Jehova gyűlöli a hűtlenséget

’Ne bánjunk hűtlenül egymással’ (MALAKIÁS 2:10, NW).

1. Milyen isteni elvárásoknak kell megfelelnünk, ha szeretnénk örök életet nyerni?

SZERETNÉL örökké élni? „Hogyne szeretnék!” — mondod valószínűleg, ha hiszel ebben a reménységben, melyet a Biblia ígér meg. De ha arra vágysz, hogy Isten végtelen életet adományozzon neked az új világában, meg kell felelned az elvárásainak (Prédikátor 12:15; János 17:3). Vajon ésszerűtlen kívánalom ez tökéletlen emberekkel szemben? Nem, mert Jehova bátorítóan kijelenti: „szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6). Ezek szerint gyarló emberek is képesek megfelelni Isten elvárásainak.

2. Miért mondhatjuk, hogy sok izraelita hűtlenül cselekedett Jehovával szemben?

² Ámde nem mindenki szeretné Jehova akaratát cselekedni. Hóseás rámutat, hogy sok izraelita sem akarta. Nemzetként beleegyeztek, hogy szövetségre, vagyis szerződésre lépnek Istennel, amelynek értelmében kötelesek engedelmeskedni a törvényeinek (2Mózes 24:1–8). De hamarosan megszegték Isten törvényeit, és ezzel „áthágták a szövetséget”. Ezért Jehova úgy nyilatkozott ezekről az izraelitákról, hogy ’hűtlenül cselekedtek ellene’ (Hóseás 6:7). Azóta is sok-sok ember tette ugyanezt. Jehova azonban gyűlöli a hűtlenséget, akár hozzá hűtlen valaki, akár azokhoz, akik szeretik és szolgálják őt.

3. Mit elemzünk majd ebben a tanulmányozási cikkben?

³ Nem Hóseás volt az egyetlen próféta, aki hangsúlyozta Isten nézetét a hűtlenségről — ezt a nézetet magunkévá kell tennünk, ha abban reménykedünk, hogy boldog életnek örvendhetünk majd. Az előző cikkben elemezni kezdtük Malakiás prófétai üzenetének nagy részét, könyvének első fejezetéből kiindulva. Lapozzunk most ennek a könyvnek a második fejezetéhez, és látni fogjuk, hogy a próféta továbbra is Isten hűtlenségről alkotott nézetének szenteli a figyelmét. Bár Malakiás azzal a helyzettel foglalkozott, amely évtizedekkel a Babilonból való visszatérés után állt fenn Isten népe között, a második fejezet nekünk is komoly mondanivalót tartogat.

Hibáztatható papok

4. Mire figyelmeztette Jehova a papokat?

⁴ A 2. fejezet elején Jehova szemrehányást tesz a zsidó papoknak, amiért letértek igazságos útjairól. Ha nem fogadják meg a tanácsát, és nem igazítják helyre a viselkedésüket, az okvetlenül súlyos következményekkel fog járni. Figyeljük meg az első két verset: „néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat.” Ha a papok Isten törvényeire tanították volna a népet, és betartották volna ezeket a törvényeket, Jehova megáldotta volna őket. De mivel figyelmen kívül hagyták Isten akaratát, átok jön rájuk. Még a papok által mondott áldások is átokra fordulnak.

5—6. a) Miért voltak a papok különösen hibáztathatók? b) Hogyan fejezte ki Jehova a papok iránti megvetését?

⁵ Miért voltak a papok különösen hibáztathatók? A 7. vers világos választ ad: „a papnak  ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” Több mint ezer évvel korábban Isten törvényei, melyek Mózes által adattak Izraelnek, kimondták, hogy a papok feladata, hogy ’tanítsák Izrael fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott’ (3Mózes 10:11). Sajnos egy későbbi időszakban a 2Krónika 15:3 írója a következőkről számolt be: „Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.”

⁶ Malakiás idejében, az i. e. ötödik században ugyanez volt a helyzet a papokkal. Elmulasztották tanítani Isten Törvényét a népnek, ezért megérdemelték, hogy felelősségre vonják őket. Figyeljük meg, milyen kemény szavakat intéz hozzájuk Jehova. A Malakiás 2:3 (NW) kijelenti: „Ganéjt szórok arcotokba, ünnepeitek ganéját.” Micsoda dorgálás! Az áldozati állatok ganéját ki kellett vinni a táboron kívülre, és el kellett égetni (3Mózes 16:27). De amikor Jehova azt mondja nekik, hogy a ganéjt inkább az arcukba szórja, világosan kifejezi, hogy megveti és elutasítja áldozataikat, és őket magukat is, akik bemutatják az áldozatokat.

7. Miért haragudott Jehova a Törvény tanítóira?

⁷ Évszázadokkal Malakiás napjai előtt Jehova megbízta a lévitákat, hogy legyen gondjuk a sátortemplomra, később pedig a templomra, valamint a szent szolgálatra. Ők voltak Izrael nemzetében a tanítók. Megbízatásuk teljesítése életet és békét jelentett volna nekik is, és a népnek is (4Mózes 3:5–8). A lévitákból azonban kiveszett az eleinte még meglevő istenfélelem. Jehova ezért így beszélt hozzájuk: „elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét . . . meg nem őriztétek az én útamat” (Malakiás 2:8, 9). A papok sok izraelitát félrevezettek azzal, hogy elmulasztották az igazságot tanítani, és rossz példát mutattak. Jehova tehát méltán haragudott rájuk.

Tartsuk magunkat Isten irányadó mértékeihez

8. Vajon túl nagy elvárás az emberekkel szemben, hogy Isten irányadó mértékeihez tartsák magukat? Magyarázd meg!

⁸ Ne gondoljuk, hogy ezek a papok együttérzést és megbocsátást érdemeltek, mivel csak tökéletlen emberek voltak, akiktől nem lehetett elvárni, hogy Isten irányadó mértékeihez tartsák magukat. Az igazság az, hogy az emberek képesek betartani Isten parancsait, Jehova ugyanis nem vár el tőlük olyasmit, amit nem tudnak megtenni. Valószínű, hogy akkoriban is volt néhány pap, aki Isten irányadó mértékeihez tartotta magát, és semmi kétségünk sincs afelől, hogy később Jézus, a nagy „főpap” így tett (Héberek 3:1). A következő leírás jól ráillik Jézusra: „Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből” (Malakiás 2:6).

9. Kik ismertetik meg a mi időnkben az igazságot hűségesen másokkal?

 ⁹ Hozzá hasonlóan Krisztus égi reménységű, felkent testvérei most már több mint száz éve szolgálnak mint ’szent papság, hogy Isten előtt elfogadható szellemi áldozatokat ajánljanak fel’ (1Péter 2:5). Élen járnak abban, hogy megismertessék a Biblia igazságait másokkal. Amikor tanultad az általuk terjesztett igazságot, ugye te is tapasztaltad, hogy az igazság törvénye van a szájukban? Sokaknak segítettek megtérni vallási tévedéseikből, és ennek eredményeként mára már milliók vannak a világon, akik megismerték a bibliai igazságokat, és örök életben reménykednek. Ezeknek az embereknek az a kiváltságuk, hogy további millióknak taníthatják az igazság törvényét (János 10:16; Jelenések 7:9).

Legyünk óvatosak!

10. Miért kell óvatosnak lennünk?

¹⁰ Mégis óvatosnak kell lennünk. Előfordulhat, hogy nem értjük meg a Malakiás 2:1–9-ből levonható tanulságokat. Vigyázunk-e arra, hogy ne találtasson álnokság az ajkunkon? Például a családtagjaink igazán megbízhatnak abban, amit mondunk? Hát a szellemi testvéreink és a testvérnőink a gyülekezetben? Könnyű lenne hozzászokni az olyan fogalmazásmódhoz, mely szigorúan véve pontos, ám mégis félrevezetünk vele másokat. Vagy lehet, hogy valaki felnagyít, illetve eltitkol bizonyos részleteket egy üzleti ügyben. Vajon ez elkerüli Jehova figyelmét? És ha ilyesmiket gyakorolunk, elfogadja-e Jehova az ajkunk dicséretáldozatait?

11. Kiknek kell különösen óvatosnak lenniük?

¹¹ A Malakiás 2:7 legyen figyelmeztetés mindenkinek, akinek az a kiváltság jutott, hogy Isten Szavát taníthatja a mai gyülekezetekben. Ez a vers arról beszél, hogy ’ajkuk őrzi a tudományt, és az ő szájukból törvényt várnak’. Az ilyen tanítókra súlyos felelősség nehezedik, hiszen a Jakab 3:1 azt írja, hogy ’súlyosabb ítéletet fognak kapni’. Tanítsanak lendületesen és buzgón, de tanításukat szilárdan Isten írott Szavára és a Jehova szervezetétől jövő oktatásra alapozzák. Így „kellően képesítettek lesznek mások tanítására”. Ilyenformán azt a tanácsot kapják, hogy ’tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy helyeselten mutassák be magukat az Istennek, mint olyan munkások, akiknek nincs miért szégyenkezniük, akik helyesen használják az igazság szavát’ (2Timóteus 2:2, 15).

12. Mire vigyázzanak azok, akik tanítanak?

¹² Ha nem vigyázunk, hajlamosak lehetünk belevegyíteni a személyes ízlésünket vagy véleményünket abba, amit tanítunk. Ez a veszély főleg az olyanok esetében áll fenn, akik hajlamosak magabiztosan kiállni a saját nézeteik mellett, még akkor is, ha azok ellentmondanak Jehova szervezetének a tanításaival. Malakiás könyvének a 2. fejezete rámutat, hogy el kell várnunk a gyülekezet tanítóitól, hogy az Istentől jövő ismerethez ragaszkodjanak, ne a saját gondolataikhoz, melyek megbotránkoztathatják a juhokat. Jézus leszögezte: „aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, az jobban jár, ha a nyakába akasztanak egy afféle, szamár forgatta malomkövet,  és a széles, nyílt tengerbe süllyesztik” (Máté 18:6).

Ha valaki nem hívő személlyel köt házasságot

13—14. Mi volt az egyik hűtlen eljárásmód, amelyet Malakiás a középpontba állított?

¹³ Malakiás könyvének a 2. fejezete a 10. verstől kezdve még inkább a középpontba állítja a hűtlenség kérdését. Malakiás két, egymással összefüggő viselkedésmódot emel ki, amelyeket újra meg újra „hűtlennek” nevez. Először is figyeljük meg, hogy Malakiás a következő kérdésekkel vezeti be tanácsát: „Nemde egy atyánk van mindannyiunknak? Nemde egy Isten teremtett bennünket? Miért bánunk hát hűtlenül egymással, meggyalázva ősatyáink szövetségét?” (NW). Aztán a 11. versben hozzáteszi, hogy Izrael a hűtlenségével meggyalázta „az Úrnak szentségét”. Mit tettek, ami ilyen komoly volt? A vers kimondja, mi volt az egyik helytelen eljárásmód: ’idegen istennek leányát vették el.’

¹⁴ Más szavakkal, néhány izraelita, aki egy Jehovának átadott nemzet tagja volt, olyanokkal kötött házasságot, akik nem imádták Jehovát. A szövegkörnyezetből megérthetjük, miért volt ez olyan komoly dolog. A 10. vers kijelenti, hogy egy atyjuk van. Ez nem Jákobra utalt (akinek a nevét Isten Izraelre változtatta), sem nem Ábrahámra, de még Ádámra sem. A Malakiás 1:6 rámutat, hogy Jehova volt ez az ’egy atya’. Izrael nemzete kapcsolatban volt vele, az izraeliták tagjai voltak az ősatyáikkal kötött szövetségnek. Ennek a szövetségnek az egyik törvénye kimondja: „Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak” (5Mózes 7:3).

15. a) Hogyan próbálják némelyek igazolni, hogy nem hívő személlyel kötnek házasságot? b) Hogyan ad hangot Jehova a véleményének a házasság kérdésében?

¹⁵ Némelyek ma talán így érvelnek: „Ó, aki tetszik nekem, nagyon kedves férfi (vagy nő). Idővel bizonyára elfogadja majd az igaz imádatot.” Ez a fajta gondolkodásmód csak megerősíti az ihletett kijelentést: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az” (Jeremiás 17:9). A Malakiás 2:12-ben fogalmazódik meg Isten véleménye arról, ha valaki nem hívő személlyel köt házasságot. „Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi” — olvashatjuk itt. A keresztények tehát arra kapnak ösztönzést, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Korintus 7:39). A keresztények között nem ’vesztik el’ azt a hívő személyt, aki nem hívővel köt házasságot. De ha a házastársa nem változtat az álláspontján, mi lesz vele, amikor Isten nemsokára véget vet ennek a rendszernek? (Zsoltárok 37:37, 38).

Amikor valaki méltánytalanul bánik a házastársával

16—17. Milyen hűtlenséget követtek el némelyek?

¹⁶ Malakiás ezután a hűtlenségnek egy másik formájáról beszél, tudniillik arról, amikor valaki méltánytalanul bánik a házastársával, kivált azáltal, hogy jogtalanul elválik tőle. A 2. fejezet 14. verse (Újfordítású revideált Biblia) így szól: „az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze.” A zsidó férjek azáltal, hogy hűtlenek lettek feleségükhöz, ’betöltötték’ Jehova „oltárát könyhullatással” (Malakiás 2:13). Ezek a férfiak mindenféle, nem  törvényes okokra hivatkozva elváltak, jogtalanul elhagyták ifjúkorukban elvett feleségüket, valószínűleg azért, hogy fiatalabb vagy pogány nőket vegyenek feleségül. A romlott papok meg jóváhagyták ezt! Pedig a Malakiás 2:16 (Katolikus fordítás) kijelenti: „gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene.” Később Jézus rámutatott, hogy egyedül a szexuális erkölcstelenség ad alapot az olyan válásra, amely által az ártatlan fél szabaddá válik arra, hogy újból házasságot kössön valakivel (Máté 19:9).

¹⁷ Gondolkodjunk el Malakiás szavain, és hagyjuk, hogy megérintsék a szívünket, és kellemes érzéseket keltsenek bennünk. Azt mondja, hogy „társad, feleséged, akivel szövetség köt össze”. A szóban forgó férfiak mindegyike valamikor egy hívőtársát vette feleségül, egy izraelita nőt. Kedves párjául, élete társául választotta. Nyilván akkor házasodtak össze, amikor mindketten fiatalok voltak, de az idő múlása és az időskor beköszönte nem tette érvénytelenné szövetségüket, a házassági szerződést.

18. Hogyan alkalmazhatók Malakiásnak a hűtlenségre vonatkozó tanácsai ma?

¹⁸ Az itt említett kérdésekben adott tanácsok ma is éppoly élők. Kár, hogy néhányan figyelmen kívül hagyják Isten útmutatását, mely szerint csak az Úrban köthetnének házasságot. Az is sajnálatos, hogy némelyek nem dolgoznak azon, hogy erős maradjon a házasságuk, hanem megpróbálják mentegetni magukat, és olyasmit tesznek, amit Isten gyűlöl: bibliai alap nélkül elválnak, hogy valaki mással kössenek házasságot. Mindezzel ’fárasztják az URat’. Azok, akik Malakiás idejében semmibe vették Isten tanácsait, vakmerően még azt is gondolták, hogy Jehova álláspontja nem igazolható. Lényegében  ezt kérdezték: „Hol van az igazságos Isten?” Mennyire fonák volt a gondolkodásmódjuk! Mi ne essünk ebbe a csapdába! (Malakiás 2:17, Úf.).

19. Hogyan kaphatják meg a férjek és a feleségek Isten szellemét?

¹⁹ Malakiás biztató dolgokat is említ, amikor arra utal, hogy voltak akkor olyan férjek is, akik nem bántak hűtlenül a feleségükkel. Bennük még ’maradt Isten szent szelleméből’ (15. vers, NW). Örömmel mondhatjuk, hogy Isten szervezetében ma sok olyan férfi van, aki „tiszteletet ad” feleségének (1Péter 3:7). Ezek a férjek nem bántalmazzák a feleségüket sem tettleg, sem szavaikkal, nem ragaszkodnak lealacsonyodott szexuális szokások gyakorlásához, és nem alázzák meg a feleségüket azzal, hogy más nőkkel flörtölnek, vagy pornográf anyagokat nézegetnek. Annak is örülünk, hogy Jehova szervezetében sok hűséges keresztény feleség van, aki lojális Istenhez és a törvényeihez. Ezek a férfiak és nők mindannyian tisztában vannak azzal, hogy mit gyűlöl Isten, és ehhez igazítják gondolkodásmódjukat és tetteiket. Legyél te is mindig hozzájuk hasonló, ’engedelmeskedj Istennek mint uralkodónak’, és legyen részed abban az áldásban, hogy bőven kapsz Isten szent szelleméből! (Cselekedetek 5:29).

20. Milyen alkalom közeleg minden ember életében?

²⁰ Jehova rövidesen megítéli az egész világot. Minden egyes embernek felelnie kell előtte a nézeteiért és tetteiért. „Mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:12). Ezért érdekel minket az a kérdés, hogy ki éli túl Jehova napját. A sorozat harmadik és egyben befejező cikke ezt a témát boncolgatja.

Meg tudod magyarázni?

• Voltaképpen miért tett szemrehányást Jehova a papoknak Izraelben?

• Miért mondhatjuk, hogy Isten irányadó mértékei nem annyira nehezek, hogy az emberek ne tudnák azokhoz tartani magukat?

• Mire kell vigyáznunk, amikor másokat tanítunk?

• Kiváltképpen mely két szokást ítélte el Jehova?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Malakiás idejében Jehova szemrehányást tett a papoknak, amiért nem tartották meg az útjait

[Kép a 16. oldalon]

Vigyázzunk, hogy Jehova útjait tanítsuk másoknak, és ne a személyes ízlésünket hangoztassuk

[Képek a 18. oldalon]

Jehova elítélte azokat az izraelitákat, akik azért váltak el komolytalan indokokkal a feleségüktől, hogy pogány nőket vegyenek feleségül

[Kép a 18. oldalon]

A mai keresztények tiszteletben tartják házassági szövetségüket