Olvasók kérdései

Tarthat-e egy keresztény temetési beszédet egy öngyilkos temetésén?

Isten minden keresztény szolgájának magának kell eldöntenie, hogy jó lelkiismerettel megtarthatja-e a beszédet olyan valakinek a temetésén, aki a jelek szerint öngyilkosságot követett el. A döntés meghozatalakor a következő kérdéseken kell elgondolkodnia: Mi Jehova véleménye az öngyilkosságról? Valóban önkezével vetett véget az életének az elhunyt? Valamilyen elmebetegség vagy érzelmi rendellenesség váltotta ki az öngyilkosságot? Hogyan gondolkodnak a környékbeliek az öngyilkosságról?

Minket, keresztényeket érdekel, hogy mi Jehova véleménye az öngyilkosságról. Jehova szemében az emberélet drága és szent (1Mózes 9:5; Zsoltárok 36:10). Ha valaki szánt szándékkal megöli magát, azzal öngyilkosságot követ el, és ez nem tetszik Istennek (2Mózes 20:13; 1János 3:15). Ez vajon kizárja annak lehetőségét, hogy egy keresztény beszédet tartson egy öngyilkos temetésén?

Vizsgáljuk meg Saulnak, Izrael királyának a példáját! Amikor már tudta, hogy nem fogja túlélni a filiszteusok elleni utolsó csatáját, nem hagyta, hogy az ellenség gúnyt űzzön belőle, hanem inkább „vevé a kardot és belébocsátkozék”. A filiszteusok megtalálták a holttestét, és felfüggesztették Bethsán városának a falára. Amikor Jábes-Gileád lakóinak tudomásukra jutott, hogy mit tettek a filiszteusok, levették a holttestet, és elégették, majd a csontokat felszedték és eltemették. Sőt, hét napig böjtöltek, ami Izraelben hagyományos gyászszertartásnak számított (1Sámuel 31:4, 8–13; 1Mózes 50:10). Amikor Dávid, Jehova felkentje értesült a jábes-gileádiak tetteiről, így szólt: „Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek; annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot” (2Sámuel 2:5, 6). A Biblia nem utal arra, hogy Jábes-Gileád lakóit elmarasztalták volna azért, mert „rendesen” temették el Saul királyt. Ezt szembeállíthatjuk azoknak az esetével, akiket helytelen cselekedeteik miatt nem temettek el (Jeremiás 25:32, 33). Isten keresztény szolgája figyelembe veheti a Saulról szóló beszámolót annak eldöntésekor, hogy tarthat-e beszédet olyan valakinek a temetésén, aki öngyilkos lett.

Isten szolgája azt is átgondolhatja, hogy mi a célja a temetési beszédnek. A lélek halhatatlanságában hívőkkel ellentétben Jehova Tanúi nem hangoztatják azt a téves elképzelést a temetéseken, hogy a halott egy másik világba távozott. A megemlékezés nem a halott javát hivatott szolgálni, hanem az a célja, hogy vigasztalja a gyászoló családot, és a halottak állapotáról tanúskodjon a jelenlevőknek (Prédikátor 9:7, 12; 2Korintus 1:3–5). Az is fontos indok a temetési beszéd megtartása mellett, hogy a hallgatók ezáltal eltűnődhetnek az élet mulandóságán (Prédikátor 7:2). Vajon elérhetők ezek a célok, amikor egy öngyilkos temetésén mond valaki beszédet?

Igaz, sokan úgy vélekedhetnek, hogy az, akit temetnek, szándékosan oltotta ki a saját életét, és teljesen tisztában volt azzal, hogy bűnt követ el Jehova ellen. De mindig van alapja ennek az érzésnek? Nem lehet, hogy meggondolatlan cselekedettel van dolgunk? Némelyek, akik öngyilkosságot próbálnak elkövetni, meggondolják magukat, és elállnak a tervüktől. Aki már meghalt, nem tudja megbánni a tettét.

Egy másik fontos szempont az, hogy sok öngyilkosságnál közrejátszanak különféle elmebetegségek és érzelmi rendellenességek. Ilyenkor valóban elmondhatjuk, hogy az elhunyt áldozata lett az öngyilkosságnak. Egyes statisztikák szerint  az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka valamilyen elmebetegséggel, érzelmi problémával vagy függőséggel küszködik. Vajon Jehova megbocsát azoknak, akik ilyen elmeállapotban követtek el öngyilkosságot? Nem tudjuk megmondani, hogy az elhunyt olyan bűnt követett-e el, amely Jehova szemében megbocsáthatatlan. Ha egy keresztény azt fontolgatja, hogy megtartsa-e a beszédet egy öngyilkos temetésén, vegye figyelembe a körülményeket, és azt, amit az elhunyt egészségi állapotáról tudni lehet.

Van még egy szempont, amelyet fontolóra kell venni ilyenkor. Hogyan gondolkodnak a környékbeliek az öngyilkosságról és a szóban forgó személy haláláról? Ezzel a véneknek különösen fontos foglalkozniuk, mivel ők törődnek Jehova Tanúi helyi gyülekezetének a hírnevével. Attól függően, hogy mi az emberek álláspontja arrafelé általában az öngyilkosságot és az adott esetet illetően, a vének úgy dönthetnek, hogy hivatalosan nem támogatják a temetést, és nem tartanak beszédet a Királyság-teremben.

De ha Isten egyik keresztény szolgáját megkérik, hogy tartson beszédet a temetésen, talán úgy érzi, hogy ő mint egyén eleget tehet a kérésnek. Ha így dönt, körültekintőnek kell lennie, és nem mondhat határozott véleményt arról, hogy vajon feltámad-e az elhunyt, akinek a jövőbeli kilátásai Jehova kezében vannak, és senki sem tudja megmondani, hogy fel lesz-e támasztva vagy sem. Isten szolgája a halottakról szóló bibliai igazságokra korlátozhatja mondanivalóját, és vigasztalhatja a gyászoló családot.