Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Helyes-e azt mondani, hogy Jehova irgalma mérsékli az igazságosságát?

Bár korábban használtuk ezt a megfogalmazást, jobb lenne kerülni, mert azt sugallja, hogy Jehova irgalma enyhíti vagy visszatartja az igazságosságát, mintha az irgalma magasabb rendű lenne a szigorúbb igazságosságánál. Ez így nem állja meg a helyét.

Az „igazságosságnak” megfelelő héber szó ’ítéletet’ is jelenthet. Az igaz, hogy Jehova igazságosságához az is hozzátartozhat, hogy megérdemelt büntetést szab ki, de magában foglalhatja az arra méltók megmentéséről való gondoskodást is (1Mózes 18:20–32; Ézsaiás 56:1; Malakiás 4:2). Ebből következik, hogy Jehova igazságosságát nem nevezhetjük szigorúnak, és nem mondhatjuk, hogy enyhíteni kell.

Az ’irgalom’ jelentésű héber szó utalhat az ítélet-végrehajtásban alkalmazott mérsékletre, de jelentheti a könyörület tevékeny megnyilvánulását is, amikor egy rászorulón segítünk (5Mózes 10:18; Lukács 10:29–37).

Jehova igazságos és egyben irgalmas Isten is (2Mózes 34:6, 7; 5Mózes 32:4; Zsoltárok 145:9). Igazságossága és irgalma tökéletes, és harmonikusan együttműködik (Zsoltárok 116:5; Hóseás 2:18). E két tulajdonság tökéletesen kiegyensúlyozza, vagyis kiegészíti egymást. Ezért ha azt mondanánk, hogy Jehova irgalma mérsékli az igazságosságát, azt is el kellene mondanunk, hogy az igazságossága mérsékli az irgalmát.

Ézsaiás ezt jövendölte: „az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr” (Ézsaiás 30:18, Katolikus fordítás). Ézsaiás szavai inkább arra mutatnak, hogy Jehova igazságossága irgalmas tettekre indítja őt, nem pedig arra, hogy az irgalma enyhíti vagy visszatartja az igazságosságát. Jehova azért tanúsít irgalmat, mert igazságos, és azért is, mert szeretetteljes.

Való igaz, hogy Jakab, a bibliaíró kijelentette: „Az irgalmasság diadalmasan ujjong az ítélet fölött” (Jakab 2:13b). A környező versekben azonban Jakab nem Jehováról, hanem olyan keresztényekről beszél, akik irgalmat tanúsítanak, például a lesújtottak és a szegények iránt (Jakab 1:27; 2:1–9). Amikor Jehova megítéli az ilyen irgalmas embereket, figyelembe veszi a magatartásukat, és irgalmasan megbocsát nekik Fia áldozata alapján. Igazságos viselkedésük így diadalmaskodik a kedvezőtlen ítéleten, amelyre számíthattak volna (Példabeszédek 14:21; Máté 5:7; 6:12; 7:2).

Nem helyes tehát azt mondani, hogy Jehova ítéletét mérsékli az irgalma, mintha az igazságosságát enyhíteni kellene az irgalmával. Jehovában tökéletes egyensúlyban van meg ez a két tulajdonság. Kiegyensúlyozzák egymást, ugyanúgy, ahogy Jehova más tulajdonságaival — például a szeretettel és a bölcsességgel — is egyensúlyban vannak.