„Tanuljatok tőlem”

„Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (MÁTÉ 11:29).

1. Miért kellemes és miért gazdagít minket az, ha Jézustól tanulunk?

JÉZUS KRISZTUS mindig megfelelő módon gondolkodott, tanított és cselekedett. Rövid ideig élt a földön, de eredményes, kielégítő életutat járt, és boldog életet élt. Tanítványokat képzett, és megtanította őket arra, hogyan kell imádni Istent, szeretni az embereket, és legyőzni a világot (János 16:33). Reményt öntött beléjük, „világosságot bocsátott . . . az életre és a romlatlanságra a jó hír által” (2Timóteus 1:10). Ha a tanítványai közé tartozónak vallod magad, mit gondolsz, mit jelent tanítványnak lenni? Ha megvizsgáljuk, mit mondott Jézus a tanítványokról, megtudhatjuk, hogyan tehetjük gazdagabbá az életünket. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk az ő nézőpontját, és alkalmazunk bizonyos alapelveket (Máté 10:24, 25; Lukács 14:26, 27; János 8:31, 32; 13:35; 15:8).

2—3. a) Mit jelent Jézus tanítványának lenni? b) Miért fontos megkérdeznünk magunktól: „Én kinek a tanítványa vagyok?”

² A Keresztény Görög Iratokban a „tanítvány”-nak fordított szó alapvetően olyasvalakit jelent, aki összpontosítja az elméjét valamire, vagyis tanul. Ehhez kapcsolódik az a szó, amely ennek a cikknek a kulcsidézetében, a Máté 11:29-ben található: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek.” Igen, aki tanítvány, az tanul. Az evangéliumok gyakran használják a „tanítvány” szót Jézus közvetlen követőire, akiket ő oktatott, és akik vele utaztak, amikor prédikált. Néhányan talán egyszerűen csak elfogadták Jézus tanításait, sőt lehet, hogy titokban tették ezt (Lukács 6:17; János 19:38). Az evangéliumok írói beszélnek olyanokról is, akik Keresztelő „János tanítványai és a farizeusok  tanítványai” voltak (Márk 2:18). Mivel Jézus figyelmeztette a követőit, hogy „a farizeusok és a szadduceusok tanításától óvják magukat”, megkérdezhetjük magunktól: „Én kinek a tanítványa vagyok?” (Máté 16:12).

³ Ha Jézus tanítványai vagyunk, ha tőle tanulunk, akkor másoknak azt kell érezniük, hogy szellemileg felüdítő a társaságunk. Észre kell venniük, hogy szelídebb érzületűek és alázatosabb szívűek lettünk. Ha vezető beosztásban dolgozunk, szülők vagyunk, vagy pásztori felelősségeket látunk el a keresztény gyülekezetben, vajon a gondjainkra bízott személyek azt érzik, hogy úgy bánunk velük, ahogyan Jézus bánt a gondjaira bízott emberekkel?

Hogyan bánt Jézus az emberekkel?

4—5. a) Miért nem nehéz megismerni, hogyan bánt Jézus azokkal az emberekkel, akik gondokkal küszködtek? b) Mi történt Jézussal, amikor egy farizeus házában étkezett?

⁴ Tudnunk kell, hogyan bánt Jézus az emberekkel, főként azokkal, akik komoly gondokkal küszködtek. Ezt nem nehéz megismerni. A Biblia sok beszámolót tartalmaz arról, hogyan viselkedett Jézus másokkal, például a lesújtottakkal. Azután figyeljük meg azt is, hogy a vallási vezetők, főleg a farizeusok, hogyan bántak ezekkel az emberekkel. Az ellentétből sokat tanulhatunk.

⁵ Mialatt Jézus i. sz. 31-ben egy prédikáló körúton volt Galileában, „az egyik farizeus folyton arra kérte [Jézust], hogy étkezzen vele”.  Jézus nem vonakodott, elfogadta a meghívást. „Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában étkezéshez telepedett, és hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástromtartót, majd elhelyezkedve hátul, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és fejének hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és megkente az illatos olajjal” (Lukács 7:36–38).

6. Miért lehetett ott a „bűnös” asszony a farizeus otthonában?

⁶ El tudod képzelni ezt a helyzetet? Egy forrásmű ezt mondja: „Az asszony (37. v.) kihasználta a helyi szokásokat, melyek lehetővé tették, hogy a szükséget szenvedők is ellátogassanak az ilyen vacsorákra, és kapjanak valamit a maradékból.” Ez magyarázatot adhat arra, miért jelenhetett meg valaki hívatlanul. Lehet, hogy többen is elmentek, abban reménykedve, hogy az étkezés végén gyűjtögethetnek valamit. Az asszony viselkedése azonban szokatlan volt. Nem állt félre, távolról megvárva a vacsora végét. Ezenkívül ennek az asszonynak rossz híre volt, jól ismerték mint „bűnöst”, ezért mondhatta Jézus, hogy ismeri bűneit, „bár sok bűne van” (Lukács 7:47).

7—8. a) Hogyan reagáltál volna egy olyan helyzetben, mint amilyenről a Lukács 7:36–38-ban olvashatunk? b) Hogyan reagált Simon?

⁷ Képzeld magad abba az időbe, Jézus helyébe. Te hogyan viselkedtél volna? Kényelmetlenül érezted volna magad, amint ez az asszony közeledik hozzád? Milyen hatással lett volna rád ez a helyzet? (Lukács 7:45). Megdöbbentél vagy megbotránkoztál volna?

⁸ Vagy ha a vendégek közt lettél volna, hasonlóan gondolkoztál volna, mint a farizeus Simon? „Amikor látta ezt az a farizeus, aki meghívta [Jézust], ezt mondta magában: »Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, hogy bűnös«” (Lukács 7:39). Jézus ezzel ellentétben mélységes könyörületet érzett az asszony iránt. Megértette helyzetét, és átérezte gyötrelmét. Nem tudjuk, hogyan keveredett ez az asszony a bűnös életmódba. Ha valóban prostituált volt, akkor a városban élő férfiak, akik istenfélő zsidók voltak, szemmel láthatóan nem segítettek rajta.

9. Hogyan reagált Jézus, és valószínűleg milyen eredménye lehetett a történteknek?

⁹ Jézus viszont segíteni akart ennek az asszonynak. Ezt mondta neki: „Megbocsáttattak bűneid.” Majd hozzátette: „A hited megmentett téged; menj el békével!” (Lukács 7:48–50). A beszámoló itt véget ér. Valaki talán azt mondhatná, hogy Jézus nem sok mindent tett az asszonyért. Tulajdonképpen elküldte őt, az áldását adva rá. De gondolod, hogy az asszony azután visszatért korábbi szánalmas életmódjához? Bár nem tudjuk biztosan, mi történt vele, érdekes, amit Lukács ezután mond. Elmondja, hogy Jézus „városról városra és faluról falura” járt, „prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét”. Majd arról is beszámol, hogy voltak Jézussal és a tanítványaival „bizonyos asszonyok . . . , akik szolgáltak nekik a javaikból”. Nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy ekkor ez a bűnbánó és hálás asszony is közöttük volt — most már Istennek tetsző életet élve, tiszta lelkiismerettel, új életcéllal és Isten iránt érzett sokkal mélységesebb szeretettel (Lukács 8:1–3).

A különbség Jézus és a farizeusok közt

10. Miért válik javunkra, ha megvizsgáljuk a beszámolót arról, ami Simon házában történt Jézussal és az asszonnyal?

¹⁰ Mit tanulhatunk ebből az élénk beszámolóból? Hát nem megindító? Képzeld magad Simon otthonába. Mit érzel? Úgy reagálsz, mint Jézus, vagy egy kicsit úgy érzel, mint vendéglátója, a farizeus? Jézus Isten Fia volt, nem érezhetünk és cselekedhetünk hát pontosan úgy, ahogy ő. Viszont biztos nem akarunk a farizeus Simonhoz hasonlítani. Nem sokan lennének büszkék arra, hogy olyanok, mint egy farizeus.

11. Miért nem akarunk a farizeusokra hasonlítani?

¹¹ A Biblia és a világi források egyértelműen feltárják, milyen sokat képzeltek magukról a farizeusok; azt gondolták, hogy ők gondoskodnak az emberek jólétéről és a nemzet virágzásáról. Isten törvényét önmagában nem tartották elég világosnak és érthetőnek. Ezért mindenütt,  ahol a Törvény túl homályosnak tűnt számukra, úgy gondolták, kitöltik a vélt réseket konkrét alkalmazási területekkel. Emiatt végül a lelkiismeret teljesen elvesztette a szerepét. Ezek a vallási vezetők igyekeztek minden viselkedési forma szabályozására előírást alkotni, még a hétköznapi dolgokra is. *

12. Milyennek tekintették magukat a farizeusok?

¹² Josephus első századi zsidó történetíró szerint nyilvánvaló, hogy a farizeusok elég kedvesnek, jóindulatúnak, igazságosnak és mindent egybevetve alkalmasnak tartották magukat tisztségük betöltésére. Néhányan közülük kétségtelenül megközelítették ezeket a tulajdonságokat. Gondoljunk például Nikodémuszra (János 3:1, 2; 7:50, 51). Idővel néhány farizeus elfogadta a keresztény utat (Cselekedetek 15:5). A keresztény Pál apostol bizonyos zsidókról, köztük a farizeusokról írt, amikor ezt mondta: „van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Az evangéliumok azonban olyannak mutatják be a farizeusokat, amilyennek a köznép látta őket: büszkének, gőgösnek, önelégültnek, kritizálónak és követelőzőnek.

Jézus szemléletmódja

13. Mit mondott Jézus a farizeusokról?

¹³ Jézus keményen bírálta az írástudókat és a farizeusokat, képmutatóknak nevezve őket. „Nehéz terheket kötöznek egybe és raknak az emberek vállára, de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.” Igen, a teher nehéz, az iga pedig, melyet az emberekre raktak, kemény volt. Jézus még tovább ment, és azt is mondta, hogy az írástudók és farizeusok „bolondok” — és aki bolond, az veszélyt jelent a társadalomra nézve. Jézus ezenkívül „vak vezetőknek” is nevezte az írástudókat és a farizeusokat,  és kijelentette, hogy ’figyelmen kívül hagyták a Törvény súlyosabb dolgait, tudniillik az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget’. Ki akarná ezek után, hogy Jézus farizeusi gondolkodásúnak tartsa? (Máté 23:1–4, 16, 17, 23).

14—15. a) Mit tár fel a farizeusok gondolkodásáról az, ahogyan Jézus Máté Lévivel viselkedett? b) Milyen fontos tanulságokat vonhatunk le ebből a beszámolóból?

¹⁴ Mindenki, aki olvassa az evangéliumokat, láthatja, milyen kritizáló szellemű volt a legtöbb farizeus. Miután Jézus elhívta Máté Lévit, az adószedőt, hogy legyen a tanítványa, Lévi nagy fogadást rendezett neki. A beszámoló így szól: „Ekkor a farizeusok és a közülük való írástudók elkezdtek zúgolódni, és ezt mondták a tanítványainak: »Miért van az, hogy adószedőkkel és bűnösökkel esztek és isztok?« Jézus így felelt nekik: » . . . Nem azért jöttem, hogy igazságosakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megbánásra«” (Lukács 5:27–32).

¹⁵ Lévi megértett egy másik gondolatot is, amit Jézus ezen az alkalmon mondott: „Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«” (Máté 9:13). Bár a farizeusok állítólag hittek a héber próféták írásaiban, mégsem alkalmazták ezt a Hóseás 6:6-ban található gondolatot. Ha hibáztak, akkor meg voltak győződve afelől, hogy ez a hagyományokhoz való ragaszkodás miatt történt. Mindannyian megkérdezhetjük magunktól: „Úgy ismernek engem, mint aki szigorúan ragaszkodik a szabályokhoz, például olyanokhoz, amelyekben a saját véleményem vagy az emberek általános vélekedése tükröződik? Vagy úgy gondolnak rám mások, mint aki alapvetően irgalmas és jóindulatú?”

16. Mi volt a farizeusok módszere, és hogyan kerülhetjük el, hogy olyanok legyünk, mint ők?

¹⁶ Folyton csak kritizálni — ez volt a farizeusok módszere. Minden apró hibát észrevettek, akár valós, akár vélt hibáról volt szó. Védekező magatartásra kényszerítették az embereket, és mindig emlékeztették őket a hiányosságaikra. A farizeusok azzal hivalkodtak, hogy megadják a tizedet a legkisebb növényekből is, például a mentából, kaporból és köményből. Öltözékükkel próbáltak vallásoskodó, ájtatos látszatot kelteni, miközben igyekeztek ők irányítani a nemzetet. Ha azt szeretnénk, hogy a tetteink összhangban legyenek Jézus példájával, kerülnünk kell azt, hogy folyton mások hibáit keressük és állítsuk középpontba.

Hogyan viselkedett Jézus a nehéz helyzetekben?

17—19. a) Mondd el, hogyan viselkedett Jézus egy helyzetben, amelynek könnyen súlyos következményei lehettek volna! b) Mi tette a helyzetet feszültté és kellemetlenné? c) Ha ott lettél volna, amikor az asszony odament Jézushoz, te hogyan reagáltál volna?

¹⁷ Ahogyan Jézus a nehéz helyzetekben viselkedett, az merőben különbözött a farizeusok viselkedésétől. Figyeld meg, hogyan oldott meg Jézus egy helyzetet, amiből könnyen komoly gond lehetett volna. Egy olyan asszonyról volt szó, aki már 12 éve szenvedett vérfolyásban. Ezt a beszámolót a Lukács 8:42–48-ban olvashatod.

¹⁸ Márk beszámolója elmondja, hogy az asszony „rémülten és remegve” ment oda (Márk 5:33). Miért? Nyilván azért, mert tudta, hogy megszegte Isten Törvényét. A 3Mózes 15:25–28 szerint ha egy asszonynak természetellenes vérfolyása volt, akkor az idő alatt, és még azt követően egy hétig tisztátalan volt. Minden, amit megérintett, minden személy, akivel kapcsolatba került, tisztátalan lett. Ahhoz, hogy ez az asszony odamenjen Jézushoz, át kellett küzdenie magát a tömegen. Most, 2000 évvel később, amikor olvassuk ezt a beszámolót, átérezzük, milyen kellemetlenül érezhette magát.

¹⁹ Ha ott lettél volna, hogyan tekintetted volna ezt a helyzetet? Mit mondtál volna? Figyeld meg, hogy Jézus kedvesen, szeretetteljesen és figyelmesen bánt ezzel az asszonnyal, még csak nem is célozgatott arra, hogy az  asszony esetleg valamilyen problémát okozott volna (Márk 5:34).

20. Ha a 3Mózes 15:25–28 ma is követelmény lenne, milyen feladat állna előtted?

²⁰ Mit tanulhatunk ebből a történetből? Tegyük fel, hogy vén vagy az egyik mai keresztény gyülekezetben. És tegyük fel, hogy a 3Mózes 15:25–28-ban található törvény ma is keresztényi követelmény, de egy keresztény nő megsértette ezt a törvényt, emiatt kétségbeesett, és gyötrő érzései vannak. Hogyan reagálnál? Nyilvánosan megaláznád egy bíráló tanáccsal? „Dehogy! Soha nem tennék ilyet! — mondhatod. — Követném Jézus példáját, és mindent megtennék, hogy kedves, szeretetteljes, megfontolt és figyelmes legyek.” Nagyszerű! De a feladat az, hogy valóban így is tegyünk, hogy kövessük Jézus példáját.

21. Mit tanított Jézus az embereknek a Törvényről?

²¹ Az emberek általában felüdülésre leltek Jézus társaságában, ő lelket öntött beléjük, és bátorította őket. Ahol Isten törvénye határozottan kijelentett valamit, azt kellett tenni, ami oda volt írva. De ahol általánosabb volt, a lelkiismeretük nagyobb szerephez jutott, és kimutathatták Isten iránt érzett szeretetüket a döntéseikkel. A Törvény életteret hagyott nekik (Márk 2:27, 28). Isten szerette a népét, mindig a javukat kereste, és kész volt arra, hogy könyörületes legyen, amikor megbotlottak. Jézus is ilyen volt (János 14:9).

Jézus tanításainak a hatása

22. Milyen gondolkodásmód kifejlesztésében segített a tanítványoknak az, hogy Jézustól tanultak?

²² Azok, akik hallgattak Jézusra és a tanítványai lettek, értékelték szavainak igaz voltát: „az én igám kellemes, és a terhem könnyű” (Máté 11:30). Mellette soha nem érezték magukat megterhelve, elgyötörve vagy kioktatva. Szabadabbak, boldogabbak voltak, és sokkal biztosabbá vált az Istenhez és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk (Máté 7:1–5; Lukács 9:49, 50). Tőle megtanulták, mit jelent szellemi vezetőnek lenni: azt, hogy felüdítőek mások számára, és elmebeli-szívbeli alázatosságot mutatnak ki (1Korintus 16:17, 18; Filippi 2:3).

23. Milyen fontos leckét tanultak a tanítványok az idő alatt, amíg Jézussal voltak, és milyen következtetéshez segítette őket ez?

²³ Sokakba belevésődött az is, hogy mennyire fontos egységben maradni Krisztussal, és ugyanazt a szellemet kinyilvánítani, amelyet ő. Ezt mondta a tanítványainak: „Ahogy az Atya szeretett engem, és én szerettelek titeket, úgy maradjatok meg a szeretetemben. Ha megtartjátok a parancsolataimat, megmaradtok a szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsolatait, és megmaradok a szeretetében” (János 15:9, 10). Ha szerettek volna Isten szolgáiként sikeresek lenni, akkor gondosan alkalmazniuk kellett, amit Jézustól tanultak, mind a nyilvános prédikálásban és tanításban, amikor Isten csodálatos jó híréről beszéltek másoknak, mind pedig a családjukkal és barátaikkal ápolt kapcsolatukban. Amint a testvériség nőtt és gyülekezetekké szerveződött, újra meg újra emlékezetükbe kellett idézniük, hogy Jézus útja a helyes út. Amit ő tanított, az az igazság, és az ő életútja az, melyre nekik is törekedniük kellett (János 14:6; Efézus 4:20, 21).

24. Mit kell megszívlelnünk Jézus példájából?

²⁴ Ha most elgondolkozol néhány ponton azok közül, melyeket megvizsgáltunk, látsz olyan területeket, amelyeken javítanod kellene? Egyetértesz azzal, hogy Jézus mindig megfelelő módon gondolkodott, tanított és cselekedett? Akkor bátorságot meríthetsz Jézus következő buzdító szavaiból: „Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha meg is teszitek” (János 13:17).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolsz?

• Mit jelent számodra Jézus tanítványának lenni?

• Hogyan bánt Jézus az emberekkel?

• Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus tanított?

• Milyen különbség volt a farizeusok és Jézus között?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 18., 19. oldalon]

Mennyire más volt Jézus magatartása az emberekkel, mint a farizeusoké!