Megszűnnek-e valaha az emberiség gondjai?

„A VILÁG lakosságának egynegyede nyomorban él, 1,3 milliárd ember kevesebb, mint 1 dollárból tengődik naponta, 1 milliárd ember nem tud írni-olvasni, 1,3 milliárd személynek nincs tiszta ivóvize, és 1 milliárd embernek mindennapos dolog az éhezés” — derül ki egy írországi beszámolóból, mely a világ helyzetéről készült.

Milyen szomorú bizonyítéka ez annak, hogy az ember nem képes maradandó megoldást találni a világ gondjaira! Ezek a problémák még szörnyűbbnek tűnnek, ha belegondolunk, hogy a beszámolóban említett emberek túlnyomó többsége védtelen nő és gyermek. Hát nem megdöbbentő, hogy még most, a XXI. században is „számtalan ember jogait nap mint nap lábbal tiporják”? (The State of the World’s Children 2000).

Egyetlen generáción belül egy új világ

Az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) reményét fejezte ki, hogy „véget lehet vetni azoknak a gyötrelmeknek . . . , melyek a világ minden részén sok-sok ember életét tönkreteszik”. Ez a szervezet azt mondja, hogy „egyáltalán nem szükségszerűek vagy megváltoztathatatlanok” azok a rettenetes körülmények, melyeket e balsorsú emberek milliárdjainak kell jelenleg elszenvedniük. Mi több, egy felhívást is közzétett, amelyben arra buzdít „minden embert, hogy törekedjen egy generáción belül megvalósítani egy új világot”. Az UNICEF abban bízik, hogy ez egy olyan világ lesz, amelyet „egyáltalán nem jellemez majd szegénység, hátrányos megkülönböztetés, erőszak és betegség”.

Ezeket a reményeket az táplálja, hogy törődő emberek már most is rengeteget tesznek azért, hogy „a látszólag vég nélküli konfliktusok és válsághelyzetek” szomorú következményeit orvosolják. Az elmúlt 15 évben például egy program keretén belül, mely a csernobili gyermekek megsegítését tűzte ki célul, „több száz olyan gyermek szenvedését sikerült enyhíteni, akik rákosak lettek az atomkatasztrófa következtében” (The Irish Examiner, 2000. április 4.). A kisebb-nagyobb segélyszervezetek kétségtelenül sokat javítanak a háborúk és katasztrófák számtalan áldozatának a sorsán.

Ám azok, akik részt vesznek ilyen emberbaráti tevékenységekben, reálisan gondolkodnak. Tudják, hogy azok a nehézségek, amelyekkel szembenéznek, „többeket sújtanak és mélyebben gyökereznek, mint azok, amelyekkel egy évtizeddel ezelőtt kellett felvenniük a harcot”. David Begg, az ír Concern nevű jótékonysági szervezet vezetője azt mondta, hogy amikor pusztító áradások sújtották Mozambikot, „a szervezet tagjai és támogatói, valamint az adományozók dicséretre méltó módon reagáltak”. De hozzátette: „Olyan súlyos katasztrófák történnek, hogy egyedül nem vagyunk képesek segíteni.” Az afrikai segélyakciókról szólva őszintén elismeri: „Az a kis reménysugár, ami van, az is csak halványan pislákol.” Sokan úgy látják, hogy ez a megjegyzés a világ mai helyzetére is pontosan ráillik.

Vajon ésszerű azt várni, hogy „egy generáción belül megvalósul egy új világ”? Bár napjaink emberbaráti tettei igazán dicséretesek, mégis célszerű megvizsgálni egy másik ígéretet, amely egy igazságos, békés új világra vonatkozik. Ez az ígéret a Bibliában található, és a következő cikkünk ezt elemzi.

 [Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

Gyermekek a 3. oldalon: UN/DPI Photo by James Bu