Krisztus vezeti a gyülekezetét

„Íme, én veletek vagyok minden napon a dolgok rendszerének befejezéséig” (MÁTÉ 28:20).

1—2. a) Amikor a feltámasztott Jézus azt parancsolta a követőinek, hogy tegyenek tanítvánnyá embereket, mit ígért meg nekik? b) Hogyan vezette tevékenyen Jézus a korai keresztény gyülekezetet?

MIELŐTT Jézus Krisztus, feltámasztott Vezetőnk felment az égbe, megjelent a tanítványainak, és ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön. Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 23:10; 28:18–20).

² Jézus nemcsak megbízta a tanítványait azzal az életmentő munkával, hogy tegyenek tanítvánnyá még több embert, hanem azt is megígérte nekik, hogy velük lesz. A korai keresztények története — mely a Bibliában a Cselekedetek könyvében van feljegyezve — egyértelműen rámutat, hogy Krisztus arra használta az Istentől kapott hatalmát, hogy vezesse a nem sokkal azelőtt megalakult gyülekezetet. Elküldte a megígért „segítőt”, vagyis a szent szellemet, hogy erősítse a követőit, valamint hogy irányítsa az erőfeszítéseiket (János 16:7; Cselekedetek 2:4, 33; 13:2–4; 16:6–10). A feltámasztott Jézus tanítványai támogatásához igénybe vette a szolgálatára álló angyalok segítségét is (Cselekedetek 5:19; 8:26; 10:3–8, 22; 12:7–11; 27:23, 24; 1Péter 3:22). Emellett Vezetőnk azáltal is irányította a gyülekezetet, hogy intézkedett, hogy képesített férfiak vezető testületként szolgáljanak (Cselekedetek 1:20, 24–26; 6:1–6; 8:5, 14–17).

3. Milyen kérdéseket fogunk megtárgyalni ebben a cikkben?

³ Mit mondhatunk azonban napjainkról, „a dolgok rendszere befejezésének” idejéről? Hogyan vezeti ma Jézus Krisztus a keresztény gyülekezetet? És miként mutathatjuk ki, hogy elfogadjuk ezt a vezetést?

Az Úrnak van egy hű rabszolgája

4. a) Kikből áll „a hű és értelmes rabszolga”? b) Mit bízott az Úr a rabszolga gondjaira?

⁴ Jézus a jelenléte jeléről jövendölve ezt mondta: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé,  hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek: minden java fölé kinevezi” (Máté 24:45–47). A bibliaversben említett ’úr’ a Vezetőnk, aki nem más, mint Jézus Krisztus, és ő az, aki minden földi java fölé kinevezte „a hű és értelmes rabszolgát”, vagyis a földön élő felkent keresztények testületét.

5—6. a) Abban a látomásban, amelyet János apostol kapott, mit ábrázol „a hét arany lámpatartó” és „a hét csillag”? b) Mire utal az, hogy „a hét csillag” Jézus jobb kezében van?

⁵ A Biblia egyik könyve, a Jelenések könyve rámutat, hogy a hű és értelmes rabszolga közvetlenül Jézus Krisztus irányítása alatt áll. János apostol „az Úr napját” bemutató látomásban látott „hét arany lámpatartót . . . , s a lámpatartók között emberfiához hasonló valakit”, akinek „jobb kezében hét csillag volt”. Jézus megmagyarázta Jánosnak a látomást: „Ami a hét csillag szent titkát illeti, melyeket jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartóét: a hét csillag a hét gyülekezet angyalait jelenti, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezetet jelent” (Jelenések 1:1, 10–20).

⁶ „A hét arany lámpatartó” azokat az igaz keresztény gyülekezeteket ábrázolja, amelyek az 1914-ben kezdődő „Úr napján” léteznek. De mi az „a hét csillag”? Kezdetben azokat a szellem által nemzett, felkent felvigyázókat jelképezte, akik az első századi gyülekezetekre gondot viseltek. * A felvigyázók Jézus jobb kezében voltak, azaz a felügyelete és irányítása alatt álltak. Bizony Krisztus Jézus volt az, aki a rabszolga osztályt mint egészet vezette. Most azonban a felkent felvigyázók kevesen vannak. Hogyan terjed ki Krisztus vezetése az egész földre, Jehova Tanúi több mint 93 000 gyülekezetére?

7. a) Hogyan használja fel Jézus a Vezető Testületet arra, hogy az egész földön vezesse a gyülekezeteket? b) Miért mondhatjuk, hogy a keresztény felvigyázókat a szent szellem által nevezik ki?

⁷ Éppen úgy, ahogy az első században, a felkent felvigyázók közül képesített férfiak egy kis csoportja ma is Vezető Testületként szolgál, képviselve a hű és értelmes rabszolgát mint egészet. Vezetőnk ezt a Vezető Testületet használja fel arra, hogy képesített férfiakat a helyi gyülekezet véneivé nevezzen ki, akik lehetnek szellemmel felkentek vagy földi reménységűek. A szent szellem, melynek felhasználására Jézus hatalmat kapott Jehovától, döntő fontosságú ebben (Cselekedetek 2:32, 33). Először is ezeknek a felvigyázóknak meg kell felelniük Istennek a szent szellem által ihletett Szavában lefektetett követelményeknek (1Timóteus 3:1–7; Titusz 1:5–9; 2Péter 1:20, 21). Azután az ajánlásokat és a kinevezéseket ima előzi meg, így ezek is a szent szellem vezetésével történnek. Továbbá a kinevezett személyek szemmel láthatóan megtermik e szellem gyümölcsét (Galácia 5:22, 23). Így hát Pál tanácsa ugyanúgy illik valamennyi vénre, felkentre és földi reménységűre egyaránt: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket” (Cselekedetek 20:28). Ezek a kinevezett férfiak a Vezető Testület irányítása alatt tevékenykednek, és készségesen pásztorkodnak a gyülekezetben. Ily módon Krisztus ma velünk van, és tevékenyen vezeti a gyülekezetet.

8. Hogyan használ fel Krisztus angyalokat a követői vezetésére?

⁸ Jézus napjainkban valóságos angyalokat is felhasznál követői vezetésére. A búzáról és a gyomról szóló szemléltetése szerint az aratás ideje „a dolgok rendszerének befejezésekor” jön el. Kiket használ fel az Úr az aratás elvégzésére? Krisztus feltárta ezt: „az aratók pedig angyalok.” Hozzáfűzte még: „Az Emberfia elküldi angyalait, és összeszedik a királyságából mindazt, ami megbotránkoztató, és azokat, akik törvénytelenséget cselekednek” (Máté 13:37–41). Éppen úgy, ahogy egy angyal irányította Fülöp lépteit, hogy találkozzon az etióp  eunuchkal, úgy ma is temérdek bizonyíték igazolja, hogy Krisztus az angyalait használja fel az igaz keresztények munkájának irányításában, amikor a tiszta szívű emberek felkutatását végzik (Cselekedetek 8:26, 27; Jelenések 14:6).

9. a) Hogyan vezeti ma Krisztus a keresztény gyülekezetet? b) Milyen kérdést kell fontolóra vennünk, ha szeretnénk hasznot meríteni Krisztus vezetéséből?

⁹ Milyen megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti a mai tanítványait! Még ha Jehova néhány imádója átmenetileg elszigetelődik is a Vezető Testülettől üldözés vagy ehhez hasonló nehézség miatt, Krisztus akkor is képes vezetni őket a szent szelleme és az angyalok által. De csak akkor meríthetünk hasznot a vezetéséből, ha elfogadjuk azt. Hogyan mutathatjuk ki, hogy valóban elfogadjuk Krisztus vezetését?

„Engedelmeskedjetek . . . , és vessétek alá magatokat nekik”

10. Hogyan tudjuk kimutatni a gyülekezet kinevezett vénei iránti tiszteletünket?

¹⁰ Vezetőnk ’emberek formájában ajándékokat’ adott a gyülekezeteknek, akik közül „némelyek evangéliumhirdetők, némelyek pásztorok és tanítók” (Efézus 4:8, 11, 12). Az, hogy miként tekintjük őket, és miként viselkedünk velük, sokat elárul arról, hogy elfogadjuk-e Krisztus vezetését. Ezért mindenképpen tanácsos ’hálásnak bizonyulnunk’ a Krisztustól kapott, szellemileg képesített férfiakért (Kolosszé 3:15). A tiszteletet is megérdemlik, ahogy Pál apostol írta: „Az idősebb férfiak, akik kiválóan szolgálnak elöljáróként, kétszeres tiszteletre méltattassanak” (1Timóteus 5:17). Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat és a nagyrabecsülésünket az idősebb férfiak, azaz a gyülekezetben szolgáló vének, vagyis a felvigyázók iránt? Pál megadja a választ: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik” (Héberek 13:17). Tehát engedelmeskednünk kell nekik, és alá kell vetnünk magunkat ezeknek a férfiaknak.

11. A véni elrendezés iránti tisztelet miért kapcsolódik ahhoz, hogy összhangban élünk a megkeresztelkedésünkkel?

¹¹ Vezetőnk tökéletes, a férfiak viszont, akiket ajándékként ad, nem azok. Ezért időnként előfordulhat, hogy hibát követnek el. Létfontosságú azonban, hogy még ilyenkor is maradjunk lojálisak Krisztus elrendezéséhez. Azért lényeges ez, mert akkor élünk az önátadásunkkal és a megkeresztelkedésünkkel összhangban, ha elismerjük a gyülekezetben a szellemtől kinevezett hatalom jogosságát, valamint ha készségesen alávetjük magunkat annak. Amikor „a szent szellemnek nevében” megkeresztelkedünk, nyilvánosan kijelentjük, hogy elismerjük a szent szellemet annak, ami valójában, és tudomásul vesszük, hogy milyen feladatot tölt be Jehova szándékaiban (Máté 28:19). Ily módon történő megkeresztelkedésünk tehát arra utal, hogy együttműködünk a szellemmel, és nem teszünk semmi olyat, ami akadályozná annak működését Krisztus követői között. Mivel a vének ajánlásakor és kinevezésekor a szent szellemnek létfontosságú szerepe van, hűek lehetünk-e valójában az önátadásunkhoz, ha nem működünk együtt a véni elrendezéssel a gyülekezetben?

12. Milyen példákra utal Júdás a hatalom iránti tiszteletlenséggel kapcsolatban, és mit emelnek ki ezek?

 ¹² A Szentírásban vannak olyan példák, melyek kiemelik, mennyire értékes, ha engedelmesek vagyunk, és alávetjük magunkat a főségnek. Júdás tanítvány három elrettentő példát említ, amikor olyanokra utal, akik becsmérlően beszéltek a gyülekezet kinevezett férfiairól: „Jaj nekik, mert Káin ösvényére tértek, jutalomért Bálám tévelygésébe rohantak, és Kórah lázadó beszédében vesztek el” (Júdás 11). Káin figyelmen kívül hagyta Jehova szeretetből fakadó tanácsát, és készakarva vad gyűlöletet táplált magában (1Mózes 4:4–8). Bálám — noha többször is figyelmeztette őt Isten — anyagi haszon reményében kísérletet tett arra, hogy megátkozza Isten népét (4Mózes 22:5–28, 32–34; 5Mózes 23:5). Kórah pedig nem elégedett meg azzal a megtisztelő felelősséggel, amely megillette őt Izraelben, hanem lázadást szított Isten szolgája, Mózes ellen, aki a legszelídebb ember volt a földön (4Mózes 12:3; 16:1–3, 32, 33). Káin is, Bálám is és Kórah is a vesztébe rohant. Mennyire világosan látható ezekből a példákból, hogy hallgatnunk kell azok tanácsára, akiket Jehova felelősségteljes állásba helyez, és így használ fel, valamint hogy tisztelnünk kell őket!

13. Ézsaiás próféta jövendölése szerint milyen áldások áradnak azokra, akik alávetik magukat a véni elrendezésnek?

¹³ Ki ne szeretne hasznot meríteni a felvigyázás nagyszerű elrendezéséből, melyet Vezetőnk hívott életre a keresztény gyülekezetben? Ézsaiás próféta megjövendölte ennek az elrendezésnek az áldásait, amikor kijelentette: „Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ézsaiás 32:1, 2). Minden vénnek a védelem és a biztonság forrásának kell lennie. Még ha nehéz is alávetnünk magunkat a hatalomnak,  imádkozzunk, hogy minden erőnket és figyelmünket arra tudjuk fordítani, hogy engedelmeskedjünk az Isten által kinevezett gyülekezeti hatalomnak, valamint hogy alávessük magunkat ennek.

A vének alávetik magukat Krisztus vezetésének

14—15. Azok, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben, hogyan tudják kimutatni, hogy alávetik magukat Krisztus vezetésének?

¹⁴ Minden kereszténynek követnie kell Krisztus vezetését, de különösen igaz ez a vénekre. A felvigyázók, azaz a vének bizonyos mértékű hatalmat kapnak a gyülekezetben. Ám nem törekszenek arra, hogy ’urak legyenek a hívőtársaik hite fölött’, basáskodva velük (2Korintus 1:24). Inkább megszívlelik Jézus következő szavait: „Tudjátok, hogy a nemzeteken hatalmaskodnak az uralkodóik, és a nagyok hatalmuk alatt tartják őket. Nem így van ez tiköztetek” (Máté 20:25–27). Miközben a vének eleget tesznek ennek a felelősségüknek, őszintén arra törekszenek, hogy másokat szolgáljanak.

¹⁵ A keresztények ezt az ösztönzést kapják: „Emlékezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést . . . , és miközben szemlélitek, milyennek bizonyul viselkedésük, utánozzátok hitüket” (Héberek 13:7). A keresztényeket nem azért buzdítják a vének utánzására, mert a vének vezetők, hiszen Jézus kijelentette: „e g y a Vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:10). A vének hite az, ami utánzásra méltó, mégpedig azért, mert ők a valódi Vezetőnket, Krisztust utánozzák (1Korintus 11:1). Figyeljünk most meg néhány területet, amelyen a vének igyekeznek Krisztushoz hasonlóan viselkedni a gyülekezet többi tagjával ápolt kapcsolatukban.

16. Az Atyjától kapott hatalma ellenére hogyan bánt Jézus a követőivel?

¹⁶ Noha Jézus minden tekintetben felülmúlta a tökéletlen embereket, és olyan hatalmat kapott az Atyjától, mint senki más, a tanítványaival való bánásmódját a szerénység jellemezte. Nem taglózta le a hallgatóit az ismeret parádés fitogtatásával. Jézus inkább figyelmes volt a követőivel, könyörült rajtuk, és figyelembe vette emberi szükségleteiket (Máté 15:32; 26:40, 41; Márk 6:31). Sohasem követelt meg tőlük annál többet, mint amennyit adni tudtak, és sohasem helyezett rájuk nagyobb terhet, mint amennyit el tudtak hordozni (János 16:12). „Szelíd érzületű és alázatos szívű” volt, így hát nem meglepő, hogy sokan felüdülést találtak a társaságában (Máté 11:28–30).

17. Hogyan kell a véneknek krisztusi szerénységet mutatniuk a gyülekezet többi tagjával ápolt kapcsolatukban?

¹⁷ Ha Krisztus, a Vezetőnk szerény volt, mennyivel inkább szerénynek kell lenniük azoknak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben! Vigyáznak, nehogy visszaéljenek a rájuk bízott hatalom bármilyen formájával. Nem hengerelnek le másokat „magasröptű beszéddel” (1Korintus 2:1, 2). Ehelyett arra törekszenek, hogy egyszerűen és őszintén mondják el a szentírási igazságot, ésszerűek legyenek az elvárásaikban, valamint odafigyeljenek mások szükségleteire (Filippi 4:5). Észben tartják, hogy mindenkinek vannak korlátai, és szeretetből enyhítő körülményül tudják be ezeket a testvéreiknek (1Péter 4:8). Hát nem felüdítők az alázatos és szelíd érzületű vének? De bizony, azok.

18. Mit tanulhatnak a vének abból, ahogyan Jézus a gyermekekkel bánt?

¹⁸ Jézus még a nála kisebbek számára is megközelíthető volt. Figyeljük meg, hogyan reagált, amikor a tanítványai korholták azokat, akik  „kisgyermekeket kezdtek vinni” hozzá. „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket — mondta Jézus —; ne próbáljátok gátolni őket.” Majd „karjaiba vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:13–16). Jézus gyengéd és kedves volt, és az emberek vonzódtak hozzá, nem féltek tőle, sőt még a gyermekek sem jöttek zavarba a társaságában. A vének szintén megközelíthetőek, és miközben gyengédek és kedvesek másokkal — még a gyermekekkel is —, az emberek nem jönnek zavarba a jelenlétükben.

19. Mit foglal magában az, hogy megvan bennünk „Krisztus gondolkodása”, és milyen erőfeszítéseket tesz ez szükségessé?

¹⁹ Az, hogy a vének mennyire tudják utánozni Krisztus Jézust, attól függ, mennyire ismerik őt. „Ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt?” — tette fel a kérdést Pál. Majd hozzáfűzte még: „Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása” (1Korintus 2:16). Ha megvan bennünk Krisztus gondolkodása, az magában foglalja, hogy ismerjük Jézus gondolkodásmódját és személyiségének minden vonását, így hát tudjuk, mit tenne egy-egy adott helyzetben. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha ennyire jól ismernénk a Vezetőnket! Ehhez bizony arra van szükség, hogy nagyon figyeljünk oda az evangéliumi beszámolókra, és rendszeresen töltsük meg az elménket Jézus életének és példájának ismeretével. Ha a vének erőfeszítéseket tesznek, hogy ilyen mértékben kövessék Krisztus vezetését, akkor a gyülekezet tagjai nagyobb indíttatást fognak érezni arra, hogy utánozzák a hitüket. A véneket pedig megelégedés fogja eltölteni annak láttán, hogy mások örömmel követik a Vezető nyomdokát.

Maradjunk Krisztus vezetése alatt!

20—21. Előretekintve a megígért új világra, mit határozzunk el?

²⁰ Létfontosságú, hogy mindannyian Krisztus vezetése alatt maradjunk. Amint közeledünk a dolgok ezen rendszerének a végéhez, hasonló helyzetben vagyunk, mint amilyenben az izraeliták voltak i. e. 1473-ban Moáb mezőségén. Az Ígéret földjének küszöbén álltak, és Isten a következőket jelentette ki nekik Mózes próféta által: „te [Józsué] mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja” (5Mózes 31:7, 8). Józsué lett a kinevezett vezető. Az izraelitáknak alá kellett vetniük magukat Józsué vezetésének, ha be akartak lépni az Ígéret földjére.

²¹ Nekünk ezt mondja a Biblia: „e g y a Vezetőtök, a Krisztus.” Csakis Krisztus vezetésével mehetünk be a megígért új világba, amelyben igazságosság fog lakni (2Péter 3:13). Határozzuk hát el, hogy az életünk minden területén alávetjük magunkat a vezetésének.

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

• Hogyan vezette Krisztus a korai gyülekezetet?

• Hogyan vezeti Krisztus a gyülekezetét napjainkban?

• Miért kell alávetnünk magunkat azoknak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben?

• Hogyan tudják kimutatni a vének, hogy Krisztus a Vezetőjük?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Krisztus vezeti a gyülekezetét, és jobb kezében tartja a felvigyázókat

[Képek a 16. oldalon]

„Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik”

[Kép a 18. oldalon]

Jézus gyengéd volt, és megközelíthető. A keresztény vének törekszenek arra, hogy hozzá hasonlóak legyenek