Olvasók kérdései

Milyen mértékben vonatkoznak a mai keresztényekre a Mózesi Törvény rokonok közötti házasságot szabályozó korlátozásai?

A Törvény, melyet Jehova Izrael nemzetének adott, nem foglalkozik részletesen az esküvői szertartásokkal és eljárásmódokkal, ellenben tilt bizonyos házassági kapcsolatokat. A 3Mózes 18:6–20 például felsorolja, mely kapcsolatok tilosak, s itt találhatjuk egyebek között a ’vér szerinti rokonnal’ való kapcsolatot is. Elég részletesen leírja, hogy mely vér szerinti rokonok nem léphetnek szexuális kapcsolatra egymással. A keresztényekre természetesen nem vonatkozik a Mózesi Törvény, és nem kötik őket annak rendelkezései (Efézus 2:15; Kolosszé 2:14). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keresztények egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják ezeket a tiltásokat, amikor házastársat választanak. Hogy miért? Ennek több oka is van.

Először is, vannak olyan emberi törvények, amelyek szabályozzák a közeli rokonokkal való házasságkötést, és a keresztényeknek alapvetően engedelmeskedniük kell országuk törvényeinek (Máté 22:21; Róma 13:1). Az ilyen törvények természetesen mindenhol másak és másak. A legtöbb ilyen jellegű, mai törvény elsősorban genetikai megfontolásokon alapul. Közismert tény, hogy ha az apa és az anya közeli, vér szerinti rokonok, akkor az utódoknál nagyobb a kockázatuk a genetikai rendellenességeknek és a betegségeknek. A keresztények egyrészt ezért, másrészt azért, mert ’alárendelik magukat a felsőbb hatalmaknak’, betartják a házasságra vonatkozó, helyi törvényeket.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy abban a közösségben, amelyben élünk, mi elfogadott, és mi nem. Szinte minden kultúrának megvannak a maga szabályai és szokásai, amelyek helytelenítik a közeli, vér szerinti rokonokkal való házasságot, és gyakran vérfertőzőnek, ezért tiltottnak minősítik azt. Az ugyan nagyon változó lehet, hogy a különböző kultúrákban pontosan mely kapcsolatokat tiltják, „általánosságban, minél közelebbi a genetikai rokonság két ember között, annál erőteljesebb a szexuális kapcsolat tabuja” — mondja a Britannica Hungarica. De még ha nincs is szó vérfertőző kapcsolatról, a keresztények akkor sem szeretnék teljesen figyelmen kívül hagyni a közösség kialakult szokásait, illetve azt, hogy milyen jogos érzéseket keltenének az emberekben, hogy ne hozzanak szégyent a keresztény gyülekezetre vagy Isten nevére (2Korintus 6:3).

Ne feledkezzünk meg az Istentől kapott lelkiismeretünkről sem. Minden ember úgy születik, hogy érzi, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz (Róma 2:15). Lelkiismeretünk — hacsak romlott szokások nem torzították vagy tompították el — jelzi, hogy mi a normális és helyénvaló, és mi az, ami természetellenes és megbotránkoztató. Jehova erre utalt, amikor törvényében megtiltotta az izraelitáknak a közeli, vér szerinti rokonokkal való házasságot. Ezt olvashatjuk: „Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok” (3Mózes 18:3). A keresztények nagyra becsülik a Biblia által kiiskolázott lelkiismeretüket, és nem engedik, hogy megrontsa vagy eltorzítsa azt a nemzetek felfogása arról, hogy mi helyes és mi helytelen (Efézus 4:17–19).

Mi tehát a következtetésünk? Jóllehet a keresztények nincsenek a Mózesi Törvény hatálya alatt, lelkiismeretük félreérthetetlenül azt súgja nekik, hogy a közeli, vér szerinti rokonok — mint apa és lánya, anya és fia vagy két testvér — közötti házasság teljesen elfogadhatatlan a keresztény közösségben. * Az egyre távolabbi rokoni kapcsolatok esetében a keresztények számolnak azzal, hogy vannak olyan törvények, amelyek szabályozzák a házasságkötést, és olyan irányadó mértékek, melyek társadalmilag és kulturálisan elfogadottak. Ezeket gondosan mérlegelni kell, hogy megfelelhessünk a következő szentírási utasításnak: „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél” (Héberek 13:4).

[Lábjegyzet]