A „könnyező” fa sokoldalú „könnycseppjei”

„Kössétek be balzsammal az ő sebét” — írja a Jeremiás 51:8. Kutatásunk ennek a kiváló fájdalomcsillapító és gyógyító hatású szernek az egyik forrása után az Égei-tenger Híosz nevű szigetére visz bennünket.

NYÁR elején Híosz földművelői rendkívül szokatlan módon készülnek a begyűjtésre. Felsöprik a földet, és fehér agyagból egy lapos aljzatot készítenek a masztixfának nevezett, cserjeszerű örökzöld köré. Ekkor a földművesek metszéseket ejtenek a fák kérgén, és „könnyekre fakasztják” a fákat. Halvány „gyantakönnyek” kezdenek kiszivárogni. Két-három hét után a gyantacseppek megszilárdulnak. A földművesek összegyűjtik a cseppeket a törzsekről vagy alulról, az agyagfelületről. A masztixgyantának nevezett „könnycseppeket” balzsamkészítésre használják.

A begyűjtést azonban türelmes várakozás és kemény munka előzi meg. A csavarodott, szürkés fatörzsek nagyon lassan növekszenek. Negyven-ötven évre van szükség ahhoz, hogy egy fa teljesen kifejlődjön, és elérje a 2-3 méteres magasságot.

A törzsek bemetszése és a „könnycseppek” begyűjtése mellett még egyéb feladatokat is el kell végezni a masztixgyanta elkészítéséhez. Miután a földművesek begyűjtötték a masztixfa „könnyeit”, átrostálják, megmossák, majd osztályozzák méret és minőség szerint. Később a masztixot további tisztításnak vetik alá, és ezután már számos célra fel lehet használni.

Értékes növényünk története

A „masztixnak” fordított görög szó egy olyan kifejezéssel van kapcsolatban, mely azt jelenti, hogy valaki ’csikorgatja a fogát’. Ez az elnevezés azt sugallja, hogy a masztixgyantát ősidőktől fogva rágógumiként használják, hogy frissítse a leheletet.

Legkorábbi ismereteink a masztixról Hérodotosztól, az i. e. ötödik században élt görög történetírótól származnak. Más ókori írók és orvosok, mint például Apollodórosz, Dioszkuridész, Theophrasztosz és Hippokratész, a masztix orvosi felhasználásáról beszéltek. Habár a masztixfa az egész Földközi-tenger partvidékén honos, úgy i. sz. 50 óta a masztixkészítéssel szinte kizárólag csak Híosz szigetén foglalkoznak. A rómaiaktól kezdve a genovaiakon át az ottománokig a masztix vonzotta leginkább Híosz leigázóit.

A sokoldalú masztix

Az ókori egyiptomi orvosok különféle betegségek, például a hasmenés és az ízületi gyulladás kezelésére alkalmazták a masztixot. Felhasználták  füstölőszerként és a mumifikáláshoz is. Elképzelhető, hogy a masztixfa volt a ’gileádi balzsamolaj’ egyik alapanyaga, amelyet a Biblia a gyógyító tulajdonságai, valamint a szépítőszerként és balzsamként való használata miatt említ meg (Jeremiás 8:22; 46:11). Néhányan úgy gondolják, hogy a fa, melynek gyantájára a szent célokra fenntartott, illatos füstölőszer alkotóelemei közt utalnak, talán a masztixfák családjába tartozik (2Mózes 30:34, 35).

Ma a masztix jelen van az olajfestményeket, bútorokat és hangszereket védő lakkokban. Szigetelő és vízhatlanító anyagként is felhasználják, és az egyik legjobb olyan szernek tartják, amellyel biztosítani lehet a ruhafestékek és művészfestékek színtartósságát. A masztixot ragasztók alapanyagaként és a bőrcserzésnél is felhasználják. Kellemes illata és egyéb tulajdonságai miatt szappanokhoz, kozmetikumokhoz és illatszerekhez is használják.

A masztix világszerte 25 hivatalos gyógyszerlistán szerepel. Az arab országokban még mindig alkalmazzák mint hagyományos gyógyszert. A masztix a fogorvosi kötőanyagokban és a gyógyszeres kapszulák belső bevonórétegében is megtalálható.

A balzsam egyik alapanyagaként a „könnyező” masztixfa sokoldalú „könnycseppjei” évszázadok óta csillapítják a fájdalmat és gyógyítanak. Nem véletlen hát, hogy Jeremiás próféciája erre szólít: „kössétek be balzsammal az ő sebét.”

[Képek a 31. oldalon]

Híosz

A masztix begyűjtése

A masztix „könnycseppjeit” gondosan összegyűjtik

[Forrásjelzés]

A Híoszról és a begyűjtésről készült rajz: Courtesy of Korais Library; az összes többi: Kostas Stamoulis