Továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Jehovát!
Továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Jehovát!
„Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, szívem rendíthetetlen” (ZSOLTÁROK 57:7, NW [57:8]).
1. Miért lehetünk meggyőződve arról, amiben Dávid is biztos volt?
JEHOVA tenni tud róla, hogy rendíthetetlenek legyünk a keresztényi hitben, hogy ezáltal önátadott szolgáiként ragaszkodni tudjunk az igaz keresztényiséghez (Róma 14:4). Ezért meg lehetünk győződve arról, amiben a zsoltáríró Dávid is biztos volt. Ő arra érzett indíttatást, hogy így énekeljen: „Szívem rendíthetetlen, ó, Isten!” (Zsoltárok 108:1, NW [108:2]). Ha szívünk rendíthetetlen, akkor ösztönzést érzünk arra, hogy eleget tegyünk az Istennek tett önátadási fogadalmunknak. Ha őrá tekintünk vezetésért és erőért, rendíthetetlenek és szilárdan eltökéltek tudunk lenni, szilárd lesz a hitünk, meg tudjuk őrizni feddhetetlenségünket, és ’mindig bőven lesz tennivalónk az Úr munkájában’ (1Korintus 15:58).
2—3. Mi a jelentősége Pál buzdításának, melyet az 1Korintus 16:13-ban jegyzett fel?
2 Pál apostol ugyan Jézusnak az ókori Korintusban élő követőihez intézte a következő buzdítást, de természetesen a mai keresztények is alkalmazhatják ezt: „Maradjatok ébren, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfi módra, legyetek erőssé” (1Korintus 16:13). Ezek a felszólítások a görög szövegben jelen időben vannak, így folyamatos cselekvésre buzdítanak. Mi a jelentősége ennek az intésnek?
3 Szellemileg úgy ’maradhatunk ébren’, ha ellenállunk az Ördögnek, és közel maradunk Istenhez (Jakab 4:7, 8). A Jehovába vetett bizalom hozzájárul, hogy töretlen maradjon az egységünk, és ’szilárdan álljunk a keresztényi hitben’. ’Férfi módra viselkedünk’ — még a közöttünk levő sok nő is — azáltal, hogy bátran szolgáljuk Istent mint Királyság-hirdetők (Zsoltárok 68:12). Azáltal ’leszünk erőssé’, hogy mindig égi Atyánkra tekintünk erőért, melyre az akarata cselekvéséhez van szükségünk (Filippi 4:13).
4. Hogyan jutottunk el odáig, hogy megkeresztelkedtünk mint keresztények?
4 Amikor feltétel nélkül átadtuk magunkat Jehovának, és ezt vízbe való bemerítkezéssel jelképeztük, állást foglaltunk az igaz hit mellett. De hogyan jutottunk el a megkeresztelkedésig? Először pontos ismeretet fogadtunk magunkba Isten Szavából (János 17:3). Ennek hatására kifejlődött bennünk a hit, és ösztönzést éreztünk arra, hogy megbánást tanúsítsunk, vagyis őszinte sajnálatot mutassunk ki a múltbeli helytelenségeink miatt (Cselekedetek 3:19; Héberek 11:6). Ezután megtértünk, hiszen elfordultunk a rossz szokásainktól, hogy olyan életet élhessünk, mely összhangban van Isten akaratával (Róma 12:2; Efézus 4:23, 24). Majd pedig teljes szívünkből átadtuk magunkat Jehovának imában (Máté 16:24; 1Péter 2:21). Jó lelkiismeretet kértünk Istentől, és megkeresztelkedtünk az önátadásunk jelképeként (1Péter 3:21). Ezeken a lépéseken elmélkedve könnyebb lesz arra összpontosítanunk, hogy milyen fontos állandóan azon igyekeznünk, hogy önátadásunknak megfelelően éljünk, és továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Jehovát.
Folytasd a pontos ismeret utáni kutatásodat!
5. Miért kell folyamatosan bibliai ismeretet befogadnunk?
5 Csak úgy élhetünk az Istennek tett önátadási fogadalmunknak megfelelően, ha folyamatosan hitépítő bibliai ismeretet szerzünk. Mekkora örömet találtunk a szellemi eledel elfogyasztásában, amikor kezdtük megismerni Isten igazságát! (Máté 24:45–47). Finomak voltak azok az „ételek”, és szellemileg táplálóak. Elengedhetetlen, hogy továbbra is tápláló szellemi eledelt vegyünk magunkhoz, hogy mint Jehova önátadott szolgáinak, rendíthetetlen maradjon a szívünk.
6. Valószínűleg milyen segítséget kaptál ahhoz, hogy őszinte értékelést fejlessz ki a bibliai igazság iránt?
6 Ahhoz, hogy még jobban megismerjük a Szentírást, erőfeszítésre van szükség. Olyan ez, mintha elrejtett kincsek után kutatnánk, ami nem megy erőkifejtés nélkül. De micsoda áldás, ha megtaláljuk „az Isten ismeretét”! (Példabeszédek 2:1–6). Amikor egy Királyság-hírnök először tanulmányozta veled a Bibliát, talán az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet használta fel. Sok időt vehetett igénybe az egyes fejezetek megbeszélése, talán nem is volt rá elég egy-egy alkalom. Hasznot merítettél abból, hogy elolvastátok és megbeszéltétek azokat az írásszövegeket, amelyekre a könyv utal. A bibliatanulmányozás vezetője elmagyarázta a nehezen érthető gondolatokat. Jól felkészült, imádkozott Isten szelleméért, és segítségedre volt abban, hogy őszinte hálát fejlessz ki az igazságért.
7. Mi tesz alkalmassá valakit arra, hogy másoknak tanítsa Isten igazságát?
7 Ez a fáradozás helyénvaló volt, mivel Pál ezt írta: „akit szóban tanítanak a szóra, osztozzon minden jóban azzal, aki ilyen szóbeli tanítást nyújt” (Galácia 6:6). A görög szöveg itt arra utal, hogy Isten Szavának a tanításait belevésik annak az elméjébe és szívébe, „akit szóban tanítanak”. Ha te is ilyen oktatásban részesültél, alkalmas vagy mások tanítására (Cselekedetek 18:25). Ahhoz, hogy hű maradhass az önátadásodhoz, meg kell őrizned a szellemi egészségedet, és rendíthetetlennek kell maradnod, azáltal hogy folytatod Isten Szavának a tanulmányozását (1Timóteus 4:13; Titusz 1:13; 2:2).
Emlékezz a megbánásodra és megtérésedre!
8. Hogyan viselkedhetünk mindig Istennek tetszően?
8 Emlékszel, mennyire megkönnyebbültél, amikor megismerted az igazságot, megbánást tanúsítottál, és érezted, hogy Isten megbocsát neked a Jézus váltságáldozatába vetett hited alapján? (Zsoltárok 32:1–5; Róma 5:8; 1Péter 3:18). Bizonyára nem akarsz visszatérni bűnös életmódodhoz (2Péter 2:20–22). A Jehovához intézett rendszeres ima és más dolgok segíteni fognak neked, hogy mindig Istennek tetszően viselkedj, az önátadásodnak megfelelően élj, és továbbra is hűségesen szolgáld Jehovát (2Péter 3:11, 12).
9. Most, hogy már elfordultunk a bűnös szokásoktól, milyen úton járjunk?
9 Most, hogy már a bűnös szokásoktól elfordulva megtértél, továbbra is vedd igénybe Isten segítségét abban, hogy meg tudd őrizni szíved rendíthetetlenségét. Olyan ez, mintha rossz úton haladtál volna, de megnéztél volna egy megbízható térképet, és rátértél volna a helyes útra. Most már ne térj le róla! Folyton támaszkodj Isten vezetésére, és határozd el, hogy az élethez vezető úton maradsz! (Ézsaiás 30:20, 21; Máté 7:13, 14).
Soha ne felejtsd el az önátadásodat és a megkeresztelkedésedet!
10. Mit nem szabad elfelejtenünk az Istennek tett önátadási fogadalmunkat illetően?
10 Ne felejtsd el, hogy imában átadtad magad Jehovának azzal a céllal, hogy örökké hűségesen fogod szolgálni (Júdás 20, 21). Az önátadás azt jelenti, hogy valaki elkülöníti magát egy szent célra (3Mózes 15:31; 22:2). Az önátadásod nem egy bizonyos időre szóló megállapodás volt, sem nem embereknek való elkötelezettség. Véglegesen átadtad magad az egész világegyetem korlátlan Uralkodójának, és ha ennek megfelelően akarsz élni, egy életen át lojálisnak kell lenned Istenhez. Igen, „akár élünk, akár meghalunk, Jehováéi vagyunk” (Róma 14:7, 8). Boldogságunk azon múlik, hogy alárendeljük-e magunkat az akaratának, és továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk-e őt.
11. Miért tartsd elmédben a megkeresztelkedésedet és azt, amit jelent?
11 Mindig tartsd elmédben a megkeresztelkedésedet, mely azt jelképezte, hogy teljes szívedből átadtad magad Istennek. Senki sem kényszerített rá, hogy megkeresztelkedj, hiszen magad döntöttél így. Most is az az elhatározásod, hogy mindig Isten akaratával összhangban gyakorolod a saját akaratodat? Jó lelkiismeretet kértél Istentől, és megkeresztelkedtél az önátadásod jelképeként. Őrizd meg jó lelkiismeretedet azáltal, hogy eleget teszel az önátadásodnak — így Jehova gazdagon megáld majd (Példabeszédek 10:22).
A te akaratod is számít
12—13. Milyen kapcsolatban van a mi akaratunk az önátadással és a megkeresztelkedéssel?
12 Az önátadás és a megkeresztelkedés valóban nagy áldásokat eredményezett milliók életében az egész földön. Amikor az Istennek tett önátadási fogadalmunkat vízben való megkeresztelkedéssel jelképezzük, meghalunk addigi életutunknak, de nem a saját akaratunknak. Minthogy megfelelő oktatásban részesülve váltunk hívőkké, valójában a saját akaratunkból adtuk át magunkat Istennek imában, és a saját akaratunkból keresztelkedtünk meg. Az önátadásnak és a megkeresztelkedésnek az a feltétele, hogy megállapítsuk, mi Isten akarata, majd tudatosan döntsünk annak cselekvése mellett (Efézus 5:17). Ezzel Jézust utánozzuk, aki a saját akaratából otthagyta az ácsmunkát, megkeresztelkedett, és teljesen égi Atyja akarata cselekvésének szentelte magát (Zsoltárok 40:8, 9; János 6:38–40).
13 Jehova Istennek az volt a szándéka, hogy a Fia „szenvedések által [legyen] tökéletessé”. Jézusnak ezért úgy kellett élnie a saját akaratával, hogy hűségesen elviselje a szenvedéseket. Evégett „könyörgéseket ajánlott fel, és kéréseket is, erős kiáltásokkal és könnyekkel . . . , és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért” (Héberek 2:10, 18; 5:7, 8). Ha ehhez hasonló, tiszteletteljes félelmet tanúsítunk Isten iránt, kétségtelenül mi is „kedvező meghallgatásra” találunk, és biztosak lehetünk abban, hogy Jehova rendíthetetlenné tesz bennünket, önátadott Tanúit (Ézsaiás 43:10).
Megőrizheted szíved rendíthetetlenségét
14. Miért kell naponta olvasnunk a Bibliát?
14 Mi segít neked abban, hogy megőrizd szíved rendíthetetlenségét, és így az Istennek tett önátadási fogadalmadnak megfelelően élj? Olvasd naponta a Bibliát azzal a céllal, hogy egyre több ismeretet szerezz Isten Szavából. „A hű és értelmes rabszolga” állandóan erre buzdít minket. Azért kapjuk ezt a tanácsot, mert ahhoz, hogy az önátadásunknak megfelelően éljünk, folyamatosan Isten igazságában kell járnunk. Ha Jehova szervezete szánt szándékkal hamis tanításokat támogatna, soha nem tanácsolná Jehova Tanúinak és azoknak, akiknek ők prédikálnak, hogy olvassák a Bibliát.
15. a) Mit kell átgondolnunk, amikor döntéseket hozunk? b) Miért mondhatjuk, hogy egy keresztény életében a munkahely másodlagos fontosságú elfoglaltság?
15 Amikor döntéseket hozol, mindig gondold át, hogy milyen hatással lesznek azok arra, hogy meg tudsz-e felelni a Jehovának tett önátadási fogadalmadnak. Lehet, hogy a munkahelyedről van szó. Törekszel rá, hogy a munkád megkönnyítse neked az igaz imádat támogatását? Noha a munkaadók általában azt tapasztalják, hogy az önátadott keresztények megbízhatók és eredményes munkások, azt is megfigyelik, hogy Jehova Tanúit nem emészti fel az a vágy, hogy érvényesüljenek a világban, és nem versengenek másokkal a legjobban fizető állásokért. Ennek az az oka, hogy a Tanúknak nem a vagyon, hírnév, tekintély vagy hatalom megszerzése a céljuk. Akik az Istennek tett önátadási fogadalmuknak megfelelően élnek, azoknak Isten akaratának a cselekvése a legfontosabb. A munkájuk lehetővé teszi, hogy hozzájussanak a legszükségesebb dolgokhoz, és ezt másodlagos fontosságú elfoglaltságnak tekintik. Legfontosabb tevékenységüknek, vagyis a hivatásuknak a keresztény szolgálatot tartják, akárcsak Pál apostol (Cselekedetek 18:3, 4; 2Tesszalonika 3:7, 8; 1Timóteus 5:8). Első helyen tartod a Királyság-érdekeket az életedben? (Máté 6:25–33).
16. Mit tehetünk, ha a túlzott aggodalmaskodás miatt nehezünkre esik az Istennek tett önátadási fogadalmunknak megfelelően élni?
16 Némelyek szinte ki sem látszottak a különféle aggodalmakból, mielőtt megismerték az igazságot. De amint elfogadták a Királyság-reménységet, szívük megtelt örömmel, hálával és Isten iránti szeretettel. Az azóta élvezett áldásokon való elmélkedés sokat segít nekik abban, hogy a Jehovának tett önátadási fogadalmuknak megfelelően éljenek. De mi van akkor, ha a jelenlegi rendszerben megszokott gondok miatti túlzott aggodalmaskodás már-már elfojtja valakinél „az Isten szavát”, éppen úgy, ahogy a tövisek nem engedik, hogy a hajtások fejlődjenek, és gyümölcsöt hozzanak? (Lukács 8:7, 11, 14; Máté 13:22; Márk 4:18, 19). Ha észreveszed magadon vagy a családodon, hogy ilyen folyamat indult el, vesd Jehovára az aggodalmadat, és imádkozz, hogy segítsen neked elmélyíteni a szeretetet és az értékelést. Ha rá veted a terhedet, ő gondot visel rólad, és erőt ad majd ahhoz, hogy továbbra is boldogan és rendíthetetlen szívvel szolgáld őt (Zsoltárok 55:23; Filippi 4:6, 7; Jelenések 2:4).
17. Hogyan küzdhetünk meg a komoly próbákkal?
17 Ezután is imádkozz rendszeresen Jehova Istenhez, ahogy akkor is imádkoztál, amikor átadtad magad neki (Zsoltárok 65:3). Amikor valami rosszra érzel kísértést, vagy amikor komoly próbát kell kiállnod, kérd Istentől, hogy mutasson utat, és segítsen követni a vezetését. Ne felejtsd el, milyen fontos a hit, ahogy Jakab tanítvány is írta: „Ha . . . valamelyikőtök híján van a bölcsességnek [hogy megküzdjön egy próbával], kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki. De hittel kérje kitartóan, egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma. Az ilyen ember bizony ne vélje, hogy bármit is kap majd Jehovától; határozatlan ember ő, minden útjában állhatatlan” (Jakab 1:5–8). Ha úgy tűnik, hogy egy próba meghaladja az erőnket, biztosak lehetünk a következőkben: „Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél. De hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Korintus 10:13).
18. Mi a teendőnk, ha egy súlyos, titkolt bűn gyengíti azt az elhatározásunkat, hogy a Jehovának tett önátadási fogadalmunknak megfelelően fogunk élni?
18 Mi a teendő, ha egy súlyos, titkolt bűn nyomja a lelkedet, és gyengíti azt az elhatározásodat, hogy az Istennek tett önátadási fogadalmadnak megfelelően fogsz élni? Ha megbánást tanúsítasz, vigasztaló lehet számodra az a tudat, hogy Jehova ’nem veti meg a töredelmes és bűnbánó szívet’ (Zsoltárok 51:19). Vedd igénybe a szeretetteljes keresztény vének segítségét. Biztos lehetsz benne, hogy ők Jehovát utánozva komolyan veszik azt a vágyadat, hogy helyreálljon az égi Atyáddal ápolt jó kapcsolatod (Zsoltárok 103:10–14; Jakab 5:13–15). Így megújult szellemi erővel és rendíthetetlen szívvel képes leszel egyenes ösvényeket készíteni lábadnak, és az Istennek tett önátadási fogadalmadnak megfelelően tudsz majd élni (Héberek 12:12, 13).
Továbbra is szolgálj rendíthetetlen szívvel!
19—20. Miért életbe vágóan fontos, hogy mindig az önátadásunknak megfelelően éljünk?
19 Ezekben a válságos időkben komoly küzdelmet jelent, hogy önátadásunknak megfelelően éljünk, és továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Istent. „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” — mondta Jézus (Máté 24:13). Minthogy „az utolsó napokban” élünk, bármikor eljöhet a vég (2Timóteus 3:1). Ezenkívül egyikünk sem lehet biztos benne, hogy megéri a másnapot (Jakab 4:13, 14). Életbe vágóan fontos tehát, hogy már ma az önátadásunknak megfelelően éljünk!
20 Péter apostol ezt hangsúlyozta a második levelében. Rámutatott, hogy miként az Özönvízben elvesztek az istentelen emberek, akként a jelképes föld, vagyis a gonosz emberi társadalom is el lesz pusztítva „Jehova napján”. Péter ezért nyomatékosan ezt írta: „milyen embereknek is kell lennetek a viselkedés szent cselekedeteiben és az Isten iránti odaadás tetteiben . . . !” Majd így ösztönözte olvasóit: ’szeretteim, előre tudva ezt, legyetek résen, nehogy elragadjanak benneteket’ hamis tanítók és istentelen emberek, „és kiessetek saját tántoríthatatlanságotokból” (2Péter 3:5–17). Milyen tragikus lenne, ha egy megkeresztelt személyt eltérítenének, és úgy fejezné be életét, mint aki nem őrizte meg szíve rendíthetetlenségét!
21—22. Hogyan bizonyultak igaznak a Zsoltárok 57:7 szavai Dávid esetében, és hogyan illenek rá az igaz keresztényekre?
21 Nagyon megszilárdíthatja azt az elhatározásodat, hogy az Istennek tett önátadási fogadalmadnak megfelelően fogsz élni, ha visszaemlékszel a keresztelkedésed boldog napjára, és kéred Isten segítségét, hogy szavaiddal és tetteiddel megvidámíthasd a szívét (Példabeszédek 27:11). Jehova sohasem hagyja cserben a népét, és bizonyára nekünk is hűségesnek kell lennünk őhozzá (Zsoltárok 94:14). Irgalmat és szánalmat tanúsítva Jehova meghiúsította Dávid ellenségeinek a terveit, és megszabadította Dávidot. Hálától indíttatva Dávid elmondta, milyen szilárdan és állhatatosan szereti Szabadítóját. Mély érzéssel így énekelt: „Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, szívem rendíthetetlen. Dalolni fogok, és éneket zengek” (Zsoltárok 57:7, NW [57:8]).
22 Dávidhoz hasonlóan az igaz keresztények nem inognak meg Isten iránti odaadásukban. Rendíthetetlen szívvel Jehovának tulajdonítják szabadulásukat és a védelmet, és örömmel énekelnek neki dicséreteket. Ha rendíthetetlen a szíved, akkor Istenre bízod magad, és az ő segítségével képes leszel eleget tenni az önátadásodnak. Igen, olyan leszel, mint az az „igazságos” ember, akiről a zsoltáríró így énekelt: „Nem fél a rossz hírtől, szíve rendíthetetlen, Jehovában bizakodó” (Zsoltárok 112:6, 7, NW). Istenbe vetett hittel és teljes bizalommal az önátadásodnak megfelelően tudsz élni, és továbbra is rendíthetetlen szívvel tudod szolgálni Jehovát.
Emlékszel?
• Miért kell folyamatosan pontos ismeretet befogadnunk a Bibliából?
• Miért nem szabad elfelejtenünk a megbánásunkat és a megtérésünket?
• Miért hasznos felidéznünk az önátadásunkat és a megkeresztelkedésünket?
• Mi fog nekünk segíteni abban, hogy továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Jehovát?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 18. oldalon]
Ha a keresztény szolgálatot tartod a legfontosabb tevékenységednek, az segít neked abban, hogy továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáld Jehovát
[Képek a 18. oldalon]
Megőrzöd a szellemi egészségedet, azáltal hogy naponta olvasod Isten Szavát?