A jó hír áldásai

„Jehova felkent, hogy jó hírt mondjak a szelídeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket . . . ; hogy megvigasztaljak minden gyászolót” (ÉZSAIÁS 61:1, 2, NW).

1—2. a) Mit jelentett ki magáról Jézus, és milyen körülmények között? b) Milyen áldásokat eredményezett a Jézus által bejelentett jó hír?

JÉZUS a szolgálata elején az egyik sabbaton a názáreti zsinagógában tartózkodott. A beszámoló szerint „átnyújtották . . . neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva: »Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek.«” Jézus folytatta a prófétai részlet felolvasását, majd leült és így szólt: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok” (Lukács 4:16–21).

² Jézus ezzel azonosította magát a próféciában szereplő személlyel, aki evangéliumot, azaz jó hírt hirdet, és vigaszt visz (Máté 4:23). És micsoda jó hírrel szolgálhatott! A következőket közölte hallgatóival: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, semmiképpen nem fog sötétségben járni, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8:12). Ezt is kijelentette: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32). Igen, „örök élet beszédei” voltak Jézusnál (János 6:68, 69). Világosság, élet, szabadság — ezek bizony olyan áldások, amelyeket meg kell becsülni!

3. Milyen jó hírt prédikáltak Jézus tanítványai?

³ A tanítványok i. sz. 33 pünkösdje után folytatták Jézus munkáját, az evangéliumhirdetést. Mind az izraelitáknak, mind a nemzetekből való embereknek prédikálták ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14; Cselekedetek 15:7; Róma  1:16). Akik szívesen fogadták az üzenetüket, azok megismerték Jehova Istent. Megszabadultak a vallási rabszolgaságból, és részévé váltak az új, szellemi nemzetnek, „Isten Izraelének”, amelynek a tagjai abban reménykedhetnek, hogy örökké uralkodnak majd az égben Urukkal, Jézus Krisztussal (Galácia 5:1; 6:16; Efézus 3:5–7; Kolosszé 1:4, 5; Jelenések 22:5). Igazán értékes áldásokban részesültek!

Evangéliumhirdetés ma

4. Kik és hogyan töltik be ma a megbízatást, hogy prédikálják a jó hírt?

⁴ Ma a felkent keresztények a „más juhok” egyre növekvő „nagy sokaságának” a támogatásával továbbra is betöltik a prófétai megbízatást, melyet eredetileg Jézus kapott (János 10:16; Jelenések 7:9). Ennek eredményeként a jó hír soha ezelőtt nem látott méretekben terjed. Jehova Tanúi 235 országban és más közigazgatási egységben mennek el, ’hogy jó hírt mondjanak a szelídeknek, hogy bekötözzék a megtört szívűeket, hogy szabadulást hirdessenek a foglyoknak, és a szemek teljes megnyílását a raboknak; hogy hirdessék Jehova jóakaratának esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljanak minden gyászolót’ (Ézsaiás 61:1, 2, NW). A keresztény evangéliumhirdetés így tehát még ma is áldásokat eredményez sok embernek, és valódi vigaszt nyújt „a mindenféle nyomorúságban levőknek” (2Korintus 1:3, 4).

5. Miben térnek el Jehova Tanúi a kereszténység egyházaitól a jó hír prédikálását illetően?

⁵ Az igaz, hogy a kereszténység egyházai támogatják az evangéliumhirdetés bizonyos formáit. Sok egyház misszionáriusokat küld más országokba, hogy térítsenek. A The Orthodox Christian Mission Center Magazine (Az Ortodox Keresztény Missziós Központ Lapja) például ortodox misszionáriusok dél-afrikai, madagaszkári, tanzániai és zimbabwei tevékenységéről közöl beszámolókat. De az ortodox egyházban — csakúgy, mint a kereszténység más egyházaiban — a tagok nagy többsége nem végez ilyen jellegű munkát. Ezzel szemben Jehova minden önátadott Tanúja igyekszik részt venni az evangéliumhirdetésben. Tisztában vannak vele, hogy a jó hír hirdetésével hitük valódiságát bizonyíthatják. Pál leszögezte: „A szívvel . . . az ember hitet gyakorol az igazságosságra, a szájjal pedig nyilvános kijelentést tesz a megmentésre.” Az a hit, amely nem indít tettekre, voltaképpen halott (Róma 10:10; Jakab 2:17).

Jó hír, mely örökké tartó áldásokat hoz

6. Milyen jó hírt prédikálnak ma Jehova Tanúi?

⁶ Jehova Tanúi a lehető legjobb hírt prédikálják. A Bibliából megmutatják a fogékony embereknek, hogy Jézus feláldozta az életét, s ezzel lehetővé tette, hogy közeledjünk Istenhez, megbocsátást nyerjenek a bűneink, és reménykedhessünk az örök életben (János 3:16; 2Korintus 5:18, 19). A Tanúk bejelentik, hogy az égben megalakult Isten Királysága, felkent Királyával, Jézus Krisztussal az élen, és ez a Királyság hamarosan eltörli a földről a gonoszságot, és felügyeli majd a Paradicsom helyreállítását (Jelenések 11:15; 21:3, 4). Ézsaiás próféciájának a beteljesedéseként elmondják embertársaiknak, hogy most van itt „Jehova jóakaratának esztendeje”, és most még elfogadhatják a jó hírt. Arra is figyelmeztetik őket, hogy rövidesen eljön „Istenünk bosszújának napja”, amikor Jehova elpusztítja a megbánást nem tanúsító gonosztevőket (Zsoltárok 37:9–11).

7. Milyen megtörtént eset igazolja Jehova Tanúi egységét, és miért örvendhetnek ilyen egységnek?

⁷ Ebben a tragédiáktól és csapásoktól sújtott világban ez az egyetlen olyan jó hír, amely örökké tartó áldásokat hoz. Akik elfogadják, részévé válnak egy egyesült, világméretű keresztény testvériségnek, amelynek a tagjai nem engedik, hogy a nemzeti, törzsi vagy gazdasági különbségek megosszák őket. ’Magukra öltötték a szeretetet, mert az tökéletes köteléke az egységnek’ (Kolosszé 3:14; János 15:12). Ez beigazolódott tavaly az egyik afrikai országban. Valamelyik reggel a főváros fegyverek hangjára ébredt. Államcsíny volt kibontakozóban. Amikor etnikai kérdésekre terelődött  a hangsúly, egy Tanúkból álló családot bírálni kezdtek, amiért a másik etnikai csoporthoz tartozó Tanúknak adott menedéket. A család így felelt a vádakra: „Csak Jehova Tanúi vannak a házunkban.” Az etnikai különbségeket nem tartották fontosnak; inkább a keresztényi szeretet volt fontos nekik, az, hogy segítsenek a rászorulókon. Az egyik rokonuk, aki nem Tanú, így nyilatkozott: „Az összes vallás tagjai elárulták hívőtársaikat, csak Jehova Tanúi nem.” Sok hasonló esetről kaptunk jelentést olyan országokból, ahol polgári harcok dúlnak, és ezekből a beszámolókból kiderül, hogy Jehova Tanúi igazán ’szeretik a testvérek egész közösségét’ (1Péter 2:17).

A jó hír megváltoztatja az embereket

8—9. a) Hogyan változtatnak az életükön azok, akik elfogadják a jó hírt? b) Milyen példák mutatják, hogy mekkora ereje van a jó hírnek?

⁸ A jó hír kapcsolatban van „a mostani és az eljövendő élettel”, amelyről Pál beszélt (1Timóteus 4:8). Nemcsak a jövőre nyújt csodálatos és biztos reményt, hanem ’a mostani életet’ is jobbá teszi. Jehova Tanúit egyénenként Isten Szava, a Biblia irányítja, és így összhangba hozzák az életüket Isten akaratával (Zsoltárok 119:101). A személyiségük is megújul, mert olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, mint például az igazságosság és a lojalitás (Efézus 4:24).

⁹ Vegyük például Franco esetét. Haragos természetű ember volt. Ha valami nem jól sikerült, dühöngeni kezdett, és összetörte, ami a keze ügyébe akadt. A felesége tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, akiknek a keresztényi példája lassan-lassan ráébresztette Francót, hogy meg kell változnia. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal, és végül sikerült megteremnie a szent szellem gyümölcsei közül a békét és az önuralmat (Galácia 5:22, 23). Ő is ott volt a között a 492 személy között, akik a 2001-es szolgálati évben keresztelkedtek meg Belgiumban. Vagy nézzük, mi történt Alejandróval. Ez a fiatalember a drogfüggősége miatt odáig süllyedt, hogy egy szeméttelepből élt: értékesítette, amit csak tudott, így próbálta fenntartani káros szokását. Huszonkét éves volt, amikor Jehova Tanúi felajánlották neki a bibliatanulmányozást, ő pedig elfogadta. Nap mint nap olvasta a Bibliát, és eljárt a keresztény összejövetelekre. Annyira gyorsan rendezte az életét, hogy kevesebb mint hat hónap múlva már részt vehetett az evangéliumhirdető munkában Panamában, 10 114 társával együtt.

A jó hír áldás a szelídeknek

10. Kik fogadják szívesen a jó hírt, és hogyan változik meg az ilyenek szemléletmódja?

¹⁰ Ézsaiás azt jövendölte, hogy a jó hírt a szelídeknek fogják prédikálni. Kik ezek a szelídek?  Azok, akikről a Cselekedetek könyvében azt olvassuk, hogy „helyesen viszonyultak az örök élethez” (Cselekedetek 13:48). Mindenféle társadalmi helyzetű, alázatos emberek ők, akik kitárják a szívüket az igazság üzenete előtt. Az ilyenek megtanulják, hogy Isten akaratának cselekvése olyan áldásokkal jár, amelyek sokkal többet érnek az Istentől elidegenedett világ kínálta előnyöknél (1János 2:15–17). De hogyan érik el Jehova Tanúi az emberek szívét az evangéliumhirdető munkájuk során?

11. Pál szavai alapján hogyan kell prédikálni a jó hírt?

¹¹ Vizsgáljuk meg Pál apostol példáját! Ő így írt a korintusiaknak: „én, amikor elmentem hozzátok, testvérek, nem magasröptű beszéddel vagy bölcsességgel mentem hirdetni nektek az Isten szent titkát. Mert úgy döntöttem, hogy semmi másról nem fogok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, róla is mint oszlopra feszítettről” (1Korintus 2:1, 2). Pál nem akarta elkápráztatni a hallgatóit a tudásával. Kizárólag olyan tényeket tanított, amelyeket Isten megerősített, és amelyek ma megtalálhatók a Bibliában. Figyeljük meg azt is, hogyan buzdította Pál Timóteust, aki társa volt az evangéliumhirdetésben: „prédikáld a szót, a sürgősség érzetével légy ezen” (2Timóteus 4:2). Timóteusnak „a szót”, vagyis Isten üzenetét kellett prédikálnia. Pál még ezt is írta neki: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteus 2:15).

12. Hogyan veszik figyelembe ma Jehova Tanúi Pál szavait és példáját?

¹² Jehova Tanúi követik Pál példáját, és megfogadják a Timóteusnak írt szavait. Elismerik, hogy Isten Szavának ereje van, és ezt kamatoztatják, miközben megfelelő szavakkal igyekeznek reményt és vigaszt nyújtani embertársaiknak (Zsoltárok 119:52; 2Timóteus 3:16, 17; Héberek 4:12). Igaz, jó hasznát veszik a bibliai irodalomnak is, így az érdeklődők gyarapíthatják bibliai ismereteiket a szabad idejükben, de azért a Tanúk mindig törekszenek arra, hogy a Szentírásból mutassanak gondolatokat. Tudják, hogy Isten ihletett Szava hatni fog az alázatos emberek szívére. És a saját hitük is erősödik, miközben ilyen módon használják a Bibliát.

’Megvigasztalnak minden gyászolót’

13. Milyen események miatt volt különösen nagy szükség a gyászolók vigasztalására 2001-ben?

¹³ Nem kevés katasztrófa történt 2001-ben, és emiatt sokan vigasztalásra szorultak. Példátlan esemény volt tavaly szeptemberben az Egyesült Államokban a New York-i Világkereskedelmi Központot és a Washington közelében levő Pentagont ért terrortámadás. Mennyire megrázták a történtek az egész országot! Ilyen körülmények között Jehova Tanúi mindent elkövetnek, hogy a megbízatásukat teljesítve ’megvigasztaljanak minden gyászolót’. Néhány történettel bemutatjuk, hogy mit tettek ezért.

14—15. Hogyan tudták a Tanúk két esetben ügyesen felhasználni a Biblia szavait arra, hogy gyászolókat vigasztaljanak?

¹⁴ Egy Tanú, aki teljes idejű evangéliumhirdető, odament egy hölgyhöz az utcán, és megkérdezte tőle, hogy mit szól a közelmúltban történt terrortámadásokhoz. A hölgy könnyekre fakadt. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, és szeretne valahogyan segíteni. A Tanú elmondta neki, hogy Isten mindannyiunkkal törődik, majd felolvasta az Ézsaiás 61:1, 2-t. Ezek az isteni ihletésű szavak logikusan hangzottak a hölgynek, aki azt mondta, hogy most valóban mindenki gyászol. Elfogadott egy traktátust, és meghívta a Tanút, hogy látogassa meg az otthonában.

¹⁵ Két Tanú az evangéliumhirdető munkája során találkozott egy férfival, aki a fészerében foglalatoskodott. Felajánlották neki, hogy a Világkereskedelmi Központnál történt tragédiára való tekintettel szívesen megosztanának vele egy-két vigasztaló szót a Bibliából. A beleegyezésével felolvasták a 2Korintus 1:3–7-et, amelyben a következő szavak is szerepelnek:  „a vigasztalás . . . bőséges a Krisztus által.” A férfi értékelte, hogy ezek a Tanúk, akik a szomszédságában laknak, vigasztalják a többieket, és ezt mondta: „Áldja meg az Isten a nagyszerű munkájukat!”

16—17. Mely két történet bizonyítja, hogy a Bibliának van ereje segíteni olyanokon, akiket a tragédiák elszomorítanak vagy felzaklatnak?

¹⁶ Egy Tanú, aki visszatért az érdeklődő személyekhez, megismerkedett egy férfival, akinek az édesanyja korábban érdeklődést mutatott. A Tanú elmondta, hogy kíváncsi, hogyan sikerül a szomszédainak feldolgozniuk a közelmúlt tragikus eseményeit. A férfi elámult, hogy ez a Tanú azzal tölti a szabad idejét, hogy elmenjen az emberekhez, és érdeklődjön a hogylétük felől. Elmondta, hogy éppen a Világkereskedelmi Központ közelében dolgozott a támadás idején, és az egész katasztrófát végignézte. Megkérdezte, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést, mire a Tanú felolvasott néhány verset a Bibliából, köztük a Zsoltárok 37:39-et is, amely így szól: „Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.” A férfi kedvesen megkérdezte még a Tanútól, hogy ő és a családja jól vannak-e, meghívta, hogy jöjjön el hozzá máskor is, és őszinte háláját fejezte ki a látogatásért.

¹⁷ A több ezer gyászoló között, akiket Jehova Tanúi megvigasztaltak a terrortámadást követő napokban, volt egy hölgy is, akivel a Tanúk akkor találkoztak, amikor a szomszédaikat látogatták sorra. A hölgyet nagyon felzaklatták a történtek, és amikor a Tanúk felolvasták neki a Zsoltárok 72:12–14-et, ő figyelmesen meghallgatta. Itt ez áll: „Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.” Milyen sokatmondóak voltak most ezek a szavak! A hölgy megkérte a Tanúkat, hogy még egyszer olvassák fel a verseket, aztán behívta őket a házba, hogy ott folytassák a beszélgetést. Még akkor bevezették nála a bibliatanulmányozást.

18. Hogyan tudott segíteni egy Tanú az embertársainak, amikor megkérték, hogy imádkozzon a nevükben?

¹⁸ Az egyik Tanú étteremben dolgozik egy meglehetősen gazdag környéken, ahol az  embereket korábban nemigen érdekelte a Királyság jó híre. A terrortámadások szemmel láthatóan megrázkódtatták ezt a közösséget. A támadás utáni péntek estéjén az étterem igazgatónője mindenkit arra kért, hogy menjen ki, és gyújtson gyertyát, egy percig csendben megemlékezve az áldozatokról. A Tanú tiszteletben tartotta a jelenlevők érzéseit, így hát kiment, és csendben megállt a járdán. Az igazgatónő tudta róla, hogy Jehova Tanúja, ezért a megemlékezés után megkérte, hogy mindnyájukat képviselje imában. A Tanú beleegyezett. Imájában megemlítette a nagy gyászt, de azt is elmondta, hogy a gyászolóknak nem kell reménység nélkül bánkódniuk. Beszélt arról az időről, amikor már nem lesznek ilyen szörnyű események, és azt mondta, hogy mindenki közeledhet a vigasztalás Istenéhez, ha pontos ismeretet szerez a Bibliából. Az „ámen” után az éttermen kívül összegyűlt több mint 60 ember odament a Tanúhoz, és az igazgatónő köszönetet mondott, megölelte, majd azt mondta, hogy ez volt a legszebb ima, amit eddig hallott.

Áldás a társadalomnak

19. Milyen példa mutatja, hogy némelyek elismerik Jehova Tanúi magas irányadó mértékeit?

¹⁹ Már sokan megfigyelték, hogy azok a közösségek, amelyekben Jehova Tanúi kifejtik a tevékenységüket, hasznot merítenek a Tanúk jelenlétéből, különösen ezekben a napokban. Hiszen egy olyan nép, amely előmozdítja a békét, a becsületességet és a tiszta erkölcsöket, mindenképpen jóra ösztönző erőnek számít, nem igaz? Az egyik közép-ázsiai országban a Tanúk találkoztak egy nyugdíjas férfival, aki korábban az állambiztonsági szerveknél dolgozott hivatalnokként. A férfi elmesélte, hogy egyszer azt a feladatot kapta, hogy vizsgáljon meg különböző vallásszervezeteket. Amikor Jehova Tanúira került a sor, nagy hatással volt rá a Tanúk becsületessége és jó magaviselete. Csodálta szilárd hitüket, és azt, hogy a tanításaikat a Bibliára alapozzák. Végül beleegyezett a bibliatanulmányozásba.

20. a) Mi tűnik ki a Jehova Tanúi tavalyi tevékenységéről szóló beszámolóból? b) Mi mutatja, hogy még sok a tennivaló, és hogyan tekintjük azt a kiváltságunkat, hogy hirdethetjük az evangéliumot?

²⁰ Még több ezer történetet lehetne elmondani, de már ebből a néhányból is nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúi nagyon sokat tevékenykedtek a 2001-es szolgálati év alatt. * Több millió emberrel beszélgettek, sok gyászolót megvigasztaltak, és áldás volt az evangéliumhirdető munkájukon: 263 431-en jelképezték megkeresztelkedésükkel, hogy átadták magukat Istennek. Világviszonylatban 1,7 százalékkal nőtt az evangéliumhirdetők száma. És az, hogy Jézus halálának az emlékünnepén 15 374 986-an vettek részt, arra mutat, hogy még sok a tennivaló (1Korintus 11:23–26). Továbbra is kutassunk a szelídek után, akik szívesen fogadják a jó hírt! És míg tart Jehova jóakaratának esztendeje, nyújtsunk vigaszt „a megtört szívűeknek”! Milyen áldott kiváltságunk van! Biztosan mindannyian visszhangozzuk Ézsaiás szavait: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben” (Ézsaiás 61:10). Bárcsak ezután is felhasználna bennünket Isten, miközben beteljesíti a következő prófétai kijelentést: ’az Úr Isten kisarjasztja az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt’ (Ézsaiás 61:11).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

• Milyen áldásokat eredményezett a Jézus által prédikált jó hír a szelídeknek?

• Milyen áldásokban részesültek azok, akik kedvezően reagáltak Jézus első századi tanítványainak az evangéliumhirdető munkájára?

• Milyen áldásokat hoz ma a jó hír a fogékony embereknek?

• Hogyan tekintjük azt a kiváltságunkat, hogy hirdethetjük az evangéliumot?

[Tanulmányozási kérdések]

 [Táblázat a 19—22. oldalon]

JEHOVA TANÚINAK A 2001-ES SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON

 (Lásd a bekötött példányt.)

[Képek a 15. oldalon]

Jehova Tanúi sosem feledkeznek meg arról a felelősségükről, hogy hirdetniük kell az evangéliumot

[Képek a 17. oldalon]

Akik szívesen fogadják a jó hírt, részévé válnak egy egyesült, világméretű testvériségnek