Jehovát magasztaljuk, ha megfelelünk az elvárásainak

„Magasztalom hálaadással” (ZSOLTÁROK 69:31).

1. a) Miért méltó Jehova arra, hogy magasztaljuk? b) Hogyan magasztalhatjuk őt hálaadással?

JEHOVA a mindenható Isten, az egyetemes Szuverén és a Teremtő, ezért neve és szándékai méltók arra, hogy magasztaljuk őket. Jehova magasztalása azt jelenti, hogy nagyra becsüljük őt, szavainkkal és tetteinkkel dicsérjük és dicsőítjük. Úgy tehetjük ezt „hálaadással”, ha mindig hálásak vagyunk azért, amit most tesz értünk, és amit a jövőben fog tenni. A Jelenések 4:11 rávilágít, hogyan kell gondolkodnunk. Itt arról olvasunk, hogy hűséges szellemteremtmények az égben kijelentik: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Hogyan magasztalhatjuk Jehovát? Úgy, hogy tanulunk róla, és utána azt tesszük, amit megkíván tőlünk. Osztanunk kell a zsoltáríró érzéseit: „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10).

2. Hogyan bánik Jehova azokkal, akik magasztalják őt, és azokkal, akik nem?

² Jehova nagyra értékeli azokat, akik magasztalják őt. Ennélfogva „megjutalmazója . . . azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). És mi a jutalom? „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” — mondta Jézus, amikor égi Atyjához imádkozott (János 17:3). Igen, akik ’magasztalják Istent hálaadással’, azok „öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Ellenben ’a gonosznak nincs jövője’ (Példabeszédek 24:20, Újfordítású revideált Biblia). Ezekben az utolsó napokban nem várhatunk azzal, hogy magasztaljuk Jehovát, ő ugyanis hamarosan elpusztítja a gonoszokat, és megőrzi az igazságosakat. „A világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17; Példabeszédek 2:21, 22).

3. Miért figyeljünk oda Malakiás könyvére?

³ Jehova akaratát megtalálhatjuk a Bibliában, hiszen „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Timóteus 3:16). Isten Szava jó néhány helyen beszámol arról, hogy mi módon áldja meg Jehova az őt magasztalókat, és mi történik azokkal, akik nem magasztalják. Az egyik ilyen beszámoló arról szól, ami Malakiás próféta idejében történt Izraelben. I. e. 443 táján, amikor Júdában Nehémiás volt a kormányzó, Malakiás megírta a nevét viselő könyvet. Ez az erőteljes stílusú és izgalmas könyv  olyan ismereteket és próféciákat tartalmaz, melyek „a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a dolgok rendszereinek végei elérkeztek” (1Korintus 10:11). Odafigyelve Malakiás szavaira, felkészülhetünk „az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és félelmetes napjára”, amikor Ő eltörli ezt a gonosz rendszert (Malakiás 4:5).

4. Mely hat gondolatra irányítja a figyelmünket Malakiás könyvének az első fejezete?

⁴ Hogyan készíthet fel bennünket, XXI. századi embereket Jehova nagy és félelmetes napjára Malakiás könyve, mely több mint 2400 évvel ezelőtt íródott? Az első fejezet legalább hat olyan gondolatra irányítja a figyelmünket, mely fontos, ha szeretnénk magasztalni Jehovát hálaadással, hogy ezáltal elnyerjük a kegyét és az örök életet. 1. Jehova szereti a népét. 2. Értékelést kell mutatnunk a szent dolgok iránt. 3. Jehova elvárja tőlünk, hogy a legjobbat adjuk neki. 4. Az igaz imádat önzetlen szeretetből, nem pedig kapzsiságból fakad. 5. Az Isten előtt elfogadható szolgálat nem megterhelő formaság. 6. Mindannyiunknak számot kell adnunk Istennek. Most pedig a Malakiás könyvével foglalkozó, háromrészes cikksorozatnak ebben az első részében nézzük meg külön-külön ezeket a gondolatokat, miközben nagyító alá vesszük Malakiás könyvének az első fejezetét.

Jehova szereti a népét

5—6. a) Miért szerette Jehova Jákobot? b) Mire számíthatunk, ha utánozzuk Jákob hűségét?

⁵ Jehova szeretete világossá válik Malakiás könyvének bevezető verseiből. A könyv ezekkel a szavakkal kezdődik: „Jövendölés. Az Úr szózata . . . Izraelhez” (Katolikus fordítás). Ezután Isten kijelenti: „Szerettelek titeket.” Ugyanebben a versben Jehova egy példát is említ, amikor kijelenti: „Jákóbot . . . szerettem.” Jákob olyan ember volt, aki hitt Jehovában. Jehova később Izraelre változtatta Jákob nevét, és Jákob az ősatyja lett Izrael nemzetének. Jehova azért szerette őt, mert Jákobnak volt hite. Jehova a nép közül is szerette azokat, akik Jákobhoz hasonlóan gondolkodtak róla (Malakiás 1:1, 2).

⁶ Ha szeretjük Jehovát, és lojálisan ragaszkodunk a népéhez, vigaszt meríthetünk az 1Sámuel 12:22-ben található kijelentésből: „nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért.” Jehova szereti és megjutalmazza népét — végül örök életet ad neki. Ezért ezt olvassuk: „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:3, 4). A Jehova iránti szeretetünkben valami más is benne foglaltatik, amire Malakiás könyvének az első fejezete hívja fel a figyelmünket.

Mutassunk értékelést a szent dolgok iránt!

7. Miért gyűlölte Jehova Ézsaut?

⁷ A Malakiás 1:2, 3 szerint Jehova, miután azt mondja, hogy ’Jákobot szerette’, kijelenti, hogy ’Ézsaut gyűlölte’. Vajon miért érzett iránta másként? Azért, mert Jákob magasztalta Jehovát, az ikertestvére, Ézsau viszont nem. Ézsaut Edomnak is hívták. A Malakiás 1:4 az istentelenség határának nevezi Edom földjét, és elmondja, hogy Isten haragszik a lakóira.  Ézsau azután kapta az Edom nevet (amely ’vöröset’ jelent), hogy eladta értékes elsőszülöttségi jogát Jákobnak némi vörös főzelékért. „Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget” — mondja az 1Mózes 25:34. Pál apostol arra intette hívőtársait, hogy vigyázzanak, „hogy e g y parázna se legyen, és olyan se, aki nem értékeli a szent dolgokat, mint Ézsau, aki egyetlen ételért cserébe odaadta elsőszülöttségi jogait” (Héberek 12:14–16).

8. Miért hasonlította Pál Ézsaut egy paráznához?

⁸ Miért hozta összefüggésbe Pál Ézsau tetteit a paráznasággal? Azért, mert az Ézsau-féle gondolkodásmód oda vezethet, hogy nem értékeljük a szent dolgokat. Ebből pedig súlyos bűnök származhatnak, például paráznaság. Ezért megkérdezhetjük magunktól: „Néha kísértést érzek arra, hogy keresztényi örökségemet — az örök életet — valami olyan mulandó dologért cseréljem el, mint amilyen egy tál lencsefőzelék? Talán észre sem veszem, és megvetem a szent dolgokat?” Ézsau türelmetlenül vágyott rá, hogy kielégítse fizikai étvágyát. Ezt mondta Jákobnak: „Adj gyorsan ebből a vörösből” (1Mózes 25:30, Kat., kiemelés tőlünk). Sajnos Isten néhány szolgája lényegében ezt mondta: „Gyorsan! Miért várnék, míg tisztességesen házasságot kötünk?” Az ő esetükben a tál lencsefőzelék az a vágyuk lett, hogy bármi áron szexuális kielégüléshez jussanak.

9. Hogyan tudjuk megőrizni a Jehova iránti tiszteletteljes félelmünket?

⁹ Bárcsak sosem vetnénk meg a szent dolgokat azzal, hogy lekicsinyeljük a tisztaságot, a feddhetetlenséget és szellemi örökségünket! Ne legyünk olyanok, mint Ézsau, hanem inkább a hűséges Jákobhoz hasonlóan őrizzük meg az Isten iránti tiszteletteljes félelmünket azáltal, hogy mélységes értékelést mutatunk a szent dolgok iránt! Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, hogy ügyelünk rá, hogy megfeleljünk Jehova elvárásainak. Ebből logikusan következik a harmadik gondolat, melyet Malakiás könyvének az első fejezete kiemel. Miről van szó?

Adjuk a legjobbat Jehovának!

10. Mivel vetették meg a papok Jehova asztalát?

¹⁰ Azok a júdabeli papok, akik Malakiás idejében szolgáltak a jeruzsálemi templomban, nem a legjobb áldozatokat ajánlották fel Jehovának. A Malakiás 1:6–8-ban ezt olvassuk: „A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet.” „Mivel útáljuk a te nevedet?” — kérdezték a papok. „Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra” — válaszolt Jehova. „Mivel fertéztetünk meg téged?” — kérdezték a papok. Jehova erre így felelt nekik: „Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.” Ezek a papok minden alkalommal megvetették Jehova asztalát, amikor hibás áldozatot mutattak be, s közben ’nem tartották rossznak’ (Úf.).

11. a) Mit mondott Jehova az elfogadhatatlan áldozatokról? b) Milyen értelemben volt vétkes a nép?

¹¹ Jehova így érvelt az ilyen elfogadhatatlan áldozatokat illetően: „Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád  tekint-é?” Nem, a fejedelmük nem lelte volna kedvét egy ilyen ajándékban. Akkor mennyivel kevésbé fogad el az egyetemes Szuverén hibás felajánlásokat! De nem csak a papokat lehet hibáztatni. Igaz, ők megvetették Jehovát azzal, hogy bemutatták az adott áldozatokat. De vajon a nép ártatlan volt? Egyáltalán nem, elvégre ők választották ki ezeket a vak, sánta és béna állatokat, és ők vitték oda a papoknak, hogy azok feláldozzák. Mennyire bűnösök voltak!

12. Milyen segítséget kapunk ahhoz, hogy a legjobbat tudjuk adni Jehovának?

¹² Azzal, hogy a legjobbat adjuk Jehovának, kimutathatjuk, hogy igazán szeretjük (Máté 22:37, 38). Malakiás korának önfejű papjaitól eltérően Jehova szervezete ma bőséges és jó minőségű oktatásról gondoskodik a Szentírás alapján. Így segít nekünk, hogy magasztalhassuk Jehovát hálaadással, azáltal hogy megfelelünk az elvárásainak. Ehhez kapcsolódik a negyedik fontos gondolat, amely Malakiás könyvének az első fejezetében található.

Az igaz imádat szeretetből, nem pedig kapzsiságból fakad

13. Miből látszott, hogy a papokat a kapzsiság hajtja?

¹³ Malakiás idejében a papok önzőek, szeretetlenek és pénzéhesek voltak. Honnan tudjuk? A Malakiás 1:10 (NW) így szól: „Ki az közületek, aki bezárja az ajtókat? Nem gyújtotok ti tüzet az oltáromon ingyen. Nem telik kedvem bennetek — mondja a seregek Jehovája —, és az ajándékfelajánlást nem fogadom szívesen a kezetekből.” Bizony, ezek a kapzsi papok a legegyszerűbb templomi szolgálatért is díjat számoltak fel! Még az ajtó bezárásáért és az oltár tüzének meggyújtásáért is fizetést követeltek. Nem csoda, hogy Jehova nem fogadta szívesen felajánlásaikat a kezükből!

14. Miért mondhatjuk, hogy Jehova Tanúit a szeretet ösztönzi?

¹⁴ Az ókori Jeruzsálem bűnös papjainak a kapzsisága és önzése joggal juttatja eszünkbe, hogy Isten Szava szerint kapzsik nem fogják örökölni Isten Királyságát (1Korintus 6:9, 10). Eltűnődve ezeknek a papoknak az önös érdekeket hajszoló magatartásán, még jobban értékeljük a világméretű prédikálómunkát, melyet mi, Jehova Tanúi végzünk. Ez önkéntes munka, és soha nem kérünk fizetést semmilyen szolgálatunkért. Nem, „mi nem házalunk az Isten szavával” (2Korintus 2:17). Pálhoz hasonlóan mindannyian őszintén elmondhatjuk: „költségmentesen és örömest hirdettem nektek az Isten jó hírét” (2Korintus 11:7). Figyeljük meg, hogy Pál ’örömest hirdette a jó hírt’. Ez utal az ötödik gondolatra, melyre Malakiás könyvének az első fejezete felhívja a figyelmünket.

Az Istennek végzett szolgálat nem megterhelő formaság

15—16. a) Minek érezték a papok az áldozatok bemutatását? b) Hogyan mutatják be Jehova Tanúi az áldozataikat?

¹⁵ Az ókori Jeruzsálemben szolgáló hűtlen papok fárasztó szertartásnak, terhes formaságnak érezték az áldozatok bemutatását. A Malakiás 1:13-ban (NW) megfigyelhetjük, mit mondott nekik Isten: „ezt mondjátok: »Milyen fárasztó!« Sőt még fintorogtok is rá.” A papok fintorogtak Isten szent dolgaira, vagyis megvetették  azokat. Imádkozzunk, hogy mi magunk soha ne váljunk hozzájuk hasonlóvá. Inkább mindig olyan szellemet mutassunk ki, amely az 1János 5:3-ból sugárzik: „az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek.”

¹⁶ Találjunk örömet abban, hogy szellemi áldozatokat mutatunk be Istennek, és soha ne érezzük ezt fárasztó tehernek. Fogadjuk meg a következő prófétai szavakat: „Mondjátok [Jehovának]: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hóseás 14:3). Az „ajkaink tulkai” kifejezés szellemi áldozatokra utal, a Jehovát és szándékait dicsérő szavainkra. A Héberek 13:15 felszólít bennünket: „[Jézus Krisztus által] ajánljunk fel mindenkor az Istennek dicséretáldozatot, vagyis az ajkak gyümölcsét, amelyek nyilvános kijelentést tesznek a neve mellett.” Mennyire örülünk, hogy szellemi áldozatainkat nem csupán formaságból ajánljuk fel, hanem Isten iránti szeretetünk teljes szívű megnyilvánulásaiként! Ez elvezet a hatodik gondolathoz, amelyet Malakiás könyvének az első fejezetéből meríthetünk.

Mindenkinek számot kell adnia

17—18. a) Miért átkozta Jehova azt, aki „álnok” volt? b) Mivel nem számoltak azok, akik álnokul viselkedtek?

¹⁷ Azok, akik Malakiás idejében éltek, egyénileg felelősek voltak a tetteikért, és ez ránk is vonatkozik (Róma 14:12; Galácia 6:5). Ezzel összhangban a Malakiás 1:14 ezt mondja: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában [ép] hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak.” Akinek nyája volt, annak nem csupán egyetlen állata volt — mondjuk csak egy juha —, ami kizárná a választás lehetőségét. Amikor kiszemelt egy áldozni való állatot, nem volt rákényszerülve, hogy éppen vakot, sántát vagy bénát válasszon. Ha mégis ilyen hibás állat mellett döntött, azzal azt mutatta, hogy megveti Jehova áldozatokra vonatkozó elrendezését, hiszen akinek nyája volt, az biztosan találhatott benne hibátlan állatot!

¹⁸ Jehova ezért jó okkal átkozta azt, aki „álnok” volt, mivel volt ugyan megfelelő hím állata, mégis vakot, sántát vagy bénát vitt el — vagy talán vonszolt oda — a paphoz áldozatnak. Mindazonáltal semmilyen utalást sem találunk arra, hogy valamelyik pap idézte volna Isten törvényét, mely szerint a hibás állat nem elfogadható (3Mózes 22:17–20). Minden józanul gondolkodó ember rájöhetett, hogy nem járna jól, ha a fejedelme nyakába próbálna varrni egy ilyen ajándékot. Ez esetben pedig az egyetemes Szuverénnel, Jehovával volt dolguk, aki sokkal hatalmasabb, mint bármelyik emberi fejedelem. A Malakiás 1:14 így fogalmaz: „nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!”

19. Mit várunk sóvárogva, és mit kell tennünk?

¹⁹ Isten lojális szolgái lévén sóvárogva várjuk azt a napot, amikor minden ember imádni fogja a nagy Királyt, Jehovát. Akkor majd „teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9). Addig is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megfeleljünk Jehova elvárásainak, utánozva a zsoltárírót, aki ezt mondta: „magasztalom hálaadással” (Zsoltárok 69:31). Ebben a tekintetben Malakiás próféciája további tanácsokat tartogat számunkra, amelyek nagyon hasznosak lehetnek. A következő két cikkben vizsgáljuk meg figyelmesen Malakiás könyvének a többi részét!

Emlékszel rá?

• Miért kell magasztalnunk Jehovát?

• Miért voltak elfogadhatatlanok Jehova előtt azok az áldozatok, melyeket Malakiás napjaiban mutattak be a papok?

• Hogyan ajánlunk fel Jehovának dicséretáldozatot?

• Miből kell fakadnia az igaz imádatnak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 9. oldalon]

Malakiás próféciája a mi időnkre mutat előre

[Kép a 10. oldalon]

Ézsau nem értékelte a szent dolgokat

[Kép a 11. oldalon]

A papok a néppel együtt elfogadhatatlan áldozatokat ajánlottak fel

[Kép a 12. oldalon]

Jehova Tanúi világszerte ingyen ajánlanak fel dicséretáldozatokat