme és a szervezete által irányít minket (Máté 24:45–47; 1Korintus 2:10; 2Timóteus 3:16, 17). A bölcsesség azt diktálja, hogy ’először Isten Királyságát keressük’, és úgy éljük napjainkat, hogy dicsőséget szerezzünk Jehovának, és megvidámítsuk a szívét (Máté 6:25–33; Példabeszédek 27:11). Az, hogy teljes szívből imádjuk őt, természetesen nem fogja megszüntetni az összes gondunkat, de mindenképpen nagy örömmel jutalmaz meg.

Jehova áldása örömet szerez nekünk

20. a) Milyen értelemben ’szánakozik’ Jehova? b) Hogyan bánik velünk Jehova, ha súlyos bűnt követünk el, de őszinte megbánást tanúsítunk?

²⁰ Milyen nagyszerű lenne, ha életünk hátralévő részében végig örvendezhetnénk! Mózes ezzel kapcsolatban így kérleli Jehovát: „Ó Jehova, térj vissza! Meddig lesz ez még? Szánd meg szolgáidat. Elégíts meg minket reggel a te szerető-kedvességeddel [vagy »lojális szereteteddel«], hogy örömmel kiálthassunk, és örvendhessünk minden napunkon” (Zsoltárok 90:13, 14, NW, lábjegyzet). Isten soha nem hibázik. Mégis ’szánakozik’, ezért elfordul haragjától, és nem büntet, amikor a figyelmeztetés hatására a megbánást  tanúsító bűnösök változtatnak a gondolkodásmódjukon és a viselkedésükön (5Mózes 13:17). Tehát még ha súlyos bűnt követünk is el, de őszinte megbánást tanúsítunk, Jehova ’megelégít minket szerető-kedvességével’, úgyhogy ’örömmel kiálthatunk’ (Zsoltárok 32:1–5). Ha pedig igazságos úton járunk, érezhetjük Isten lojális szeretetét, és ’örvendhetünk minden napunkon’, igen, amíg csak élünk.

21. Valószínűleg mire irányult Mózes kérése, mely a Zsoltárok 90:15, 16-ban van feljegyezve?

²¹ A zsoltáríró komolyan fohászkodik a következő szavakkal: „Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk [rossz sorsunk volt, »Újfordítású revideált Biblia«]. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain” (Zsoltárok 90:15, 16). Mózes valószínűleg arra kéri itt Istent, hogy áldja meg Izraelt olyan örömmel, amely mértékében vagy időtartamában megfelel a nyomorúságuk napjainak és rossz sorsuk esztendeinek. Azért könyörög, hogy látsszon meg szolgáin a ’műve’, vagyis az, hogy megáldja az izraelitákat, és dicsősége váljon nyilvánvalóvá a fiaikon, vagyis a leszármazottaikon. Mi is jól tesszük, ha azért imádkozunk, hogy áradjanak áldások az engedelmes emberiségre Isten megígért új világában (2Péter 3:13).

22. A Zsoltárok 90:17 alapján mit kérhetünk nyugodtan imában?

²² A 90. zsoltár a következő kéréssel fejeződik be: „legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját  tedd állandóvá!” (Zsoltárok 90:17). Ezek a szavak rámutatnak, hogy nyugodtan imádkozhatunk Istenhez azért, hogy áldja meg a szolgálatában tett erőfeszítéseinket. Akár felkent keresztények vagyunk, akár az ő társaik, a „más juhok”, örülünk, hogy „az Úrnak . . . jó kedve” van rajtunk (János 10:16). Mennyire boldogok vagyunk, hogy Isten ’állandóvá teszi kezünk munkáját’ a Királyság-hirdetésben és más területeken is!

Továbbra is számláljuk napjainkat!

23—24. Hogyan válik javunkra az, ha elmélkedünk a 90. zsoltáron?

²³ Ha elmélkedünk a 90. zsoltáron, el kell mélyülnie bennünk annak az érzésnek, hogy Jehovától, a mi „igaz hajlékunktól” függünk. Eltűnődve az élet rövidségéről szóló szavakon, még inkább tudatosodnia kell bennünk, hogy szükségünk van Isten vezetésére a napjaink számlálásában. És ha kitartóan keressük és alkalmazzuk az isteni bölcsességet, biztos, hogy Jehova a szerető-kedvességében és az áldásában részesít minket.

²⁴ Jehova mindig mutatni fogja, hogyan számláljuk napjainkat. Ha megszívleljük az utasításait, akkor örökké számlálhatjuk majd napjainkat (János 17:3). De ha igazán szeretnénk örökké élni, Jehovát kell a menedékünkké tennünk (Júdás 20, 21). A következő cikkben látni fogjuk, hogy ez a gondolat nagyon jól kidomborodik a 91. zsoltár szívhez szóló szavaiban.

Hogyan válaszolnál?

• Milyen értelemben „igaz hajlékunk” Jehova?

• Miért mondhatjuk, hogy Jehova mindig kész segíteni nekünk?

• Hogyan segít nekünk Jehova „számlálni napjainkat”?

• Mitől függ, hogy ’örvendhetünk-e minden napunkon’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

Jehova már Isten volt, „mielőtt a hegyek megszülettek”

[Kép a 12. oldalon]

Jehova szemszögéből nézve a 969 éves Metusélah kevesebb mint egy napig élt

[Képek a 14. oldalon]

Jehova ’állandóvá teszi kezünk munkáját’