Meg lehet birkózni ’a hústestünkbe adatott tövissel’!

„Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem” (2KORINTUS 12:9).

1—2. a) Miért nem kell összezavarodnunk amiatt, hogy próbákat és gondokat élünk át? b) Miért lehetünk bizakodók a próbák közepette?

„MINDAZOKAT, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, üldözni is fogják” (2Timóteus 3:12). De vajon miért? Azért, mert Sátán azt állítja, hogy az emberek önző okokból szolgálják Istent, s ezt mindenre elszántan bizonyítani próbálja. Jézus egyszer így figyelmeztette hűséges apostolait: „Sátán magának követelt benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát” (Lukács 22:31). Jézus tudta jól, hogy Isten megengedte Sátánnak, hogy fájdalmas gondok által próbára tegyen minket. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy minden nehézség, amit az életben tapasztalunk, közvetlenül Sátántól vagy a démonaitól ered (Prédikátor 9:13). Viszont Sátán ég a vágytól, hogy a hatalmában álló bármilyen módon megtörje a feddhetetlenségünket.

² A Biblia elmondja, hogy nem kell összezavarodnunk a próbáink miatt, mert bármi érjen is bennünket, az semmi esetre sem szokatlan vagy váratlan (1Péter 4:12). Sőt, ’a szenvedéseket illetően ugyanazok mennek végbe testvéreink egész közösségében a világon’ (1Péter 5:9). Sátán napjainkban rendkívüli nyomást helyez Isten minden szolgájára. Az Ördög örömét leli abban, ha azt látja, hogy a lehető legtöbb, tövishez hasonló gond kínoz minket. Ennek a céljának az eléréséhez úgy használja fel rendszerét, hogy lehetőleg növelje a ’hústestünkbe adatott tövisek’ számát, vagy súlyosbítsa azokat (2Korintus 12:7). Mindemellett Sátán támadásai nem feltétlenül kell hogy megtörjék a feddhetetlenségünket, hiszen ahogy Jehova elkészíti „a kivezető utat”, hogy kitartóan tudjuk tűrni a kísértést, ugyanezt megteszi akkor is, amikor olyan nehézségekkel küzdünk, melyek hústestünkben lévő tövisekhez hasonlók (1Korintus 10:13).

Hogyan tudunk megbirkózni egy „tövissel”?

3. Mit válaszolt Jehova, amikor Pál azt kérte tőle, hogy távolítsa el a hústestében lévő tövist?

³ Pál apostol könyörögve kérte Istent, hogy távolítsa el a hústestéből a tövist. „Emiatt háromszor kérleltem az Urat, hogy távozzon az el tőlem.” Mit válaszolt Jehova Pál buzgó kérésére? Nos, ezt: „Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem; mert az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé” (2Korintus 12:8, 9). Elemezzük ezt a választ, és nézzük, hogyan segít megbirkóznunk bármilyen,  tövishez hasonló gonddal, amely fájdalmat okoz nekünk.

4. Milyen módokon merített Pál hasznot Jehova ki nem érdemelt kedvességéből?

⁴ Figyeljük csak meg, hogy Isten arra buzdította Pált, legyen hálás azért a ki nem érdemelt kedvességért, melyet már Krisztuson keresztül kiárasztott rá. És Pál valóban sok-sok áldásban részesült, különféle módokon. Például, bár Jézus követőinek vakbuzgó ellensége volt, Jehova a szeretetéből fakadóan megadta neki azt a kiváltságot, hogy a tanítványává válhasson (Cselekedetek 7:58; 8:3; 9:1–4). Azután Jehova kedvesen megáldotta Pált jó néhány izgalmas megbízatással. A tanulság számunkra világos: még a legnehezebb időszakokban is sok áldásban részesülünk, melyekért hálásaknak kell lennünk. A próbáink miatt sohase felejtkezzünk meg Jehova bőséges jóságáról! (Zsoltárok 31:20).

5—6. a) Hogyan tanította meg Jehova Pálnak, hogy az isteni erő „gyöngeségben válik tökéletessé”? b) Pál példája hogyan bizonyította Sátán hazug voltát?

⁵ Jehova ki nem érdemelt kedvessége más módon is elégnek bizonyul. Isten ereje bőven elegendő ahhoz, hogy segítsen nekünk átvészelni a próbákat (Efézus 3:20). Jehova megtanította Pálnak, hogy az isteni erő „gyöngeségben válik tökéletessé”. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jehova a szeretetéből fakadóan megadta Pálnak mindazt az erőt, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy megbirkózzon a próbájával. Pálnak a kitartása és a Jehovába vetett, feltétlen bizalma pedig mindenki előtt feltárta, hogy Isten ereje győzedelmeskedik ennek a gyenge és bűnös embernek az esetében. Most képzeljük csak el, milyen hatással volt mindez az Ördögre, aki azt állítja, hogy az emberek csak akkor szolgálják Istent, amikor az élet simán megy, és nincs semmi gond. Pál feddhetetlensége felért egy pofonnal, mely jelképesen ennek a rágalmazónak az arcán csattant el!

⁶ Itt volt Pál, az az ember, aki korábban Sátán szövetségeseként harcolt Isten ellen, félelmet nem ismerve üldözte a keresztényeket, valamint buzgó farizeus volt, aki egykor nyilván kényelmes életet élhetett, mivel a társadalom kiváltságos rétegébe született. Most viszont ’az apostolok között a legkisebbként’ szolgálta Jehovát és Krisztust (1Korintus 15:9). Mint ilyen, alázatosan alárendelte magát az első századi keresztény vezető testület hatalmának, és hűségesen kitartott a hústestében lévő tövise ellenére. Sátán nagy bosszúságára az élet próbái nem lohasztották le Pál buzgalmát, és sohasem tévesztette szem elől a reménységét, hogy része lehet Krisztus égi Királyságában (2Timóteus 2:12; 4:18). Egyetlen tövis sem tudta csökkenteni a buzgalmát, akármilyen fájdalmas volt is az. Bárcsak a mi buzgalmunk is folyamatosan ilyen nagy lenne! Amikor Jehova megőriz minket a próbák idején, megtisztel bennünket azzal a kiváltsággal, hogy segíthetünk bizonyítani Sátán hazug voltát (Példabeszédek 27:11).

Jehova gondoskodása létfontosságú

7—8. a) Mi által önt ma erőt Jehova a szolgáiba? b) Miért annyira létfontosságú naponta olvasni és tanulmányozni a Bibliát ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a hústestünkben lévő tövissel?

⁷ Jehova ma a szent szelleme, a Szava és keresztény testvériségünk által erőt önt a hűséges keresztényekbe. Pál apostolhoz hasonlóan mi is Jehovára vethetjük a terheinket, imában közeledve Hozzá (Zsoltárok 55:23). Noha meglehet, hogy Isten nem távolítja el a próbáinkat, megáldhat bennünket az ahhoz szükséges bölcsességgel, hogy meg tudjunk birkózni a próbáinkkal, még a legnehezebbekkel is. Jehova ezenkívül erőt is tud adni nekünk a kitartáshoz, sőt, „a szokásosnál nagyobb erőt” is kiáraszthatja ránk (2Korintus 4:7).

⁸ De hogyan juthatunk hozzá ehhez a segítséghez? Nos, szorgalmasan tanulmányoznunk kell Isten Szavát, mivel ebben találjuk meg Jehova vigasztaló szavait, melyek biztosan célt érnek (Zsoltárok 94:19). A Bibliában olvashatjuk Isten szolgáinak szívbe markoló szavait, amint Jehova segítségéért könyörögtek. Elmélkedjünk el Jehova válaszain, melyek gyakran vigasztaló szavakat is tartalmaznak! Isten Szavának a tanulmányozása annyi erőt önt majd belénk, hogy bebizonyosodik: ’a szokásosnál nagyobb erő az Istené, és nem magunkból való.’ Éppen úgy, ahogy a táplálásunk és az erőnk pótlása végett nap mint nap fizikai táplálékot kell fogyasztanunk, Isten szavait  is rendszeresen kell magunkhoz vennünk. Meg is tesszük ezt? Ha igen, akkor látni fogjuk, hogy „a szokásosnál nagyobb erő” segít kitartanunk, bármilyen jelképes tövis kínozzon is most bennünket.

9. Hogyan támogathatják a vének azokat, akik igyekeznek megbirkózni a gondjaikkal?

⁹ Az istenfélő keresztény vének olyanok lehetnek, mint a „rejtek” a gyötrelem szele ellen, vagy mint az „oltalom” a gondok zivatara ellen. Ha a vének szeretnék, hogy róluk is elmondható legyen ez az ihletett leírás, akkor alázatosan és őszintén kérniük kell Jehovát, hogy adjon nekik „bölcs nyelvet”, hogy a megfelelő szavakkal tudjanak szólni a szenvedőkhöz. A vének szavai az élet nehezebb időszakaiban szemerkélő eső módjára lehűthetik háborgó lelkünket, és vigasztalóak lehetnek. Ha a vének ’vigasztalóan beszélnek a lehangolt lelkekhez’, azzal valóban támogatják szellemi testvéreiket és testvérnőiket, akik talán elcsigázottak vagy levertek a hústestükben lévő valamilyen tövis miatt (Ézsaiás 32:2; 50:4; 1Tesszalonika 5:14).

10—11. Isten szolgái hogyan buzdíthatnak másokat, akik súlyos próbákat élnek át?

¹⁰ Jehova összes szolgája az ő egyesült, keresztény családjához tartozik. Úgy bizony, „egyénenként egymáshoz tartozó tagok” vagyunk, és „kötelesek vagyunk szeretni egymást” (Róma 12:5; 1János 4:11). Hogyan tudunk eleget tenni ennek a kötelességünknek? Az 1Péter 3:8 szerint úgy, ha ’rokonérzést tanúsítunk, testvéri vonzalommal élünk, és gyengéden könyörületesek vagyunk’ mindazokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben. Mindannyian különleges figyelmességet tudunk tanúsítani azok iránt, akik — legyenek akár fiatalok, akár idősek — különösen fájdalmas tövissel próbálnak megbirkózni, mely a hústestükbe adatott. Hogyan tehetjük ezt meg?

¹¹ Nos, törekedjünk arra, hogy észrevegyük, ha más szenved. Ha érzéketlenek, ridegek vagy közömbösek vagyunk, akkor akaratlanul is tovább fokozhatjuk az ilyen személyek szenvedését. Ellenben ha észrevesszük, hogy valaki próbákat él át, akkor ennek arra kellene ösztönöznie bennünket, hogy legyünk óvatosak, mit mondunk, hogyan mondjuk azt, és milyen a magatartásunk. Derűlátó és buzdító viselkedésünk enyhítheti valamennyire azt az éles fájdalmat, amelyet valamilyen tövis okoz az ilyenek számára, s így erősítő segítséggé válhatunk nekik (Kolosszé 4:11).

Hogyan sikerült némelyeknek megbirkózni a tövissel?

12—14. a) Mit tett egy keresztény azért, hogy megbirkózzon a rákkal? b) Hogyan segítették és buzdították ezt az asszonyt a szellemi testvérei és testvérnői?

¹² Amint közeledünk ezeknek az utolsó napoknak a végéhez, „a gyötrő fájások” nap mint nap fokozódnak (Máté 24:8). Ezért aztán nagy a valószínűsége, hogy a földön mindenkit sújtanak próbák, de különösen igaz ez azokra, akik Jehova hűséges szolgái, és azon igyekeznek, hogy Istenük  akaratát cselekedjék. Figyeljük meg például egy keresztény esetét, aki teljes időben szolgálta Istent. Megállapították nála, hogy rákos beteg, s ezért egy műtéti beavatkozással el kellett távolítani a nyál- és nyirokmirigyeit. Amikor a férjével megtudták, hogy ez a baja, azonnal Jehovához fordultak imában, és hosszan esedeztek hozzá. A testvérnő később elmondta, hogy hihetetlen béke árasztotta el őket. Emellett mégis sok hullámvölgyet tapasztalt az életében, és különösen a kezelések mellékhatásaival volt nehéz megbirkóznia.

¹³ Hogy megoldást találjon a helyzetére, igyekezett minél többet megtudni a rákról, s ezért az orvosaival is beszélt. Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokban, valamint az ezekhez hasonló keresztény kiadványokban olyan élettörténeteket talált, melyekből kiderül, hogy mások miként tudtak érzelmileg megbirkózni ezzel a betegséggel. Találó bibliaverseket is olvasott bennük, amelyek rámutatnak, hogy Jehova képes megőrizni az ő népét a nehézségek idején. Ezenkívül más, hasznos információra lelt még.

¹⁴ Az egyik cikk, amelyik arról szól, hogyan lehet megbirkózni a kétségbeeséssel, a következő bölcs szavakat idézi: „A különc a maga kívánsága után jár” (Példabeszédek 18:1, Újfordítású revideált Biblia). A cikk * ezért ezt tanácsolja: „ne szigeteljük el magunkat.” A testvérnő hozzáfűzi: „Többen is mondták, hogy imádkoznak értem, mások meg felhívtak telefonon. Két vén rendszeresen felhívott, hogy nyomon kövesse az állapotomat. Virágokat és rengeteg képeslapot kaptam, sőt voltak, akik főztek nekem. Szép számmal voltak olyanok is, akik önként ajánlkoztak, hogy elvisznek a kezelésekre.”

15—17. a) Hogyan tudott megbirkózni egy keresztény azokkal a nehézségekkel, melyek a baleseteiből adódtak? b) Milyen támogatást nyújtottak a gyülekezet tagjai?

¹⁵ Egy másik testvérnő, aki már régóta szolgálja Jehovát Új-Mexikóban (USA), két autóbalesetet is szenvedett. Megsérült a nyaka és mindkét válla, s mindez csak rontott a már több mint 25 éve meglévő ízületi gyulladásán. „Nagy nehézségek árán tudtam csak megtartani a fejemet — meséli —, és két kilogrammnál nehezebb súlyt cipelni. De mindig buzgón imádkozom Jehovához, és ez nagyon sokat segít abban, hogy ki tudjak tartani. Ugyanezt mondhatom el Az Őrtorony cikkeiről is, melyeket tanulmányozok. Az egyik például a Mikeás 6:8-at [NW] magyarázva azt írta, hogy szerényen járni Istennel azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a korlátainknak. Ez segített felismernem, hogy az állapotom ellenére nem szabad elcsüggednem, még akkor sem, ha kevesebb időt tudok a szolgálatban eltölteni annál, mint amennyit szeretnék. Elsősorban az számít, hogy tiszta indítékból szolgáljunk.”

¹⁶ Hozzáfűzi még: „A vének mindig megdicsértek az erőfeszítéseimért, amelyeket az összejöveteleken és a szántóföldi szolgálatban való részvételért tettem. A fiatalok átöleltek, amikor üdvözöltek. Az úttörők nagyon türelmesek voltak velem, és sokszor átszervezték a programjukat, amikor nekem rossz napom volt. Amikor csúnya idő volt, kedvességet tanúsítottak azzal, hogy elvittek az újralátogatásaikra, vagy meghívtak, hogy vegyek részt a bibliatanulmányozásukon. És mivel nem tudtam cipelni a táskámat, amikor együtt mentünk prédikálni, a hírnökök eltették a saját táskájukba az én kiadványaimat.”

¹⁷ Figyeljük csak meg, hogy a gyülekezeti vének és a hívőtársak miként segítettek ennek a két testvérnőnek megküzdeni a tövishez hasonló betegségekkel. Kedvesen támogatták őket, és gyakorlati segítséget nyújtottak nekik, hogy kielégítsék a testvérnők konkrét szellemi, fizikai és érzelmi szükségleteit. Ez vajon nem arra ösztönöz minket, hogy segítsük azokat a testvéreinket és testvérnőinket, akik gondokkal küzdenek? Fiatalok, ti is segíthettek azoknak, akik a gyülekezeteitekben a hústestükben lévő tövissel küzdenek (Példabeszédek 20:29).

18. Milyen buzdítást találhatunk Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokban megjelenő élettörténetekben?

¹⁸ Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokban sok élettörténet jelent már meg, és olvashatunk bennük olyan Tanúkról, akiknek sikerült megbirkózniuk az élet gondjaival, vagy akik most próbálnak megbirkózni ezekkel. Rendszeresen  olvasva ilyen cikkeket látni fogjuk, hogy szerte a világon élő szellemi testvéreink és testvérnőink közül sokan kitartanak az anyagi nehézségek idején, vagy amikor katasztrófa miatt meghal egy szeretett hozzátartozójuk, illetve amikor háború miatt veszélyes körülmények között élnek. Mások olyan betegségekkel élnek együtt, melyek erősen korlátozzák őket a tevékenységeikben. Sokan még az élet legegyszerűbb dolgait sem képesek elvégezni, amelyeket az egészségesek magától értetődőnek vesznek. Ezeket a testvéreket a végsőkig próbára teszik a betegségeik, kiváltképp akkor, amikor nem tudnak annyit vállalni a keresztény tevékenységekből, amennyit szeretnének. Mennyire hálásak a fiatal és idős testvéreiktől és testvérnőiktől kapott segítségért és támogatásért!

A kitartás boldogságot eredményez

19. Miért tudott Pál örvendeni a tövishez hasonló próbák és gyöngeségek ellenére?

¹⁹ Pál örvendett, hogy láthatta, Isten mennyire megerősítette őt. „Szíves örömest fogok . . . inkább a gyöngeségeimmel kapcsolatban dicsekedni — mondta Pál —, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor. Kedvemet lelem azért a gyöngeségekben, bántalmakban, szorult helyzetekben, üldöztetésekben és nehézségekben Krisztusért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas” (2Korintus 12:9, 10). Pál a személyesen átélt események alapján magabiztosan állíthatta: „Nem mintha nélkülözésről beszélnék, hiszen megtanultam, hogy bármilyen körülmények között vagyok is, meg legyek elégedve. Tudom én, hogyan kell szűkölködni, tudom én, hogyan kell bővelkedni. Mindenben és minden körülmények között megtanultam a titkát a jóllakottságnak is, és az éhezésnek is, a bővelkedésnek is, és annak is, hogyan kell szükséget szenvedni. Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:11–13).

20—21. a) Miért lelhetjük örömünket abban, ha elmélkedünk a „láthatatlanokon”? b) Egyebek között melyek azok a „láthatatlan” dolgok, melyeket reményeid szerint látni fogsz a földi Paradicsomban?

²⁰ Tehát ha kitartunk a hústestünkben lévő bármilyen jelképes tövis ellenére, akkor abban a nagy boldogságban lehet részünk, hogy mindenkinek megmutathatjuk: Jehova ereje a gyöngeségünkben válik tökéletessé. Pál ezt írta: „nem adjuk fel . . . , a belső emberünk bizonyosan napról napra megújul. Mert noha a nyomorúság pillanatnyi és könnyű, egyre rendkívülibb súlyú, örök dicsőséget munkál ki nekünk; s eközben . . . a láthatatlanokon [tartjuk szemünket]. Mert . . . a láthatatlanok . . . örökké tartók” (2Korintus 4:16–18).

²¹ Napjainkban Jehova népének többsége abban reménykedik, hogy Isten földi Paradicsomában fog élni, és örvendhet majd az általa megígért áldásoknak. Ezek az áldások ma még „láthatatlanok” számunkra. Gyorsan közeledik azonban az az idő, amikor a saját szemünkkel láthatjuk meg ezeket, és valóban örökké örvendhetünk majd nekik. Az egyik ilyen áldás az lesz, hogy fellélegezhetünk, mert soha többé nem lesznek már tövishez hasonló gondok! Isten Fia ’lerontja az Ördög munkáit’, és ’semmivé teszi azt, akinek megvannak az eszközei, hogy halált okozzon’ (1János 3:8; Héberek 2:14).

22. Miben bízhatunk, és mi legyen az elhatározásunk?

²² Tehát bármilyen tövis okozzon is fájdalmat ma a hústestünknek, továbbra is próbáljunk megbirkózni vele! Pálhoz hasonlóan nekünk is lesz erőnk ezt tenni Jehovának köszönhetően, aki nagylelkűen ad nekünk erőt. A földi Paradicsomban élve nap nap után áldani fogjuk Jehovát, a mi Istenünket azokért a csodálatos dolgokért, amelyeket az érdekünkben tesz (Zsoltárok 103:2).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Miért és hogyan igyekszik az Ördög megtörni az igaz keresztények feddhetetlenségét?

• Hogyan ’válik tökéletessé a gyöngeségben’ Jehova ereje?

• Hogyan buzdíthatják a vének és mások azokat, akiknek a gondok fájdalmat okoznak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 18. oldalon]

Pál háromszor imádkozott, hogy Isten távolítsa el a hústestéből a tövist