Minden igaz keresztény az evangélium hirdetője

„Énekeljetek Jehovának, áldjátok a nevét. Nap nap után mondjátok el a tőle jövő megmentés jó hírét” (ZSOLTÁROK 96:2, NW).

1. Milyen jó hírt kell hallaniuk az embereknek, és hogyan mutatnak jó példát Jehova Tanúi ennek a hírnek a terjesztésében?

EGY olyan világban, ahol naponta történnek katasztrófák, valódi vigaszt jelent az a tudat, hogy a Biblia üzenete szerint hamarosan véget ér a háború, a bűnözés, az éhezés és az elnyomás (Zsoltárok 46:10; 72:3, 7, 8, 12, 16). Hát nem olyan jó hír ez, amelyet mindenkinek hallania kell? Jehova Tanúi szerint valóban az. Mindenütt úgy ismerik őket, mint akik ’jó hírt hoznak valami jobbról’ (Ézsaiás 52:7, NW). Igaz, hogy sok Tanúnak üldözést kell kiállnia azért, mert elszántan hirdeti a jó hírt. De a Tanúk szívükön viselik az emberek érdekeit. És micsoda hírnevet szereztek maguknak a buzgalmukkal és a kitartásukkal!

2. Mi az egyik oka annak, hogy Jehova Tanúi olyan buzgók?

² Jehova Tanúi ma ugyanolyan buzgók, mint az első századi keresztények voltak. Róluk egy római katolikus újság a valóságnak megfelelően jelentette ki: „Az első keresztények kötelességüknek érezték, hogy nyomban a megkeresztelkedésük után már hirdessék az evangéliumot. A rabszolgák élőszóval adták át az evangéliumot” (L’Osservatore Romano). Miért olyan buzgók Jehova Tanúi ezekhez a korai keresztényekhez hasonlóan? Először is azért, mert az általuk hirdetett jó hír magától Jehova Istentől származik. Lehet-e ennél nyomósabb ok a buzgóságra? Azzal, hogy prédikálnak, a zsoltáríró felhívására válaszolnak: „Énekeljetek Jehovának, áldjátok a nevét. Nap nap után mondjátok el a tőle jövő megmentés jó hírét” (Zsoltárok 96:2, NW).

3. a) Mi a második oka Jehova Tanúi buzgalmának? b) Mit foglal magában az ’Istentől jövő megmentés’?

³ A zsoltáríró szavai Jehova Tanúi buzgalmának a második okára világítanak rá. Üzenetük a megmentés lehetőségét hordozza magában. Vannak, akik az egészségügyben dolgoznak, mások társadalmi munkát végeznek, illetve gazdasági és egyéb területeken igyekeznek javítani embertársaik életminőségén. Dicséretes, amit tesznek. De az ’Istentől jövő megmentéssel’ összehasonlítva az, amit az egyik ember a másikért tud tenni, igen csekély. Jézus Krisztus által Jehova megmenti a szelídeket a bűntől, a betegségtől és a haláltól. Ezeknek az áldásoknak az élvezői örökké fognak élni! (János 3:16, 36; Jelenések 21:3, 4). A megmentés ma azok közé a ’csodálatos tettek’ közé tartozik, amelyekről a keresztények beszélnek, a következő szavakra reagálva: „Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait [csodálatos tetteit, NW]; mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett” (Zsoltárok 96:3, 4).

Az Uruk példája

4—6. a) Milyen harmadik oka van Jehova Tanúi buzgalmának? b) Hogyan buzgólkodott Jézus a jó hír prédikálásában?

⁴ Jehova Tanúi buzgalmának van egy harmadik oka is: ők Jézus Krisztus példáját követik (1Péter 2:21). Jézus, a tökéletes ember őszinte lelkesedéssel fogadta a megbízatást, hogy ’jó hírt mondjon a szelídeknek’ (Ézsaiás 61:1, NW; Lukács 4:17–21). Így hát evangéliumhirdető lett, vagyis a jó hír terjesztője. Bejárva egész Galileát és Júdeát, „prédikálta a királyság jó hírét”  (Máté 4:23). Tudta, hogy sokan fogadják majd örömmel ezt a jó hírt, ezért így szólt a tanítványaihoz: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38).

⁵ Jézus az imájával összhangban arra képezett ki másokat, hogy evangéliumhirdetők legyenek. Idővel elküldte apostolait, hogy önállóan prédikáljanak, és ezt mondta nekik: „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: »Elközeledett az egek királysága.«” Vajon hasznosabb lett volna, ha olyan programokat szerveznek, amelyekkel mérsékelhették volna koruk társadalmi gondjait? Vagy talán bele kellett volna bonyolódniuk a politikába, hogy felvegyék a harcot az akkor oly közkeletű korrupcióval? Nem. Jézus másként határozta meg, mit kell tennie minden keresztény evangéliumhirdetőnek. Ezt mondta a követőinek: „Amint mentek, prédikáljatok” (Máté 10:5–7).

⁶ Később Jézus további tanítványokat küldött el, hogy jelentsék be: „Elközeledett . . . az Isten királysága.” Amikor visszatértek, hogy beszámoljanak evangelizáló körútjuk eredményeiről, Jézus el volt ragadtatva. Így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kiskorúaknak kinyilatkoztattad őket” (Lukács 10:1, 8, 9, 21). Jézus tanítványai, akik korábban szorgalmas halászok, földművesek és hasonló foglalkozásokat űző emberek voltak, a nemzet nagy műveltségű vallási vezetőihez képest olyanok voltak, mint a kiskorúak. Mégis arra képezték ki őket, hogy a legjobb hírt hirdessék.

7. Kiknek prédikálták először a jó hírt Jézus követői, miután Jézus felment az égbe?

⁷ Miután Jézus felment az égbe, a követői folytatták a megmentés jó hírének terjesztését (Cselekedetek 2:21, 38–40). Kiknek prédikáltak először? Vajon a nemzetekhez mentek, akik nem ismerték Istent? Nem, az első területük Izrael volt, az a nép, amely már több mint 1500 éve ismerte Jehovát. Volt-e joguk olyan földön prédikálni, ahol már gyakorolták Jehova imádatát? Igen, volt. Jézus ezt mondta nekik: „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Izraelnek éppúgy hallania kellett a jó hírről, mint bármelyik más nemzetnek.

8. Hogyan utánozzák Jehova Tanúi ma Jézus első századi követőit?

 ⁸ Jehova Tanúi ma ehhez hasonlóan az egész földön prédikálnak. Együttműködnek a János által látott angyallal, akinél „örökkévaló jó hír volt . . . , hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak, és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” (Jelenések 14:6). 2001-ben 235 országban és más közigazgatási egységben tevékenykedtek, melyeknek egy részét keresztény területként tartják számon. Vajon Jehova Tanúi nem jól teszik, hogy olyan helyeken prédikálnak, ahol már léteznek a kereszténység egyházai? Egyesek szerint ez nem helyes, sőt talán úgy vélik, hogy az evangéliumhirdetéssel a Tanúk „ellopják mások juhait”. Jehova Tanúi azonban emlékeznek rá, hogy mit érzett Jézus az akkor élt, alázatos zsidó emberek iránt. Bár voltak papjaik, Jézus mégsem vonakodott attól, hogy beszéljen nekik a jó hírről. „Szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Amikor Jehova Tanúi olyan alázatos emberekkel találkoznak, akik nem ismerik Jehovát, és nem hallottak még a Királyságáról, vajon vissza kellene tartaniuk tőlük a jó hírt, csak mert valamilyen vallás a saját híveinek tekinti őket? Jézus apostolainak a példáját követve nemmel felelhetünk erre a kérdésre. A jó hírt kivétel nélkül „minden nemzetben” prédikálni kell (Márk 13:10).

Minden korai keresztény hirdette az evangéliumot

9. Kik vettek részt a prédikálómunkában az első századi keresztény gyülekezetből?

⁹ Kik vettek részt az első században a prédikálómunkában? A tények azt mutatják, hogy minden keresztény hirdette az evangéliumot. W. S. Williams író megjegyzi: „A bizonyítékok arra utalnak, hogy az ősegyházban minden keresztény . . . prédikálta az evangéliumot.” Az i. sz. 33 pünkösdjén történtekről a Biblia így számol be: „mindnyájan [férfiak és nők egyaránt] beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy a szellem megadta nekik, hogy szóljanak.” Férfiak és nők, fiatalok és idősek, rabszolgák és szabadok is kezdték hirdetni az evangéliumot (Cselekedetek 1:14; 2:1, 4, 17, 18; Jóel 2:28, 29; Galácia 3:28). Amikor az üldözés miatt sok keresztény arra kényszerült, hogy elmeneküljön Jeruzsálemből, azok, „akik szétszóródtak, átmentek a vidéken, hirdetve a szó jó hírét” (Cselekedetek 8:4). „Akik szétszóródtak”, azok mindnyájan hirdették az evangéliumot, nem csupán néhányan, akiket kijelöltek erre.

10. Milyen kettős megbízatásnak tettek eleget a keresztények a zsidó rendszer pusztulása előtt?

¹⁰ Azokban a korai években nem változott a helyzet. Jézus megjövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Az első században úgy teljesedtek be ezek a szavak, hogy a jó hírt valóban széles körben prédikálták, mielőtt a római seregek lerombolták a zsidó vallási és politikai rendszert (Kolosszé 1:23). Továbbá  Jézus összes követője engedelmeskedett a következő parancsnak: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Néhány mai prédikátortól eltérően a korai keresztényeknek nem az volt a módszerük, hogy arra buzdították a szelídeket, hogy higgyenek Jézusban, aztán hagyták őket, hadd szolgálják Istent a maguk módján. Ehelyett megtanították nekik, hogy miként lehetnek Jézus tanítványaivá, gyülekezetekbe szervezték őket, és képzést nyújtottak, hogy majd a tanítványok is képesek legyenek prédikálni a jó hírt és tanítványokat képezni (Cselekedetek 14:21–23). Jehova Tanúi ma ezt a mintát követik.

11. Kik jelentik be ma azt a jó hírt, amely az emberek számára a jó hírek közül is a legjobb?

¹¹ Pál, Barnabás és más első századi keresztények példáját követve Jehova Tanúi közül sokan vállalják, hogy misszionáriusok lesznek külföldön. Munkájuk igazán hasznos, mivel nem bonyolódnak bele a politikába, és nem hagyják, hogy bármi más eltérítse őket a jó hír prédikálására vonatkozó megbízatásuktól. Egyszerűen engedelmeskednek Jézus parancsának: „Amint mentek, prédikáljatok.” Jehova Tanúinak a többsége azonban nem külföldi megbízatásban szolgáló misszionárius. Sokan közülük dolgoznak, hogy eltartsák magukat, és vannak, akik még iskolába járnak. Némelyek gyermekeket nevelnek. De minden Tanú megosztja másokkal a jó hírt, melyet tanult. Fiatalok és idősek, férfiak és nők örömmel válaszolnak a bibliai buzdításra: „prédikáld a szót, a sürgősség érzetével légy ezen a kedvező időszakban is, a bajokkal terhes időszakban is” (2Timóteus 4:2). Első századi elődeikhez hasonlóan ’szakadatlanul folytatják a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, Jézusról’ (Cselekedetek 5:42). Azt a hírt jelentik be, amely az emberek számára a jó hírek közül is a legjobb.

Térítés vagy evangéliumhirdetés?

12. Mit gondolnak az emberek a térítésről?

¹² Vannak mostanában olyanok, akik azt mondják, hogy a térítés ártalmas tevékenység. Sőt, az Egyházak Világtanácsa által kiadott egyik dokumentum „a térítés bűnéről” beszél. Vajon mi ennek az oka? Egy katolikus folyóirat kijelenti: „Az ortodox egyház panaszáradata azt idézte elő, hogy a »térítésről« ma már az erőszakos térítés jut eszünkbe” (Catholic World Report).

13. Mondj példákat arra, amikor ártalmas volt a térítés!

¹³ Csakugyan ártalmas a térítés? Bizonyos esetekben igen. Jézus azt mondta, hogy az írástudók és a farizeusok ártanak annak, akit megtérítenek (Máté 23:15). Az „erőszakos térítés” természetesen helytelen. Josephus történetíró például arról számol be, hogy amikor a makkabeus Joannész Hürkanosz leigázta az edomitákat, „megengedte, hogy országukban maradjanak, ha rendszeresítik a körülmetélést és hajlandók a zsidó törvények szerint élni”. Ha az edomiták zsidó uralom alatt akartak élni, a zsidó vallást kellett gyakorolniuk. A történelemből ismeretes, hogy az i. sz. nyolcadik században Nagy Károly  leigázta az észak-európai pogány szászokat, és embertelen módszerekkel megtérítette őket. * De vajon mennyire volt őszinte a szászok és az edomiták megtérése? Például mennyire ragaszkodott szívből az Isten ihlette Mózesi Törvényhez Heródes, az edomita király, aki megpróbálta meggyilkoltatni a csecsemő Jézust? (Máté 2:1–18).

14. Hogyan gyakorol nyomást az emberekre a kereszténység némelyik misszionáriusa, hogy megtérítse őket?

¹⁴ Ma is létezik erőszakos térítés? Bizonyos értelemben igen. A kereszténység némelyik misszionáriusa állítólag tengerentúli ösztöndíjat ajánl fel annak, aki áttér a keresztény vallásra. Olyan is előfordul, hogy éhező menekülteknek végig kell hallgatniuk egy prédikációt, és utána kaphatnak egy adag élelmet. Egy 1992-es nyilatkozat szerint, melyet egy ortodox püspöki konferencia tett közzé, „a térítés időnként anyagi haszonnal való kecsegtetés, néha pedig az erőszak különböző formáit alkalmazva megy végbe”.

15. Térítenek-e Jehova Tanúi a szó mai értelmében? Magyarázd meg!

¹⁵ Nem helyes ráerőltetni az emberekre, hogy változtassák meg a vallásukat. Jehova Tanúi természetesen nem tesznek ilyet. * Ezért azt mondhatjuk, hogy a szó mai értelmében nem térítenek. Ehelyett inkább az első századi keresztényekhez hasonlóan mindenkinek prédikálják a jó hírt. Aki szívesen fogadja őket, annak felajánlanak egy bibliatanulmányozást, mely által többet tudhat meg. Az érdeklődők megtanulnak hinni Istenben és a szándékaiban, a hitük szilárd alapja pedig a pontos bibliai ismeret. Ennek eredményeként Isten Jehova nevét hívják, hogy megmentésben részesüljenek (Róma 10:13, 14, 17). Mindenki maga döntheti el, hogy elfogadja-e a jó hírt, vagy sem. Semmiféle kényszert nem kell éreznie. Ha valaki azt érezne, akkor semmi értelme nem lenne a megtérésének. Az imádat csak akkor elfogadható Isten előtt, ha szívből jön (5Mózes 6:4, 5; 10:12).

Evangéliumhirdetés a modern időkben

16. Hogyan fokozódott Jehova Tanúi evangéliumhirdető munkája a modern időkben?

¹⁶ Azáltal, hogy Jehova Tanúi a modern időkben prédikálják a Királyság jó hírét, nagyobb mértékben teljesedik a Máté 24:14 jövendölése. Evangéliumhirdető munkájukban kiemelkedő segítségnek bizonyul Az Őrtorony * folyóirat. Az első számait 1879-ben adták ki, és akkoriban körülbelül 6000 példányt nyomtattak belőle egy nyelven. Több mint százhuszonkét évvel később, 2001-ben számonként 23 042 000 példány jelent meg 141 nyelven. Nemcsak a folyóirat példányszáma emelkedett meg, hanem Jehova Tanúi evangéliumhirdető munkája is fokozódott. Elég csak összevetni azt az évi néhány ezer órát, amelyet a XIX. században töltöttek az evangéliumhirdetéssel, azzal  az 1 169 082 225 órával, amelyet 2001-ben szenteltek a prédikálómunkának. Vegyük figyelembe azt is, hogy ugyanebben az évben havonta átlagosan 4 921 702 ingyenes bibliatanulmányozás folyt. Milyen roppant mennyiségű, kiváló munkát végzett el a 6 117 666 tevékeny Királyság-prédikáló!

17. a) Milyen hamis isteneket imádnak ma az emberek? b) Az anyanyelvétől, nemzetiségétől és társadalmi helyzetétől függetlenül miről kell tudnia mindenkinek?

¹⁷ A zsoltáríró kijelenti: „a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsoltárok 96:5). Napjaink elvilágiasodott társadalma a nacionalizmust, a nemzeti jelképeket, a hírességeket, az anyagi javakat, sőt magát a gazdagságot is imádja (Máté 6:24; Efézus 5:5; Kolosszé 3:5). Mohandász K. Gandhi egyszer ezt mondta: „Határozottan úgy vélem, hogy . . . Európa ma már csak névlegesen keresztény. Valójában a Mammont [a gazdagságot] imádja.” Az igazság az, hogy az embereknek mindenütt hallaniuk kell a jó hírről. Az anyanyelvétől, nemzetiségétől és társadalmi helyzetétől függetlenül mindenkinek tudnia kell Jehováról és a szándékairól. Azt kívánjuk, hogy bárcsak mindenki megszívlelné a zsoltáríró szavait: „adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet! Adjátok az Úrnak neve dicsőségét” (Zsoltárok 96:7, 8). Jehova Tanúi Jehováról tanítják az embereket, hogy méltó módon adhassanak dicsőséget neki. Aki szívesen fogadja ezt a segítséget, annak sok áldásban van része. Milyen áldásokban? Erről lesz szó a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Miért buzgó evangéliumhirdetők Jehova Tanúi?

• Miért prédikálnak Jehova Tanúi ott is, ahol már léteznek a kereszténység egyházai?

• Miért mondhatjuk, hogy Jehova Tanúi nem térítenek a szó mai értelmében?

• Hogyan fokozódott Jehova Tanúi evangéliumhirdető munkája a modern időkben?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 9. oldalon]

Jézus buzgó evangéliumhirdető volt, és másokat is kiképzett ugyanerre a munkára

[Kép a 10. oldalon]

Az első századi gyülekezetben mindenki részt vett az evangéliumhirdetésben

[Kép a 11. oldalon]

Nem helyes ráerőltetni az emberekre, hogy változtassák meg a vallásukat