Miért keresztelkedj meg?

„Menjetek . . . , és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket” (MÁTÉ 28:19).

1—2. a) Milyen körülmények között keresztelkedtek meg némelyek? b) Milyen kérdések vetődnek föl a keresztelkedéssel kapcsolatban?

NAGY KÁROLY, a frank király 775 és 777 között tömegesen megkeresztelkedésre kényszerítette a meghódított szászokat. „Erővel vette rá őket, hogy megtérjenek, és névleges keresztényekké váljanak” — írta John Lord történész. Az orosz I. Vlagyimir fejedelem 987-ben feleségül vett egy görög ortodox vallású hercegnőt, ezt követően pedig Károlyhoz hasonlóan úgy döntött, hogy az alattvalóinak „keresztényekké” kell válniuk. Elrendelte népének tömeges megkeresztelését — ha kellett, karddal szerzett érvényt az akaratának!

² Helyénvaló volt-e így megkeresztelni azokat az embereket? Volt-e igazi jelentősége annak, hogy megkeresztelkedtek? Vajon bárki megkeresztelkedhet?

Keresztelkedés — Hogyan?

3—4. Miért mondhatjuk, hogy nem helyes formában keresztelkedik meg keresztényként az, akit meghintenek vízzel, vagy akinek vizet öntenek a fejére?

³ Nagy Károly és I. Vlagyimir nem Isten Szavával összhangban járt el, amikor keresztelkedésre kényszerítette az embereket. Valójában semmi haszna, ha olyanokat keresztelnek meg — meghintve őket, vizet öntve a fejükre vagy akár bemerítéssel —, akiket nem tanítottak meg a Szentírás igazságára.

⁴ Vizsgáljuk meg, mi történt, amikor a názáreti Jézus i. sz. 29-ben elment Keresztelő Jánoshoz. János a Jordánnál keresztelte az embereket, akik önként mentek oda hozzá, hogy megkeresztelkedjenek. Vajon csak arra kérte őket, hogy álljanak meg a Jordánban, és ő közben a folyó vizéből valamennyit a fejükre öntött, vagy meghintette őket vele? Mi történt akkor, amikor János megkeresztelte Jézust? Máté beszámolója szerint a megkeresztelkedése után „Jézus azonnal feljött a vízből” (Máté 3:16). Jézus lent volt a víz alatt, bemerült a Jordánba. Az istenfélő etióp eunuch is megkeresztelkedett a  „vízben”. Jézusnak és tanítványainak a megkeresztelkedéséhez szükség volt valamekkora víztömegre, hogy teljesen bemerülhessenek (Cselekedetek 8:36).

5. Hogyan kereszteltek a korai keresztények?

⁵ A „keresztel”, „keresztelkedés” és ezekhez hasonló kifejezésekkel fordított görög szavak bemerítésre, bemártásra vagy víz alá merítésre utalnak. Egy bibliai szótár ezt írja: „A megkeresztelkedés pontosan és szó szerint bemerítést jelent” (Smith’s Bible Dictionary). Egyes bibliafordítások ezért „Bemerítő Jánosról” beszélnek (Máté 3:1, Csia-fordítás, Vida-fordítás). August Neander az egyik művében megjegyzi: „Eredetileg bemerítéssel kereszteltek” (Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche). Egy ismert francia enciklopédiában ez olvasható: „Az első keresztények bemerítéssel keresztelkedtek meg olyan helyeken, ahol volt hozzá víz” (Larousse du XX^e Siècle, Párizs, 1928). Egy katolikus enciklopédia pedig kijelenti: „Nyilvánvaló, hogy a keresztelés a korai egyházban bemerítés által történt” (New Catholic Encyclopedia, 1967, II. kötet, 56. oldal). Ezért ma, ha valaki megkeresztelkedik mint Jehova Tanúja, önként teszi meg ezt a lépést, amely vízbe való teljes bemerítést foglal magában.

Új ok a keresztelkedésre

6—7. a) Milyen céllal keresztelt János? b) Mennyiben volt új Jézus követőinek a megkeresztelkedése?

⁶ János más céllal keresztelt, mint Jézus követői (János 4:1, 2). Az emberek azért mentek Jánoshoz megkeresztelkedni, hogy a nyilvánosság előtt jelezzék, hogy megbánták a Törvény ellen elkövetett bűneiket (Lukács 3:3). * Jézus követőinek a megkeresztelkedésében azonban volt valami új. Péter apostol i. sz. 33 pünkösdjén így buzdította hallgatóit: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására” (Cselekedetek 2:37–41). Bár Péter zsidókhoz és prozelitákhoz intézte a felszólítását, mégsem arról a megkeresztelkedésről beszélt, amely a Törvény ellen elkövetett bűnök megbánását jelképezi, és nem is arra gondolt, hogy a Jézus nevében történő megkeresztelkedés a bűnök eltávolítását jelenti (Cselekedetek 2:10).

⁷ Péter ekkor használta „az egek királyságának kulcsai” közül az elsőt. Hogy mire? Arra, hogy a hallgatóinak hozzáférhetővé tegye az arról a lehetőségről szóló ismeretet, hogy bejuthatnak az égi Királyságba (Máté 16:19). Minthogy a zsidók elvetették Jézust mint Messiást, a megbánás és a Jézusban való hit új és létfontosságú elem volt Isten megbocsátásának a keresésében és elnyerésében. Hitüket úgy bizonyíthatták a nyilvánosság előtt, hogy Jézus Krisztus nevében vízbe merítkeztek. Így jelképezték azt, hogy személyesen átadták magukat Istennek Krisztus által. Akik ma szeretnék elnyerni Isten helyeslését, azoknak ehhez hasonló hitet kell gyakorolniuk, át kell adniuk magukat Jehova Istennek, és mint keresztényeknek, meg kell keresztelkedniük annak jelképeként, hogy feltétel nélkül átadták magukat a Legfelségesebb Istennek.

Nélkülözhetetlen a pontos ismeret

8. Miért mondhatjuk, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy megkeresztelkedjen mint keresztény?

⁸ Nem mindenki alkalmas arra, hogy megkeresztelkedjen mint keresztény. Jézus a következő parancsot adta követőinek: „Menjetek . . . , és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Mielőtt valaki megkeresztelkedik, ’meg kell őt tanítani arra, hogy megtartsa mindazt, amit Jézus parancsolt’ a tanítványainak. Ezért értéktelen és a Jézus igaz követőinek adott paranccsal ellentétes az, ha olyanokra erőltetik rá a megkeresztelkedést, akiknek nincs Isten Szavának pontos ismeretén alapuló hitük (Héberek 11:6).

9. Mit jelent ’az Atyának nevében’ megkeresztelkedni?

⁹ Mit jelent ’az Atyának nevében’ megkeresztelkedni? Azt, hogy a keresztelkedésre jelölt személy  elismeri égi Atyánk helyzetét és hatalmát. Elismeri, hogy Jehova Isten a Teremtőnk, „a Legfelségesebb az egész föld felett”, és az egész világegyetem korlátlan Uralkodója (Zsoltárok 83:18, NW [83:19]; Ézsaiás 40:28; Cselekedetek 4:24).

10. Mit jelent ’a Fiúnak nevében’ megkeresztelkedni?

¹⁰ ’A Fiúnak nevében’ megkeresztelkedni azt jelenti, hogy a jelölt elismeri Jézus helyzetét és hatalmát mint Isten egyetlen-nemzett Fiáét (1János 4:9). Akik alkalmasak a megkeresztelkedésre, azok elfogadják, hogy Isten Jézus által gondoskodott „váltságról . . . cserébe sokakért” (Máté 20:28; 1Timóteus 2:5, 6). A keresztelkedésre jelölteknek azt a „magasabb állást” is el kell ismerniük, amelybe Isten a Fiát felmagasztalta (Filippi 2:8–11; Jelenések 19:16).

11. Mit jelez az, ha valaki „a szent szellemnek nevében” keresztelkedik meg?

¹¹ Mi a jelentősége annak, ha valaki „a szent szellemnek nevében” keresztelkedik meg? Ez azt jelzi, hogy a keresztelkedésre jelölt személy elismeri, hogy a szent szellem Jehova tevékeny ereje, melyet Jehova többféleképpen felhasznál szándékának megfelelően (1Mózes 1:2; 2Sámuel 23:1, 2; 2Péter 1:21). Akik alkalmasak a keresztelkedésre, azok elismerik, hogy a szent szellem segít nekik megérteni „az Isten mélységes dolgait”, végezni a Királyság-prédikáló munkát, és megteremni a szellem gyümölcsét, más szóval kimutatni a „szeretetet, örömet, békét, hosszútűrést, kedvességet, jóságot, hitet, szelídséget, önuralmat” (1Korintus 2:10; Galácia 5:22, 23; Jóel 2:28, 29).

A megbánás és a megtérés fontossága

12. Milyen kapcsolatban van a keresztényként történő megkeresztelkedés a megbánással?

¹² A bűntelen Jézus esetét kivéve a megkeresztelkedés olyan, Isten által helyeselt jelkép, amely a megbánással van kapcsolatban. Amikor megbánást tanúsítunk, mélységesen sajnálunk valamit, amit tettünk, illetve amit elmulasztottunk megtenni. Azoknak az első századi zsidóknak, akik Isten kedvében akartak járni, meg kellett bánniuk a Krisztus ellen elkövetett bűneiket (Cselekedetek 3:11–19). Korintusban néhány nem zsidó hívő megbánta, hogy paráználkodott, bálványt imádott, lopott, vagy más súlyos bűnöket követett el. Megbánásuk eredményeképpen ’tisztára mosták’ őket Jézus vérében, ’megszentelték’, vagyis elkülönítették őket Isten szolgálatára, és ’igazságossá nyilvánították’ őket Krisztus nevében és Isten szellemével (1Korintus 6:9–11). A megbánás elengedhetetlen lépés, ha azt szeretnénk, hogy jó legyen a lelkiismeretünk, és Isten megszabadítson a bűntudat terhétől (1Péter 3:21).

13. A megkeresztelkedés szempontjából mit foglal magában a megtérés?

¹³ Ha valaki szeretne megkeresztelkedni mint Jehova Tanúja, előbb meg kell térnie. A megtérés lépésére önként szánja rá magát az ember, miután teljes szívéből úgy döntött, hogy Krisztus Jézust fogja követni. Hátat fordít korábbi, helytelen viselkedésének, és elhatározza, hogy azt fogja tenni, ami Isten szemében helyes. A Szentírásban a megtérésre utaló héber és görög szavak a visszafordulás, megfordulás gondolatát hordozzák. Ez a lépés azt jelenti, hogy Istenhez térünk helytelen utunkról (1Királyok 8:33, 34). A megtérés megkívánja, hogy „megbánáshoz illő cselekedeteket” vigyünk véghez (Cselekedetek 26:20). El kell hagynunk a hamis imádatot, Isten parancsolataival összhangban kell élnünk, és kizárólagos odaadást kell mutatnunk Jehova iránt (5Mózes 30:2, 8–10; 1Sámuel 7:3). A megtérés azt eredményezi, hogy megváltozik a gondolkodásmódunk, a céljaink és a jellemünk (Ezékiel 18:31). ’Megtérünk’, miközben az Istennek nem tetsző vonásokat felváltja az új egyéniség (Cselekedetek 3:19; Efézus 4:20–24; Kolosszé 3:5–14).

Létfontosságú a teljes szívű önátadás

14. Mit jelez Jézus követőinek az önátadása?

¹⁴ Még valami meg kell hogy előzze Jézus követőinek a megkeresztelkedését: teljes szívből át kell adniuk magukat Istennek. Az önátadás azt jelzi, hogy az ember elkülönül egy szent célra. Ez annyira fontos lépés, hogy imában el kell mondanunk Jehovának, hogy úgy döntöttünk, örökké kizárólagos odaadással leszünk iránta (5Mózes 5:9). Természetesen nem egy munkának, sem nem egy embernek adjuk át magunkat, hanem magának Istennek.

15. Miért merítkeznek be a keresztelkedésre jelöltek?

 ¹⁵ Amikor Krisztus által átadjuk magunkat Istennek, akkor azt az elhatározásunkat juttatjuk kifejezésre, hogy életünket a Bibliából megismerhető isteni akarat cselekvésének fogjuk szentelni. A keresztelkedésre jelöltek önátadásuk jelképeként vízbe merítkeznek, éppen úgy, ahogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, amivel jelképesen bemutatta magát Istennek (Máté 3:13). Érdemes megfigyelni, hogy Jézus imádkozott ezen az igen jelentős alkalmon (Lukács 3:21, 22).

16. Hogyan mutathatjuk ki illő módon az örömünket, amikor látjuk az újakat megkeresztelkedni?

¹⁶ Jézus megkeresztelkedése komoly, ugyanakkor örömteli esemény volt. Ugyanezt mondhatjuk el a mai megkeresztelkedésről. Látva, amint az újak jelképezik, hogy átadták magukat Istennek, örömünket tiszteletteljes tapssal és lelkes helyesléssel mutathatjuk ki. De mivel tiszteletben tartjuk a hitnek ezt a szent kifejezését, kerüljük az éljenzést, fütyülést és ezekhez hasonló megnyilvánulásokat. Méltósággal juttatjuk kifejezésre az örömünket.

17—18. Mi alapján döntik el a vének, hogy valaki alkalmas-e a megkeresztelkedésre?

¹⁷ Azoktól eltérően, akik csecsemőket hintenek meg vízzel, vagy bibliai ismeret híján levő tömegeket kényszerítenek keresztelkedésre, Jehova Tanúi soha nem erőltetik rá senkire, hogy keresztelkedjen meg. Sőt, meg sem keresztelik azokat, akik szellemileg nem alkalmasak erre. Mielőtt valaki a jó hírnek akár csak kereszteletlen prédikálójává válhatna, a keresztény véneknek meg kell győződniük arról, hogy az illető megérti-e a Biblia alaptanításait, összhangban él-e azokkal, és igennel felel-e egy ilyen kérdésre: „Valóban Jehova Tanúja akarsz lenni?”

¹⁸ Ha valaki érdemben részt vesz a Királyság-prédikáló munkában, és kifejezi azt a vágyát, hogy szeretne megkeresztelkedni, a legtöbb esetben az történik, hogy a keresztény vének többször elbeszélgetnek vele, mert meg akarnak bizonyosodni arról, hogy a jelentkező hívővé lett, átadta magát Jehovának, és megfelel a keresztelkedésre vonatkozó, Istentől származó követelményeknek (Cselekedetek 4:4; 18:8). A jelölt több mint száz, bibliai tanításokkal kapcsolatos kérdésre válaszol, és a válaszai alapján a vének el tudják dönteni, hogy megfelel-e a bemerítkezésre vonatkozó, szentírási követelményeknek. Vannak, akik nem felelnek meg, ezért a vének nem járulnak hozzá, hogy az ilyen személyek megkeresztelkedjenek mint keresztények.

Visszatart valami a megkeresztelkedéstől?

19. A János 6:44 fényében kik lesznek Jézus társörökösei?

¹⁹ Sokaknak, akiket arra kényszerítettek, hogy vegyenek részt egy tömeges megkeresztelkedésben, azt mondták, hogy halálukkor a mennybe mennek. Jézus azonban így beszélt azokról, akik a nyomdokában járnak: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (János 6:44). Jehova 144 000 embert vonzott Krisztushoz, és ők Jézus társörökösei lesznek az égi Királyságban. Kikényszerített keresztelkedés még soha senkit nem szentelt meg arra, hogy ilyen dicsőséges helyet kapjon Isten elrendezésében (Róma 8:14–17; 2Tesszalonika 2:13; Jelenések 14:1).

20. Mi segíthet olyanoknak, akik még nem keresztelkedtek meg?

²⁰ Különösen az 1930-as évek közepe óta tömegek csatlakoztak Jézus „más juhainak” a soraihoz, és ezek az emberek abban reménykednek, hogy túlélhetik „a nagy nyomorúságot”, utána pedig örökké élhetnek a földön (János 10:16; Jelenések 7:9, 14). Alkalmasak a megkeresztelkedésre, mivelhogy összhangba hozták  életüket Isten Szavával, és szeretik Jehovát ’egész szívükkel, lelkükkel, erejükkel és elméjükkel’ (Lukács 10:25–28). Vannak olyan emberek, akik felismerték ugyan, hogy Jehova Tanúi „szellemmel és igazsággal” imádják Istent, de még nem jutottak el odáig, hogy Jézus példáját követve megkeresztelkedjenek, és ezzel nyilvánosan bizonyítsák, hogy őszintén szeretik Jehovát, és kizárólagos odaadással vannak iránta (János 4:23, 24; 5Mózes 4:24; Márk 1:9–11). Ha komolyan és konkrétan imájukba foglalják ezt a létfontosságú lépést, az valószínűleg ösztönzőleg és bátorítólag hat majd rájuk, hogy teljes mértékben alávessék magukat Isten Szavának, feltétel nélkül átadják magukat Jehova Istennek, és megkeresztelkedjenek.

21—22. Milyen okok tartanak vissza némelyeket az önátadástól és a megkeresztelkedéstől?

²¹ Némelyeket az tart vissza az önátadástól és a megkeresztelkedéstől, hogy annyira bele vannak merülve a világ ügyeibe vagy az anyagiak hajszolásába, hogy kevés idejük marad a szellemi tevékenységekre (Máté 13:22; 1János 2:15–17). Milyen boldogok lennének, ha változtatnának a szemléletmódjukon és a céljaikon! Ha közelednének Jehovához, szellemileg gazdagabbá válnának, kevésbé aggodalmaskodnának, ezenkívül eltöltené őket az Isten akaratának cselekvéséből fakadó béke és elégedettség (Zsoltárok 16:11; 40:9; Példabeszédek 10:22; Filippi 4:6, 7).

²² Mások azt mondják, hogy szeretik Jehovát, de azért nem adják át neki magukat, és azért nem keresztelkednek meg, mert így szerintük nem vonhatók felelősségre. Pedig mindannyiunknak számot kell adnunk Isten előtt. Már azóta terhel minket a felelősség, amióta hallottuk Jehova szavát (Ezékiel 33:7–9; Róma 14:12). Az ókori Izrael ’választott nép’ volt, így az izraeliták olyan nemzetbe születtek, amely át volt adva Jehovának. Ezzel az a kötelezettség járt, hogy hűségesen, az előírásainak megfelelően kellett szolgálniuk Istent (5Mózes 7:6, 11). Ma senki sem válik Istennek átadott szolgává a születésénél fogva, de ha a Szentírás pontos ismeretére oktattak bennünket, akkor aszerint kell élnünk, hittel.

23—24. Milyen félelmeknek nem kell visszatartaniuk senkit sem a megkeresztelkedéstől?

²³ Lehet, hogy némelyeket az tart vissza a megkeresztelkedéstől, hogy attól félnek, nincs  elég ismeretük. De hát mindannyiunknak sokat kell tanulnunk, hiszen „az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Gondoljunk az etióp eunuchra. Prozelita lévén volt némi ismerete Isten Szavából, de nem tudta a választ az Isten szándékaival kapcsolatos összes kérdésre. Miután azonban megtanulta, hogy Jehova Jézus váltságáldozata által gondoskodik a megmentésről, azon nyomban megkeresztelkedett vízben (Cselekedetek 8:26–38).

²⁴ Vannak, akik azért halogatják, hogy átadják magukat Istennek, mert félnek a kudarctól. „Azért nem keresztelkedtem még meg, mert félek, hogy nem leszek képes az önátadásomnak megfelelően élni” — vallja be a tizenhét éves Monique. De ha teljes szívünkből bízunk Jehovában, ő ’egyengetni fogja ösvényeinket’, és támogat abban, hogy ’továbbra is az igazságban járjunk’ mint az ő hűséges, önátadott szolgái (Példabeszédek 3:5, 6, Úf.; 3János 4).

25. Milyen kérdésen érdemes most elgondolkodnunk?

²⁵ A Jehovába vetett fenntartás nélküli bizalom és az iránta érzett őszinte szeretet minden évben ezreket indít arra, hogy átadják magukat neki, és megkeresztelkedjenek. És természetesen Isten minden önátadott szolgája szeretne hűséges maradni Jehovához. Csakhogy válságos időkben élünk, és hitünket különféle próbák érik (2Timóteus 3:1–5). Hogyan tudunk a Jehovának tett önátadási fogadalmunknak megfelelően élni? Erről beszélünk majd a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Hogyan keresztelik meg a keresztényeket?

• Milyen ismerete kell hogy legyen annak, aki megkeresztelkedik?

• Milyen lépések vezetnek az igaz keresztények megkeresztelkedéséhez?

• Mi tart vissza némelyeket a megkeresztelkedéstől, és mi segíthet nekik?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 14. oldalon]

Tudod-e, mit jelent „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” megkeresztelkedni?