Mit teszel, ha képmutatással kerülsz szembe?

A GECSEMÁNÉ-KERTBEN Iskariót Júdás odament Jézushoz, és „nagyon gyöngéden megcsókolta”, ami a szokások szerint a mélységes szeretet kifejezése volt. Ám Júdás esetében csak arra szolgált, hogy azonosítsa Jézust azok előtt, akik éjszaka a letartóztatására jöttek (Máté 26:48, 49). Júdás képmutató volt — olyan személy, aki másmilyennek tüntette fel magát, mint amilyen, olyasvalaki, aki az őszinteség álarca mögé rejtette helytelen indítékait. A „képmutató”-nak fordított görög szó jelentése: ’az, aki válaszol’, és ezenkívül még színpadi színészre is utal. Idővel ezt a szót mindenkire használták, aki színészkedett, hogy becsapjon másokat.

Mit teszel, ha képmutatással találod szembe magad? Dühbe gurulsz például akkor, amikor azt látod, hogy a cigarettagyártók dohányzásra ösztönöznek, noha orvosi bizonyítékok vannak rá, hogy a termékeik károsak? Felháborodsz, ha olyanok képmutatásáról hallasz, akik bántalmazzák a gondjaikra bízott embereket? Bánt, amikor egy őszintének hitt barátodról kiderül, hogy kétszínű volt? Mit érzel a vallási képmutatás láttán?

„Jaj nektek . . . , képmutatók!”

Gondolj a Jézus földönlétekor uralkodó vallási légkörre. Az írástudók és a farizeusok Isten Törvénye lojális tanítóinak tüntették fel magukat, de valójában emberi tanításokkal töltötték meg a nép elméjét, és ezzel elterelték a figyelmet Istenről. Az írástudók és a farizeusok gondosan ragaszkodtak a törvény betűjéhez, de figyelmen kívül hagyták a szeretetet és könyörületet tükröző, fontos alapelveket. A nyilvánosság előtt úgy tettek, mintha ragaszkodnának Istenhez, de belül tele voltak gonoszsággal. Cselekedeteik sohasem voltak összhangban a szavaikkal, és bármit tettek, arra törekedtek, „hogy az emberek lássák őket”. „Fehérre meszelt sírokhoz” hasonlítottak, „amelyek kívülről ugyan szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival, és mindenféle tisztátalansággal”. Jézus bátran rámutatva a képmutatásukra, többször is ezt mondta nekik: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók!” (Máté 23:5, 13–31).

Ha abban az időben éltél volna, más, tiszta szívű emberekhez hasonlóan valószínűleg téged is taszított volna az efféle vallási képmutatás (Róma 2:21–24; 2Péter 2:1–3). De vajon engedted volna, hogy az írástudók és a farizeusok képmutatása olyannyira megkeserítsen, hogy minden vallást elutasíts, még azt is, amelyet Jézus Krisztus és a tanítványai megismertettek másokkal, és amely köré az életük összpontosult? Nem ért volna veszteség emiatt téged?

Vallásos emberek képmutató viselkedése miatt talán undorral fordulhat el valaki a vallástól, ám ez a reagálás képtelenné teheti az igaz imádók őszinteségének a felismerésére is. Azok a falak, amelyeket a képmutatás elleni védekezésül épít, elfordíthatják az igaz barátoktól. Tehát ésszerűen és kiegyensúlyozottan kell viszonyulnunk a képmutatáshoz.

„Tartsátok nyitva a szemeteket . . . !”

Először is meg kell tanulnunk felismerni a képmutatókat, ez pedig nem mindig könnyű.  Egy családnak nagy árat kellett fizetnie, mire megtanulta ezt. Az anya kómába esett. Gondatlanság miatt beperelték a kórházat, ahol az anyát kezelték. Felfogadtak egy ügyvédet, aki egy helyi templom lelkipásztora is volt egyben. Bár a kórház 3,4 millió dollár kártérítést fizetett, a család tragédiája nem ért véget. Az anya nincstelenként halt meg, és nem volt pénz a temetésére. Miért? Mert az ügyvéd zsebre tette a pénz java részét. Egy jogi újság ezt írta az ügyvédről: „Ha olyan viselkedésről prédikált volna, amilyen őt is jellemezte . . . , az üzenete biztosan ez lett volna: »Legyünk prédaleső farkasok!«” Hogyan védhetjük meg magunkat az ilyen emberektől?

„Tartsátok nyitva a szemeteket . . . !” — tanácsolta Jézus a kortársainak, akik vallási képmutatással találták szembe magukat (Máté 16:6; Lukács 12:1). Igen, óvatosnak kell lennünk. Lehetnek ugyan olyan emberek, akik a legnemesebb célokat vallják a magukéinak, és úgy tűnik, mintha náluk őszintébb szinte már nem is lehetne senki, ám ésszerű mértékben elővigyázatosnak kell lennünk, és nem szabad mindenkit a látszat alapján a bizalmunkba fogadnunk. Vajon nem ellenőriznénk gondosan a hozzánk kerülő papírpénzt, ha tudnánk, hogy hamis pénz van forgalomban?

Még az igaz keresztény gyülekezetben is megjelentek képmutató személyek. Júdás tanítvány erre figyelmeztetett velük kapcsolatban: „Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken, miközben együtt vendégeskednek veletek; pásztorok, akik magukat legeltetik félelem nélkül; szelektől ide-oda hajtott, víztelen felhők; késő őszi, ám gyümölcstelen . . . fák” (Júdás 12).

A ’szemünk nyitva tartása’ azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy becsapjon valaki, aki szeretetteljes személynek látszik, de valójában énközpontú, és az Isten Szavával ellentétes nézeteket mozdít elő. Mint a békés víz felszíne alatt húzódó, hegyes szikla, az ilyen személy az elővigyázatlanok szellemi hajótörését okozhatja (1Timóteus 1:19). A képmutató személyek bőséges szellemi felfrissülést ígérhetnek, de végül „víztelen felhőknek” bizonyulnak, amelyekből nem esik eső. A gyümölcstelen fákhoz hasonlóan a csaló nem terem valódi, keresztényhez illő gyümölcsöt (Máté 7:15–20; Galácia 5:19–21). Igen, résen kell lennünk az ilyen csalókkal, ám eközben nem szabad mindenkinek az indítékait megkérdőjeleznünk.

’Ne ítéljetek!’

Milyen könnyen észreveszik a tökéletlen emberek mások hibáit, miközben elfelejtkeznek a sajátjaikról! Ám ez a hajlam fogékonyabbá tehet minket a képmutatásra. „Képmutató! — mondta Jézus. — Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.” Jól tesszük, ha megfogadjuk a tanácsát: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek; mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket . . . Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe?” (Máté 7:1–5).

Amikor mások időnként olyasmit tesznek, ami képmutatásnak tűnik, vigyáznunk kell, hogy ne bélyegezzük őket elhamarkodottan képmutatóknak. Péter apostol például „kezdett visszahúzódni, és kezdte elkülöníteni magát” nem zsidó hívőtársaitól Antiókiában, mert tetszeni szeretett volna a Jeruzsálemből érkezett, zsidó  származású látogatóknak. Még Barnabás is Péterrel és másokkal „sodródott alakoskodásukban”. Péter annak ellenére tette ezt, hogy korábban abban a kiváltságban volt része, hogy a keresztény gyülekezet kapuit megnyithatta a nem zsidók előtt (Galácia 2:11–14; Cselekedetek 10:24–28, 34, 35). De biztosak lehetünk benne, hogy Barnabás és Péter e miatt a botlása miatt még nem lett olyan, mint az írástudók, farizeusok vagy Iskariót Júdás.

’Szeretetetek mentes legyen a képmutatástól!’

„Amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint a képmutatók [a színészkedők, akik színészkednek, Vida-fordítás] teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek” — figyelmeztetett Jézus (Máté 6:2). „Szeretetetek mentes legyen a képmutatástól” — írta Pál apostol (Róma 12:9). Arra buzdította a fiatal Timóteust, hogy „tiszta szívből . . . és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretettel” szeressen (1Timóteus 1:5). Ha őszinte a szeretetünk és a hitünk — önzéstől és csalárdságtól mentes —, akkor mások bízni fognak bennünk. Valódi erő és buzdítás forrásai leszünk a körülöttünk levőknek (Filippi 2:4; 1János 3:17, 18; 4:20, 21). Mindenekfölött pedig Jehova helyeslését élvezzük majd.

A képmutatás viszont halált hoz majd azokra, akiket jellemez. Eljön az idő, amikor napvilágra kerül mindenféle képmutatás. „Nincs olyan elfedett dolog, amely le ne lepleződne, és olyan titok, amely ki ne tudódna” — mondta Jézus Krisztus (Máté 10:26; Lukács 12:2). A bölcs Salamon király kijelentette: „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Prédikátor 12:16).

Míg ez megtörténik, miért engednénk, hogy mások képmutatása akkora hatással legyen ránk, hogy megfosszuk magunkat igaz barátaink őszinte szeretetétől? Úgy is lehetünk óvatosak, hogy közben nem válunk túlzottan gyanakvóvá. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy képmutatás nélküli legyen a szeretetünk és a hitünk (Jakab 3:17; 1Péter 1:22).

[Képek a 22., 23. oldalon]

Engedted volna, hogy az írástudók és a farizeusok képmutatása elfordítson téged Jézus Krisztustól és a tanítványaitól?