„Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket”

Összejövetelek, melyek szeretetre és kiváló cselekedetekre ösztönöznek

TORONTÓTÓL Tokióig, Moszkvától Montevideóig, Jehova Tanúi és barátaik — akik egy sokmillió főt számláló csoportot alkotnak — heti több alkalommal gyűlnek össze imádati helyeiken. Vannak közöttük családos férfiak, akik keményen dolgoznak, és kimerültek a munkahelyükön eltöltött hosszú nap után; szorgalmas feleségek és anyák, akik mellett kisgyermekeik is ott vannak; energikus fiatalok, akik az iskolában töltötték a napot; gyengélkedő idősek, akik a fájdalmaik miatt már nem tudnak olyan fürgén mozogni; bátorsággal teli özvegyek és árvák, valamint lehangolt lelkek, akik vigasztalásra vágynak.

A Tanúk a legkülönbözőbb közlekedési eszközökkel jutnak el az összejöveteleikre — száguldó gyorsvonatokon vagy szamárháton, zsúfolt metrókon vagy teherautóval. Néhányuknak krokodilokkal teli folyókon, míg másoknak a nagyvárosok idegtépő forgalmi dugóin kell átvergődniük. Miért tesz ekkora erőfeszítést ez a sok ember?

Elsősorban azért, mert a keresztény összejövetelek látogatása és az azokon való közreműködés fontos részét képezi Jehova Isten imádatának (Héberek 13:15). Pál apostol egy másik okra is rámutatott, amikor ezt írta: „figyeljünk egymásra a szeretetre és kiváló cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel . . . , hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot” (Héberek 10:24, 25). Pál itt hasonló érzéseket fogalmazott meg, mint amilyenekről a zsoltáríró Dávid is énekelt: „Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” (Zsoltárok 122:1).

Miért örvendeznek a keresztények, hogy jelen lehetnek az összejöveteleiken? Azért, mert nemcsak megfigyelőkként vannak jelen, hanem az összejövetelek által lehetőségük nyílik megismerni egymást. Ezek az összejövetelek különösen jó alkalmak arra, hogy a jelenlevők ne csak kapjanak, hanem adjanak is, illetve hogy a szeretetre és kiváló cselekedetekre ösztönözzék egymást. Így az összejövetelek még építőbbé válnak. És az is igaz, hogy Jézus egyebek között a keresztény összejövetelek által teljesíti be  az ígéretét: „Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28).

A vigasz és törődés oázisa

Jehova Tanúinak jó okuk van arra, hogy felüdítőnek tartsák az összejöveteleiket. Egyrészt az összejöveteleken „a hű és értelmes rabszolga” szellemi táplálékot szolgál fel nekik a kellő időben (Máté 24:45). Az összejövetelek abban is nagy szerepet játszanak, hogy Jehova szolgái Isten Szavának ügyes és buzgó tanítóivá váljanak. Ezenkívül a Királyság-teremben olyan barátokkal lehetnek együtt, akik szeretetteljesek, törődőek és figyelmesek; akik készségesen és szívesen nyújtanak segítséget és vigaszt a nehézségek idején (2Korintus 7:5–7).

Phillis, egy özvegy is ezt tapasztalta. Akkor veszítette el a férjét, amikor gyermekei még csak öt-, illetve nyolcévesek voltak. Így beszélt arról, hogy milyen felüdítőek voltak neki és gyermekeinek a keresztény összejövetelek: „Vigasztaló volt elmenni a Királyság-terembe, mert a hittársaim mindig kimutatták a szeretetüket és a törődésüket, akár egy öleléssel, egy bibliai gondolattal vagy egy kézszorítással. Legszívesebben mindig a Királyság-teremben lettem volna” (1Tesszalonika 5:14).

Marie komoly műtéten esett át, és az orvosa megmondta neki, hogy legalább hat hétre lesz szüksége a felépüléshez. A műtét után néhány hétig Marie nem tudott elmenni az összejövetelekre. Az orvos észrevette, hogy nem olyan derűs a kedélyállapota, mint korábban. Amikor rájött, hogy Marie nem jár az összejövetelekre, arra buzdította, hogy menjen el. Marie elmondta, hogy a férje nem osztozik a hitében, és nem lenne hajlandó elengedni őt, mert félti Marie egészségét. Ekkor az orvos egy hivatalos recepten elrendelte, hogy Marie menjen a Királyság-terembe buzdításért és építő társaságért. Marie végezetül elmondja: „Már az első összejövetel után sokkal jobban éreztem magam. Megjött az étvágyam, az egész éjszakát végigaludtam, csak ritkán kellett fájdalomcsillapítót bevennem, és megint mosolyogtam!” (Példabeszédek 16:24).

A keresztény összejöveteleken uralkodó szeretetteljes légkör nem kerüli el a kívülállók figyelmét. Egy főiskolás tanuló Jehova Tanúit választotta az etnológiából írandó dolgozata tárgyául, ezért megfigyelte őket. Az összejövetelek hangulatával kapcsolatban a következőket írta: „Nagy benyomást tett rám az . . . , hogy milyen szívélyesen üdvözöltek . . . Jehova Tanúi nagyon barátságosak; ez a tulajdonságuk igen szembetűnő volt számomra, és érzésem szerint ezzel lehetne leginkább a köztük uralkodó légkört jellemezni” (1Korintus 14:25).

Ebben a gondokkal teli világban a keresztény gyülekezet egy igazi szellemi oázis — olyan menedékhely, ahol békére és szeretetre lelhetünk. Ha jelen vagy az összejöveteleken, te is tapasztalhatod, hogy milyen igazak a zsoltáríró szavai: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsoltárok 133:1).

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

GONDOSKODÁS EGY KÜLÖNLEGES SZÜKSÉGLETRŐL

Hogyan tudják azok is a javukra fordítani a keresztény összejöveteleket, akik nem hallanak? A jelnyelvű gyülekezetek által, melyeket Jehova Tanúi alapítanak világszerte. Az Egyesült Államokban az elmúlt 13 év során 27 jelnyelvű gyülekezetet és 43 jelnyelvű csoportot hoztak létre. Legalább 40 további országban jelenleg úgy 140 ilyen gyülekezet működik. Egyes keresztény kiadványokat videokazettán is kiadnak 13 különböző jelnyelven.

A keresztény gyülekezetben a siketeknek is módjukban áll dicsőíteni Jehovát. A francia Odile, aki korábban katolikus volt, időnként mély depresszióba esett, és az öngyilkosságot fontolgatta, most viszont nagyon hálás azért a bibliai oktatásért, melyet a keresztény összejöveteleken kap. „Visszanyertem az egészségemet és az életkedvemet — mondja. — De mindenekfelett megtaláltam az igazságot. Most már látom az élet célját.”