Vének, képezzetek másokat a teher viselésére!

JEHOVA TANÚI gyülekezeteiben világszerte égető szükség van olyan férfiakra, akik felvigyázói tisztségben tudnak szolgálni. Ennek három főbb oka van.

Az első az, hogy Jehova folyamatosan teljesíti az ígéretét, hogy „a legkevesebbet hatalmas néppé” teszi (Ézsaiás 60:22). Ki nem érdemelt kedvessége folytán az elmúlt három évben majdnem egymillió új tanítvány keresztelkedett meg, hogy Jehova Tanúja legyen. Azért van szükség felelősségteljes férfiakra, hogy segítsenek ezeknek az újonnan megkeresztelt személyeknek előrehaladni a keresztény érettség felé (Héberek 6:1).

A második ok, amiért további felvigyázókra van szükség, az, hogy az évtizedek óta vénként szolgáló testvérek közül némelyek a kor előrehaladtával vagy betegség következtében kénytelenek kevesebb terhet vállalni a gyülekezetben.

A harmadik ok pedig az, hogy jó néhány buzgó vén a kórházi összekötő bizottságok, a területi építőbizottságok vagy a kongresszusiterem-bizottságok tagjaként szolgál, és ezért a saját gyülekezetében olykor le kell mondania legalább néhány felelősségéről, hogy kiegyensúlyozott maradhasson.

Hogyan lehet kielégíteni ezt a sürgető szükségletet, hogy még több képesített férfi legyen? Ebben döntő szerepe van a képzésnek. A Biblia arra buzdítja a keresztény felvigyázókat, hogy képezzenek „hű embereket, akik a maguk részéről kellően képesítettek lesznek mások tanítására” (2Timóteus 2:2). Egy szótár szerint a „képezni” ige azt jelenti, hogy ’valakit tanítani, hogy alkalmassá, képesítetté vagy gyakorlottá váljon’. Vizsgáljuk meg most azt, hogy a vének miként képezhetnek más, arra alkalmas férfiakat.

Kövessétek Jehova példáját!

Jézus Krisztusról minden bizonnyal elmondható, hogy alkalmas, képesített és gyakorlott volt a munkájában — de nem is csoda, hiszen maga Jehova Isten képezte őt! Mitől volt ilyen hatékony ez a képzés? A János 5:20 feljegyzése szerint Jézus három szempontot említ: „az Atya [1.] vonzalommal van a Fiú iránt, és [2.] megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz, és [3.] ezeknél nagyobb cselekedeteket is mutat majd neki.” Ha megvizsgáljuk az egyes pontokat, átláthatjuk a képzés tananyagát.

Figyeljük meg, hogy Jézus először ezt mondta: „az Atya vonzalommal van a Fiú iránt.” A teremtés kezdetétől Jehova és a Fia bensőséges kapcsolatban állt egymással. A Példabeszédek 8:30 (NW) rávilágít e kapcsolat milyenségére: „akkor [én, Jézus] mellette [Jehova Isten mellett] voltam mint mestermunkás, és bennem lelte kedvét nap mint nap, örvendezve előtte minden időben.” Jézusban még csak fel sem merült semmi kétség afelől, hogy Jehova ’kedvét leli-e benne’. Jézus pedig nem titkolta örömét, melyet Atyja mellett a munka végzése közben érzett. Milyen nagyszerű, amikor a keresztény vének és az általuk képzett személyek között bensőséges, nyílt és őszinte kapcsolat áll fenn!

A Jézus által említett második pont az, hogy az Atya „megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz”. Ezek a szavak igazolják a Példabeszédek 8:30-ban olvasható állítást, nevezetesen azt, hogy Jézus a világegyetem megteremtésekor Jehova ’mellett volt’ (1Mózes 1:26). A vének úgy tudják utánozni ezt a kiváló példát, hogy szorosan együttműködnek a kisegítőszolgákkal, és megmutatják nekik, hogyan tudják megfelelően elvégezni a feladataikat. De nem csupán az újonnan kinevezett kisegítőszolgáknak van szükségük folyamatos képzésre, hanem vannak olyan  hűséges testvérek is, akik évek óta törekszenek a felvigyázói tisztségre, de még nem kaptak kinevezést (1Timóteus 3:1). Jó volna, ha a vének konkrét tanácsot adnának ezeknek a férfiaknak, hogy tudják, miben kell még fejlődniük.

Vegyünk egy példát: egy megbízható és igyekvő kisegítőszolga lelkiismeretesen ellátja a feladatait, és jó tanító is egyben. Sok tekintetben kiváló munkát végez a gyülekezetben, de talán nem veszi észre magán, hogy hajlamos nyersen bánni a keresztény hittársaival, pedig a vének részéről a „bölcsesség szelídségének” kell megmutatkoznia (Jakab 3:13). Nemde kedvességről árulkodna, ha egy vén beszélne ezzel a kisegítőszolgával, világosan vázolná a gondot, konkrét példákat is említene, és gyakorlatias javaslatokat adna, hogy a testvér miként tudna fejlődni ezen a téren? Ha a vén gondosan ’sóval ízesíti a tanácsait’, akkor valószínű, hogy a szavai kedvező fogadtatásra találnak (Kolosszé 4:6). A kisegítőszolga pedig természetesen nagyban megkönnyítené a vén feladatát, ha készséges lenne, és kedvezően fogadná a tanácsokat (Zsoltárok 141:5).

Vannak gyülekezetek, ahol a vének folyamatosan gyakorlatias képzésben részesítik a kisegítőszolgákat. Például elvisznek magukkal arra alkalmas kisegítőszolgákat, amikor meglátogatják a betegeket és az időseket. Ily módon a kisegítőszolgák tapasztalatot szerezhetnek a pásztori munkában. Persze a kisegítőszolgák még sok mindent tehetnek a szellemi előrehaladásukért. (Lásd a lap alján lévő részt, melynek címe: „Mit tehetnek a kisegítőszolgák?”)

A harmadik pont, amitől Jézus képzése annyira hatékony volt, az, hogy Jehova a jövőbeli fejlődés kilátásával képezte őt. Jézus azt mondta az Atyáról, hogy „ezeknél nagyobb cselekedeteket” is mutat a Fiúnak. Jézusnak a földön jártakor szerzett tapasztalatai segítettek abban, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszen ki, melyekre szüksége lesz elkövetkezendő megbízatásai teljesítéséhez (Héberek 4:15; 5:8, 9). Csak hogy egy példát említsünk, micsoda óriási megbízatást kap majd Jézus nemsokára, amikor fel kell támasztania és meg kell ítélnie azoknak a milliárdjait, akik már elhunytak! (János 5:21, 22).

Amikor napjainkban a vének a kisegítőszolgákat képzik, nekik is a jövőbeli szükségletek kilátásával kell ezt tenniük. Jóllehet most úgy tűnhet, hogy a jelenlegi szükségletek kielégítésére van elég vén és kisegítőszolga, de vajon elmondható lesz-e ugyanez akkor is, ha megalakul egy vagy netán több új gyülekezet? Az elmúlt három évben világszerte több mint 6000 új gyülekezet alakult meg, és el lehet képzelni, hogy milyen sok vénre és kisegítőszolgára van szükség ezeknek a kiszolgálásához!

Vének, követitek Jehova példáját, és bensőséges, személyes kapcsolatot ápoltok azokkal a férfiakkal, akiket képeztek? Megmutatjátok nekik, hogyan végezzék el a munkájukat? Gondoltok a jövőbeli szükségletekre? Ha követitek Jehova példáját, és úgy képzitek ti is a kisegítőszolgákat,  mint ahogyan Jehova képezte Jézust, akkor az sokaknak gazdag áldást fog eredményezni.

Ne féljetek átruházni a felelősséget!

A jó képesítésű vének hozzá vannak szokva, hogy megannyi súlyos feladatot látnak el egyszerre, s ezért talán kissé vonakodnak átruházni a felelősséget másokra. Lehet, hogy már próbálkoztak vele, de nem jártak sok sikerrel, ezért előfordulhat, hogy már úgy gondolják, csak ők tudják jól elvégezni a munkát. De vajon ez a magatartás megegyezik Jehova akaratával, mely a Szentírás alapján az, hogy a kevésbé tapasztalt férfiak képzést kapjanak a jártasabbaktól? (2Timóteus 2:2).

Pál apostol csalódott, amikor egyik utazótársa, János Márk elhagyta a megbízatását Pamfíliánál, és hazatért (Cselekedetek 15:38, 39). Pál azonban nem hagyta, hogy ez a kudarc elvegye a kedvét attól, hogy képezzen másokat. Kiválasztott egy másik fiatal testvért, Timóteust, és képezte őt a misszionáriusi munkára (Cselekedetek 16:1–3). * Bereában a misszionáriusok olyan heves üldözéssel találták szembe magukat, hogy bölcsebb volt, ha Pál nem marad ott. Ezért aztán búcsút vett az új gyülekezettől, és az érett, idősebb testvér, Szilász, valamint Timóteus gondjaira bízta azt (Cselekedetek 17:13–15). Timóteus biztosan sokat tanult Szilásztól. Később, amikor Timóteus alkalmassá vált további felelősségek ellátására, Pál elküldte őt Tesszalonikába, hogy buzdítsa az ottani gyülekezetet (1Tesszalonika 3:1–3).

Pál és Timóteus kapcsolata nem volt hivatalos, hűvös vagy kimért, hanem inkább bensőséges kötelék fűzte őket egymáshoz. Amikor Pál a korintusi gyülekezetnek arról írt, hogy Timóteust oda szeretné küldeni, úgy utalt rá, mint ’szeretett és hű gyermekére az Úrban’. Majd hozzátette: „ő majd eszetekbe juttatja a Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet” (1Korintus 4:17). Timóteus kedvezően reagált a Páltól kapott képzésre, és így képesítetté vált megbízatása teljesítésére. Sok fiatal testvér vált ügyes kisegítőszolgává, vénné vagy utazófelvigyázóvá azért, mert javára fordította a törődő vénektől kapott képzést, akik igazán szívükön viselték ezeknek a fiataloknak az ügyét, akárcsak Pál Timóteusét.

Vének, képezzetek másokat!

Semmi kétség sem fér hozzá, hogy az Ézsaiás 60:22-ben olvasható prófécia napjainkban teljesedik. Jehova „a legkevesebbet hatalmas néppé” teszi. Ahhoz, hogy ez a nép „hatalmas” maradjon, jól szervezettnek kell lennie. Vének, miért ne vennétek fontolóra azokat a módokat, ahogyan további képzést nyújthatnátok az arra alkalmas, önátadott férfiaknak? Tudassátok mindegyik kisegítőszolgával, hogy miben kell még fejlődnie ahhoz, hogy előrehaladjon. Ti pedig, megkeresztelt testvérek, maximálisan fordítsátok javatokra azt, amikor személyre szólóan foglalkoznak veletek. Éljetek a lehetőséggel, hogy fejleszthetitek képességeiteket, gyarapíthatjátok ismereteteket, valamint nagyobb tapasztalatra tehettek szert. Jehova bizonyára meg fogja áldani az ilyen szeretetteljes támogatást (Ézsaiás 61:5).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

Mit tehetnek a kisegítőszolgák?

Bár a véneknek képezniük kell a kisegítőszolgákat, azért a kisegítőszolgák is sok mindent tehetnek a szellemi előrehaladásukért.

— A kisegítőszolgák legyenek megbízhatóak, és szorgalmasan lássák el megbízatásaikat. Fejlesszenek ki jó tanulmányozási szokásokat, mivel az előrehaladás jelentős mértékben függ a tanulmányozástól és a tanultak alkalmazásától.

— Ha egy kisegítőszolga felkészül, hogy előadást tartson egy keresztény összejövetelen, ne vonakodjon megkérni egy ügyes vént, hogy tegyen javaslatokat arra, hogyan adja elő az anyagot.

— A kisegítőszolga arra is megkérheti a vént, hogy figyelje meg, hogyan tartja meg a bibliai előadást, és adjon neki tanácsot, hogy miben fejlődjön.

A kisegítőszolgák kérjenek tanácsot a vénektől, fogadják meg és alkalmazzák azt, és akkor előmenetelük ’nyilvánvaló lesz mindenki előtt’ (1Timóteus 4:15).