„Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket”

A ’szó prédikálása’ felüdülést hoz

HIBÁTLAN ember volt, fontos küldetéssel. Tanítási módszerei olyannyira hatékonyak voltak, hogy „a sokaság ámult a tanítási módján” (Máté 7:28). Fáradhatatlan prédikáló volt. Idejét, erejét és erőforrásait elsősorban Isten Királyságának prédikálására fordította. Igen, Jézus Krisztus mint páratlan prédikáló és tanító bejárta szülőföldjének minden zegzugát (Máté 9:35).

Jézus sürgős megbízatása abból állt, hogy a kortársainak prédikálta „a királyság jó hírét”, és felkészítette tanítványait arra, hogy ugyanezt a munkát végezzék világméretekben (Máté 4:23; 24:14; 28:19, 20). Vajon a prédikálásra szóló megbízatás súlya, sürgőssége és a tevékenység roppant terjedelme összetörheti a tökéletlen követőit, akiknek megvannak a maguk korlátai?

Egyáltalán nem! Miután Jézus arra utasította a tanítványait, hogy több munkásért imádkozzanak Jehova Istenhez, „az aratás Urához”, kiküldte őket, hogy oktassák az embereket (Máté 9:38; 10:1). Majd biztosította őket arról, hogy a felelősség, ami az ő követésével jár — beleértve a prédikálásra szóló megbízatást —, valódi enyhülést és vigaszt hoz. Jézus ezt mondta: „Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28).

Az öröm forrása

Milyen könyörületes, szeretetteljes és kedves meghívás ez! Kifejezi Jézus érzékeny törődését követői iránt. Igen, tanítványai felüdülést találnak abban, hogy teljesítik a felelősségüket, és prédikálják Isten Királyságának „a jó hírét”. Ez valódi örömet és megelégedést ad nekik (János 4:36).

A Szentírás már jóval Jézus földön léte előtt hangsúlyozta, hogy az öröm az Istennek végzett szent szolgálat velejárója kell hogy legyen. Ezt világosan kifejezik a szavak, amelyeket a zsoltáríró énekelt: „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” (Zsoltárok 100:1, 2, Újfordítású revideált Biblia). Ma minden nemzetből származó emberek örvendeznek Jehovában, és az ajkukat elhagyó dicsérő szavak olyanok, mint egy győztes hadsereg ujjongása. Azok, akik valóban átadták magukat Istennek, „vigadozva” járulnak a színe elé. És ez így is van rendjén, hisz Jehova „a boldog Isten”, aki azt akarja, hogy szolgái örömet találjanak abban, hogy teljesítik a neki tett önátadásukat (1Timóteus 1:11).

Isten szolgái, akik felüdülést találnak

Hogyan lehetséges az, hogy a kemény munka a szántóföldi szolgálatban nem merít ki minket, hanem inkább felüdít? Jehova munkájának végzése olyan volt Jézusnak, mint az erőt adó étel. Ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” (János 4:34).

Ma a buzgó keresztény prédikálók ugyanilyen örömet találnak, amikor ’prédikálják a szót’ (2Timóteus 4:2). Connie, egy középkorú keresztény nő, aki több mint 70 órát tölt havonta a prédikálómunkában, így beszél érzéseiről: „A szolgálatban való részvétel után megelégedettség és egy fajta kellemes, nyugodt érzés tölt el, még ha elfáradok is a nap végére.”

De mi a helyzet akkor, amikor a Királyság-üzenetet nem fogadják kedvezően? Connie így folytatja: „Egyszer sem bántam meg azt, hogy részt vettem a szolgálatban, függetlenül attól, hogyan reagáltak az emberek. Amellett, hogy tudom, hogy azt teszem, ami tetszik Jehovának, örömet  jelent nekem az igazságról beszélni, mert amikor így teszek, megerősödik szívemben a Bibliából megismert csodálatos reménység.”

Mások úgy látják, hogy a saját életüknek is értelmet ad, hogy segítenek másoknak megszerezni az Istenről szóló pontos ismeretet. Meloney, egy fiatal lány, aki több mint 50 órát tölt havonta a prédikálómunkában, így beszél erről: „A szolgálat igazán felüdítő, hisz irányt és célt ad az életemnek. Személyes problémáim és a hétköznapi feszültségek a háttérbe szorulnak, amikor részt veszek a szolgálatban.”

Millicent, Jehova egy másik buzgó Tanúja így nyilatkozik: „A szolgálat minden napot értékessé tesz, amelyet azzal töltök, hogy Istennek az emberiségre vonatkozó szándékáról beszélek másoknak, és elmagyarázom nekik, hogyan lesz helyreállítva a Paradicsom a földön. Így Jehova mindennap valóságos előttem, és olyasfajta békét és belső boldogságot érzek, amilyet semmi más nem adhat.”

Felüdülnek, akik elfogadják

A Királyság-prédikálókat valóban felüdíti a keresztény szolgálat, azokat pedig, akik elfogadják az életadó üzenetet, megvigasztalja. Portugáliában egy tanárnőt apácák és papok neveltek, mégis úgy érezte, hogy az egyháza nem elégítette ki a szellemi szükségleteit. A Bibliával kapcsolatos kérdéseire nem kapott választ. Jehova egyik Tanújával rendszeres bibliatanulmányozásba kezdett, s egyre világosabbá vált előtte a Szentírás mondanivalója. A tanárnő fellelkesedett. „Várva vártam minden szerdai tanulmányozást, mivel minden egyes kérdésemre választ kaptam meggyőző bibliai bizonyítékokkal együtt” — mondta. Ez a hölgy ma már Jehova önátadott szolgája, és ő is felüdít másokat a Biblia igazságával.

Láthatjuk hát, hogy Jehova Tanúit nem nyomasztja a prédikálásra szóló megbízatásuk komolysága vagy a világméretű területük roppant terjedelme. Sem közöny, sem ellenségesség nem csüggeszti el őket. Buzgón arra összpontosítanak, hogy teljesítsék a Királyság-prédikálásra szóló megbízatásukat. Megosztják a jó hírt az emberekkel, bárhol legyenek is azok — akár egy kamionos pihenőhelyen az Egyesült Államokban (1. kép), egy koreai repülőtéren (2. kép), az Andokban (3. kép) vagy egy londoni piacon (4. kép). Jézus modern kori követői örömmel végzik értékes munkájukat világszerte. Ő pedig ígéretéhez híven felüdíti és felhasználja őket arra, hogy sok más embert is felüdítsenek (Jelenések 22:17).