Hiánytalanul fel vagyunk szerelve Isten Szavának tanítóiként
Hiánytalanul fel vagyunk szerelve Isten Szavának tanítóiként
’Isten kellően képesített bennünket arra, hogy szolgák legyünk’ (2KORINTUS 3:5, 6).
1—2. Milyen kísérleteket tesznek időnként a prédikálásra, és miért fulladnak rendre kudarcba ezek a kísérletek?
MIT éreznél, ha kapnál egy olyan munkát, amelynek az elvégzésére nem vagy képesített? Képzeld csak el! Biztosítják neked a szükséges anyagokat és az eszközöket, neked pedig fogalmad sincs, hogyan végezd el a feladatot. Ami még rosszabb, a munka sürgős. Mások számítanak rád. Hű, de kínos!
2 Nem csak egy kitalált szituációról van szó. A kereszténység egyházai közül az egyik például időnként megpróbál megszervezni és kivitelezni valamiféle ajtóról ajtóra végzett szolgálatot. Kísérletei rendre kudarcba fulladnak, tervei heteken vagy hónapokon belül füstbe mennek. Vajon miért? Azért, mert a kereszténység nem nyújt támogatást a híveinek, hogy képesítetté válhassanak erre a feladatra. Maga a papság sem képesített a prédikálómunkára, pedig a papokat évekig oktatják világi iskolákban és papnevelő intézetekben. Miért mondhatjuk ezt?
3. Melyik kifejezés fordul elő háromszor a 2Korintus 3:5, 6-ban, és mit jelent ez a kifejezés?
3 Isten Szava kifejti, mitől válik valaki képesítetté arra, hogy a keresztény jó hír igazi prédikálója legyen. Pál apostol ezt írta ihletés alatt: ’Nem mintha magunktól kellően képesítettek lennénk bármit is önmagunktól származónak tekinteni, hanem a mi kellően képesített mivoltunk az Istentől származik, aki kellően képesített is bennünket arra, hogy szolgák legyünk’ (2Korintus 3:5, 6). Figyeljük meg azt a kifejezést, amely itt háromszor fordul elő: „kellően képesített”. Mit jelent ez? Egy bibliai szómagyarázó szótár ezt mondja: „Amikor [az eredeti görög szó] dolgokra utal, a jelentése: ’elég’ . . . ; emberekre alkalmazva a jelentése: ’alkalmas’, ’méltó’” (Vine’s Expository Dictionary of Biblical Words). Aki tehát „kellően képesített”, az alkalmas és méltó egy adott feladat elvégzésére. Igen, a jó hír igazi szolgái képesítettek erre a munkára. Alkalmasak, megfelelőek, vagyis méltóak a prédikálásra.
4. a) Hogyan derül ki Pál példájából, hogy a keresztényi szolgálatra való képesítés nem korlátozódik néhány kiválasztott személyre? b) Mely három dolog által tesz minket képesítetté Jehova, hogy a szolgái legyünk?
4 De vajon miből adódik az, hogy valaki képesített? Személyes adottságokból? Kiemelkedő intelligenciából? Tekintélyes iskolákban kapott különleges oktatásból? Pál apostol nyilvánvalóan mindezt magáénak mondhatta (Cselekedetek 22:3; Filippi 3:4, 5). Mégis alázatosan elismerte, hogy a szolgálatra való képesített mivoltát nem a magas szintű oktatásnak, hanem Jehova Istennek köszönheti. Vajon csupán néhány kiválasztott személy kiváltsága az ilyen képesítés? Pál a korintusi gyülekezetnek írt egyik levelében úgy fogalmazott, hogy „a mi kellően képesített mivoltunk”. Ez mindenképp azt sugallja, hogy Jehova gondoskodik róla, hogy minden hűséges szolgája alkalmas, vagyis képes lehessen annak a munkának az elvégzésére, amellyel megbízta őket. Hogyan teszi ma Jehova képesítetté az igaz keresztényeket? Beszéljünk három dologról, amelyet felhasznál. Ezek a következők: 1. az ő Szava, 2. szent szelleme és 3. földi szervezete.
Jehova Szava képesítetté tesz minket
5—6. Milyen hatással van a Szentírás az igaz keresztényekre?
5 Először nézzük, hogyan tesz minket képesítetté a Biblia arra, hogy Isten szolgái legyünk. Pál ezt írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszerelt legyen” (2Timóteus 3:16, 17). A Szentírás tehát ’teljesen alkalmassá, hiánytalanul felszereltté’ tud tenni minket arra a „jó cselekedetre”, hogy tanítsuk az embereket Isten Szavából. De mit mondhatunk a kereszténység egyházainak híveiről? Hiszen ők is hozzáférhetnek a Bibliához. Hogy lehet az, hogy ugyanaz a könyv bizonyos embereknek segít Isten alkalmas szolgáivá válni, másoknak viszont nem? A válasz abban rejlik, hogy miként gondolkodunk a Bibliáról.
6 Sajnos a templomba járó emberek közül sokan nem fogadják el a Biblia üzenetét „akként, ami igazából, Isten szavaként” (1Tesszalonika 2:13). A kereszténység ilyen szempontból szégyellni való múltra tekint vissza. A teológián töltött hosszú évek után a papok vajon felszereltek Isten Szavának tanítóiként? Nem mondhatnánk. Némelyik hallgató még hisz a Bibliában, amikor elkezdi tanulmányait egy papnevelő intézetben, de mire végez, szkeptikussá válik. Azután pedig Isten Szavának prédikálása helyett — mivel abban sokan közülük már nem hisznek — szolgálatukat más irányban fejtik ki: állást foglalnak politikai vitákban, támogatják az úgynevezett társadalmi evangéliumot, vagy világi filozófiákat boncolgatnak prédikációikban (2Timóteus 4:3). Az igaz keresztények azonban Jézus Krisztus példáját követik.
7—8. Miben különbözött az, ahogyan Jézus gondolkodott Isten Szaváról, és ahogyan korának vallási vezetői gondolkodtak róla?
7 Jézus nem hagyta, hogy korának vallási vezetői formálják a gondolkodását. Akár kisebb csoportot tanított — például az apostolait —, akár nagyobb tömegeket, Jézus rendszeresen utalt a szent írásokra (Máté 13:10–17; 15:1–11). Ez a szokása megkülönböztette őt az akkori vallási vezetőktől, akik hevesen ellenezték, hogy az átlagemberek betekintsenek Isten mélységes dolgaiba. Nem volt szokatlan akkoriban, hogy egy tanító úgy vélekedett az Írás bizonyos szakaszairól, hogy azok annyira mélységesek, hogy kizárólag a kedvenc tanítványával beszélhet róluk, akkor is csak halkan és befedett fővel. Ezek a vallási vezetők majdnem annyira babonásan féltek a Biblia bizonyos részeiről beszélni, mint amennyire az isteni nevet féltek kiejteni!
8 Krisztus nem így viselkedett. Ő meg volt győződve arról, hogy nemcsak néhány kiválasztott személynek, hanem minden embernek meg kell vizsgálnia „minden kijelentést, amely Jehova szájából származik”. Jézus nem törekedett arra, hogy az ismeret kulcsát az írástudók kiemelt csoportjára bízza. Ezt mondta a tanítványainak: „Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről” (Máté 4:4; 10:27). Jézusnak minden vágya az volt, hogy minél több emberrel megossza Isten ismeretét.
9. Hogyan használják a Bibliát az igaz keresztények?
9 Isten Szavának kell a tanításunk középpontjában állnia. Amikor például előadást tartunk Jehova Tanúi valamelyik Királyság-termében, általában nem elegendő, ha csupán felolvasunk a Bibliából néhány kiválasztott verset. Időt kell szakítanunk a szóban forgó írásszöveg magyarázatára, szemléltetésére, és rá kell mutatnunk az alkalmazására. Az a célunk, hogy megelevenítsük a Biblia írott szavait, és hallgatóink szívébe véssük azokat (Nehémiás 8:8, 12). Akkor is használni kell a Bibliát, amikor valakinek tanácsra vagy fegyelmezésre van szüksége. Jehova népének tagjai különböző nyelveken beszélnek, és nem egyformán műveltek, mégis mindannyian tisztelik a könyvek könyvét, a Bibliát.
10. Milyen hatással lehet ránk a Biblia ihletett üzenete?
10 Ha a Biblia üzenetét ennyire tisztelik, akkor ereje van (Héberek 4:12). Hatására sok ember tesz fontos kiigazításokat az életében, elhagyva például a Bibliával ellentétes szokásokat: paráznaságot, házasságtörést, bálványimádást, iszákosságot és a lopást. A Biblia segítségével rengetegen képesek voltak megszabadulni régi egyéniségüktől, és felölteni az újat (Efézus 4:20–24). Igen, ha mindenféle emberi nézetnél és hagyománynál jobban tiszteljük a Bibliát, és híven használjuk, akkor valóban alkalmassá és hiánytalanul felszereltté tehet bennünket Isten Szavának tanítóiként.
Jehova szelleme képesítetté tesz minket
11. Miért találó „segítőnek” nevezni Jehova szent szellemét?
11 Második témánk az lesz, hogy milyen szerepe van Jehova szent szellemének, vagyis tevékeny erejének abban, hogy hiánytalanul felszereltek legyünk. Soha ne felejtsük el, hogy Jehova szelleme a létező leghatalmasabb erő. Jehova felhatalmazta szeretett Fiát, hogy minden igaz keresztény javára használja fel ezt a félelmetes erőt. Jézus találóan nevezte „segítőnek” a szent szellemet (János 16:7). Arra buzdította követőit, hogy kérjék Jehovától ezt a szellemet, és biztosította őket afelől, hogy Jehova nagylelkűen megadja majd nekik (Lukács 11:10–13; Jakab 1:17).
12—13. a) Miért fontos imádkoznunk azért, hogy a szent szellem támogasson bennünket a szolgálatunkban? b) Mivel mutatták ki a farizeusok, hogy nem működött bennük a szent szellem?
12 Naponta imádkoznunk kell a szent szellemért, különösen pedig azért, hogy támogasson bennünket a szolgálatunkban. Milyen hatással van ránk ez a tevékeny erő? Az elménkben és a szívünkben fejti ki hatását, elősegíti, hogy változzunk, fejlődjünk, új egyéniséggel váltsuk fel a régit (Kolosszé 3:9, 10). Értékes, krisztusi tulajdonságok kifejlesztésében is segít. Sokan kívülről tudjuk a Galácia 5:22, 23-at. Isten szellemének a gyümölcsei vannak felsorolva ezekben a versekben. Az első a szeretet. Ez a tulajdonság nélkülözhetetlen a szolgálatunkban. Miért?
13 A szeretet óriási ösztönző erő. A Jehova és felebarátaink iránti szeretet indítja arra az igaz keresztényeket, hogy elmondják másoknak a jó hírt (Márk 12:28–31). Szeretet nélkül nem lennénk igazán képesítettek mint Isten Szavának tanítói. Figyeljük meg, mi volt a különbség Jézus és a farizeusok között! A Máté 9:36-ban ezt olvassuk Jézusról: „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” És hogyan gondolkodtak a farizeusok az átlagemberekről? Ezt mondták: „ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott” (János 7:49). Ezek a farizeusok nem szerették a népet, hanem mélységesen megvetették. Jehova szelleme nyilvánvalóan nem működött bennük.
14. Mire indítson minket Jézus példája, vagyis az, hogy szeretetet tanúsított a szolgálatában?
14 Jézus együtt érzett az emberekkel. Ismerte szenvedésüket. Tudta, hogy bántalmazzák őket, hogy elcsigázottak és hányt-vetettek, mint a pásztor nélküli juhok. A János 2:25 elmondja, hogy Jézus „tudta, mi van az emberben”. Mivel a teremtés idején Jehova mestermunkása volt, mindig is átlátta az emberi természet lényegét (Példabeszédek 8:30, 31). Ez az ismeret elmélyítette a szeretetét. Milyen jó lenne, ha minket is mindig ilyen szeretet indítana a prédikálásra! Ha úgy érezzük, hogy van még mit javítanunk ezen a téren, imádkozzunk Jehova szent szelleméért, és cselekedjünk összhangban az imáinkkal! Jehova meg fog hallgatni. Elküldi felülmúlhatatlan erejét, hogy segítsen nekünk még inkább hasonlóvá válni Krisztushoz, aki a legteljesebb mértékben képesített volt a jó hír prédikálására.
15. Miért mondhatjuk, hogy az Ézsaiás 61:1–3 szavai ráillettek Jézusra, ugyanakkor leleplezték az írástudókat és a farizeusokat?
15 Honnan származott Jézus képesített mivolta? „Jehova szelleme van rajtam” — jelentette ki (Lukács 4:17–21). Igen, maga Jehova nevezte ki Jézust a szent szellem által. Jézusnak nem volt szüksége további bizonyítványokra. Vajon korának vallási vezetőit is a szent szellem nevezte ki? Nem. És arra sem voltak felszerelve, hogy beteljesítsék az Ézsaiás 61:1–3 szavait, melyeket Jézus felolvasott, és önmagára alkalmazott. Kérünk, olvasd el ezeket a verseket, és győződj meg magad arról, hogy a képmutató írástudók és farizeusok nem feleltek meg a leírásnak. Nem tudtak jó hírt hirdetni a szegényeknek. És hogyan tudtak volna szabadon bocsátást prédikálni a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, mikor szellemi értelemben ők maguk is vakok voltak, és az emberi hagyományok foglyai? Tőlük eltérően, vajon mi képesítettek vagyunk az emberek tanítására?
16. Miben lehetnek biztosak Jehova népének tagjai azzal a képesített mivoltukkal kapcsolatban, hogy Isten szolgái legyenek?
16 Igaz, mi nem jártunk a kereszténység felsőoktatási intézményeibe. Nem szereztünk tanári képesítést egy teológiai iskolán. Akkor nem is vagyunk képesítettek erre a munkára? De igen — minket Jehova nevezett ki, hogy legyünk a Tanúi (Ézsaiás 43:10–12). Ha imádkozunk a szelleméért, és összhangban cselekszünk az imánkkal, a lehető legmagasabb képesítést érjük el. Természetesen tökéletlenek vagyunk, és nem tudjuk teljes mértékben utánozni a nagy Tanító, Jézus példáját. Mégis hálásak vagyunk Jehovának azért, hogy felhasználja a szellemét, hogy képesítetté tegyen és felszereljen minket Szavának tanítóiként.
Jehova szervezete képesítetté tesz minket
17—19. Hogyan segít nekünk a heti öt összejövetel, melyről Jehova szervezete gondoskodik, hogy Isten képesített szolgái legyünk?
17 Beszéljünk most a harmadik dologról, amely által Jehova felszerel minket Szavának tanítóiként, mégpedig a földi gyülekezetéről, vagyis szervezetéről. Ez a szervezet képez minket Isten szolgálatára. Hogyan? Gondolj az oktatási programra, amelyben részünk lehet! Egy átlagos héten öt keresztény összejövetelen veszünk részt (Héberek 10:24, 25). Kis csoportokban összejövünk a gyülekezeti könyvtanulmányozásra, hogy mélyreható bibliatanulmányozást végezzünk egy tankönyv segítségével, amelyről Jehova szervezete gondoskodik. Tanulunk egymástól, és buzdítjuk egymást, ha odafigyelünk és hozzászólunk. A könyvtanulmányozás felvigyázójától személyre szabott oktatásban és figyelemben van részünk. A nyilvános összejövetelen és az Őrtorony-tanulmányozáson még több gazdag szellemi eledelt veszünk magunkhoz.
18 A teokratikus szolgálati iskola a felépítéséből adódóan arra oktat minket, hogy miként kell tanítani. A tanulóbeszédekre való felkészülés során megtanuljuk, hogyan használjuk fel Isten Szavát, amikor különféle témákról tanítunk másokat (1Péter 3:15). Előfordult már veled, hogy egy ismerősnek tűnő témában kellett előadást tartanod, és azt tapasztaltad, hogy valami újat tanultál róla? Ilyesmi gyakran megesik. Semmi sem mélyíti el jobban az ismeretünket egy bizonyos tárgykörben, mint az, hogy megtanítjuk valakinek. Még akkor is van mit tanulnunk, hogy jobb tanítókká váljunk, ha nem nekünk kell elkészíteni egy programot. Minden tanulóban észrevehetünk jó tulajdonságokat, és elgondolkodhatunk azon, hogy miként tudnánk utánozni azokat.
19 A szolgálati összejövetelnek is az a célja, hogy felszereljen bennünket Isten Szavának tanítóiként. Hétről hétre élénk előadásokat, beszélgetéseket hallhatunk, és bemutatókat láthatunk, melyek úgy vannak elkészítve, hogy a szolgálatunkban tudjuk alkalmazni őket. Mit fogunk mondani a bevezetőnkben? Hogyan oldjuk meg a nyilvános szolgálatunkban felmerülő különleges nehézségeket? A prédikálás mely formáiban van lehetőségünk részt venni, amelyekben még fejlődnünk kell? Hogyan válhatunk még hatékonyabb tanítókká, amikor újralátogatásokat végzünk, és bibliatanulmányozásokat vezetünk? (1Korintus 9:19–22). Ilyen kérdéseket vetünk fel, és meg is beszélünk részletesen a szolgálati összejövetelen. Sok programrész A mi Királyság-szolgálatunk cikkein alapul, amelyet szintén azért kaptunk, hogy fel legyünk szerelve fontos munkánkra.
20. Hogyan fordíthatjuk teljesen a javunkra az összejöveteleket és a kongresszusokat?
20 Azzal, hogy felkészülünk és elmegyünk az összejöveteleinkre, azután pedig alkalmazzuk tanítói munkánkban a tanultakat, kiterjedt képzésben van részünk. De ez még nem minden. Vannak nagyobb összejöveteleink is, a kongresszusok, amelyek felszerelnek bennünket Isten Szavának tanítóiként. Már alig várjuk, hogy figyelmesen hallgathassunk, és később kipróbálhassuk a javaslatokat! (Lukács 8:18).
21. Mi bizonyítja, hogy a képzésünk hatékony, és kié az érdem ezért?
21 Vajon hatékonynak bizonyul az a képzés, amelyet Jehovától kapunk? Beszéljenek a tények! Évről évre emberek százezrei kapnak segítséget ahhoz, hogy megismerjék a Biblia alaptanításait, és összhangba hozzák életüket azzal, amit Isten megkíván tőlük. Egyre nő a létszámunk, de ezért egyikünk sem tulajdoníthatja önmagának az érdemet. A dolgokat a maguk valóságában kell látnunk, ahogy Jézus látta őket. Ezt mondta: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt.” A múltban élt apostolokhoz hasonlóan a legtöbbünk most is iskolázatlan és átlagos ember (János 6:44; Cselekedetek 4:13). Sikerünk Jehovától függ, aki az igazsághoz vonzza a tiszta szívű embereket. Helyesen mondta Pál: „Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adta folyamatosan a növekedést” (1Korintus 3:6).
22. Miért ne bátortalanodjunk el soha annyira, hogy már nem veszünk részt teljes mértékben a keresztény szolgálatban?
22 Igen, Jehova Isten tevékenyen részt vesz a munkánkban, melyet Szavának tanítóiként végzünk. Talán nem mindig érezzük úgy, hogy képesítettek vagyunk mint tanítók. De ne felejtsük el, hogy Jehova az, aki az embereket önmagához és a Fiához vonzza. Jehova tesz képesítetté minket a Szava, szent szelleme és földi szervezete által arra, hogy az újaknak szolgáljunk. Fogadjuk el a Jehovától kapott képzést, és alkalmazzuk a jó gondolatokat, amelyeket azért közöl velünk, hogy hiánytalanul felszereltek lehessünk Isten Szavának tanítóiként!
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan szerel fel minket a Biblia a prédikálómunkára?
• Milyen szerepe van a szent szellemnek abban, hogy képesítetté váljunk mint Isten szolgái?
• Milyen módokon segít neked Jehova földi szervezete, hogy képesített légy a jó hír prédikálására?
• Miért lehetünk magabiztosak, amikor részt veszünk a szolgálatban?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 25. oldalon]
Isten Szavának tanítójaként Jézus szeretettel bánt az emberekkel