Sohasem túl késő tanulni

KSZENYA 1897-ben jött a világra. Összesen három lánya, egy fia, tizenöt unokája és huszonöt dédunokája született. Egész életében aszerint járt el, amit a szüleitől tanult. Bár menekültként érkezett Moszkvába a Fekete-tenger és a Kaukázus között fekvő, háború sújtotta Abháziából, mégis egészen elégedett volt az életével, és legfőképpen azzal, amit ő maga az örökölt hitének nevezett.

1993-ban Kszenya egyik lánya, Meri Jehova Tanúja lett. Meri beszélt Kszenyának Jehova Istenről és a Bibliáról, de Kszenya nem akarta meghallgatni őt. Egyre csak ezt hajtogatta a lányának: „Túl késő, hogy újat tanuljak.”

Ámde lánya, Meri és unokájának a felesége, Londa, valamint dédunokái, Nana és Zaza, akik mindannyian Jehova Tanúi lettek, továbbra is beszéltek neki a Bibliáról. Egy este, 1999-ben felolvastak neki egy részt a Szentírásból, s ez az idézet megérintette a szívét. Jézus megindító szavai voltak ezek, melyeket hűséges apostolaihoz intézett az Úr Vacsorájának a bevezetésekor (Lukács 22:19, 20). Azon az estén, százkét évesen Kszenya elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a Bibliát.

„Százkét éves fejjel végre-valahára megértettem, hogy mi az élet értelme — mondja Kszenya. — Most már tudom, hogy nincs jobb annál, mint hogy csodálatos, szerető Istenünket, Jehovát szolgálhatjuk. Szellemileg még mindig friss vagyok, és az egészségemmel sincs semmi gond. Nem kell szemüveg az olvasáshoz, és sokszor vagyok együtt a családommal.”

Kszenya 2000. november 5-én keresztelkedett meg. „Most már Jehováé az életem, és őt szolgálom teljes szívemből — mondja. — Az otthonom közelében lévő buszmegállóban ülve folyóiratokat és traktátusokat kínálok fel az embereknek. Gyakran jönnek látogatóba rokonok, és én boldogan osztom meg velük az igazságot Jehováról.”

Kszenya már alig várja a napot, amikor ’teste fiatal, erőtől duzzadó lesz, és újra kezdheti ifjúságának napjait’ (Jób 33:25). Ha egy százesztendősnél idősebb ember nem érzi úgy, hogy túl késő megismerni a Bibliából az élet értelmét, akkor vajon nekünk hogyan kellene éreznünk?