Miért pusztult el ez az ókori világ?

A VILÁGMÉRETŰ Vízözön nem természeti katasztrófa volt, hanem Isten ítélete. Az embereket figyelmeztették, de a legtöbbjük esetében ez hiábavaló volt. Miért? Jézus elmagyarázta, hogy az emberek az özönvíz előtt „ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (Máté 24:38, 39).

Fejlett civilizáció

Bizonyos szempontból az Özönvíz előtti civilizáció olyan előnyöket élvezhetett, amilyenek ma nincsenek. Például az egész emberiség egy nyelvet beszélt (1Mózes 11:1). Ez kedvezett az olyan művészetek és tudományok fejlődésének, amelyekhez sok ember együttműködése szükséges, olyanoké, akik különféle területeken jártasak. És mivel a legtöbb ember akkor hosszú életnek örvendhetett, felhalmozhatták mindazt az ismeretet, amit az évszázadok alatt összegyűjtöttek.

Némelyek azt állítják, hogy az emberek életideje a valóságban nem is volt olyan hosszú, szerintük a Biblia beszámolójában említett évek valójában csak hónapok voltak. Vajon igaz lehet ez? Nos, vegyük Mahalálél esetét. A Biblia ezt mondja: „Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet . . . És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala” (1Mózes 5:15–17). Ha egy év egy hónapnak felelne meg, akkor ez azt jelentené, hogy Mahalálél mindössze ötéves volt, amikor az első fiát nemzette! Nem, egy év nem egy hónap  volt. Mivel az emberek akkor közelebb voltak az első ember, Ádám tökéletes életerejéhez, így ők valóban évszázadokig éltek. Mi mindent érhettek el?

Sok évszázaddal az Özönvíz előtt a föld népessége már akkora volt, hogy Ádám fia, Káin várost építhetett, és ennek a Hánókh nevet adta (1Mózes 4:17). Az Özönvíz előtti korban számtalan iparág alakult ki. Voltak például kovácsműhelyek, ahol „mindenféle réz- és vasszerszámokat” készítettek (1Mózes 4:22). Ezeket az eszközöket nyilván az építészetben, az ácsmesterségben, a ruhakészítésben és a mezőgazdaságban használták. Mindezekre a mesterségekre utalást találhatunk a föld első lakosairól szóló beszámolókban.

Az összegyűjtött ismeretanyag lehetővé tette, hogy az egymás után következő nemzedékek olyan szakterületeken érjenek el fejlődést, mint a fémgyártás, mezőgazdaság, juh- és szarvasmarha-tenyésztés, írás és képzőművészet. Jubál volt például az „atyja minden lantosnak és síposnak” (1Mózes 4:21). A civilizáció fejlődése sok területet felölelt. Mégis hirtelen mindennek vége szakadt. Mi történt?

Mi volt a gond?

Az Özönvíz előtti társadalomnak — annak minden előnye ellenére — rossz kezdetet adott, hogy alapítója, Ádám fellázadt Isten ellen. Káin, az első ismert város építője meggyilkolta a saját testvérét. Nem csoda hát, ha a gonoszság gyorsan elburjánzott. Ádám tökéletlenséget hagyott örökségül az utódaira, s ennek következményei csak halmozódtak (Róma 5:12).

A dolgok akkor érték el a csúcspontjukat, amikor Jehova úgy határozott, hogy már csak 120 évig engedi fennmaradni az akkori állapotokat (1Mózes 6:3). A Biblia ezt mondja: „megsokasult az ember gonoszsága a földön, és . . . szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz . . . megtelék a föld erőszakoskodással” (1Mózes 6:5, 11).

Idővel Noé határozott kijelentést kapott arról, hogy Isten az egész emberiséget el fogja pusztítani egy vízözön által (1Mózes 6:13, 17). Bár Noé „az igazságosság prédikálója” lett, az embereknek nyilván nehéz volt elhinniük, hogy minden, ami körülveszi őket, meg fog semmisülni (2Péter 2:5). Csupán nyolc ember fogadta meg a figyelmeztetést, és menekült meg (1Péter 3:20). Miért fontos ez nekünk, ma élőknek?

Mit jelent ez számunkra?

Ma olyan időben élünk, mely hasonlít Noé napjaihoz. Nap mint nap hallunk borzalmas terrorakciókról, népirtásról, értelmetlen tömeggyilkosságokról, családon belüli erőszakról, melyek mind ijesztő méreteket öltenek. A föld újra megtelt erőszakkal, és ahogy annak idején, a mai világot is egy közelgő ítéletre figyelmeztetik. Maga Jézus azt mondta, hogy eljön mint Isten kijelölt Bírája, és különválasztja az embereket, mint ahogyan egy pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. Jézus elmondja, hogy a méltatlanok „elmennek az örök levágatásra” (Máté 25:31–33, 46). Ekkor azonban a Biblia szavai szerint több millió túlélő lesz — egy nagy sokaság, melynek tagjai az egyedüli igaz Isten imádói. Az eljövendő világban ezek az emberek olyan tartós békében és biztonságban élnek majd, mint még soha azelőtt (Mikeás 4:3, 4; Jelenések 7:9–17).

Sokan gúnyolódnak az ilyen bibliai kijelentéseken, és azon az üzeneten, mely a Biblia szavahihetőségét igazoló ítélet-végrehajtás bekövetkeztére figyelmeztet. Péter apostol kifejtette, hogy az ilyen cinikusok figyelmen kívül hagyják a tényeket. Ezt írta: „az utolsó napokban gúnyolódók jönnek majd . . . , és ezt mondják: »Hol van ez az ő megígért jelenléte? . . . « Mert kívánságuk szerint elkerüli figyelmüket az a tény, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, amely szilárd tömegként emelkedett ki a vízből és a vizek között, az Isten szava által; és ezek által az akkori világ pusztulást szenvedett, amikor elárasztották vízzel. A mostani egek és föld pedig ugyanazon szó által tűznek vannak félretéve, s fenntartatnak az ítéletnek és az istentelen emberek elpusztításának napjára” (2Péter 3:3–7).

 Ma Jézus prófétai parancsának engedelmeskedve a világon mindenütt lelkesen prédikálják az erre a közelgő ítéletnapra vonatkozó figyelmeztetést, és az eljövendő békéről szóló jó hír üzenetét (Máté 24:14). Ezt a figyelmeztetést nem szabad félvállról venni. A mindenható Isten megtartja a szavát.

Az eljövendő világ

Milyen jövőre számíthat az emberiség, tekintettel erre a közelgő, nagy horderejű változásra? Jézus a híres hegyi beszédének bevezetéseként a következőt ígérte: „Boldogok a szelíd érzületűek, mivel örökölni fogják a földet.” Majd a tanítványait így tanította imádkozni Istenhez: „Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 5:5; 6:10). Igen, Jézus azt tanította, hogy a hűséges emberek előtt csodálatos jövő áll, éspedig itt a földön. Úgy utalt erre, mint „újjáteremtésre” (Máté 19:28).

Miközben tehát a jövőn tűnődsz, ne engedd, hogy a gúnyolódók kétségeket támasszanak benned Isten figyelmeztetését illetően. Igaz, a jelenlegi világ hosszú történelemre tekinthet vissza, és talán maradandónak tűnik. Mégsem szabad belé vetnünk a bizalmunkat. Az emberiség világa ítélet alatt áll. Merítsünk hát bátorságot Péter apostol levelének befejező szavaiból:

„Mivel mindezek így fel fognak bomlani, milyen embereknek is kell lennetek a viselkedés szent cselekedeteiben és az Isten iránti odaadás tetteiben, mialatt várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét . . . , mivel ezeket várjátok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szennyfolt nélkülinek és szeplőtlennek és békében találjon titeket . . . továbbra is növekedjetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében” (2Péter 3:11, 12, 14, 18). Tanuljunk hát abból, ami annak idején, Noé napjaiban történt. Közeledjünk Istenhez. Növekedjünk Jézus Krisztus ismeretében. Ápoljunk Isten iránti odaadást, és legyünk azon milliók között, akik szeretnék túlélni ennek a világnak a végét, és élni az eljövendő békés világban!

[Kép az 5. oldalon]

Az Özönvíz előtt már ismerték a fémművességet

[Kép a 7. oldalon]

Csodálatos jövő áll előttünk