Olvasók kérdései

Vajon a Jeremiás 7:16-ban feljegyzett isteni utasítás azt jelenti, hogy a keresztények nem imádkozhatnak olyan valakiért, akit megbánást nem tanúsító bűnösként kiközösítettek a keresztény gyülekezetből?

Miután Jehova kimondta az ítéletet a hűtlen Júda fölött, így szólt Jeremiáshoz: „És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!” (Jeremiás 7:16).

Miért tiltotta meg Jehova Jeremiásnak, hogy imádkozzon az izraelitákért? Egyértelműen azért, mert égbekiáltó módon megszegték a törvényeit. Nyíltan, arcátlanul ’loptak, öltek és paráználkodtak, hamisan esküdtek, a Baálnak áldoztak, és idegen istenek után jártak’. Jehova ezért megmondta a hűtlen zsidóknak: „elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.” Világos, hogy nem lett volna helyes, ha Jeremiás vagy bárki más azért imádkozott volna Jehovához, hogy vonja vissza az ítéletét (Jeremiás 7:9, 15).

Ezzel összhangban János apostol is írt arról, hogy mit helyes belefoglalnunk az Istenhez intézett imáinkba. Először a következőről biztosította a keresztényeket: „bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket” (1János 5:14). Ezután János a másokért mondott imákról írt: „Ha bárki meglátja, hogy a testvére olyan bűnnel vétkezik, amely nem von maga után halált, kérni fog, és ő életet ad annak, igen, azoknak, akik nem úgy vétkeznek, hogy halált vonnának magukra. Van olyan bűn, amely halált von maga után. Ez az a bűn, amelyre nézve nem mondom neki, hogy kéréssel álljon elő” (1János 5:16). Jézus is beszélt olyan bűnről, amely „nem bocsáttatik meg” — a szent szellem elleni bűnről mondta ezt (Máté 12:31, 32).

 Vajon ez azt jelenti, hogy akiket megbánást nem tanúsító bűnösökként kiközösítettek a keresztény gyülekezetből, azok mind olyan bűnöket követtek el, amelyek ’halált vonnak maguk után’, így hát nem is imádkozhatunk értük? Nem feltétlenül, mivel bizonyos esetekben a törvényszegéseik nem olyan bűnök, amelyek halált vonnak maguk után. Valójában nehéz eldönteni, hogy ilyen bűnökről van-e szó, vagy sem. Egy tipikus példa Manassénak, Júda királyának az esete. Ő hamis isteneknek emelt oltárokat, feláldozta a saját fiait, spiritizmust gyakorolt, és egy faragott képet vitetett Jehova templomába. A Biblia úgy fogalmaz, hogy Manassé és a nép ’még gonoszabbul viselte magát azoknál a pogányoknál, akiket az Úr kivesztett Izrael fiai elől’. Büntetésül Jehova vasba verve fogságba küldte Manassét Babilonba (2Királyok 21:1–9; 2Krónika 33:1–11).

Vajon Manassé igen súlyosnak mondható bűnei halált vontak maguk után? Úgy tűnik, hogy nem, hiszen a róla szóló beszámoló így folytatódik: „Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten” (2Krónika 33:12, 13).

Tehát pusztán abból, hogy valakit kiközösítettek a gyülekezetből, nem következtethetünk elhamarkodottan úgy, hogy biztosan olyan bűnt követett el, amely halált von maga után. Talán valamennyi időnek el kell telnie, míg az illető szívállapota nyilvánvalóvá válik. Sőt, gyakran halljuk, hogy a kiközösítés egyik célja az, hogy észre térítse a vétkezőt, amit remélhetőleg megbánás és megtérés követ.

Mivel a vétkező már nem tagja a gyülekezetnek, először bizonyára azok veszik észre, hogy valamennyire változik a szívállapota és a gondolkodása, akik a közelében vannak, például a házastársa vagy a családtagjai. A változásból arra következtethetnek, hogy a vétkező nem olyan bűnt követett el, amely halált von maga után. Arra érezhetnek indíttatást, hogy imádkozzanak, hogy a vétkező erőt tudjon meríteni Isten ihletett Szavából, Jehova pedig az akaratával összhangban járjon el az esetében (Zsoltárok 44:22; Prédikátor 12:16).

Néhányan olyan helyzetben lehetnek, hogy kellő bizonyítékot látnak arra, hogy a vétkes megbánást tanúsít, de nem valószínű, hogy ez az egész gyülekezetre is igaz. A gyülekezet tagjai összezavarodnának, nyugtalanná válnának, sőt meg is botránkoznának, ha azt hallanák, hogy valaki a nyilvános imájában megemlíti a vétkezőt. Ezért akik úgy érzik, hogy imádkozniuk kell érte, csak magukban tegyék meg ezt, és az ügy további fejleményeit bízzák a gyülekezet felelős véneire.

[Kép a 31. oldalon]

Manassénak megbocsáttattak súlyos bűnei, amikor megalázta magát Jehova előtt

[Kép forrásának jelzése a 30. oldalon]

Másolat az Illustrierte Pracht - Bibel/Heilige Schrift des Alten und Neuen Testaments, nach der deutschen Uebersetzung D. Martin Luther’s alapján