Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Szerettem volna szolgálni Istent”

„Szerettem volna szolgálni Istent”

Királyság-hírnökök jelentik

„Szerettem volna szolgálni Istent”

„MENJETEK ki belőle, népem.” Ezt a felhívást hallotta János apostol egy angyaltól az i. sz. első században. Napjainkban már több millió tiszta szívű ember megfogadta ezt a tanácsot, és kimenekült „Nagy Babilonból”, a hamis vallás világbirodalmából (Jelenések 18:1–4). Wilner is így tett Haitin. Hadd mondja el nekünk ő a tapasztalatát.

„Haitin születtem, egy Saint Marc nevű kisvárosban 1956-ban. Családtagjaim buzgó katolikusok voltak. Képzelhetitek, mennyire örültek, amikor városunkból két másik személlyel együtt engem küldtek a szintén Haitin lévő Saint Michel de l’Atalaye-i papnevelő intézetbe. Azután 1980-ban a belgiumi Stavelotba mentünk továbbképzésre, ahol egy katolikus egyetemre is jártunk.

Eleinte nagyon felvillanyozott, hogy a papsághoz tartozhatok majd. Egy nap, amikor az ebédlőben voltunk, a csoportunkat vezető pap megkért, hogy maradjak néhány percre, mert szeretne mondani nekem valamit. Nem kell részleteznem, milyen sokkoló volt, amikor nyíltan megmondta, hogy szexuális vonzalmat érez irántam! Visszautasítottam a közeledését, de teljesen kiábrándított az eset. Megírtam a családomnak a történteket, és néhány hónap múlva otthagytam a papneveldét, bár ennek otthon nem nagyon örültek. Letelepedtem a faluban, és nekiláttam egy másik foglalkozás kitanulásának.

Amikor visszatértem Saint Marcba, már egyáltalán nem volt bizalmam a katolikus egyházban. Szerettem volna szolgálni Istent, de nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ellátogattam az adventistákhoz, valamint az Ebenezer baptista egyházzal és a mormon egyházzal is megpróbáltam megismerkedni. Valójában szellemi irányítás nélkül hánykolódtam.

Azután eszembe jutott, hogy még amikor a belgiumi papneveldébe jártam, a Crampon fordítású Bibliát olvastam, és felfedeztem benne, hogy Istennek van neve. Ezt a nevet használva szívvel-lélekkel imádkoztam Istenhez, hogy segítsen megtalálnom az igaz vallást.

Nem sokkal később két Jehova Tanúja költözött a környékünkre. Csendesek voltak, tisztelettudóak, és méltóságteljesen viselkedtek. Nagy benyomást tett rám, ahogyan éltek. Egy nap az egyikük meghívott, hogy vegyek részt vele Krisztus halálának az évente megrendezett emlékünnepén. Nagyon nagy élmény volt számomra az összejövetel, és beleegyeztem, hogy a Tanúk rendszeres bibliatanulmányozást folytassanak velem. Körülbelül hat hónap leforgása alatt teljes mértékben meg voltam győződve róla, hogy megtaláltam, hogyan kell helyesen szolgálni Istent. Átadtam az életemet Jehovának, és 1988. november 20-án megkeresztelkedtem.”

Idővel Wilner elkezdte a teljes idejű szolgálatot, és ma gyülekezeti vénként tevékenykedik. Feleségével és két gyermekével együtt boldogan szolgálnak a gyülekezetükben.

[Kép a 9. oldalon]

Wilner a Biblia olvasása által felfedezte, hogy Isten neve Jehova