Biztonságban most és mindörökké

MIÉRT van az, hogy a biztonság gyakran olyan elérhetetlen, ha pedig már megtaláltuk, akkor oly kevés ideig tart? Vajon nem az a magyarázata ennek, hogy a biztonságérzetünk a képzeleten alapul, vagyis azokon a dolgokon, amelyeket remélünk, hogy meg fogunk szerezni, nem pedig azokon, amik megszerezhetők? Aki efféle illúzióba ringatja magát, arról azt lehet mondani, hogy álomvilágban él.

Képzelgéskor az elme a valós élet bizonytalanságaitól elrugaszkodva egy gyönyörű, biztonságos környezetbe szárnyal, és figyelmen kívül hagy mindent, ami szertefoszlathatná ezt az álmot. Gyakran azonban a valós világ nehézségei hirtelen felbukkannak ebben az álomvilágban, és kíméletlenül elnyomják a jóllét érzését, ráébresztve az álmodozót a rideg valóságra.

Vizsgáljunk meg egy területet, ahol az emberek a biztonságot keresik, ez pedig a földrajzi elhelyezkedés. A nagyvárosok például szép reményekkel kecsegtethetnek, a szórakozás, a busás fizetés és a luxuslakások képét eleveníthetik fel bennünk. Igen, úgy tűnhet, hogy a nagyvárosok a régóta áhított biztonságot kínálják. De vajon valósághű ez a kép?

Nagyvárosok — Merész álmok?

A fejlődő országokban a sóvár fantáziálgatásokra csábító reklámok csalogatják az embereket a nagyvárosokba. Az ilyen reklámok mögött álló szervezeteket nem feltétlenül a te biztonságod érdekli, hanem inkább a saját érdekeik. A valós élet gondjait a sikeres élet megjelenítésével takarják el, s ezzel a biztonság érzését keltik az emberekben. Ezért a biztonságot az általuk hirdetett termékekkel és a nagyvárosokkal hozzák összefüggésbe.

Figyeld meg a következő példát. Az egyik nyugat-afrikai város hivatalnokai olyan hirdetőtáblákat állítottak fel, amelyek jól mutatják, hogy a dohányzás a valóságban nem más, mint a keserves munkával megszerzett pénz elfüstölése. Ennek a hirdetésnek a felállítása egy olyan kampánynak volt a része, amelyben a város polgárait óva intették a dohányzástól. A dohánygyártó vállalatok és a dohánykereskedők úgy reagáltak erre, hogy fortélyosan megtervezett hirdetőtáblákat állítottak fel, amelyeken a dohányzó emberek csak úgy úsznak a boldogságban és a sikerben. Van egy olyan cigarettagyár is, amely néhány dolgozóját csinos egyenruhába és divatos baseballsapkába öltöztette, hogy az utcán osztogassák a fiataloknak a cigarettákat, arra buzdítva ezzel őket, hogy „próbálják ki” a terméküket. Ezek közül a fiatalok közül sokan falvakból jöttek, és mivel nem ismerték az agyafúrt reklámfogásokat, ráakadtak a horogra: dohányfüggőkké váltak. A falvakból származó fiatalok a biztonságot keresik a nagyvárosokban,  hogy támogatni tudják a családjukat, vagy hogy sikereket érjenek el anyagi téren. Ehelyett a pénzük nagy részét elfüstölik, pedig jobb célokra is fordíthatnák.

Nem mindig a kereskedők reklámozzák a nagyvárosi életet sikeres életnek. Olyan emberek szájából is ilyen gondolatok származhatnak, akik nagyvárosba költöztek, és kínosnak érzik, hogy visszatérjenek a falujukba. Nem akarnak sikertelennek látszani, s ezért az állítólagos gazdagságukkal, valamint azokkal a tetteikkel hencegnek, amelyeket a városban vittek véghez. Ha viszont jobban szemügyre vesszük látszólagos helyzetüket, akkor kiderül, hogy a jelenlegi életmódjuk egyáltalán nem jobb annál, mint amilyen a faluban volt: a legtöbb városlakóhoz hasonlóan ők is anyagi gondokkal küszködnek.

Különösen a nagyvárosokban tapasztalható, hogy az újonnan érkezett, biztonságot kereső emberek áldozatul esnek a lelkiismeretlen személyeknek. Miért? Azért, mert általában még kevés idő telt el a szoros barátságok kialakításához, illetve messze vannak a családjuktól. Ezért senki sincs, aki tanácsot tudna adni nekik, vagy aki segíteni tudna elkerülni az anyagiassággal átitatott városi élet csapdáit.

Josué nem szokott rá a dohányzásra. Továbbá felismerte, hogy egyáltalán nem tud sikeresen eleget tenni a városi élet által támasztott követelményeknek. Az ő esetében a város még a legjobb esetben is csak nagy, beteljesületlen álmokat tudott kínálni. Felismerte, hogy nincs igazi biztonságban a városban — egyszerűen az nem az ő világa. Az üresség, alsóbbrendűség és a sikertelenség érzései kerítették hatalmukba, míg végül lenyelte büszkeségét, és hazament a falujába.

Attól félt, hogy ki fogják csúfolni. A családja és igaz barátai azonban tárt karokkal fogadták. Hála a családja meleg szeretetének, a falu jól ismert környezetének és a keresztény gyülekezetben lévő barátai szeretetének, hamarosan sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, mint a nagyvárosban, ahol sok ember álma rémálommá válik. Meglepetésére, amikor keményen dolgozott az édesapjával a földeken, ő és a családja nagyobb jövedelemre tett szert annál, mint amennyit a városban halmozhatott volna fel.

Pénz — Mi jelent igazi gondot?

Vajon a pénz a biztonság érzésével tud eltölteni? Liz, aki Kanadában élt, ezt mondja: „Amikor fiatal voltam, úgy gondoltam, hogy a pénz fogja elhozni az aggodalmaskodástól való szabadságot.” Beleszeretett egy férfiba, aki anyagi biztonságnak örvendett. Rövid időn belül összeházasodtak. Vajon biztonságban érezte magát Liz? Így folytatja: „Amikor házasságot kötöttünk, volt egy gyönyörű házunk és két autónk. Anyagi helyzetünk lehetővé tette számunkra azt a szabadságot, hogy gyakorlatilag bármit kipróbálhattunk, amihez pénzre volt szükség, bárhova elutazhattunk, és a nekünk tetsző módon kikapcsolódhattunk. Ám furcsa módon még mindig aggodalmaskodtam a pénz miatt.” Liz elmondja, miért: „Olyan sok veszítenivalónk volt. Úgy tűnik, hogy minél több pénzed van, annál kevésbé érzed magad biztonságban. A pénz nem szabadít meg a nyugtalankodástól és az aggodalmaskodástól.”

Ha úgy érzed, nincs elég pénzed ahhoz, hogy biztonságban érezd magad, tedd föl a következő kérdéseket: „Mi az igazi gondom? Csakugyan a pénz hiánya, vagy inkább az, hogy nem bölcsen gazdálkodok a pénzzel?” A múltján tűnődve Liz ezt mondja: „Rájöttem, hogy gyermekkoromban a családi nehézségek gyökere a rossz pénzbeosztás volt. Hitelre vásároltunk, és ezért mindig adósságban úsztunk. Emiatt pedig aggodalmaskodtunk.”

Ma azonban Liz és a férje sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, jóllehet kevesebb a pénzük. Amikor megismerték Isten Szava igazságát, nem figyeltek többé a pénzzel kapcsolatos csábító állításokra, hanem kezdtek Isten bölcsességére összpontosítani, elgondolkoztak például a következő kijelentésen: „aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj”(Példabeszédek 1:33, Újfordítású revideált Biblia).  Ez a házaspár azt akarta, hogy életüknek nagyobb értelme legyen annál, mint amit egy nagy bankszámla tud nyújtani. Most Liz és a férje egy távoli országban misszionárius, ahol gazdagokat és szegényeket egyaránt megtanítanak arra, hogy Jehova Isten hamarosan az egész földön megvalósítja a valódi biztonságot. Ez a tevékenységük mély megelégedettséggel tölti el és megerősíti őket, ami nem az anyagi nyereségből fakad, hanem egy sokkal nemesebb célból és a mindent felülmúló értékekből.

Emlékezz csak a következő alapigazságra: ha Isten nézőpontjából vagyunk gazdagok, az sokkal értékesebb az anyagi gazdagságnál. A Szentírásban mindenhol az kap hangsúlyt, hogy helyeselt állapotban legyünk Jehova előtt, nem pedig az, hogy anyagi javaink legyenek. Ezt a helyeselt állapotot úgy őrizhetjük meg, ha folyamatosan, hittel cselekedjük Isten akaratát. Krisztus Jézus arra buzdított bennünket, hogy ’Istenre nézve legyünk gazdagok’, és „az egekben” halmozzunk fel „kincset” (Lukács 12:21, 33).

Hová vezet a társadalmi ranglétra?

Ha úgy érzed, hogy a társadalmi ranglétrán való magasabbra jutás vezet el a biztonsághoz,  kérdezd meg magadtól: „Ki jutott el a ranglétrának arra a fokára, amelyen már biztonságban van? Mennyit kell még másznom, hogy én is elérjem ezt?” A sikeres életpálya a biztonság hamis érzésébe ringathat, ami csalódottsághoz, vagy ami még rosszabb, katasztrofális bukáshoz vezethet.

A valós életből vett tapasztalatok azt mutatják, hogy ha Istennél szerzünk jó nevet, akkor sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, mint amikor az emberek előtt ismert a nevünk. Csak Jehova adhatja meg az embereknek az örök élet ajándékát. Ehhez arra van szükség, hogy a nevünk ne valami társadalmi „ki kicsodában” legyen benne, hanem Istennél legyen bejegyezve az élet könyvében (2Mózes 32:32; Jelenések 3:5).

Amikor sóvárgó gondolataidat félrerakod, hogyan értékeled a jelenlegi helyzetedet, és mit várhatsz ténylegesen a jövőtől? Nincs olyan ember, akinek mindene megvolna. Ahogyan egy bölcs keresztény mondta: „Meg kellett tanulnom, hogy az élet sohasem ez ÉS az, hanem mindig ez VAGY az.” Most pedig kérünk, hogy olvasd el a „Benini történet” című részt.

Ha elolvastad, válaszolj a következő kérdésekre: Milyen fontos céljaim vannak az életben? Melyik a legegyenesebb út, amely elvezet hozzájuk? Lehet, hogy egy hosszú, veszélyes, kerülő úton vagyok, és amit igazán akarok, valamint ami reálisan lehetséges, azt egy kevésbé tekervényes úton is el tudom érni?

Miután Jézus tanácsot adott arról beszélve, hogy az anyagi dolgok viszonylagos értékével szemben milyen értéke van a szellemi dolgoknak, azt mondta, hogy legyen „egyszerű” a szemünk, vagyis összpontosítsunk egy dologra (Máté 6:22). Rávilágított, hogy az életben azok a szellemi értékek és célok számítanak fontosnak, amelyek Isten neve és Királysága köré összpontosulnak (Máté 6:9, 10). Más dolgok kevésbé fontosak, vagyis nem kell rájuk összpontosítanunk.

Napjainkban sok fényképezőgép képes arra, hogy automatikusan a távoli és a közeli dolgokra egyaránt jól fokuszáljon. Hajlasz rá te is, hogy ilyen legyél? Vajon mindenre tudsz összpontosítani, amire nézel, vagyis szinte minden fontosnak, kívánatosnak, és ha kicsit elábrándozol, még elérhetőnek is tűnik? Ha ez a helyzet veled — még ha csak részben is —, akkor a keresztények számára oly fontos téma, a Királyság témája könnyen elveszhet abban a tömérdek képzelgésedben, melyek mindegyike a figyelmed elnyeréséért versenyez. Jézus határozott figyelmeztetése így hangzik: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33).

Biztonságban most és mindörökké

Talán mindannyian arról álmodozunk, hogy nekünk és a szeretteinknek jobban menjen a sorunk. Az a tény azonban, hogy tökéletlenek vagyunk, tökéletlen világban élünk és nem végtelenül hosszú az életünk, korlátok közé szorít bennünket azt illetően, hogy milyen dolgok megszerzése reális a számunkra. Egy bibliaíró több ezer évvel ezelőtt kijelentette: „Visszafordultam, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert az idő és az előre nem látható események hatással vannak mindannyiukra” (Prédikátor 9:11, NW [9:13]).

 Néha annyira felőröl bennünket a hétköznapok taposómalma, hogy elfelejtünk elgondolkodni az olyan fontosabb kérdéseken, mint hogy kik vagyunk, mire is van valójában szükségünk, hogy igazi biztonságban érezzük magunkat. Figyeld meg ezeket a régi, bölcs mondásokat: „A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság. Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” (Prédikátor 5:10, 12). Hol lehet hát biztonságra lelni?

Ha te is olyan valószerűtlen ábrándokat szősz, mint Josué, vajon meg tudod változtatni a terveidet? Akik igazán szeretnek téged, azok támogatni fognak, mint ahogyan Josuét is támogatta a családja és a keresztény gyülekezetben lévő barátai. Nagyobb biztonságban érezheted magad szerény körülmények között azokkal, akik szeretnek téged, mint a városban olyanokkal, akik talán megpróbálnak kihasználni.

Ha jólétnek örvendesz is, mint Liz és a férje, tudnál változtatásokat tenni az életmódodban, hogy több időt és energiát tudj fordítani mások — akár szegények, akár gazdagok — megsegítésére, hogy többet megtudjanak a Királyságról, mely valódi biztonságot fog hozni?

Ha egyre feljebb kapaszkodsz a társadalmi ranglétrán, vagy szeretnél magasabb beosztásba jutni, talán jó volna őszintén elgondolkodnod az indítékaidon. Az biztos, hogy némi kényelem fokozhatja az örömödet az életben. De képes vagy arra, hogy a tartós biztonság elérésének igazi eszközére, a Királyságra összpontosíts? Emlékezz Jézus szavaira: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Ha részt veszel a keresztény gyülekezet különböző tevékenységeiben, akkor megelégedést nyújtó biztonságot fogsz tapasztalni.

Akik Jehovába és a Királyságába vetik teljes bizalmukat, már most is szívet melengető biztonságnak örvendenek, valamint előretekintenek a jövőben megvalósuló teljes biztonságra. A zsoltáríró ezt mondta: „Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van” (Zsoltárok 16:8, 9, Úf.).

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

Benini történet

Ennek a történetnek nagyon sok változata létezik, és több ezerszer elmondták már. Nemrégiben egy benini (Nyugat-Afrika) faluban mesélte el egy idős férfi néhány fiatalnak a következő változatot.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

— Mivel tölti az idejét? — kérdezi a szakember.

— Hát, például halászgatok. Játszom a gyermekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Később összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit — feleli a halász.

A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:

— Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

— És azután? — kérdezi a halász.

— Azután ahelyett, hogy egy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletét, és akkor már milliókat kereshetne.

— Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? — érdeklődik a halász.

— Úgy 15-20 év alatt — válaszolja a piackutató.

— És azután? — folytatja a kérdezősködést a halász.

— Ekkor kezd érdekessé válni az élet — magyarázza a szakember. — Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

— És azután mi lenne? — kérdezi a halász.

— Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélni egy kicsit.

[Képek a 7. oldalon]

Vajon az előléptetésben rejlik a biztonság?

[Képek a 8. oldalon]

Keresztény hittársaidat valóban érdekli a biztonságod