Ki a hibás, mi vagy a génjeink?

A TUDÓSOK keményen dolgoznak, hogy a genetika titkainak feltárásával magyarázatot találjanak az alkoholizmus, a homoszexualitás, a szabados nemi élet, az erőszak és más rendellenes viselkedésmódok kialakulására, sőt még a halálra is. Hát nem jelentene megkönnyebbülést az a tudat, hogy nem is vagyunk felelősek a tetteinkért, csupán a génjeink játszadoznak velünk? Az ember már csak ilyen — mindig másban keresi a hibát.

Ha a hiba csakugyan a génekben keresendő, a tudósok szerint génsebészeti eljárások alkalmazásával meg lehet próbálni megváltoztatni őket, eltávolítva belőlük a nemkívánatos tulajdonságokat. Nemrégiben sikerült teljesen feltérképezni az emberi genomot, ami arra indította a tudósokat, hogy újult erővel folytassák munkájukat.

Reményeik azonban csak akkor szilárdulhatnak meg, ha valóban a genetikai felépítésünk okolható minden bűnünkért és vétkünkért. Vajon sikerül a tudomány „detektívjeinek” elég bizonyítékot felsorakoztatniuk a génjeink ellen? A válasz kétségtelenül óriási hatással lesz arra, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról és a jövőnkről. Ám mielőtt rátérnénk a bizonyítékokra, utazzunk vissza az időben az emberiség kezdetéhez. Amit látni fogunk, az sok részletre fényt derít majd.

Hol csúszott be a hiba?

A legtöbben ismerik — még ha csak hallomásból is — az első emberpár, Ádám és Éva történetét, azt, hogy miként estek bűnbe az Éden-kertben. Vajon már eleve hibás géneket kaptak, mondhatni egy fajta konstrukciós hibával lettek megteremtve, ami miatt hajlamosak voltak a bűnre és az engedetlenségre?

A Teremtőjük, Jehova Isten, akinek minden alkotása tökéletes, kijelentette, hogy földi teremtésművének koronája „nagyon jó” (1Mózes 1:31, Katolikus fordítás; 5Mózes 32:4). Hogy meg volt elégedve a munkájával, azt az is bizonyítja, hogy megáldotta az első emberpárt, és azt az utasítást adta nekik, hogy szaporodjanak, töltsék be a földet emberekkel, és gondozzák földi teremtésművét. Ez nem egy olyan személyre vall, akinek kételyei vannak munkája minősége felől (1Mózes 1:28).

Az első emberpár teremtéséről a Biblia ezt mondja: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” (1Mózes 1:27). Ezek a szavak persze nem azt jelentik, hogy az emberek fizikai felépítésükben hasonlítanak Istenre, hiszen „az Isten Szellem” (János 4:24). Inkább arra mutatnak rá, hogy az emberi teremtmények  isteni tulajdonságokkal, valamint erkölcsi érzékkel — lelkiismerettel — lettek felruházva (Róma 2:14, 15). Ezenkívül szabad akaratot is kaptak, melynek segítségével fel tudnak mérni egy helyzetet, és el tudják dönteni, hogy miként cselekedjenek.

Ám ősszüleink útmutatót is kaptak. Figyelmeztetve lettek, hogy milyen következményei lesznek, ha helytelenül cselekednek (1Mózes 2:17). A bizonyítékok tehát rávilágítanak, hogy amikor Ádám egy erkölcsi kérdéssel találta szembe magát, olyan döntést hozott, amely akkori helyzetét tekintve célszerűnek és előnyösnek látszott. Ahelyett, hogy a Teremtővel ápolt kapcsolatára vagy tetteinek hosszú távú következményeire gondolt volna, inkább a feleségét követte, és helytelenül cselekedett. Később azzal is próbálkozott, hogy Jehovára hárítsa a felelősséget, mivel azt mondta, hogy a felesége vezette félre, akit Jehovától kapott (1Mózes 3:6, 12; 1Timóteus 2:14).

Sokat megtudhatunk abból, amit Isten tett, amikor Ádám és Éva bűnt követett el. Nem látott hozzá „konstrukciós hibákat” javítgatni a génjeikben. Korábban megmondta nekik, hogy milyen következményekre számítsanak, és most szavaival összhangban cselekedett. Ez pedig végül a halálukhoz vezetett (1Mózes 3:17–19). Most, hogy egy kicsit megismerkedtünk a kezdettel, jobban meg tudjuk érteni, hogy miért viselkednek az emberek úgy, ahogy viselkednek. *

Mégsem a gének a felelősek

A tudósok már hosszú ideje küzdenek azzal az óriási feladattal, hogy az emberi betegségekre és viselkedésmódokra genetikai okokat és gyógymódokat találjanak. Hat kutatócsoport a tízéves munkájának gyümölcseként azonosította a Huntington-betegséget okozó gént, ám arra még nem sikerült választ találniuk a kutatóknak, hogy miként okozza a gén a betegséget. De ahogyan a Harvard Egyetem egyik biológusa, Evan Balaban rámutatott, „viselkedészavarokat okozó génekre bukkanni még ennél is sokkalta nehezebb” — írja a Scientific American abban a cikkében, melyet erről a kutatásról közölt.

Tulajdonképpen eddig még nem sikerült adott géneket bizonyos emberi viselkedésmódokkal kapcsolatba hozni. A Psychology Today című folyóirat egyik cikke például, mely a depressziót okozó gének utáni kutatásról számolt be, kijelentette: „A legelterjedtebb lelki betegségekről készült járványtani adatok világosan megmutatják, hogy az ilyen betegségek okait nem lehet kizárólag a génekben keresni.” A beszámoló egy példával is szolgál: „Az 1905 előtt született amerikaiak 1 százaléka lett depressziós 75 éves korára, a fél évszázaddal később született nemzedéknek azonban a 6 százaléka lett depressziós 24 éves korára!” A cikk azt a következtetést vonja le, hogy ekkora  változást ilyen rövid idő alatt csakis külső vagy társadalmi tényezők okozhatnak.

Miről árulkodnak ezek a kutatások és még sok egyéb vizsgálat? Arról, hogy bár a gének is szerepet játszhatnak a személyiségünk formálásában, teljesen világos, hogy nem lehet rájuk fogni mindent. Óriási hatással van ránk például a környezetünk, mely modern korunkban gyökeres változáson ment keresztül. Azt taglalva, hogy milyen hatással vannak a szórakozás népszerű válfajai a mai fiatalokra, a Boys Will Be Boys című könyv elmondja, hogy kevés az esélye annak, hogy a gyermekek józan erkölcsi értékeket fejlesszenek ki, ha mire „felnőtté válnak, több tízezer órát töltenek olyan tévéműsorok és filmek nézésével, melyekben az embereket bántalmazzák, lelövik, leszúrják, kibelezik, feldarabolják, megnyúzzák vagy megcsonkítják, és ha olyan zenét hallgatnak, mely a nemi erőszakot, az öngyilkosságot, a drogokat, az alkoholt és a fanatizmust isteníti”.

Kétségtelen, hogy Sátán, „e világ uralkodója” olyan légkört teremtett, mely az emberek alantas vágyainak a kielégítését szolgálja. És tagadhatatlan tény, hogy ez a légkör mindannyiunkra nagyon nagy hatással van (János 12:31; Efézus 6:12; Jelenések 12:9, 12).

Az emberiség gondjainak gyökere

Ahogyan már láthattuk, az emberiség gondjai ott kezdődtek, hogy az első emberpár bűnt követett el. Mi lett ennek a következménye? Bár Ádám leszármazottjai, vagyis az emberek sok-sok generációja nem hibás Ádám bűnéért, mégis minden embernek a bűn, a tökéletlenség és a halál az osztályrésze. A Biblia kifejti: „Ezért van, hogy amiképpen e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12).

Az ember a tökéletlensége folytán tehát már eleve hátrányos helyzetben van. Ez azonban nem menti fel őt minden erkölcsi felelősség alól. A Bibliából kiderül, hogy azok, akik hitet gyakorolnak Jehova életadó gondoskodásában, és akik Isten irányadó mértékei szerint élnek, elnyerhetik az Ő tetszését. Szerető-kedvességétől indíttatva Jehova irgalmasan intézkedett az emberiség megváltásáról; úgymond visszavásárolta azt, amit Ádám elveszített. Váltságáldozatról gondoskodott, méghozzá tökéletes Fia, Jézus Krisztus által, aki ezt mondta: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16; 1Korintus 15:21, 22).

Pál apostol mély értékelését fejezte ki ezért az elrendezésért. Így kiáltott: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak? Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:24, 25). Pál tudta, hogy ha gyarlóságánál fogva bűnt követ el, Jézus Krisztus váltságáldozata alapján Isten bocsánatáért esedezhet. *

Az első századhoz hasonlóan napjainkban is sokan vannak, akik korábban nagyon erkölcstelen életet éltek, vagy úgy érezték, hogy teljesen kilátástalan a helyzetük. Később azonban pontos bibliai ismeretet szereztek, megtették a szükséges változtatásokat az életükben, s így helyeselt állapotban lehetnek Isten előtt. Nem volt könnyű megtenni ezeket a változtatásokat, és sokuknak a mai napig küzdeniük kell a rossz hajlamaik ellen. De Isten segítségével meg tudják őrizni a feddhetetlenségüket, és örömet lelnek az ő szolgálatában (Filippi 4:13). Ismerkedjünk meg egyikőjük történetével. Ő gyökeres változtatásokat tett azért, hogy Isten kedvében járjon.

Egy buzdító tapasztalat

„Fiatal srác voltam még, amikor a kollégiumban homoszexuális gyakorlatokban kezdtem részt venni, noha nem tartottam magam homoszexuálisnak. A szüleim elváltak, és nagyon  hiányzott a szeretet, melyet soha nem kaptam meg tőlük. Az iskola befejeztével kötelező katonai szolgálatot teljesítettem, és a mellettünk lévő barakkokban egy csapat homoszexuális lakott. Irigyeltem az életstílusukat, úgyhogy kezdtem keresni a társaságukat. Miután egy évet töltöttem velük, kezdtem úgy érezni, hogy bizony én is homoszexuális vagyok. Úgy érveltem, hogy ilyennek születtem, és ezen nem tudok változtatni.

Lassanként átvettem a homoszexuálisok beszédstílusát, és eljártam a szórakozóhelyeikre, ahol közkézen forgott a kábítószer és az alkohol. Bár nagyon izgalmasnak és vonzónak tűnt ez az egész, igazából undorító volt. Legbelül valami azt súgta, hogy az ilyen kapcsolatok természetellenesek és kilátástalanok.

Egy kisvárosban voltam, amikor megláttam Jehova Tanúi egyik Királyság-termét, ahol éppen egy összejövetelt tartottak. Bementem, és meghallgattam az előadást, mely a jövőbeli paradicsomi állapotokról szólt. Az összejövetel után megismerkedtem néhány Tanúval, és meghívtak egy kongresszusra. Elmentem, és amikor megpillantottam azt a sok boldog családot, melyek mind együtt imádják Istent, a szemeim mintha megnyíltak volna. Ekkor nekiláttam tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal.

Noha rettenetesen nehéz volt, mégis elkezdtem alkalmazni az életemben a Bibliából tanultakat. Sikerült minden tisztátalan szokásommal felhagynom. Tizennégy hónapnyi tanulmányozás után átadtam magamat Jehovának, és megkeresztelkedtem. Életemben először igaz barátokra leltem. Azóta már másoknak is segíteni tudtam, hogy megismerjék a bibliai igazságot, és ma kisegítőszolgaként tevékenykedek a keresztény gyülekezetben. Jehova bizony gazdagon megáldott.”

Igenis felelősek vagyunk

Hiába is próbáljuk egyedül a génjeinket hibáztatni helytelen viselkedésünkért. A Psychology Today szerint ez a fajta megközelítés nemhogy nem segít megoldani a gondjainkat vagy megküzdeni velük, „a tehetetlenség érzését csepegtetheti belénk, sok problémának pedig ez a gyökere. A gondjaink nem lettek kevesebbek, sőt, úgy tűnik, ez a szemléletmód még növelte is őket.”

Igaz, a ránk nehezedő nyomás óriási, szembe kell néznünk például saját bűnös hajlamainkkal és Sátánnal, aki minden erejével azon van, hogy elterelje a figyelmünket, és ne engedelmeskedjünk Istennek (1Péter 5:8). Az is igaz, hogy a génjeink többféle módon befolyásolhatnak minket. De azért közel sem vagyunk tehetetlenek, hiszen Jehova, Jézus Krisztus, Isten szent szelleme és Szava, a Biblia, valamint a keresztény gyülekezet mind-mind az igaz keresztények segítségére vannak, és hatalmas erővel támogatják őket (1Timóteus 6:11, 12; 1János 2:1).

Mielőtt Izrael nemzete bevonult az Ígéret földjére, Mózes ezekkel a szavakkal emlékeztette az izraelitákat arra, hogy felelősséggel tartoznak Istennek: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá” (5Mózes 30:19, 20, kiemelés tőlünk). Ugyanígy napjainkban is minden egyes ember vállán felelősség nyugszik — mindenkinek személyesen kell eldöntenie, hogy szolgálni fogja-e Istent, és eleget tesz-e az ő követelményeinek. Rajtad áll, hogy miként döntesz (Galácia 6:7, 8).

[Lábjegyzetek]

[Képek a 9. oldalon]

Vajon Ádám és Éva már eleve hibás géneket kaptak, ami miatt hajlamosak voltak a bűnre?

[Képek a 10. oldalon]

Vajon minden egyes embernek felelősséget kellene vállalnia a döntéseiért?

[Forrásjelzés]

Kábítószeres: Godo-Foto

[Kép a 11. oldalon]

Eddig még nem sikerült genetikai okokra visszavezetni az emberi viselkedésmódokat

[Kép a 12. oldalon]

A Biblia tanításainak alkalmazása segíthet azoknak, akik őszintén próbálnak megváltozni