A becsületeseket a feddhetetlenség vezeti

„AZ ASSZONYTÓL született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő” — mondja a Biblia (Jób 14:1). Úgy tűnik, az emberi élet velejárója a fájdalom és a szenvedés. Mindennapjaink bizony telve lehetnek aggodalmakkal és viharokkal. Mi segít sikeresen átvészelnünk a megpróbáltatásokat, és megőriznünk igazságos állapotunkat Isten előtt?

Nézzük csak egy jómódú embernek, Jóbnak a példáját, aki mintegy 3500 évvel ezelőtt élt a mai Arábia területén. Milyen rettenetes csapásokat mért Sátán erre az istenfélő emberre! Minden jószága elpusztult, és szeretett gyermekei meghaltak. Nem sokkal ezután Sátán rosszindulatú kelésekkel sújtotta Jóbot tetőtől talpig (Jób 1., 2. fejezet). Jób nem tudta, miért történnek vele ilyen rossz dolgok, mégsem „vétkezék Jób az ő ajkaival” (Jób 2:10). „A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom” — mondta (Jób 27:5). Jóbot a feddhetetlensége vezette a próbáin át.

A feddhetetlenséget úgy határozzák meg, mint ami erkölcsi kifogástalanság, teljesség, de magában foglalja azt is, hogy valaki Isten szemében makulátlan és hibátlan. Ez nem jelenti azt, hogy a tökéletlen embereknek tökéletesen kellene beszélniük és cselekedniük, hisz nem tudnak megfelelni teljes mértékben Isten irányadó mértékeinek. Az emberi feddhetetlenség inkább azt foglalja magában, hogy az ember teljesen vagy tökéletesen Jehovának, valamint az ő akaratának és szándékának szenteli a szívét. Az ilyen Isten iránti odaadás vezeti vagy irányítja a becsületeseket mindig, minden körülmények között. A Bibliában a Példabeszédek könyve 11. fejezetének az első része bemutatja, hogyan vezethet minket a feddhetetlenség az élet különböző területein, és arról biztosít minket, hogy nem maradnak el az áldások. Vizsgáljuk hát nagy érdeklődéssel, mi van itt feljegyezve.

A feddhetetlenség becsületessé tesz az üzleti életben

Az ókori Izrael királya, Salamon inkább költői szavakkal, mintsem jogi kifejezésekkel a következőképpen emeli ki a becsületesség lényegét: „A hamis mérleget utálja az ÚR, de a pontos súlyt kedveli” (Példabeszédek 11:1, Újfordítású revideált Biblia). A Példabeszédek könyve először itt utal a mérleg és súly szavakkal arra, hogy Jehova azt szeretné, ha imádói becsületesek lennének üzleti ügyeikben. Ezenkívül még háromszor találkozunk hasonló gondolattal (Példabeszédek 16:11; 20:10, 23, Úf.).

 Talán csábító a gazdagság, melyet a hamis mérleggel, vagyis a becstelenséggel egyesek elérnek. De képesek lennénk hátat fordítani Isten irányadó mértékeinek, amelyeket a jóról és rosszról alkotott, és etikátlan üzleti fortélyokhoz folyamodni? Ha a feddhetetlenség vezet minket, akkor nem. Kerüljük a becstelenséget, mert Jehova a becsületességet kedveli, melyet a pontos súly jelképez.

„Az alázatosoknál . . . bölcseség van”

Salamon király így folytatja: „Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van” (Példabeszédek 11:2). Mutatkozzon az meg akár büszkeség, akár engedetlenség vagy irigység formájában, a kevélység bizony megszégyenít. Ha viszont alázatosan elismerjük korlátainkat, az bölcsességre vall. Jól bizonyítják a Szentírásból vett példák ennek a példabeszédnek az igazságát.

Egy irigy lévita, Kórah, a lázadó csőcseléket Jehova kinevezett szolgáinak, Mózesnek és Áronnak a tekintélyével fordította szembe. Mi volt kevély tettének a következménye? ’Megnyitotta száját a föld, és elnyelt’ néhány lázadót, másokat pedig, Kórahot is, a tűz emésztett meg (4Mózes 16:1–3, 16–35; 26:10; 5Mózes 11:6). Micsoda szégyen! Vagy gondolj Uzzára, aki kevélyen kinyújtotta kezét, és megfogta a szövetségládát, nehogy leessen. Azon nyomban szörnyethalt (2Sámuel 6:3–8). Mennyire fontos, hogy kerüljük a kevélységet!

Az alázatos és szerény embert még akkor sem éri szégyen, ha hibázik. Jób, bár sok mindenben példakép lehet, tökéletlen volt. Próbái felszínre hozták, hogy a gondolkodásmódjában van egy súlyos hiányosság. Jób, miközben védekezett vádlóival szemben, kiegyensúlyozatlanná vált. Még úgy is utalt magára, mintha igazságosabb volna Istennél (Jób 35:2, 3). Hogyan igazította helyre Jehova Jób gondolkodását?

Jehova a földre, a tengerre, a csillagos égre, néhány állatra és a teremtés egyéb csodáira utalva megmutatta Jóbnak, mily parányi az ember Isten nagyságához képest (Jób 38—41. fejezet). Jehova egy szóval sem említette, miért szenved Jób, mert nem is kellett így tennie, hisz Jób szerény volt. Alázatosan elismerte, milyen nagy különbség van közte és Isten között, az ő tökéletlensége és gyengesége, valamint Isten igazságossága és hatalma között. Ezt mondta: „hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42:6). Jób, mivel feddhetetlen volt, szívesen fogadta a feddést. Velünk mi a helyzet? A feddhetetlenség vajon minket is arra késztet, hogy szívesen fogadjuk a feddést vagy helyreigazítást, amikor szükségünk van rá?

Mózes is szerény és alázatos ember volt. Amikor kimerült, mert olyan sokat próbált segíteni mások ügyes-bajos dolgaiban, Jethró, az apósa gyakorlatias megoldással állt elő: osszon meg Mózes néhány felelősséget más képesített férfiakkal. Mózes felismerve a korlátait, bölcsen megfogadta a javaslatot (2Mózes 18:17–26; 4Mózes 12:3). A szerény ember nem vonakodik attól, hogy hatalmat ruházzon másokra, és nem fél attól, hogy nem tudja kézben tartani a dolgokat, ha bizonyos felelősségeket megoszt más képesített férfiakkal (4Mózes 11:16, 17, 26–29). Sőt, inkább igyekszik segíteni nekik a szellemi előrehaladásban  (1Timóteus 4:15). Nem kellene ennek ránk is igaznak lennie?

’A feddhetetlennek útja egyenes’

Salamon felismerve, hogy a feddhetetlenség nem mindig oltalmazza meg a becsületes embert a veszélytől vagy a szerencsétlenségtől, ezt mondja: „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk” (Példabeszédek 11:3, Úf.). A feddhetetlenség valóban úgy vezeti a becsületeseket, hogy még nehéz körülmények között is azt tegyék, ami helyes Isten szemében, és ami hosszú távon áldásos. Jób nem volt hajlandó feladni feddhetetlenségét, Jehova pedig „jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét” (Jób 42:12). Aki hűtlenül viselkedik, az talán úgy véli, inkább neki legyen jó, mint a másiknak, és talán egy ideig még boldogul is. De előbb vagy utóbb saját csalárdsága teszi őt tönkre.

„A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 11:4, Katolikus fordítás). Milyen ostobaság, ha az ember rabszolgamód anyagi nyereségre törekszik, s közben nem jut idő a személyes tanulmányozásra, az imára, az összejövetelre és a szántóföldi szolgálatra, vagyis azokra a tevékenységekre, amelyek mélyítik az Isten iránt érzett szeretetünket, és erősítik az iránta való odaadásunkat. Nincs az a vagyon, amely megmentést szerezhetne a közelgő nagy nyomorúság idején (Máté 24:21). Csakis a becsületesek igazságossága szerzi azt meg (Jelenések 7:9, 14). Bölcsen tesszük hát, ha megszívleljük, amire Sofóniás kérlel: „mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei, kik végrehajtjátok bírói döntését. Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget!” (Sofóniás 2:2, 3, NW). Addig is tűzzük ki célul, hogy ’tiszteljük az URat vagyonunkból’ (Példabeszédek 3:9, Úf.).

Salamon tovább sorolva, milyen értéke van az igazságosságnak, szembeállítja, milyen sors vár a feddhetetlenekre, és milyen a gonoszokra: „A feddhetetlennek az igazságossága egyengeti útját, a gonosz viszont saját gonoszságában fog elesni. A becsületeseket igazságosságuk szabadítja meg, de sóvárgásuk által megfogatnak a hűtlenül cselekvők. Amikor meghal a gonosz ember, reménye elvész, és még a hatalomra épített várakozás is elvész. Az igazságos megszabadul a nyomorúságtól, és a gonosz kerül a helyébe” (Példabeszédek 11:5–8, NW). A feddhetetlen nem esik el saját útján, és nem is zavarodik bele saját ügyeibe. Útja egyenes. A becsületes végül meg fog szabadulni a nyomorúságból. A gonosz talán hatalmasnak tűnik, de neki nem lesz ilyen szabadulásban része.

„Vigadozik a város”

A becsületes emberek feddhetetlensége és a gonosztevők gonoszsága másokra is hatással van. Izrael királya ezt mondja: „Szájával hoz romlást a hitehagyott az embertársára, de ismeret által szabadulnak meg az igazságosak” (Példabeszédek 11:9, NW). Ki tagadná, hogy a rágalmazás, az ártó pletyka, az ocsmány beszéd és az üres fecsegés káros hatással van másokra? Az igazságos ember beszéde ezzel szemben tiszta, jól átgondolt és tapintatos. Az ismeret megmenti, mivel feddhetetlensége bizonyítja, hogy vádlói hazudnak.

„Az igazságosak jósága miatt vigadozik a város, és amikor elvesznek a gonoszok, örömkiáltás hallatszik” — folytatja a király (Példabeszédek 11:10, NW). Az igazságos embert általában szeretik, mert vidámmá, boldoggá és örömtelivé teszi felebarátai életét. A „gonoszokat” azonban senki sem szereti. Ha egy gonosz  meghal, általában nem nagyon siratják. Éppen ezért biztos nem lesz majd szomorúság, ha Jehova ’kivágja a gonoszokat a földről, és kiszaggatja abból a hitetlenül cselekedőket’ (Példabeszédek 2:21, 22). Sőt, inkább az öröm lesz nagy, hisz eltűnnek a gonoszok a föld színéről. De mi a helyzet velünk? Jó, ha önvizsgálatot tartunk, hogy vajon a mi viselkedésünk örömet szerez-e másoknak.

„Felmagasztaltatik a város”

Salamon szembeállítva, hogy még milyen hatással vannak a közösségre a becsületesek és a gonoszok, ezt mondja: „A becsületesek áldása által felmagasztaltatik a város, a gonoszok szája által viszont romlásba dől” (Példabeszédek 11:11, NW).

A becsületes életúton járó városi emberek előmozdítják a város békéjét és jólétét, és építőleg hatnak másokra a közösségben, így hát a város felmagasztaltatik, vagyis virágzik. Akik viszont rágalmazóan, ártóan és rossz dolgokról beszélnek, azok nyugtalanságot, boldogtalanságot, viszályt és bajt okoznak. Ez különösen igaz akkor, ha az ilyen személyek hatalmon vannak. Ilyenkor a város szenved a zűrzavar és korrupció miatt, valamint az erkölcsi és talán gazdasági hanyatlás miatt.

A Példabeszédek 11:11-ben található alapelv ugyanilyen mértékben vonatkozik Jehova népére is, elvégre a népéhez tartozók városszerű gyülekezetekben élnek egymás mellett. Az olyan gyülekezet, amelyre a szellemi emberek, a feddhetetlenség útját járó becsületes emberek vannak hatással, boldog, tevékeny és segítőkész emberekből álló közösség, és dicsőséget szerez Istennek. Jehova megáldja az ilyen gyülekezetet, és az csak úgy virul szellemileg. Néha talán akad egy-két olyan személy, aki háborgó, elégedetlen, mindenben csak hibát talál, keserűen beszél arról, hogy mit, hogyan tesznek mások. Az ilyenek „mérges gyökérhez” hasonlóan terjeszkednek és mérgezik a többieket, akikre eleinte talán még nem voltak hatással (Héberek 12:15). Az ilyen emberek gyakran nagyobb hatalomra vágynak, és arra, hogy kiemelkedjenek a többiek közül. Olyasmiket híresztelnek, hogy igazságtalanság történt, vagy hogy faji előítélet érezhető a gyülekezet, illetve a vének részéről. Szájuk csakugyan megosztottságot idézhet elő a gyülekezetben. Vajon nem az volna jó, ha szavaik süket fülekre találnának nálunk, és igyekeznénk szellemi emberekként hozzájárulni a gyülekezet békéjéhez és egységéhez?

Salamon így folytatja: „Akinek nincs értelem a szívében, megveti embertársát, az átfogóan tisztán látó ember azonban csendben marad. Aki rágalmazóként jár, felfedi a bizalmas beszédet, de a hűséges szellemű elfedezi a dolgot” (Példabeszédek 11:12, 13, NW).

Milyen nagy kárt tud okozni az olyan ember, akinek nincs jó ítélőképessége, vagyis „nincs értelem a szívében”! Szabadjára engedi beszédét, míg végül már rágalom vagy szidalom lesz belőle. A kinevezett véneknek gyorsan véget kell vetniük az ilyen káros befolyásnak. Az olyan valakitől eltérően, „akinek nincs értelem a szívében”, a tisztán látó ember tudja, mikor kell hallgatnia. Nem tár fel bizalmas dolgokat, hanem megőrzi magában. Mivel tudja, hogy a féktelen nyelv nagy károkat tud okozni, a tisztán látó ember „hűséges szellemű”. Lojális hívőtársaihoz, és nem árul el olyan bizalmas jellegű információkat, amelyek a kárukra volnának. Milyen nagy áldást jelentenek ezek a feddhetetlenségüket megőrzők a gyülekezetnek!

Segítségképpen, hogy a feddhetetlenek útján tudjunk járni, Jehova bőséges szellemi  eledellel lát el minket, amely „a hű és értelmes rabszolga” irányítása alatt készül (Máté 24:45). De sokszor kapunk személyesen is segítséget a keresztény vénektől városszerű gyülekezeteinkben (Efézus 4:11–13). Igazán hálásak vagyunk mindezért, hisz „a hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van” (Példabeszédek 11:14). Akármi történjék is, határozzuk el szilárdan, hogy ’feddhetetlenül fogunk élni’ (Zsoltárok 26:1, Úf.).

[Oldalidézet a 26. oldalon]

Micsoda ostobaság rabszolgamód anyagi nyereségre törekedni, s közben elhanyagolni a teokratikus tevékenységeket!

[Képek a 24. oldalon]

Jóbot a feddhetetlensége vezette, és Jehova megáldotta őt

[Kép a 25. oldalon]

Uzza meghalt kevélysége miatt