VIII. Henrik és a Biblia

WINSTON CHURCHILL a History of the English-Speaking Peoples (2. kötet) című könyvében ezt írta: „Vallási kérdésekben a reformáció mélyreható változásokat hozott. A Biblia ekkor újból tekintéllyé vált, melyet széles körben elfogadtak. A régiek úgy vélték, hogy a Szentírás veszélyes a tanulatlanok kezében, és csak a papoknak szabad olvasniuk.”

A beszámoló így folytatódik: „A Tyndale és Coverdale által angolra fordított teljes Bibliák nyomtatott példányai először 1535 őszének a végén jelentek meg, és több kiadást értek meg. A kormány azt parancsolta a papságnak, hogy ösztönözze az embereket a Biblia olvasására.” Miután a Bibliát több évszázadon át az ismeretlenség homálya vette körül, Anglia végre megismerhette a Szentírást, de ez inkább VIII. Henrik * kormányának volt köszönhető, mintsem az egyháznak.

„A régi szokások támogatóit további csapás érte. A kormány megparancsolta, hogy Párizsban nyomtassanak ki nagy mennyiségben angol Bibliát, még pazarabbat, mint amilyen bármely korábbi kiadás volt, 1538 szeptemberében pedig parancsba adták, hogy az ország minden plébániájának meg kell vásárolnia a legnagyobb méretű Bibliák közül egyet angol nyelven, és ki kell tennie a templomban, hogy a hívek a lehető legkönnyebben hozzáférhessenek és olvashassák. Hat példányt tettek ki a Szt. Pál székesegyházban, Londonban. Egész álló nap nagy sokaság tolongott a székesegyházban, hogy olvashassa a Bibliát, és úgy hallottuk, hogy főleg olyankor, ha találtak valakit, aki jó hangosan tudott olvasni.”

Sajnos számos országban sokan nem élnek azzal a kiváltságukkal, hogy rendszeresen olvashatják a Bibliát. Ez nagy aggodalomra ad okot, mivel csak a Biblia „Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre” (2Timóteus 3:16).

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

VIII. Henrik: Painting in the Royal Gallery at Kensington, from the book The History of Protestantism (Vol. I)