Az isteni alapelvek a javunkra válhatnak

BIZONYÁRA mindannyian tudjuk, hogy az állatokat az ösztöneik irányítják. Sok gép az utasítások követésére lett kialakítva. Ám az ember úgy lett megteremtve, hogy alapelvek vezessék. Miért lehetünk ebben biztosak? Nos Jehova, minden igazságos alapelv Létrehozója a következő kijelentést tette, mielőtt az első embert megalkotta: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” A Teremtő egy szellem, tehát nincsen fizikai teste, mint nekünk. Így mi abban az értelemben vagyunk az ő ’képére’ teremtve, hogy vissza tudjuk tükrözni a személyiségét — bizonyos mértékig bennünk is megtalálhatók az ő kiváló tulajdonságai. Az emberek képesek alapelvek által vezérelni az életüket, azaz olyan irányelvek által, melyek meggyőződésük szerint a helyes viselkedés mérvadói. Jehova sok ilyen alapelvet jegyeztetett le a Szavában (1Mózes 1:26; János 4:24; 17:17).

„Na de a Bibliában százával vannak alapelvek — mondhatja valaki. — Képtelenség az összesre emlékezni.” Ez igaz. De azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy míg az összes isteni alapelv  hasznos, néhányuk nagyobb jelentőségű a többinél. Erre világít rá a Máté 22:37–39, amelyben Jézus megmutatta, hogy a Mózesi Törvény parancsolatai és az azokhoz kapcsolódó alapelvek közül néhány fontosabb a többinél.

Melyek ezek? A Biblia kulcsfontosságú alapelvei azok, melyek közvetlen hatással vannak a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. Ha megszívleljük őket, akkor leginkább a Teremtőtől fog függni, hogy melyik irányba mutat az erkölcsi iránytűnk. Ezenkívül olyan alapelvek is vannak, melyek a másokkal ápolt kapcsolatainkat érintik. Ha alkalmazzuk őket, akkor sikeresen ellen tudunk majd állni az önimádat csábításának.

Kezdjük a bibliai igazságok közül az egyik legfontosabbal. Mi ez az igazság, és hogyan érint minket?

„Felséges Isten az egész földön”

A Szentírás egyértelművé teszi, hogy Jehova a nagy Teremtőnk, a mindenható Isten. Vele senki nem lehet egyenlő, és nem is léphet a helyébe más. Ez egy kulcsfontosságú igazság a Biblia lapjain (1Mózes 17:1; Prédikátor 12:3).

A Zsoltárok könyvének egyik írója ezt jegyezte fel Jehováról: „egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” A régmúltban élt Dávid király a következőket mondta: „Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!” A híres próféta, Jeremiás pedig ezeknek a soroknak a feljegyzésére érzett indíttatást: „Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!” (Zsoltárok 83:19; 1Krónika 29:11; Jeremiás 10:6).

Hogyan alkalmazzuk a mindennapi életünkben ezeket az Istenről szóló igazságokat?

Nos, egyértelmű, hogy igazából aki a legfontosabb helyet érdemli az életünkben, az a Teremtőnk és Életadónk. Ha tehát hajlamosak vagyunk magunkra terelni a figyelmet, akkor vajon nem lenne helyénvaló küzdenünk ellene? Persze van, akiben ez a hajlam erőteljesebben dolgozik, mint másokban. Ám egy bölcs alapelv segíthet nekünk a küzdelemben, mely úgy szól, hogy „mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Korintus 10:31). Dániel próféta kiváló példát állított ebben.

A történelmi feljegyzésből megtudjuk, hogy Nabukodonozor, Babilon királya egy ízben nagyon zaklatott volt az álma miatt, és követelte, hogy fejtsék meg neki annak jelentését. Ez mindenkinek a tudását meghaladta, ám Dániel pontosan kifejtette a király előtt, amit az tudni akart. Vajon Dániel úgy gondolta, hogy ez az ő érdeme? Nem. Istennek adta a dicsőséget, aki ’az égben van, és megjelenti a titkokat’. Majd elmondta: „Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg.” Dániel életét alapelvek irányították. Nem meglepő, hogy a Dániel könyve háromszor is úgy utal rá, mint Isten szemében „kedves” személyre (Dániel 2:28, 30; 9:23; 10:11, 19).

A javunkra fog válni, ha utánozzuk Dánielt. Amint követjük a példáját, az indítékainkra kell a legjobban odafigyelnünk. Ki érdemli a dicsőséget a tetteinkért? A helyzetünktől függetlenül mindannyian képesek vagyunk összhangban cselekedni azzal az életbe vágóan fontos bibliai alapelvvel, hogy Jehova a Szuverén Úr. Ha így teszünk, akkor ’kedvesek’ leszünk Isten szemében.

 Nézzünk meg két fontos alapelvet, melyek az emberi kapcsolatainkban szolgálhatnak útmutatóul. Tekintettel arra, hogy a legtöbben a saját érdekeiket helyezik előtérbe, ezen alapelvek alkalmazása különösen nehéz lehet.

„Elmebeli alázatossággal”

Azok, akik magukat helyezik előtérbe, ritkán elégedettek. Legtöbbjük folyton-folyvást magasabb életszínvonalra törekszik, és persze azonnal akar mindent elérni. Az ilyen emberek a szerénységet jellembeli gyengeségnek tartják, és csak másoktól várják el, hogy türelmesek legyenek, önmaguktól nem. Bármit megtesznek azért, hogy előrébb jussanak. Vajon lehetséges másként is viselkedni?

Isten szolgái nap mint nap szembetalálják magukat ezzel a fajta viselkedéssel, de nem szabad, hogy ők is átvegyék. Az érett keresztények megfogadják azt az alapelvet, hogy „nem az talál helyeslésre, aki önmagát ajánlja, hanem akit Jehova ajánl” (2Korintus 10:18).

A Filippi 2:3, 4-ben található alapelv alkalmazása segíteni fog. Itt azt a buzdítást kapjuk, hogy ’semmit se cselekedjünk perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem elmebeli alázatossággal úgy vélekedjünk, hogy a többiek felettünk állnak’. Ha így teszünk, akkor ’nemcsak a magunk dolgain fogjuk tartani szemünket személyes érdeklődéssel, hanem a többiekéin is’.

Az ókori héberek egyik bírája, Gedeon olyan ember volt, aki kiegyensúlyozottan gondolkodott önmagáról, és helyesen ítélte meg a saját értékét. Nem törekedett arra, hogy Izrael vezére legyen, és amikor Isten mégis vezetőnek jelölte ki, azt felelte,  hogy nem érdemli meg ezt a pozíciót. „Az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában” — mondta Gedeon (Bírák 6:12–16).

Azt is figyeljük meg, hogy amikor Jehova győzelmet adott Gedeonnak, Efraim férfiai kötözködni kezdtek vele. Mit tett Gedeon ebben a helyzetben? Vajon nagyot nőtt a saját szemében a győzelem miatt? Nem. Szelíd válaszával elejét vette egy katasztrófának: „Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti?” Gedeon megőrizte elmebeli alázatosságát (Bírák 8:1–3).

Noha ezek az események nagyon régen történtek, a javunkra válik, ha megvizsgáljuk a beszámolót. Láthatjuk, hogy Gedeon szemléletmódja merőben eltért a napjainkban annyira általános beállítottságtól. Azt is láthatjuk, hogy Gedeon az elvei szerint élt, ez pedig a javára vált.

Ha az általános szemléletmód szerint önmagunkat helyezzük előtérbe, eltorzulhat a magunkról alkotott képünk. A bibliai alapelvek segítenek korrigálni ezt a képet azáltal, hogy megtanítják nekünk, mi a valódi értékünk a Teremtőhöz, illetve másokhoz viszonyítva.

Azzal, hogy megszívleljük a bibliai alapelveket, felülkerekedünk az uralkodó beállítottságon. Többé nem az érzéseink fogják irányítani az életünket, vagy az a késztetés, hogy a saját személyünket részesítsük előnyben. Minél többet tudunk az igazságos alapelvekről, annál jobban megismerjük azok Létrehozóját is, ezért jó, ha külön figyelmet szentelünk az isteni alapelveknek, amikor a Bibliát olvassuk. Megéri a fáradságot! (Lásd a kiemelt részt.)

Jehova magasabb rendűnek teremtette az embereket az állatoknál, melyeket elsősorban az ösztöneik irányítanak. Isten akarata szerint élni azt jelenti, hogy alkalmazzuk az isteni alapelveket. Ha így teszünk, az erkölcsi iránytűnk nem fog rossz irányba mutatni, hanem olyan eszközként szolgál majd, mely egyenesen Isten új rendszerébe vezet minket. A Biblia szerint bízvást hihetjük, hogy közel állunk ahhoz az időhöz, amikor egy új rendszer lép majd életbe az egész földön, melyben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Néhány bibliai alapelv, mely a segítségünkre lehet

A családi életben:

„Senki se a maga előnyét keresse, hanem folyton a másikét” (1Korintus 10:24).

„A szeretet . . . nem keresi a maga érdekeit” (1Korintus 13:4, 5).

„Úgy szeresse egyenként mindenki a feleségét, mint önmagát” (Efézus 5:33).

„Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat férjeteknek” (Kolosszé 3:18).

„Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik” (Példabeszédek 23:22).

Az iskolában, a munkahelyen, illetve az üzleti tevékenységekben:

„A hamis mérleg utálatos . . . A gonosz hamis bért szerez” (Példabeszédek 11:1, 18, NW).

„Aki lop, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzon keményen” (Efézus 4:28).

„Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tesszalonika 3:10).

„Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának” (Kolosszé 3:23).

„Tisztességesen óhajtunk viselkedni mindenben” (Héberek 13:18).

Abban, ahogyan a gazdagságról gondolkodunk:

„A ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad” (Példabeszédek 28:20).

„A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel” (Prédikátor 5:10).

A saját értékünk felbecsülésében:

„A magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Példabeszédek 25:27).

„Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad” (Példabeszédek 27:2).

„Mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni” (Róma 12:3).

„Ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, a saját elméjét ámítja” (Galácia 6:3).

[Kép az 5. oldalon]

Dániel Istennek adta a dicsőséget

[Kép a 7. oldalon]

Ha az isteni alapelvek szerint bánunk másokkal, az jó baráti kapcsolatokat és boldogságot fog eredményezni

[Kép forrásának jelzése a 7. oldalon]

U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./Robert Bridges