Hogyan szűnnek meg a fogyatékosságok?

KÉPZELJÜK magunk elé a következőt: a vakok szemei látnak, a süketek fülei hallanak minden hangot, a némák nyelve boldog dalra fakad, a sánták lábai pedig megerősödnek, és újra járni tudnak rajtuk! Nem, nem az orvostudomány területén elért áttörésekről beszélünk, hanem hogy milyen hatása lesz annak, amikor Isten lép közbe az emberiség érdekében. A Biblia ezt jövendöli meg: „Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve” (Ézsaiás 35:5, 6). De hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ez a csodálatos prófécia valóra fog válni?

Nos, amikor Jézus Krisztus a földön járt, a szó szoros értelmében meggyógyította az emberek mindenféle betegségeit és fogyatékosságait. Ami azt illeti, a legtöbb csodájának sok szemtanúja volt — még az ellenségei is. Mi több, kételkedő ellenségei legalább egyszer alaposan kivizsgálták Jézus egyik gyógyítását, hogy aláássák Jézus tekintélyét. De nagy bánatukra csak annyit sikerült elérniük, hogy megerősítették a csoda megtörténtét (János 9:1, 5–34). Miután Jézus kétségbevonhatatlanul végrehajtott még egy csodát, bosszúsan ezt mondták: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz” (János 11:47). A nép azonban nem volt ilyen közönyös, mivel sokan hinni kezdtek Jézusban (János 2:23; 10:41, 42; 12:9–11).

Jézus csodái a mindenkit érintő gyógyulás előhírnökei

Jézus csodái nemcsak arra szolgáltak, hogy bizonyítsák, ő a Messiás, az Isten Fia, hanem megalapozták az engedelmes emberiség jövőbeli gyógyulására tett bibliai ígéretekbe vetett hitet is. Ezek közé az ígéretek közé tartozik az Ézsaiás könyve 35. fejezetében található prófécia is, melyet az első bekezdésben idéztünk. Az Ézsaiás 33:24 ezt jelenti ki arról, hogy a jövőben milyen lesz az istenfélő emberek egészsége: „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” Ezzel összhangban a Jelenések 21:4 ezt ígéri: Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok [a napjainkat jellemző nehézségek és szenvedés] elmúltak.”

Az emberek rendszeresen imádkoznak azért, hogy ezek a próféciák beteljesedjenek. Teszik ezt akkor, amikor Jézus mintaimáját ismétlik, mely részben így szól: „jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10, Károli-fordítás).  Igen, Isten akarata érvényesülni fog a földön is az emberiség érdekében. A betegségek és a testi fogyatékosságok, melyeket Isten jó okkal tűr meg, hamarosan nem lesznek többé, és nem fogják többet megrontani Isten ’lábainak zsámolyát’ (Ézsaiás 66:1). *

Fájdalommentes és ingyenes gyógyítás

Nem számít, hogy milyen betegség sújtotta az embereket, Jézus fájdalommentesen, késedelem nélkül és ingyen meggyógyította őket. Ennek elkerülhetetlen következménye az lett, hogy gyógyításainak a híre futótűzként terjedt, és hamarosan „nagy sokaság közeledett [Jézushoz], és sántákat, rokkantakat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal, és ezeket valósággal a lábához vetették, ő pedig meggyógyította őket”. Mindez milyen érzésekkel töltötte el az embereket? Egy szemtanú, Máté beszámolója így folytatódik: „a sokaság csak ámult, amint látta, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, és a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét” (Máté 15:30, 31).

Megfigyelhető, hogy azok, akiket Jézus meggyógyított, nem voltak gondosan kiválasztva előre a tömegből, amit a sarlatánok előszeretettel megtesznek. A sok-sok rokon és barát a betegeket ’valósággal Jézus lábához vetette, ő pedig meggyógyította őket’. Tekintsünk most át néhány konkrét példát arra, hogy Jézusnak megvan a képessége a gyógyításra.

Vakság: Amikor Jézus Jeruzsálemben volt, meglátott egy „születése óta vak” férfit, akit mint vak koldust ismertek a városban. Elképzelhetjük, hogy mekkora izgatottság és felbolydulás lett, amikor az emberek látták ezt a látását visszanyert férfit fel-alá járkálni! De nem mindenki volt boldog. Egy tekintélyes, befolyásos zsidó szektának, a farizeusok szektájának néhány tagját felbőszítette, hogy Jézus korábban leleplezte a gonoszságukat, ezért kétségbeesetten próbáltak bizonyítékot találni arra, hogy Jézus csalást követett el (János 8:13, 42–44; 9:1, 6–31). Kihallgatták hát a meggyógyított férfit, majd a szüleit, aztán megint a férfit. De a farizeusok kérdezősködése csak megerősítette Jézus csodáját, ez pedig felmérgesítette őket. Megdöbbenve e vallási képmutatók romlottságán, a meggyógyított férfi ezt mondta: „Régtől fogva soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ez az ember nem Istentől volna, semmit sem tehetne” (János 9:32, 33). Hitének ezért az őszinte, józan észen alapuló kinyilvánításáért a farizeusok „kidobták” őt, ami arra utal, hogy kizárták ezt az egykor vak férfit a zsinagógából (János 9:22, 34).

Süketség: Míg Jézus a Jordántól keletre fekvő Dekapoliszban tartózkodott, „odavittek hozzá egy nehezen beszélő süketet” (Márk 7:31, 32). Jézus nemcsak meggyógyította ezt a férfit, hanem még azt is feltárta magáról, hogy teljesen megérti a süketek érzéseit, és tudja, hogy zavarban érezhetik magukat a tömegben. A Biblia elmondja nekünk, hogy Jézus „elvitte [a süket férfit] a sokaságtól külön”, és meggyógyította. A szemtanúk ez esetben is „szerfölött ámultak, és ezt mondták: »Mindent jól cselekedett. Még a süketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé«” (Márk 7:33–37).

Mozgáskorlátozottság: Amikor Jézus Kapernaumban volt, odavittek hozzá egy béna embert, aki egy ágyon feküdt (Máté 9:2). A 6-os verstől a 8-as versig arról olvashatunk, hogy mi történt. Jézus „így szólt a bénához: »Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza!« Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság látta ezt, félelem szállta meg őket, és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” Ennél a csodájánál is jelen voltak Jézusnak mind a tanítványai, mind pedig az ellenségei. Megfigyelhetjük, hogy a tanítványok, akiket nem vakított el a gyűlölet és az előítélet, „dicsőítették az Istent” azért, amit láttak.

Fertőző betegség: „Odament [Jézushoz] egy leprás is, és kérlelte őt, sőt térdre borult, úgy mondta neki: »Ha csak akarod, meg tudsz tisztítani.« Erre szánalomra indult, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: »Akarom. Tisztulj meg!« És azonnal eltűnt róla a lepra” (Márk 1:40–42). Kitűnik, hogy Jézus nem  húzódozva gyógyította meg ezt a férfit, hanem őszinte szánalomból. Próbáljuk meg a leprás helyébe képzelni magunkat. Hogyan éreztünk volna, ha azonnal és fájdalommentesen meggyógyítanak minket rettenetes, halálos betegségünkből, mely fokozatosan eltorzította a testünket, és a társadalomból kirekesztett emberekké tett minket? Biztosan meg tudjuk érteni, hogy egy csoda útján meggyógyított másik leprás miért ’borult arcra Jézus lábánál, hálát adva neki’ (Lukács 17:12–16).

Sérülés: Jézus utolsó csodája a letartóztatása és a megfeszítése előtt egy gyógyítás volt. Péter apostol hevesen nekitámadt azoknak, akik el akarták vinni Jézust, és „mivel volt nála egy kard, azt kihúzta, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét” (János 18:3–5, 10). Lukács párhuzamos beszámolójából az derül ki, hogy Jézus „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lukács 22:50, 51). Ezt az emberséges gesztust újfent a barátai és az ellenségei — ebben az esetben az őt elfogó személyek — előtt mutatta ki.

Igen, minél közelebbről vizsgáljuk meg Jézus csodáit, annál inkább észrevesszük a hitelességükről árulkodó jeleket (2Timóteus 3:16). És ahogy korábban említettük, az ilyen tanulmányozás meg fogja erősíteni Isten azon ígéretébe vetett hitünket, hogy meggyógyítja majd az engedelmes emberiséget. A Biblia úgy határozza meg a keresztény hitet, mint amely „a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a valóságok nyilvánvaló kimutatása, noha nem látjuk azokat” (Héberek 11:1). Világosan látszik hát, hogy Isten nem arra buzdít minket, hogy vakhitünk legyen, vagy ábrándokat kergessünk, hanem arra, hogy bizonyítékon alapuló, szilárd hitet építsünk ki magunkban (1János 4:1). Amint ilyen hitre teszünk szert, azt fogjuk tapasztalni, hogy szellemileg erősebbek és egészségesebbek, valamint boldogabbak leszünk (Máté 5:3; Róma 10:17).

Először a szellemi gyógyulásnak kell megtörténnie!

Sok fizikailag egészséges ember boldogtalan. Néhányan öngyilkosságot kísérelnek meg, mert nincs reményük a jövőre nézve, vagy mert úgy érzik, hogy ki sem látszanak a gondokból. Ezek az emberek valójában szellemi értelemben betegek, ami sokkal súlyosabb állapot Isten szemében, mint a testi fogyatékosság (János 9:41). Másrészt sok testi fogyatékos egyén, mint például az előző cikkben említett Christian és Junior, boldog, kielégítő életet él. Miért? Azért, mert szellemileg egészséges, és erőt önt belé a Biblián alapuló biztos reménység.

Jézus egy páratlan emberi szükségletünkre utalva ezt mondta: „Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik” (Máté 4:4). Igen, az állatoktól eltérően az embereket nem elégíti ki pusztán a fizikai táplálék. Mivel Isten „képére” vagyunk teremtve, szellemi táplálékra van szükségünk. Ez magában foglalja azt, hogy megismerjük Istent, azt, hogy miként illünk bele a szándékába, és cselekedjük az akaratát (1Mózes 1:27; János 4:34). Isten ismerete értelmessé teszi az életünket, és szellemileg feltölt minket. Ezenkívül lehetővé teszi számunkra, hogy egy paradicsomi földön élhessünk örökké, mert ahogy Jézus mondta: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).

Érdekes, hogy Jézust a kortársai nem „Gyógyítónak” szólították, hanem „Tanítónak” (Lukács 3:12; 7:40). Miért? Azért, mert Jézus az emberiség gondjainak a maradandó megoldásával — Isten Királyságával — ismertette meg az embereket (Lukács 4:43; János 6:26, 27). Ez az égi kormányzat, melynek élén Jézus Krisztus áll, az egész föld felett uralkodni fog, és beteljesíti mindazokat a bibliai ígéreteket, melyek az igazságos emberek egészségének, valamint a földi otthonuk állapotának tartós és teljes helyreállítására vonatkoznak (Jelenések 11:15). Ezért kapcsolta össze Jézus a mintaimájában Isten országa vagy Királysága eljövetelét azzal, hogy megvalósul Isten akarata a földön (Máté 6:10).

Sok fogyatékos ember bánatkönnyei örömkönnyekké változtak, amikor erről a felvillanyozó reménységről tanult (Lukács 6:21). Isten  azonban többet fog tenni annál, minthogy megszünteti a betegségeket és a testi fogyatékosságokat. Az emberi szenvedés okát, a bűnt is fel fogja számolni. A korábban már idézett Ézsaiás 33:24 és a Máté 9:2–7 a betegséget a bűnös állapotunkkal kapcsolja össze (Róma 5:12). Tehát amikor a bűn le lesz győzve, az emberiség végre élvezni fogja „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát”, azaz egy olyan szabadságot, mely magában foglalja azt, hogy tökéletes lesz az elménk és a testünk (Róma 8:21).

Azok, akik viszonylag egészségesek, könnyen magától értetődőnek vehetik a helyzetüket, nem így azok, akik tudják, milyen lesújtó érzés az, hogy valamilyen fogyatékosságuk van. Ez utóbbi személyek tudják, mennyire értékes az egészség és az élet, s hogy milyen hirtelen és váratlanul megváltozhatnak a dolgok (Prédikátor 9:13). Reméljük tehát, hogy azok az olvasóink, akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek, különleges figyelmet fognak szentelni Istennek a Bibliában lejegyzett, csodálatos ígéreteire. Jézus az életét adta, hogy ezek az ígéretek beteljesedhessenek. Kell ennél nagyobb biztosíték? (Máté 8:16, 17; János 3:16).

[Lábjegyzet]