Adj a kitartásodhoz Isten iránti odaadást!
Adj a kitartásodhoz Isten iránti odaadást!
„Adjatok hitetekhez . . . kitartást, kitartásotokhoz Isten iránti odaadást” (2PÉTER 1:5, 6).
1—2. a) Milyen növekedés várható el egy gyermektől? b) Mennyire fontos a szellemi növekedés?
FONTOS, hogy egy gyermek növekedjen, de nemcsak a fizikai növekedés kívánatos. Elvárható, hogy értelmileg és érzelmileg is fejlődjön. Idővel elhagyja éretlen megnyilvánulásait, és felnőtt férfivá, illetve nővé érik. Pál apostol erre utalt, amikor így írt: „Amikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint egy kiskorú, úgy gondolkodtam, mint egy kiskorú, úgy okoskodtam, mint egy kiskorú; de most, hogy férfi lettem, elhagytam a kiskorú jellemvonásait” (1Korintus 13:11).
2 Pál szavai fontos gondolatot hordoznak a szellemi növekedésről. A keresztényeknek a szellemi értelemben vett kiskorúságtól el kell jutniuk odáig, hogy „felfogóképességben . . . felnőtté” váljanak (1Korintus 14:20). Küzdeniük kell, és meg kell próbálniuk eljutni „a termetnek arra a mértékére, amely a Krisztus teljessége szerint való”. Akkor nem lesznek „kiskorúak, akiket mintha hullámok hánynának-vetnének, és akik ide-oda sodródnak a tanítás minden szelében” (Efézus 4:13, 14).
3—4. a) Mit kell tennünk, hogy szellemileg felnőtté váljunk? b) Mely Istennek tetsző tulajdonságokat kell kimutatnunk, és mennyire fontosak ezek?
3 Hogyan válhatunk felnőtté szellemileg? A fizikai növekedés rendes körülmények között magától végbemegy, de a szellemi növekedés tudatos erőfeszítést igényel. Az első lépés az, hogy pontos ismeretet fogadunk be Isten Szavából, és a tanultakkal összhangban élünk (Héberek 5:14; 2Péter 1:3). Így képesek leszünk Istennek tetsző tulajdonságokat kimutatni. Ahhoz hasonlóan, ami a fizikai növekedés és az azzal kapcsolatos folyamatok során történik, az Istennek tetsző tulajdonságokban is általában egyszerre fejlődünk. Péter apostol így írt: „minden komoly igyekezet ráfordításával válaszolva, adjatok hitetekhez erényt, erényetekhez ismeretet, ismeretetekhez önuralmat, önuralmatokhoz kitartást, kitartásotokhoz Isten iránti odaadást, Isten iránti odaadásotokhoz testvéri vonzalmat, testvéri vonzalmatokhoz szeretetet” (2Péter 1:5–7).
4 A Péter által felsorolt tulajdonságok mindegyike létfontosságú, egyiket sem lehet kihagyni. „Ha ezek megvannak bennetek, és túláradnak, elejét veszik annak, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek Jézus Krisztus, a mi Urunk pontos ismeretét illetően” — teszi még hozzá Péter (2Péter 1:8). Irányítsuk most figyelmünket arra, hogy a kitartásunkhoz Isten iránti odaadást kell adnunk!
Szükség van a kitartásra
5. Miért van szükségünk a kitartásra?
5 Péter és Pál mindketten a kitartással kötik össze az Isten iránti odaadást (1Timóteus 6:11). A kitartás nem pusztán azt jelenti, hogy kibírjuk a nehézségeket, és elszántak maradunk. A kitartáshoz hozzátartozik a türelem, a bátorság és az állhatatosság, valamint az, hogy az ember nem veszíti el a reményét, amikor próbákkal, akadályokkal, kísértésekkel vagy üldözéssel kerül szembe. Mivel ’Isten iránti odaadással élünk Krisztus Jézussal kapcsolatban’, számítunk az üldözésre (2Timóteus 3:12). Ki kell tartanunk, ha bizonyítani akarjuk a Jehova iránti szeretetünket, és ha szeretnénk kiművelni magunkban a megmentéshez szükséges tulajdonságokat (Róma 5:3–5; 2Timóteus 4:7, 8; Jakab 1:3, 4, 12). Kitartás nélkül nem kapjuk meg az örök életet (Róma 2:6, 7; Héberek 10:36).
6. Mit jelent az, hogy valaki mindvégig kitart?
6 Bármilyen jól indulunk is, végül az számít majd, hogy kitartóak vagyunk-e. Jézus kijelentette: „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Igen, mindvégig ki kell tartanunk, akár azt jelenti ez, hogy a mostani életünk végéig, akár azt, hogy a dolgok ezen gonosz rendszerének a végéig. Mindkét esetben meg kell őriznünk az Isten iránti feddhetetlenségünket. Ám ha nem adunk Isten iránti odaadást a kitartásunkhoz, akkor nem lehetünk Jehova kedvére, és nem fogjuk elnyerni az örök életet. De mit is foglal magában az Isten iránti odaadás?
Mit jelent az Isten iránti odaadás?
7. Mit foglal magában az Isten iránti odaadás, és mire késztet minket?
7 Az Isten iránti odaadás nem más, mint Jehova Isten iránti tisztelet, neki bemutatott imádat és neki végzett szolgálat, mégpedig az egyetemes szuverenitása iránti lojalitásból fakadóan. Ahhoz, hogy odaadást tudjunk gyakorolni Jehova iránt, pontos ismeretünk kell hogy legyen róla és az útjairól. Vágynunk kell rá, hogy személyesen, bensőségesen ismerjük Istent. Ez arra indít, hogy szívből ragaszkodjunk hozzá, és ezt tetteinkkel és életmódunkkal tegyük nyilvánvalóvá. Akarnunk kell a lehető legteljesebb mértékben Jehovára hasonlítani, ami abból áll, hogy utánozzuk az eljárásmódjait, továbbá visszatükrözzük a tulajdonságait és a személyiségét (Efézus 5:1). Az Isten iránti odaadás tehát arra ösztönöz, hogy mindenben, amit teszünk, Isten tetszését keressük (1Korintus 10:31).
8. Milyen szoros összefüggés van az Isten iránti odaadás és a kizárólagosság között?
8 Az Isten iránti igazi odaadás megköveteli, hogy kizárólag Jehovát imádjuk, és ne engedjük, hogy bármi más elfoglalja az ő helyét a szívünkben. A Teremtőnk lévén joga van elvárni, hogy kizárólagos odaadást tanúsítsunk iránta (5Mózes 4:24, NW; Ézsaiás 42:8). Jehova azonban nem kényszerít minket arra, hogy imádjuk. Azt szeretné, ha önként lennénk odaadóak iránta. A róla szerzett pontos ismereten alapuló szeretetünk indít arra, hogy megtisztítsuk az életünket, és fenntartás nélkül átadjuk magunkat neki, majd pedig az önátadásunknak megfelelően éljünk.
Ápoljunk kapcsolatot Istennel!
9—10. Hogyan alakíthatunk ki szoros kapcsolatot Istennel, és hogyan őrizhetjük azt meg?
9 Miután a keresztelkedésünkkel szimbolizáltuk azt, hogy átadtuk magunkat Istennek, fontos, hogy egyre szorosabbra fűzzük a vele ápolt személyes kapcsolatunkat. Az a vágyunk, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk Jehovával, és hűségesen szolgáljuk őt, arra indít, hogy folyamatosan tanulmányozzuk a Szavát, és elmélkedjünk rajta. Miközben hagyjuk, hogy Isten szelleme hatással legyen az elménkre és a szívünkre, elmélyül a Jehova iránti szeretetünk. A vele ápolt kapcsolatunk a legfontosabb dolog marad az életünkben. Jehovát a legjobb Barátunknak tartjuk, és szeretnénk mindig a kedvében járni (1János 5:3). Egyre nagyobb örömet találunk az Istennel ápolt jó kapcsolatunkban, és hálásak vagyunk neki azért, hogy szeretettel oktat és megfenyít minket, ha kell (5Mózes 8:5).
10 Ha nem teszünk állandóan lépéseket a Jehovával ápolt értékes kapcsolatunk erősítéséért, akkor meggyengülhet ez a kapcsolat. Ha ez bekövetkezne, az nem Isten hibája lenne, hiszen ő „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Annyira örülünk, hogy Jehova nem nehezíti meg nekünk, hogy közeledjünk hozzá! (1János 5:14, 15). Nyilván törekednünk kell rá, hogy megőrizzük a Jehovához fűződő szoros, személyes kapcsolatunkat. De ő segít nekünk, hogy közeledjünk hozzá, azáltal hogy mindenről gondoskodik, ami ahhoz szükséges, hogy ki tudjuk fejleszteni és meg tudjuk őrizni az Isten iránti odaadást (Jakab 4:8). Hogyan fordíthatjuk teljesen a javunkra mindazt, amiről Jehova szeretetteljesen gondoskodik?
Maradjunk erősek szellemileg!
11. Egyebek közt mivel fejezhetjük ki az Isten iránti odaadásunkat?
11 Az Isten iránti mélyen gyökerező szeretetünk arra ösztönöz, hogy kimutassuk az iránta való odaadásunk mélységét, Pál következő tanácsával összhangban: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteus 2:15). Ehhez arra van szükség, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, eljárjunk az összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatba. Az is segít közel maradnunk Jehovához, ha ’szüntelenül imádkozunk’ (1Tesszalonika 5:17). Mindezek által jól kifejezhetjük az Isten iránti odaadásunkat. Bármelyik tevékenység elhanyagolása szellemi betegséget okozhat, és oda vezethet, hogy ki leszünk szolgáltatva Sátán cselfogásainak (1Péter 5:8).
12. Hogyan sikerülhet megküzdenünk a próbákkal?
12 Ha szellemileg erősek és tevékenyek maradunk, az abban is segít, hogy meg tudjunk birkózni a minket érő számtalan megpróbáltatással. Ezek olyan forrásokból eredhetnek, amelyek komoly próba elé állítanak bennünket. A közömbösséget, az ellenállást és az üldözést nehezebb lehet elviselni, amikor a közeli családtagjainktól, a rokonainktól vagy a szomszédainktól származik. A munkahelyünkön vagy az iskolában alattomosan nyomást gyakorolhatnak ránk, hogy alkudjunk meg keresztényi alapelveinkben. Az elcsüggedés, a betegség és a depresszió fizikailag legyengíthet, és megnehezítheti a dolgunkat a hitpróbák kiállásában. Ámde minden próbával sikerülhet megküzdenünk, ha állhatatosak vagyunk ’a viselkedés szent cselekedeteiben és az Isten iránti odaadás tetteiben, mialatt várjuk és élénken elménkben tartjuk Jehova napjának jelenlétét’ (2Péter 3:11, 12). És közben megőrizhetjük az örömünket, bízva Isten áldásában (Példabeszédek 10:22).
13. Mit kell tennünk, ha Isten iránti odaadást szeretnénk gyakorolni?
13 Bár Sátán célpontnak tekinti azokat, akik Isten iránti odaadást gyakorolnak, nem kell félnünk. Miért nem? Mert „Jehova tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadás embereit megszabadítsa a próbából” (2Péter 2:9). Azért, hogy kitartsunk a próbákban, és tapasztaljuk ezt a szabadítást, „mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s elmebeli józansággal, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk a dolgok e jelenlegi rendszerének közepette” (Titusz 2:12). Nekünk, keresztényeknek vigyáznunk kell, nehogy a testies kívánságok és tevékenységek csorbát ejtsenek az Isten iránti odaadásunkon, és végül tönkretegyék. Vizsgáljunk most meg néhány veszélyforrást!
Óvakodjunk mindentől, ami veszélyezteti az Isten iránti odaadásunkat!
14. Mit ne felejtsünk el, ha az anyagiasság csapdája csábít minket?
14 Az anyagiasság sokakat csapdába ejt. Még magunkat is becsaphatjuk, ha úgy gondoljuk, „hogy az Isten iránti odaadás [anyagi] nyereségnek eszköze”. Megtörténhet, hogy ettől felbátorodva visszaélünk hívőtársaink bizalmával (1Timóteus 6:5). Talán helytelenül még az is megfordul a fejünkben, hogy semmi rossz sincs abban, ha egy jómódú kereszténytől kölcsönt csikarunk ki, mikor tudjuk, hogy valószínűleg nem leszünk képesek visszafizetni neki (Zsoltárok 37:21). Pedig nem az anyagi javak megszerzésében, hanem az Isten iránti odaadásban van meg „a mostani és az eljövendő élet ígérete” (1Timóteus 4:8). Mivel „semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit”, még elszántabban törekedjünk „Isten iránti odaadásra megelégedettséggel”, és legyünk ’elégedettek az élelemmel és ruházattal meg hajlékkal’ (1Timóteus 6:6–11).
15. Mit tehetünk, ha az a veszély fenyeget, hogy a szórakozás elfoglalja az Isten iránti odaadásunkat megillető helyet?
15 A szórakozás elfoglalhatja az Isten iránti odaadást megillető helyet. Lehetséges, hogy haladéktalanul kiigazításokat kell tennünk ezen a területen? Elismerjük, hogy a testedzésnek és a kikapcsolódásnak van némi haszna. De ezek az előnyök az örök élethez képest elenyészők (1János 2:25). Manapság sokan „inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak”, és az ilyenektől el kell fordulnunk (2Timóteus 3:4, 5). Akik az Isten iránti odaadásra fektetnek súlyt, azok ’biztonságban kiváló alapot gyűjtenek maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet’ (1Timóteus 6:19).
16. Milyen bűnös vágyak akadályoznak meg egyeseket abban, hogy Isten igazságos követelményeinek megfelelően éljenek, és hogyan tudunk felülkerekedni ezeken a kívánságokon?
16 Az alkoholizmus, a kábítószerezés, az erkölcstelenség és a bűnös vágyak tönkretehetik az Isten iránti odaadásunkat. Ha megadjuk magunkat ezeknek, akkor nem tudunk Isten igazságos követelményeinek megfelelően élni (1Korintus 6:9, 10; 2Korintus 7:1). Még Pálnak is folyamatos küzdelmet kellett vívnia bűnös hústestével (Róma 7:21–25). Szigorú lépésekre van szükség a helytelen kívánságok kiirtásához. Például el kell határoznunk, hogy erkölcsileg tiszták maradunk. „Öljétek meg . . . földön levő testtagjaitokat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás” — tanácsolja Pál (Kolosszé 3:5). Ahhoz, hogy megöljük testtagjainkat az ilyen bűnös szokások és vágyak dolgában, először el kell határoznunk, hogy kiirtjuk ezeket a kívánságokat magunkból. Ha őszintén imádkozunk Isten segítségéért, akkor képesek leszünk visszautasítani a helytelen kívánságokat, valamint igazságosságra és Isten iránti odaadásra törekedni a dolgok ezen gonosz rendszerében.
17. Hogyan lássuk a fegyelmezést?
17 Az elcsüggedés gyengítheti a kitartásunkat, és rombolhatja az Isten iránti odaadásunkat. Jehovának már sok szolgájával előfordult, hogy elcsüggedt (4Mózes 11:11–15; Ezsdrás 4:4; Jónás 4:3). Az elcsüggedés különösen akkor sújthat le bennünket, ha neheztelés is van bennünk, mert úgy érezzük, hogy megbántottak, vagy pedig szigorú feddésben, illetve fegyelmezésben volt részünk. Pedig a feddés és a fegyelmezés azt bizonyítja, hogy Isten érdeklődik irántunk, és szerető módon törődik velünk (Héberek 12:5–7, 10, 11). A fegyelmezést nem egyszerűen büntetésként kell felfognunk, hanem az igazságosság útján való nevelésünk egyik eszközeként. Ha alázatosak vagyunk, akkor értékeljük és elfogadjuk a tanácsot, mert felismerjük, hogy „az élet útja a figyelmeztető intés” (Példabeszédek 6:23, Újfordítású revideált Biblia). Ez hozzájárulhat, hogy szépen előrehaladjunk szellemileg, miközben az Isten iránti odaadásra törekszünk.
18. Mi a kötelességünk személyes sérelmek esetében?
18 A félreértések és a személyes sérelmek próbára tehetik az Isten iránti odaadásunkat. Az ilyesmi nyugtalanságot szül, és némelyeket arra indít, hogy oktalan módon elszigeteljék magukat szellemi testvéreiktől és testvérnőiktől (Példabeszédek 18:1, Úf.). De ne felejtsük el, hogy ha valakivel haragot tartunk és ellenségeskedünk, az árthat a Jehovával ápolt kapcsolatunknak (3Mózes 19:18). Tény, hogy „aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát” (1János 4:20). Jézus a hegyi beszédében kiemelte, hogy késedelem nélkül kezdeményezni kell a személyes nézeteltérések rendezését. Ezt mondta hallgatóinak: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott visszaemlékszel rá, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és akkor, amikor visszajöttél, ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). A sajnálatunk kifejezése segíthet a barátságtalan szavak vagy tettek okozta sebek begyógyításában. A nézeteltéréseket el lehet simítani, és helyre lehet állítani a békés kapcsolatot, ha bocsánatot kérünk, és elismerjük, hogy nem helyesen jártunk el. Jézus további tanácsokat is adott a nehézségek megoldására (Máté 18:15–17). Milyen öröm az, amikor a helyzet rendezéséért tett erőfeszítéseket siker koronázza! (Róma 12:18; Efézus 4:26, 27).
Kövessük Jézus példáját!
19. Miért olyan fontos, hogy utánozzuk Jézus példáját?
19 A próbák elkerülhetetlenek, de nem kell hogy eltérítsenek minket az örök életért folytatott versenytől. Jusson eszünkbe, hogy Jehova ki tud szabadítani minket a próbából. Miközben ’levetünk minden súlyt, és kitartással futjuk az elénk helyezett versenyt, szegezzük tekintetünket hitünk Főközvetítőjére és Tökéletessé tevőjére, Jézusra’ (Héberek 12:1–3). Ha alaposan megvizsgáljuk Jézus példáját, és igyekszünk utánozni őt szavainkban és tetteinkben, úgy könnyebb lesz az Isten iránti odaadást gyakorolnunk és teljesebb mértékben kimutatnunk.
20. Milyen áldások származnak a kitartás és az Isten iránti odaadás gyakorlásából?
20 A kitartás és az Isten iránti odaadás együttesen járul hozzá a megmentésünk biztosításához. Ezeknek az értékes tulajdonságoknak a kinyilvánítása által hűségesen tudjuk folytatni Istennek végzett szent szolgálatunkat. Még a próbák alatt is boldogok leszünk, mivel érezzük Jehova gyöngéd vonzalmát és áldását azért, mert kitartunk és Isten iránti odaadást gyakorolunk (Jakab 5:11). Sőt, Jézus a következőkről biztosít bennünket: „Kitartásotok által szerzitek meg lelketeket” (Lukács 21:19).
Hogyan válaszolnál?
• Miért fontos a kitartás?
• Mit foglal magában az Isten iránti odaadás, és miben nyilvánul meg?
• Hogyan alakíthatunk ki szoros kapcsolatot Istennel, és hogyan őrizhetjük azt meg?
• Egyebek közt milyen veszélyek fenyegetik az Isten iránti odaadásunkat, és hogyan kerülhetjük el őket?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 12., 13. oldalon]
Sokféleképpen nyilvánul meg az Isten iránti odaadás
[Képek a 14. oldalon]
Óvakodj az Isten iránti odaadásodat fenyegető veszélyektől!