Olvasók kérdései

Hogyan tarthatja egyensúlyban egy keresztény feleség az Isten iránti lojalitását és a nem hívő férje iránti alárendeltségét, ha a házastársa vallási ünnepekhez kapcsolódó tevékenységekben vesz részt?

Ehhez nélkülözhetetlen a bölcsesség és a tapintat. Mindenképpen helyesen jár el, ha azon igyekszik, hogy egyensúlyban tartsa ezt a két kötelezettségét. Jézus egy hasonló helyzettel kapcsolatban a következőt tanácsolta: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Máté 22:21). Igaz, itt a kormányzatok iránti kötelezettségekről beszélt. Később a keresztények azt a parancsot kapták, hogy vessék alá magukat a kormányzatoknak (Róma 13:1). Ennek ellenére Jézus tanácsa alkalmazható arra az esetre is, amikor egy feleségnek egyensúlyt kell találnia az Isten iránti kötelezettségeinek és a férje iránti szentírási alárendeltségének a megtartásában, akkor is, ha a házastársa nem hívő.

Akik ismerik a Bibliát, tudják, hogy Isten szava azt hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek elsődlegesen a Mindenható Isten iránti kötelezettségüket kell megtartaniuk, vagyis lojálisnak kell lenniük hozzá mindenkor (Cselekedetek 5:29). Mégis sok olyan helyzet adódik, amikor az igaz imádatot gyakorló fél eleget tehet a hatalommal felruházott, nem hívő személy kérésének vagy követelésének, úgy, hogy közben nem szegi meg Isten magasztos törvényeit.

Dániel könyvének 3. fejezete beszámol három héber ifjú tanulságos példájáról. Uralkodójuk, Nabukodonozor elrendelte, hogy a többiekkel együtt ők is jelenjenek meg Dura mezején. Miután felismerték, hogy hamis imádatra hívják őket össze, a három héber ifjú valószínűleg szívesen távol maradt volna. Dániel talán ki tudta magát menteni, de ők hárman nem. * Így hát megjelentek, de elhatározták, hogy nem fognak semmiféle helytelenséget elkövetni. És ehhez tartották is magukat (Dániel 3:1–18).

 Ehhez hasonlóan az ünnepi időszakokban előfordulhat, hogy egy nem hívő férj azt kéri vagy követeli a keresztény feleségétől, hogy olyasmit tegyen, amit az nem szívesen tenne. Nézzünk néhány példát! A férj megkéri a feleségét, hogy főzzön neki egy bizonyos ételt azon a napon, amikor a férj és mások is valami ünnepet tartanak. Vagy elvárja, hogy aznap a családtagjai — köztük a felesége is — menjenek el vele a rokonaihoz, hogy együtt étkezzenek, vagy csak egyszerűen hogy meglátogassák őket. Előfordulhat az is, hogy az ünnep előtt megkéri a házastársát, hogy a bevásárlás során vegyen neki bizonyos dolgokat, például olyan ételeket, amelyeket az ünnepi időszakban szoktak fogyasztani, vagy ajándékoknak valót, illetve csomagolópapírt és üdvözlőkártyát az ajándékokhoz.

A keresztény feleségnek eltökéltnek kell lennie abban, hogy nem vesz részt hamis vallási tevékenységekben. De mit tegyen ilyen kérések esetén? A férj a család feje, és Isten Szava a következőt jelenti ki: „Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat férjeteknek, amint illik az Úrban” (Kolosszé 3:18). Vajon a feleség ilyen helyzetekben is alárendeltséget tud mutatni a férje iránt, úgy, hogy közben lojális marad Istenhez? A feleségnek kell eldöntenie, hogy miként tartsa egyensúlyban a férje iránti, valamint a Jehova iránti mindennél fontosabb engedelmességet.

Az év más napjain is megtörténhet, hogy a férj megkéri a feleséget, hogy készítsen neki egy bizonyos ételt, talán mert az a kedvence, vagy mert olyankor szokta azt az ételt fogyasztani. A feleség minden bizonnyal szeretne a férje iránt szeretetet mutatni, és szeretné elismerni a házastársa főségét. Vajon eleget tehet ennek a kérésnek akkor is, ha a férje ezt valamilyen ünnep alkalmából teszi? Előfordul, hogy egyes keresztény feleségek jó lelkiismerettel eleget tesznek az ilyen kérésnek. Úgy tekintik az étel elkészítését, mint mindennapos feladatot. Természetesen egyetlen lojális keresztény feleség sem szeretne ennek ünnepi jelentőséget tulajdonítani, még ha a férje így tenne is. Hasonlóképpen a férj azt is elvárhatja a feleségétől, hogy havonta vagy évente bizonyos időpontokban együtt látogassák meg a rokonait. Vajon a feleség elkísérheti a férjét akkor is, ha ez az időpont egybeesik valamilyen ünneppel? Vagy általában hajlandó lenne-e megvenni a feleség a szokásos bevásárlásnál azt, amire a férje megkéri őt, anélkül hogy megvizsgálná, mit szándékozik kezdeni azzal a férje?

Természetesen a keresztény feleség figyelembe vesz másokat is, azt, hogy miként befolyásolja őket a döntése (Filippi 2:4). Semmiképpen sem szeretne olyan benyomást kelteni, hogy valamilyen módon kötődik az ünnephez, mint ahogyan valószínűleg a három héber ifjú sem szerette volna, ha látják őket mások, amint útban vannak Dura mezejére. Ezért a feleség tapintatosan megpróbálhatna érvelni a házastársának, kipuhatolva, hogy őrá való tekintettel, a férj nem akar-e csupán maga részt venni az egyes ünnepekhez kapcsolódó tevékenységekben. Ezzel figyelembe venné a felesége érzéseit, aki szereti és tiszteli őt. A férj talán megérti, hogy nem lenne bölcs eljárás, ha mindkettőjüket várhatóan kínos helyzetnek tenné ki azáltal, ha a feleségének vissza kellene utasítania, hogy bekapcsolódjon valamilyen hamis vallási tevékenységbe. Valóban, ha előre nyugodtan megbeszélik a helyzetet, az békés megoldáshoz vezethet (Példabeszédek 22:3).

Végső soron minden hűséges kereszténynek magának kell mérlegelnie a tényeket, és azután döntést hoznia, hogy mit tesz. Az Isten iránti engedelmességnek kell elsőbbséget élveznie, ahogyan ez a három héber ifjú esetében is történt (1Korintus 10:31). Ezt elméjükben tartva a keresztényeknek maguknak kell eldönteniük, hogy minek tehetnek eleget, ami nem jelent megalkuvást, ha a családban vagy a közösségben a hatalommal felruházott személy megkéri őket valamire.

[Lábjegyzet]