Létrejöhet-e egy osztályok nélküli társadalom?

JOHN ADAMS, aki az Egyesült Államok második elnöke lett, maga is aláírta a történelmi jelentőségű Függetlenségi Nyilatkozatot, melybe belefoglalták ezt a magasztos gondolatot is: „Magától értetődőnek tartjuk [azt az igazságot], hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.” A következő soraiból viszont tisztán látszik, hogy kételyei voltak azt illetően, hogy az emberek csakugyan egyenlők-e: „A Mindenható Isten az emberi természet oly szerves részévé tette az elme és a test egyenlőtlenségét, hogy semmiféle ügyeskedés vagy politikai irányelv sem tudja többé a halandókat egy szintre emelni.” Ezzel szemben H. G. Wells brit történész el tudta képzelni, hogy kialakulhat egy egyenlőségre épülő társadalom, de szerinte ehhez három dologra lenne szükség: mindenkinek el kellene fogadnia egy közös, tiszta és szeplőtlen világvallást, mindenkinek ugyanabban a  nevelésben kellene részesülnie, és fel kellene számolni a hadseregeket.

A történelem tanúsága szerint mind a mai napig nem jött létre a Wells által elképzelt, egyenlőségre épülő társadalom. Az emberek közel sem egyenlők — a társadalom egyik legfőbb jellegzetessége az, hogy osztálykülönbségek állnak fenn. De vajon származott-e a társadalomnak mint egésznek bármiféle haszna abból, hogy különböző osztályok léteznek? Nem. A társadalmi osztályok léte megosztja az emberiséget, aminek irigység, gyűlölet, szívfájdalom és sok-sok vérontás a következménye. Volt idő, amikor Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában a fehérek felsőbbrendűnek gondolták magukat, s ez sok bajt hozott azokra, akik nem voltak fehér bőrűek. Ez a felfogás vezetett például a Van Diemen-földi (ma Tasmánia) bennszülöttek teljes kiirtásához. Az, hogy Európában alacsonyabb rendűeknek bélyegezték a zsidókat, utat nyitott a holokausztnak. Az arisztokrácia hatalmas gazdagsága, valamint az alsó és a középső réteg elégedetlensége járult hozzá a XVIII. századi francia forradalom és a XX. századi oroszországi bolsevik forradalom kirobbanásához.

Egy bölcs férfi hajdanán ezt írta: „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). Szavai igazak függetlenül attól, hogy egyes személyek vagy osztályok uralkodnak-e. Amikor az emberek egy csoportja mások fölé emeli magát, annak elkerülhetetlenül gyötrelem és szenvedés lesz a következménye.

Isten előtt mindenki egyenlő

Vajon az embereknek bizonyos csoportjai eredendően felsőbbrendűek más csoportoknál? Isten szemében nem. Isten „e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén” — mondja a Biblia (Cselekedetek 17:26). Továbbá a Teremtő „nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája” (Jób 34:19). Mindannyiunkat közös szálak fűznek össze, és Isten előtt mindnyájan egyenlőnek születünk.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor egy személy meghal, nem tud többé jogot formálni arra, hogy magasabb rendű legyen másoknál. Az ősi egyiptomiak nem így vélekedtek. Amikor egy fáraó meghalt, nagy értékű tárgyakat helyeztek a sírjába, hogy a túlvilági magas pozíciójában se nélkülözze azokat. De volt ennek valami haszna? Nem. A kincsek nagy része sírrablók zsákmánya lett, és azoknak a tárgyaknak a többsége, melyeknek nem ez lett a sorsuk, ma múzeumokban látható.

Mivel a fáraó halott volt, az égvilágon semmit sem tudott kezdeni ezekkel a luxuscikkekkel. A halálban nincsenek felsőbb meg alsóbb osztályok, nincs gazdagság, és nincs szegénység. „Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul. [Az] ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” — jelenti ki a Biblia (Zsoltárok 49:11, 13, Újfordítású revideált Biblia). Akár királyok vagyunk, akár alacsonyabb sorban levő személyek, mindannyiunkra egytől-egyig igazak a következő ihletett szavak: „a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 12).

Isten szemében mind egy szálig egyenlőnek születünk, és a halálunk után sincs közöttünk különbség. Mennyire hiábavaló hát rövid életidőnk során az emberek egy csoportját a másik fölé emelni!

Osztályok nélküli társadalom — Hogyan fog létrejönni?

De van-e remény arra, hogy egy szép napon olyan társadalomban fogunk élni, melyben a társadalmi rang egyáltalán nem lesz fontos? Igen, van. Csaknem 2000 évvel ezelőtt, amikor Jézus a földön járt, lefektette egy ilyen társadalomnak az alapját. Jézus váltságáldozatul adta az életét az egész hívő emberiségért, hogy „mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Jézus a következő szavakkal mutatott rá, hogy egyetlen követőjének sem szabad hívőtársai fölé  emelnie magát: „Titeket azonban ne hívjanak rabbinak, mert e g y a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi. »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus. Hanem aki a legnagyobb köztetek, az legyen a szolgátok. Aki felmagasztalja magát, megaláztatik” (Máté 23:8–12). Isten szemében Jézus minden igaz tanítványa egyenlő a hitben.

Vajon a korai keresztények egyenlőnek tekintették magukat? Azok, akik felfogták Jézus tanításának az értelmét, igen. Egyenlőnek tekintették egymást a hitben, és ezt azzal mutatták ki, hogy „testvérnek” szólították egymást (Filemon 1, 7, 20). Senkit sem biztattak arra, hogy jobbnak tartsa magát másoknál. Figyeljük meg például, hogy Péter a második levelében milyen alázatosan beszélt magáról: „Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola, azoknak, akik olyan hitre tettek szert, amely a miénkkel egyenlő kiváltságként van meg nekik” (2Péter 1:1). Pétert személyesen tanította Jézus, és apostolként fontos, felelősségteljes pozíciója volt. Mégis rabszolgának tekintette magát, és elismerte, hogy a hitben a többi kereszténynek is ugyanaz a kiváltsága, mint neki.

Egyesek talán azt mondják, hogy az egyenlőség eszménye nem egyeztethető össze azzal, hogy a keresztény kor előtti időkben Isten különleges tulajdonává tette Izrael nemzetét (2Mózes 19:5, 6). Arra hivatkozhatnak, hogy ezzel a rasszista felsőbbrendűség érzését táplálta bennük. De ez nem így volt. Az igaz, hogy az izraeliták Ábrahám leszármazottaiként különleges kapcsolatot ápoltak Istennel, és rajtuk keresztül tárta föl Isten a szándékait (Róma 3:1, 2). De ezzel nem az volt Isten célja, hogy felmagasztalja őket, hanem hogy ’megáldasson az összes nemzet’ (1Mózes 22:18; Galácia 3:8).

Végül azonban a legtöbb izraelita nem utánozta ősapjának, Ábrahámnak a hitét. Hűtlenül visszautasították Jézust mint a Messiást, és emiatt Isten elvetette őket (Máté 21:43). Ám a szelíd embereknek nem kell lemondaniuk a megígért áldásokról. I. sz. 33 pünkösdjén létrejött a keresztény gyülekezet. A szellemmel felkent keresztényeknek ez a szervezete, vagyis „Isten Izraele” lett az a csatorna, amelyen keresztül kitöltetnek az áldások (Galácia 6:16).

E gyülekezet néhány tagjának meg kellett tanulnia, hogy mit is jelent az egyenlőség. Jakab tanítvány például tanácsot adott azoknak, akik a gazdag keresztényekkel nagyobb tisztelettel bántak, mint a szegényebbekkel, mivel ez helytelen volt (Jakab 2:1–4). Pál apostol rávilágított, hogy a nem zsidó származású keresztények semmi esetre sem alacsonyabb rendűek a zsidó származású keresztényeknél, a keresztény nők pedig egyáltalán nem alsóbbrendűek a férfiaknál. „Ti valójában mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hitetek által — írta. — Mert mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek Krisztusba, felöltöttétek Krisztust. Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem rabszolga, sem szabad, nincsen sem férfi, sem nő; mert ti mindnyájan e g y személy vagytok Krisztus Jézussal egységben” (Galácia 3:26–28).

Egy nép a mi időnkben, amely nem szakad osztályokra

Jehova Tanúi ma igyekeznek a Szentírás alapelvei szerint élni. Felismerik, hogy Isten előtt mit sem számít, hogy ki milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Ezért szervezetük nem oszlik  papi és laikus osztályra, és nem idéz elő megosztottságot köztük a bőrszín vagy az anyagi háttér sem. Vannak közöttük módosabb személyek, de őket nem „az életben birtokolt javak látványos fitogtatása” foglalja le, mert felismerik, hogy az ilyen értékek mulandók (1János 2:15–17). Mindnyájan egységesek, mert az egész világegyetem korlátlan Uralkodóját, Jehova Istent imádják.

Mindannyian felelősségtudóan prédikálják Isten Királysága jó hírét az embertársaiknak. Jézushoz hasonlóan tisztelik a lesújtott, elhagyatott embereket. Ezt azáltal mutatják ki, hogy meglátogatják őket az otthonaikban, és felajánlják, hogy megismertetik velük Isten Szavát. Az alacsonyabb származásúak vállvetve dolgoznak olyanokkal, akiket némelyek a felsőbb osztályokhoz tartozóknak tekintenének. Jehova Tanúi között a tulajdonságok számítanak, nem pedig az, hogy ki milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Ugyanúgy, mint az első században, mindannyian testvérek és testvérnők a hitben.

Az egyenlőség nem zárja ki a sokféleséget

Az egyenlőség természetesen nem jelent teljes egyformaságot. A keresztény szervezet férfiakból és nőkből, idősekből és fiatalokból tevődik össze. Ők mindenféle rasszhoz és nemzetiséghez tartoznak, eltérő nyelvet beszélnek, és különböző az anyagi hátterük. Az egyes személyeknek eltérőek a szellemi és fizikai képességeik. De az ilyen különbségek nem tesznek senkit sem felsőbb- vagy alacsonyabb rendűvé, hanem hozzájárulnak a csodálatos sokféleséghez. Ezek a keresztények felismerik, hogy minden képességük Istentől kapott ajándék, és nem jogosítja fel őket arra, hogy felsőbbrendűnek érezzék magukat.

Az osztályok közötti megosztottság oda vezethető vissza, hogy az emberek megpróbálják magukat irányítani, és figyelmen kívül hagyják Isten útmutatásait. Hamarosan Isten Királysága lép a rövid távon gondolkodó földi uralmak helyébe. Akkor megszűnnek az emberek által létrehozott osztálykülönbségek, és minden más, ami évezredeken át szenvedést okozott az emberiségnek. Abban az időben a szó szoros értelmében ’a szelídek öröklik majd a földet’ (Zsoltárok 37:11). Senkinek sem lesz oka arra, hogy látszólagos felsőbbségével dicsekedjen. Isten soha többé nem engedi meg, hogy társadalmi osztályok osszák meg az emberek világméretű testvériségét.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A Teremtő „a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája” (Jób 34:19).

[Kép a 6. oldalon]

Jehova Tanúi tisztelik az embertársaikat

[Képek a 7. oldalon]

Az igaz keresztények között a tulajdonságok számítanak