Szkíták — A múlt rejtélyes népe

POROS utakon nyargalva, prédával megrakva érkezett meg egy nomád nép lovas serege. I. e. 700—300 táján ez a rejtélyes nép volt Eurázsia sztyeppéinek az ura. Majd miután beírták nevüket a történelembe — még a Bibliában is találunk rájuk utalást —, eltűntek. Ők voltak a szkíták, más néven szittyák.

Évszázadokon át nomádok és vadlovakból álló ménesek kóboroltak a kelet-európai Kárpátoktól a mai Délkelet-Oroszországig terjedő legelőkön. Az i. e. nyolcadik században a kínai Hszüan császár hadmozdulatai népvándorlást indítottak el nyugat felé. A szkíták nyugat felé vonulva megküzdöttek a kimmerekkel, akik a Kaukázust és a Fekete-tengertől északra fekvő vidéket uralták, majd elűzték őket a területükről.

Gazdagságra áhítozva kifosztották Asszíria fővárosát, Ninivét. Később Asszíriával szövetkeztek Média, Babilónia és más nemzetek ellen, sőt még Egyiptom északi részén is vívtak harcokat. Az, hogy az Izrael északkeleti részén lévő várost, Bethsánt később Szküthopolisznak nevezték el, arra utalhat, hogy a terület egy ideig a szkíták fennhatósága alatt állt (1Sámuel 31:11, 12).

A szkíták végül a mai Románia, Moldova, Ukrajna és Dél-Oroszország sztyeppéin telepedtek le. Itt sikerült meggazdagodniuk, mivel kereskedelmi tevékenységet bonyolítottak le Görögország és a mai Ukrajna, illetve Dél-Oroszország gabonatermelői között. A szkíták gabonát, mézet, szőrmét és szarvasmarhát szállítottak görög borért, szőttesekért, fegyverekért és műalkotásokért cserébe, s így sikerült mesés gazdagságra szert tenniük.

 Bámulatos lovasok

A sztyeppék ezen harcosainak az volt a ló, mint a sivatagok népeinek a teve. A szkíták kitűnő lovasok voltak, és az elsők között használták a nyerget és a kengyelt. Lóhúst ettek, és kancatejet ittak, mi több, a lovaikat ajánlották fel égő áldozatként. Amikor egy szkíta harcos meghalt, a lovát megölték, és nagy tisztelettel eltemették a lószerszámokkal és a sallangokkal együtt.

A történész, Hérodotosz beszámolója szerint a szkíták szadista szokásoknak hódoltak, például az áldozataik koponyáját ivókupának használták. Amikor lerohanták az ellenségeiket, vasból készült kardokkal, harci bárdokkal, lándzsákkal és olyan horgas végű nyilakkal tizedelték meg őket, melyek felszaggatták a húsukat.

Sírok az örökkévalóságnak

A szkíták boszorkányságot űztek, és sámánizmust gyakoroltak, valamint imádatot mutattak be a tűznek és egy anyaistennőnek (5Mózes 18:10–12). A sírt a halottak lakhelyének tekintették. Szolgákat és állatokat áldoztak fel a halott úr szolgálatára. Úgy vélték, hogy a kincsek és háziszolgák követik a törzsfőnököket a „túlvilágra”. Egy királyi sírban öt férfi szolgáló feküdt lábával az ura felé fordítva, készen arra, hogy felkeljen, és újra eleget tegyen a kötelességeinek.

Az uralkodókat pazar ajándékokkal temették el, és a gyász időszakában a szkíták szétfröcskölték a saját vérüket, és levágták a hajukat. Hérodotosz ezt írta: „mindenki levág egy darabot a tulajdon füléből, a fejét leborotválja, a karját megsebzi, a homlokán és az orrán vágást ejt, és a bal kezét nyíllal keresztüldöfi.” Ezzel ellentétben Isten Törvénye ugyanabban a korban ezt parancsolta az izraelitáknak: „Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok” (3Mózes 19:28).

Több ezer szkíta kurgán (sírhalom) maradt fenn. A kurgánokban sok dísztárgyat találtak, melyek a mindennapi szkíta életet ábrázolják. Nagy Péter orosz cár 1715-ben kezdte összegyűjteni ezeket a csillogó tárgyakat, melyek ma Oroszország és Ukrajna múzeumaiban láthatók. A szkíták művészete bővelkedik állatábrázolásokban, gyakran jelenítettek meg például lovakat, sasokat, sólymokat, macskákat, párducokat, jávorszarvasokat, őzeket és griffeket (mitológiai szárnyas vagy szárny nélküli teremtményeket, melyeknek a teste és feje más-más állaté).

A szkíták és a Biblia

A Biblia csupán egyszer utal közvetlenül a szkítákra. „Nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegenbeli, szkíta, rabszolga, szabad, hanem Krisztus minden, és ő van mindenekben” — írja a Kolosszé 3:11. Amikor a keresztény Pál apostol leírta ezeket a szavakat, a „szkítá”-nak fordított görög szó nem egy konkrét nemzetre utalt, hanem a barbár emberek legrosszabb fajtájára. Pál azt hangsúlyozta, hogy Jehova szent szellemének, azaz tevékeny erejének a hatására még ilyen személyek is fel tudják ölteni az Istennek tetsző egyéniséget (Kolosszé 3:9, 10).

 Néhány régész úgy véli, hogy a Jeremiás 51:27-ben található Askenáz elnevezés megegyezik az asszír ashguzai szóval, melyet a szkíták megnevezésére használtak. Ékírásos táblák beszélnek arról, hogy ez a nép és a mannaik szövetkeztek egymással, és az i. e. hetedik században fellázadtak Asszíria ellen. Épp mielőtt Jeremiás elkezdett prófétálni, a szkíták egyiptomi oda-vissza útjuk során békésen elvonultak Júda földje mellett. Ezért sokan, akik hallották jövendölését, hogy Júdát észak felől támadás éri, kétségbe vonhatták próféciájának a pontosságát (Jeremiás 1:13–15).

Némelyik bibliatudós szerint a Jeremiás 50:42 burkoltan a szkítákra utal: „Ívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok, és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok mint a tenger zúgása, és lovakon jőnek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya!” Ám ez a vers elsősorban a médekre és perzsákra utal, akik i. e. 539-ben legyőzték Babilont.

Van, aki azt mondja, hogy az Ezékiel könyve 38. és 39. fejezetében szereplő „Mágóg földje” kifejezés a szkíta törzsekre utal, ám ennek inkább szimbolikus értelme van. A bizonyítékok szerint ez a kifejezés arra a földhöz közeli térségre utal, ahova Sátánt és démonait levetették az égi háború után (Jelenések 12:7–17).

A szkítáknak részük volt Náhum Ninive bukásáról szóló próféciájának a beteljesítésében (Náhum 1:1, 14). A káldeusok, szkíták és médek i. e. 632-ben kifosztották Ninivét, előidézve ezzel az Asszír Birodalom bukását.

Rejtélyes hanyatlás

A szkíták eltűntek, de felmerül a kérdés, hogy miért. „Az igazság az, hogy egyszerűen nem tudjuk, mi történt” — mondja egy vezető ukrán régész. Néhányan úgy vélik, hogy puhánnyá tette őket a gazdagság szeretete, és ezért az i. e. első és második században behódoltak egy új, ázsiai nomád csoportnak, a szarmatáknak.

Mások úgy gondolják, hogy a szkíta klánok közötti feszültség vezetett a hanyatláshoz. Megint mások azt mondják, hogy a szkíták maradéka megtalálható a Kaukázusban élő oszétok között. Bárhogy legyen is, a múltnak ez a rejtélyes népe beírta a nevét a történelemkönyvekbe, és a nevükről a kegyetlenség jut az ember eszébe.

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

□ Ősi város

• Mai város

Duna

SZKÍTHIA ← VÁNDORLÁSI ÚTVONAL

• Kijev

Dnyeper

Dnyeszter

Fekete-tenger

OSZÉTIA

Kaukázus

Kaszpi-tenger

ASSZÍRIA ← HÓDÍTÁSI ÚTVONALAK

□ Ninive

Tigris

MÉDIA ← HÓDÍTÁSI ÚTVONALAK

MEZOPOTÁMIA

BABILÓNIA ← HÓDÍTÁSI ÚTVONALAK

□ Babilon

Eufrátesz

PERZSA BIRODALOM

□ Szúza

Perzsa-öböl

PALESZTINA

• Bethsán (Szküthopolisz)

EGYIPTOM ← HÓDÍTÁSI ÚTVONALAK

Nílus

Földközi-tenger

GÖRÖGORSZÁG

[Képek a 25. oldalon]

A szkíták harcos emberek voltak

[Forrásjelzés]

The State Hermitage Museum, St. Petersburg

[Képek a 26. oldalon]

A szkíták, akik görög műalkotásokra cserélték áruikat, nagyon gazdagok lettek

[Forrásjelzés]

Courtesy of the Ukraine Historic Treasures Museum, Kiev