Rövidesen megszűnnek az emberiség gondjai!

„EMBERBARÁTI tetteknek csekély értékük van, ha nem képezik egy olyan átfogó terv, illetve politikai elgondolás részét, mely a bajok gyökerének felszámolására irányul. A tapasztalatok újra meg újra azt mutatják, hogy a humanitárius tettek önmagukban véve nem jelentenek megoldást azokra a gondokra, melyek lényegüket tekintve politikai természetűek” (The State of the World’s Refugees 2000).

Az emberiség problémái egyre nagyobbá duzzadnak, pedig az emberbaráti szervezetek óriási erőfeszítéseket tesznek. Mekkora az esély rá, hogy tartós politikai megoldás születik? Az igazat megvallva, nem túl nagy. De akkor honnan várhatunk megoldást? Az efézusi keresztényeknek küldött levél elején van egy figyelemre méltó rész, melyben Pál apostol elmagyarázza, hogyan fog Isten véget vetni az emberiség minden problémájának. Pál még arra az eszközre is felhívja a figyelmet, amelyet Isten felhasznál erre a célra, és amely megszünteti majd a manapság minket sújtó összes gond gyökerét. Miért ne vizsgálnánk meg, hogy mit mondott Pál? Lapozzunk a Bibliában az Efézus 1:3–10-hez.

„Ismét egybegyűjt mindent a Krisztusban”

Az apostol szavai szerint Istennek szándékában áll életbe léptetni egy „igazgatást”, vagyis egy ügyintézési rendszert „a meghatározott idők teljességének határán”. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amikor olyan dolgokat cselekszik majd, melyek által „ismét egybegyűjt mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket” (Efézus 1:10). Igen, Isten már létrehozott egy elrendezést arra, hogy a saját irányítása alatt mindent újra összhangba hozzon az égben és a földön. Érdekes módon az itt „ismét egybegyűjt mindent” kifejezésről J. H. Thayer bibliatudós ezt mondja: „Ismét egybegyűjt magának . . . minden dolgot és személyt (amit és akit mindeddig megosztott a bűn), így azok egyek lesznek Krisztusban.”

Ez rámutat arra, hogy miközben Isten véghez viszi a szándékát, figyelembe kell vennie azt, hogy egyáltalán mi idézte elő a megosztottságot.  Az emberiség történelmének a kezdetén ősszüleink, Ádám és Éva Sátánt, az Ördögöt követték, s fellázadtak Isten ellen. Függetlenségre vágytak, jogot akartak formálni arra, hogy maguk dönthessék el, mi jó, és mi rossz (1Mózes 3:1–5). Isten igazságot szolgáltatott: elűzte őket a családjából, és megszakította velük a kapcsolatát. Ádám és Éva tökéletlenségbe taszították az emberiséget. Ennek borzasztó következményeit napjainkban is érezhetjük (Róma 5:12).

Ideiglenesen megtűrt gonoszság

„Miért engedte meg Isten, hogy ezt tegyék? — kérdezhetik némelyek. — Miért nem használta fel egész egyszerűen a mindenek fölött való hatalmát akaratának érvényesítésére, ezzel elejét véve a ma tapasztalható fájdalmaknak és szenvedésnek?” Bárkiben felmerülhetnek ilyen kérdések. De valójában mit bizonyít, ha valaki ilyen módon használja elsöprő hatalmát? Vannak, akik rögtön leszámolnak azokkal, akik velük ellentétes véleményen vannak. Vajon csodáljuk ezeket a személyeket, vagy egyetértünk velük? A válasz nem is kérdéses.

Ezek a lázadók igazából nem Isten mindenható hatalmát vonták kétségbe, hanem uralmának jogosságát és helyességét támadták. Jehova, hogy egyszer s mindenkorra tisztázza ezeket a lényegbevágó kérdéseket, egy korlátozott ideig megengedi teremtményeinek, hogy a maguk urai legyenek, és ez idő alatt nem gyakorol fölöttük közvetlen hatalmat (Prédikátor 3:1; Lukács 21:24). Amikor lejár ez az idő, beavatkozik majd az emberi ügyekbe, és újból kiterjeszti korlátlan uralmát a föld felett. Akkor már teljesen egyértelmű lesz, hogy egyedül az ő uralkodási módja garantálja a föld lakóinak a tartós békét, boldogságot és gondtalan életet. Akkor örökre el lesznek távolítva mindazok, akik ma elnyomnak másokat (Zsoltárok 72:12–14; Dániel 2:44).

„A világ megalapítása előtt”

Jehova már réges-rég elhatározta mindezt, Pál szavaival élve még „a világ megalapítása előtt” (Efézus 1:4). Ez nem a föld, illetve az Ádám és Éva megteremtése előtti időszakra utal. Az a világ „igen jó” volt, nem nyomta még rá a bélyegét a lázadás (1Mózes 1:31). Milyen „világra” utalt akkor Pál apostol? Ádám és Éva gyermekeinek a világára, vagyis az emberiség bűnös, tökéletlen, megváltásra szoruló világára. Jehova már az első gyermek megszületése előtt tudta, hogyan fogja megoldani a helyzetet, és hogyan fog enyhülést hozni Ádám megváltható leszármazottai számára (Róma 8:20).

Ez persze nem jelenti azt, hogy az egész világegyetem korlátlan Uralkodójának úgy kell intéznie a dolgokat, ahogy az emberek tennék. Az emberek vészhelyzet esetére részletes pótterveket dolgoznak ki. A mindenható Isten azonban egyszerűen eldönti, mit szeretne véghezvinni, majd megvalósítja a szándékát. Pál által mégis elmagyarázza nekünk, hogyan kíván maradandó enyhülést hozni az emberiségnek. Milyen lépéseket tett eddig?

Ki fog enyhülést hozni?

Pál kifejti, hogy Krisztus szellemmel felkent tanítványainak különleges szerep jut az ádámi bűn által okozott kár helyrehozatalában. Jehova „kiválasztott minket [Krisztussal] egységben” — mondja Pál. Isten azért tette ezt, hogy Jézussal uralkodjanak az égi Királyságban. Tovább boncolgatva ezt, Pál kijelenti: Jehova „előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára” (Efézus 1:4, 5). Természetesen Jehova nem választotta ki, vagyis nem rendelte el őket előre mint egyéneket. Előre elrendelte viszont, hogy legyen egy olyan csoport, amely hűséges és neki szentelt emberekből áll majd, és ők Krisztussal együtt részt vesznek annak a kárnak a helyrehozatalában, melyet Sátán, az Ördög, valamint Ádám és Éva okozott az emberi családnak (Lukács 12:32; Héberek 2:14–18).

Milyen megdöbbentő események történtek! Amikor Sátán legelőször megkérdőjelezte Isten uralkodáshoz való jogát, arra célzott, hogy Isten emberi teremtményei hibásan lettek megalkotva — ha elegendő nyomást gyakorolnak rájuk, vagy megfelelő a csábítás, mindannyian fellázadnak Isten uralma ellen (Jób 1:7–12; 2:2–5). Idővel Jehova Isten kimagasló módon  nyilvánította ki „dicsőséges ki nem érdemelt kedvességét”, és ezzel bizonyította, hogy bízik földi teremtményeiben. Ezt mutatja, hogy Ádám bűnös családjának néhány tagját szellemi gyermekévé fogadta. Azok, akik ebbe a csoportba tartoznak, az égben szolgálnak majd. Mi lesz a feladatuk? (Efézus 1:3–6; János 14:2, 3; 1Tesszalonika 4:15–17; 1Péter 1:3, 4).

Pál apostol rávilágít, hogy Istennek ezek az örökbefogadott fiai ’társörökösök lesznek Krisztussal’ az égi Királyságban (Róma 8:14–17). Királyokként és papokként hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az emberi család megszabaduljon a fájdalomtól és szenvedéstől, amely ma osztályrészünkül jut (Jelenések 5:10). Az igaz, hogy „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig”, de Istennek ezek a különleges módon kiválasztott fiai Jézus Krisztussal együtt hamarosan cselekedni fognak, és akkor az engedelmes emberiség újra szabad lesz, megszabadul „a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:18–22).

„Váltság általi szabadításunk”

Mindezt Jézus Krisztus váltságáldozata teszi lehetővé, amely Isten ki nem érdemelt kedvességének a legrendkívülibb és legmagasztosabb megnyilvánulása a megváltható emberiség világa felé. Jézus Krisztus által „van a mi váltság általi szabadításunk a vére révén, igen, vétségeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” — írja Pál (Efézus 1:7).

Jézus Krisztus kulcsfontosságú szerepet tölt be Isten szándékának véghezvitelében (Héberek 2:10). Váltságáldozata jogos alapot teremt arra, hogy Jehova — anélkül, hogy bárkinek az ő törvényeibe és alapelveibe vetett bizalmát megrendítené — égi családjába fogadja Ádám leszármazottainak egy részét, és megszabadítsa az emberiséget az ádámi bűn következményeitől (Máté 20:28; 1Timóteus 2:6). Jehova úgy teszi ezt meg, hogy eközben igazságos marad, és tökéletes jogosságot cselekszik (Róma 3:22–26).

Isten „szent titka”

Isten évezredeken át nem tárta fel, hogy pontosan miként fogja megvalósítani a földre vonatkozó szándékát. Az i. sz. első században viszont „megismertette [a keresztényekkel] akaratának szent titkát” (Efézus 1:9). Pál és felkent keresztény hittársai világosan megértették, milyen csodálatos szerep jut Jézus Krisztusnak Isten szándékának a végrehajtásában. Kezdték megérteni azt is, hogy nekik milyen különleges feladatuk lesz — Krisztus társörökösei lesznek az égi Királyságban (Efézus 3:5, 6, 8–11). Igen, a Jézus Krisztusnak és társuralkodóinak vezetése alatt álló Királyság-kormányzat az az eszköz, melyet Isten felhasznál majd, hogy tartós békét teremtsen nem csupán az égben, hanem a földön is (Máté 6:9, 10). Ez által a kormányzat által Jehova olyanná teszi a földet, amilyennek eredetileg szánta (Ézsaiás 45:18; 65:21–23; Cselekedetek 3:21).

Hamarosan eljön a Jehova által meghatározott idő, amikor Ő személyesen gondoskodik arról, hogy az elnyomás és az igazságtalanság minden formája eltűnjön a földről. De Jehova már i. sz. 33 pünkösdjén elkezdte a helyreállítási folyamatot. Milyen értelemben? Akkor kezdte el összegyűjteni „az egekben levőket”, mármint azokat, akik Krisztussal együtt fognak uralkodni az égben. Ezek közé a személyek közé tartoztak az efézusi keresztények is (Efézus 2:4–7). Ha ugrunk egyet az időben, egészen napjainkig,  azt láthatjuk, hogy Jehova éppen most gyűjti össze „a földön levőket” (Efézus 1:10). Jehova egy világméretű prédikálókampány által tudatja minden nemzettel a Jézus Krisztus uralma alatt lévő Királyság-kormányzatról szóló jó hírt. Azok, akik kedvezően reagálnak, már most olyan helyre vannak összegyűjtve, ahol szellemi védelemben és gyógyulásban lehet részük (János 10:16). Rövidesen a megtisztított paradicsomi földön teljes mértékben megszabadulnak majd az igazságtalanság és szenvedés minden formájától (2Péter 3:13; Jelenések 11:18).

Az emberbaráti tevékenységek keretén belül „számtalan nagyszerű tettet hajtottak már végre”, hogy segítsenek a sanyarú sorsú embereken (The State of the World’s Children 2000). Ám a legnagyszerűbb tett Krisztus Jézusnak és az égi Királyság-kormányzat társuralkodóinak a küszöbönálló közbelépése lesz. Ők teljes mértékben felszámolják majd a körülöttünk levő viszálykodást és mindenféle gonoszságot, s megszüntetik az emberiség minden gondját (Jelenések 21:1–4).

[Képek a 4. oldalon]

Az emberbaráti tettek nem oldották meg az emberiség gondjait

[Kép a 6. oldalon]

Krisztus váltságáldozata segít az emberiségnek megszabadulni az ádámi bűn hatásaitól

[Kép a 7. oldalon]

Már ma is szellemi védelemben és gyógyulásban lehet részünk

[Képek a 7. oldalon]

A messiási Királyság rövidesen teljesen megszünteti a gondjainkat