A Fülöp-szigetek hegyvidékein is dicsőítik Istent

Ahhoz nem fér kétség, hogy a Fülöp-szigetekről egy szigetország jut az eszünkbe. Ám tudtad azt, hogy ebben az országban lenyűgöző hegyek meredeznek? A városokban és az alacsonyan fekvő területeken Jehova Tanúi viszonylag könnyen és hatásosan tudnak prédikálni. A hegyvidékeken azonban már más a helyzet.

MENNYIRE más kép tárul elénk, amikor az ország fenséges hegyeit szemléljük, mint amikor a homokos tengerpartokat, a korallzátonyokat, a halászfalvakat és a sziget síkságain elterülő nyüzsgő városokat. A hegyek megnehezítik Isten Királysága „jó hírének” a prédikálását (Máté 24:14).

A Fülöp-szigetek két tektonikus lemez összeütközésénél található. A vetődések meredek hegygerinceket hoztak létre a nagyobb szigeteken. A Fülöp-szigeteket alkotó több mint 7100 sziget a csendes-óceáni tűzgyűrű nyugati ívén helyezkedik el. Ezért a szigetek tele vannak hintve vulkánokkal, melyek szintén hozzájárulnak a hegyvidékes táj arculatához. Ez a hegyes-völgyes terület elszigeteli a hegyi népeket. Nehéz eljutni hozzájuk, mivel viszonylag kevés út járható gépjárművel.

E nehézségek ellenére Jehova Tanúi tudják, hogy „mindenfajta embert” el kell érniük (1Timóteus 2:4). Ezért a Fülöp-szigeteken élő Tanúk az Ézsaiás 42:11, 12 versének szellemével összhangban járnak el, mely így szól: „ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.”

A Tanúk több mint 50 évvel ezelőtt kezdtek egyesített erőfeszítéseket tenni, hogy a hegyekben élő emberekhez is eljuthasson a jó hír. A II. világháború után a misszionáriusok adtak lendületet a munkának. Sok helybeli szívesen fogadta a Biblia igazságát, és bekapcsolódott abba a munkába, mely során a magasan fekvő hegyi falvakban élőkhöz is elvitték az igazságot. Ez a munka szép eredménnyel járt. Például a Luzon északi részén húzódó Középső-Kordillera hegységben a jó hírnek több mint 6000 hírnöke van. A legtöbbjük ibaloi, ifugao és kalinga őslakos.

 De még mindig vannak nehezen elérhető területek fent a hegyekben. A Tanúk az ott élő emberekről sem felejtkeznek el. Hogyan lehet eljutni némelyikükhöz, és hogyan reagálnak azok az emberek?

Az igaz hit felváltja a hagyományt

Az északi Luzon-szigeten az Abra nevű tartomány hegyekkel borított vidékein élnek a tinguiánok. A nevük talán az ősi maláj tinggi szóból ered, melynek jelentése: ’hegy’. Nagyon találó a nevük. Ezek az emberek magukat és a nyelvüket még itnegnek is nevezik. A Kabunian nevű istenben hisznek, és a mindennapi életükre nagy hatással vannak a babonák. Például rossz előjelnek tekintik, ha olyan valaki tüsszent, aki azt tervezi, hogy elutazik. Ennek az embernek várnia kell néhány órát, mire a rossz hatás megszűnik.

A spanyolok 1572-ben kezdték megismertetni az itteni emberekkel a katolikus vallást, ám nem tanították meg a tinguiánoknak az igaz keresztény hitet. Akik katolikusokká váltak, továbbra is hittek Kabunianban, és gyakorolták az ősi szokásaikat. A Biblia pontos ismerete először az 1930-as években érte el ezeket az embereket, amikor Jehova Tanúi elkezdték terjeszteni a Királyság-üzenetet a hegyekben élőknek. Azóta sok őszinte tinguián kezdte dicsőíteni Jehovát „a hegyeknek tetejéről”.

Például Lingbaoan korábban a vidék egyik tiszteletben álló törzsfőnöke volt. Teljesen a tinguián kultúra szerint élt. „Hűségesen követtem a tinguián hagyományokat. Ha valakit megöltek, a temetése után táncoltunk és gongattunk. Állatáldozatokat is bemutattunk. Kabunianban hittünk, jómagam pedig nem ismertem a Biblia Istenét.” Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a férfi névleges katolikus volt.

Jehova Tanúi erre a vidékre is eljöttek prédikálni. Találkoztak Lingbaoannal, és arra buzdították,  hogy olvassa a Bibliát. Lingbaoan ezt mondja: „A Biblia győzött meg arról, hogy Jehova az igaz Isten.” Ezután egy Tanú tanulmányozta vele a Bibliát, és Lingbaoan úgy döntött, hogy az igaz Istent akarja szolgálni. Felhagyott korábbi életmódjával, lemondott a törzsfőnöki tisztségéről, ám ezzel felbőszítette a korábbi társait és a helyi papot. Lingbaoan azonban elszántan azon igazságokhoz ragaszkodott, amelyeket megismert a Bibliából. Most gyülekezeti vénként szolgál.

Hét nap, hat éjszaka

Jóllehet Abra néhány részén most már elég gyakran hallanak az emberek a jó hírről, más, eldugottabb területeire viszont csak alkalomadtán jut el a jó hír üzenete. Nem olyan régen a Tanúk erőfeszítéseket tettek arra, hogy elérjék ezeket a területeket. Egy 35 fős Tanú-csoport útnak indult, hogy Tinegben (Abra) egy ki nem utalt területen prédikáljon. Ezen a területen már 27 éve nem tanúskodott senki.

A területre hét nap alatt, gyalog jutottak el. Képzeld csak el, hogy függőhidakon egyensúlyozol, mély folyókon kelsz át, órákat gyalogolsz hegygerinceken, és közben cipeled a felszerelésedet, és mindezt azért, hogy azoknak is prédikáld a jó hírt, akik nagyon ritkán hallanak róla. A gyalogtúra alatt a csoport hat éjszaka közül négyet a szabad ég alatt töltött a hegyekben.

Bár a vállalkozásban részt vevő edzett Tanúknál volt némi élelem, nem tudtak eleget cipelni magukkal az egész útra. Ám ez nem jelentett gondot, mivel az emberek boldogan cseréltek élelmet Biblián alapuló kiadványokra. A Tanúk nagyon sok mezőgazdasági terméket, halat és szarvashúst kaptak. Jóllehet voltak kényelmetlenségek, a csoport tagjai ezt mondták: „A meghozott áldozatokért kárpótolt minket a túláradó örömünk.”

Egy hét alatt ezek a keresztény szolgák tíz faluban tanúskodtak, 60 könyvet, 186 folyóiratot, 50 füzetet és sok traktátust helyeztek el. Hetvennégy csoportnak mutatták be, hogyan folyik egy bibliatanulmányozás. Tinegben a helyi hivatalnokok és néhány köztiszteletben álló lakos kérésére tartottak egy gyülekezeti összejövetelt, melyen 78-an voltak jelen. A jelenlévők többsége tanár és rendőr volt. Remélhetőleg még sok tinguián fog csatlakozni azokhoz, akik a hegyek tetejéről ’ujjonganak’ és dicsőítik Jehovát.

Az aranynál is értékesebb

A Fülöp-szigeteken dél felé haladva van néhány sziget, ahol a spanyolok aranyat találtak. Ezért ezt a szigetcsoportot Mindorónak nevezték el, mely név a spanyol mina de oro kifejezés összevonásából keletkezett; ennek jelentése: ’aranybánya’. Ezeken a szigeteken azonban most még az aranynál is értékesebbet lehet találni: olyan embereket, akik az igaz Istent, Jehovát akarják szolgálni.

Mindoro belsejében van egy erdő, amely mindentől távol esik; itt él egy bennszülött nép, a mangian, amely körülbelül 125 000 főből áll. Ezek az emberek egyszerű életet élnek, legtöbbjüknek alig van kapcsolata idegenekkel, és saját nyelvük van. A legtöbben animisták és sokistenhívők, valamint a természetben lakozó szellemekben hisznek.

 Az élelmiszer és más szükséges dolgok hiánya miatt egy-egy mangian időnként lemegy a tengerpartra munkát keresni. Ezt tette Pailing is, aki a mangianok egyik alcsoportjából, a batangan csoportból származik. A hegyi erdőben nőtt fel népe között, és ő is a batangan hitnézeteket és szokásokat gyakorolta. Általában csak egy ágyékkötőt viselt. A jó termés biztosítása érdekében a batangan hagyomány megkövetelte, hogy a hívek megöljenek egy csirkét, kifolyassák a vérét a vízbe, és közben imádkozzanak.

Pailing már nem követi ezeket a hagyományokat. Miért nem? Amikor az alacsonyan fekvő területekre ment, Tanú-családoknál talált munkát. Az egyik család kihasználta a lehetőséget, és beszélt Pailingnek a Biblia igazságáról. Ez a fiatalember kedvezően reagált az üzenetre, és igazán értékelte, hogy ismeretet szerezhet Jehovának az emberekre és a földre vonatkozó szándékáról. A Tanúk elintézték, hogy Pailing általános iskolába járhasson, és tanulmányozták vele a Bibliát. Huszonnégy éves korában keresztelkedett meg Jehova Tanújaként. Harmincévesen a középiskola második osztályos tanulója volt, és az iskolát tekintette prédikálóterületének. Most Rolandónak hívják, mely név az alacsonyan fekvő területeken használatos.

Ha találkoznál Rolandóval, akkor egy jól öltözött, mosolygós keresztény szolga állna előtted, aki teljes idejű prédikálóként tevékenykedik, és az egyik mindorói gyülekezet kisegítőszolgája. Rolando nemrégen visszatért a hegyekbe, de nem azért, hogy újra a batangan hagyományokat kövesse, hanem azért, hogy megossza népével a Bibliában található életadó igazságokat.

Szerettek volna egy Királyság-termet

A Mindanao-sziget déli részén terül el Bukidnon tartománya, mely szebuano nyelven ezt jelenti: ’a hegyek népe’. Ezt a vidéket hegyek, kanyonok, folyóvölgyek és fennsíkok tarkítják. A termékeny földön ananász, kukorica, kávé, rizs és banán terem. A tartományban a talaandig és a higaonon hegyi törzsek élnek. Ezeknek az embereknek is meg kell ismerniük Jehovát. Erre nemrég egy nem mindennapi módon nyílt lehetőség a Talakag nevű település közelében.

A magasföldre igyekvő Tanúk hűvös klímát, de annál melegebb fogadtatást tapasztaltak. A helybeliek azt állították, hogy a mindenható Istenben, az Atyában hisznek, de nem tudták a nevét. Mivel idejük legnagyobb részét az erdőben töltötték, ez volt az első alkalom, hogy találkoztak Jehova Tanúival. A Tanúk elmondták nekik, hogy mi Isten neve, valamint beszéltek Istennek a Királysággal kapcsolatos csodálatos szándékáról. Az embereket rendkívüli öröm töltötte el, ezért a Tanúk úgy döntöttek, hogy máskor is eljönnek a faluba.

A későbbiekben többször ellátogattak hozzájuk, ezért a helybeliek felajánlottak egy területet Jehova Tanúi „házának”. A Tanúk örömmel elfogadták. A földterület a legmagasabb domb tetején van, ahonnan az útra lehet látni. Az épületet fából, bambusznádból és pálmalevelekből építették fel három hónap és tíz nap alatt. A homlokzaton jól látható a „Jehova Tanúi Királyság-terme” felirat. Gondolj csak bele, még meg sem alakult a gyülekezet, és már Királyság-terem épült!

Egy kisegítőszolga költözött oda és egy gyülekezeti vén, aki teljes idejű szolgálatot végez. Ők a környező vidékeken élő többi Tanúval együtt a gyülekezet megalapításán fáradoztak. Ez a cél 1998 augusztusában valósult meg. A Királyság-termet most egy kicsiny gyülekezet használja. Ez a gyülekezet segít a hegyekben élő embereknek megismerni a Biblia igazságait.

Jehova valóban nagyszerűen felhasználja készséges szolgáit a Fülöp-szigeteken arra, hogy hirdessék a Királyság-igazságot még a nehezen elérhető hegyekben is. Erről eszünkbe jutnak az Ézsaiás 52:7 versének szavai, melyek így szólnak: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai.”

[Térkép a 11. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ABRA

MINDORO

BUKIDNON

[Forrásjelzés]

Földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Képek a 10. oldalon]

Nehezen járható területeken kell órákon át gyalogolniuk, amikor a hegyekben prédikálnak

[Kép a 10. oldalon]

Keresztelkedés egy hegyi patakban