Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mi is valójában a pokol?

Mi is valójában a pokol?

Mi is valójában a pokol?

FÜGGETLENÜL attól, hogy ki mire gondol, amikor a „pokol” szót hallja, az általános felfogás szerint a pokol egy olyan hely, ahol megbűnhődnek az emberek a vétkeikért. A Biblia így beszél a bűnről és annak következményeiről: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). A Szentírás ezenkívül kijelenti: „a bér, amellyel a bűn fizet, a halál” (Róma 6:23). Mivel a bűnért való büntetés a halál, ahhoz, hogy megtudjuk, mi is valójában a pokol, alapjában véve arra a kérdésre kell választ kapnunk, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk.

Vajon az élet valamilyen formában, valamilyen úton-módon folytatódik a halál után? Mi a pokol, és kik jutnak oda? Van valamilyen reménység azok számára, akik a pokolban vannak? A Biblia megbízható és kielégítő választ ad ezekre a kérdésekre.

Élet a halál után?

Vajon van bennünk valami, mondjuk egy lélek vagy szellem, amely túléli a testünk halálát? Nézzük meg, hogy az első ember, Ádám hogyan kapott életet. A Biblia kijelenti: „formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét” (1Mózes 2:7). Noha Ádám életét a légzés tartotta fenn, az, hogy az orrába „életnek lehelletét” lehelték, sokkal többet jelentett annál, hogy levegő került a tüdejébe. Isten valójában az élet szikráját vitte Ádám élettelen testébe, azaz „életerőt” adott neki, mely minden földi teremtményben ott munkálkodik (1Mózes 6:17; 7:22NW). A Biblia „szellemként” utal erre az éltető erőre (Jakab 2:26). Ezt a szellemet az elektromos áramhoz lehetne hasonlítani, mely például a háztartási gépeket is működteti. Az áram nem veszi fel az általa működtetett gép jellegzetességeit, hasonlóképpen az életerő sem veszi fel az általa éltetett teremtmény egyetlen jellemvonását sem. Nincs személyisége, és nem képes gondolkodni.

Mi történik a szellemmel, amikor valaki meghal? A Zsoltárok 146:4 (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása) ezt mondja: „elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.” Amikor az ember meghal, a szelleme, melynek nincs személyisége, nem él tovább szellemteremtményként egy másik birodalomban, hanem „visszatér Istenhez, aki adta” (Prédikátor 12:7, Újfordítású revideált Biblia [12:9]). Ez annyit jelent, hogy az illetőnek a jövőbeli életre vonatkozó minden reménysége ettől kezdve teljes egészében Isten kezében van.

Szókratész és Platón, ókori görög filozófusok úgy gondolták, hogy az emberben van egy lélek, mely az egyén halála után tovább él, és soha nem hal meg. Mit tanít a Biblia a lélekről? „Lőn [Ádám] élő lélekké” — mondja az 1Mózes 2:7. Ádám nem kapott lelket, ő maga, vagyis az egész emberi lény volt a lélek. A Szentírás elmondja, hogy a lélek dolgozhat, étel után sóvároghat, sírhat és így tovább (3Mózes 23:30, Komáromi-fordítás; 5Mózes 12:20; Zsoltárok 119:28). Igen, az ember maga a lélek. Amikor meghal az ember, a lélek hal meg (Ezékiel 18:4).

Akkor hát milyen állapotban vannak a halottak? Jehova a következő szavakkal mondott ítéletet Ádám felett: „por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette a föld porából, és életet adott neki? Egyszerűen nem létezett. Amikor pedig meghalt, ugyanebbe az állapotba, a nemlétezés állapotába tért vissza. A halottak állapotáról a Prédikátor 9:7, 12 (Kámory-fordítás) ezt az egyértelmű felvilágosítást adja: „a holtak . . . mitsem tudnak . . . sem tevékenység, sem elmélés, sem tudvány, sem bölcseség nincsen a koporsóban, a hová menendő vagy.” A Biblia szerint a halál a nemlétezés állapota. A halottaknak nincsen tudatuk, így sem érzéseik, sem gondolataik nincsenek.

Örökkévaló gyötrelem vagy közös sír?

Mivel a halottaknak nincsen tudatuk — hiszen a nemlétezés állapotában vannak —, ezért a pokol nem lehet a tűzben való gyötrődés helye, ahol a gonoszok sínylődnek a haláluk után. Akkor hát mi a pokol? Ha megnézzük, mi történt Jézussal a halála után, választ kapunk erre a kérdésre. A bibliaíró, Lukács a következőket írta Jézusról: „sem a hadészban * [pokol, Káldi-fordítás] nem hagyják őt, sem a hústeste nem lát romlást” (Cselekedetek 2:31). Hol volt az a pokol, ahová még maga Jézus is ment? Pál apostol ezt írta: „azt adtam tovább nektek . . . , hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, igen, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint” (1Korintus 15:3, 4). Jézus tehát a pokolban, vagyis a sírban volt, de nem hagyták ott, mert újból életre kelt, fel lett támasztva.

Most pedig figyeljük meg az igazságos férfinak, Jóbnak az esetét, aki sokat szenvedett. Szeretett volna megszabadulni keserves helyzetéből, ezért így imádkozott: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban * [pokolban, Douay Version], rejtegetnél, míg el nem fordul haragod” (Jób 14:13NW). Milyen képtelenség lenne azt gondolni, hogy Jób egy forró, tüzes helyre akart védelemért menekülni! Jóbnak a „pokol” egyszerűen csak a sír volt, ahol a szenvedései megszűnnek. A bibliai pokol tehát az emberiség közös sírja, ahová mind a jók, mind a rosszak mennek.

Vajon a pokol tüze egy mindent felemésztő tűz?

Lehetséges-e, hogy a pokol tüze a mindent felemésztő, teljes pusztulást jelképezi? A Biblia elkülöníti a hadészt, azaz a poklot a tűz gondolatától, amikor ezt írja: „A halált és a hadészt pedig a tűz tavába vetették.” Az itt említett tó jelképes, mivel a halál és a pokol (hadész), melyet belevetnek, nem éghet meg szó szerint. „Ez [a tűz tava] jelenti a második halált”, arra pedig nincs remény, hogy ebből a halálból feltámadjon valaki (Jelenések 20:14).

A tűz tava hasonlót jelent, mint „a tüzes gyehenna [pokol tüze, Katolikus fordítás]”, melyről Jézus beszélt (Máté 5:22; Márk 9:47, 48). A gyehenna szó 12-szer szerepel a Keresztény Görög Iratokban, és a Jeruzsálem falain kívül található Hinnom völgyére utal. Amikor Jézus a földön élt, a völgyet szemétlerakóhelyként használták, és ide dobták „a bűnözők holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot” (Smith’s Dictionary of the Bible). A tüzet kénnel tartották életben, hogy elégjen a hulladék. Jézus találóan ezt a völgyet használta az örök pusztulás jelképeként.

A gyehennához hasonlóan a tűz tava is örök pusztulást jelképez. A halál és a hadész abban az értelemben ’vettetnek’ bele, hogy el lesznek pusztítva, amikor az emberiség megszabadul a bűntől, és fel lesz oldva a halál ítélete alól. A szándékos, megbánást nem tanúsító bűnösöknek az „osztályrésze” is ebben a tóban lesz (Jelenések 21:8). Ők is örökre el lesznek pusztítva. Azokra viszont, akik a pokolban, vagyis az emberiség közös sírjában vannak, és akiket Isten az emlékezetében tart, csodálatos jövő vár.

Kiürül a pokol!

A Jelenések 20:13 ezt mondja: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hadész is kiadta a benne levő halottakat.” Igen, a bibliai pokol ki lesz ürítve. Jézus ígérete szerint „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Jehova Isten sok millió halottat tart az emlékezetében, akik bár jelenleg semmilyen formában nem léteznek, fel lesznek támasztva, vagyis újból élni fognak majd egy helyreállított, paradicsomi földön (Lukács 23:43; Cselekedetek 24:15).

Isten új világában azoknak a feltámadottaknak, akik összhangban élnek Isten igazságos törvényeivel, soha többé nem kell meghalniuk (Ézsaiás 25:8). Jehova „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”. Igen, akkor elmondhatjuk majd, hogy „a korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4). Micsoda áldás vár azokra, akik a pokolban, vagyis „az emléksírokban” vannak! Ez az áldás elég ok arra, hogy további ismeretet fogadjunk be Jehova Istenről és a Fiáról, Jézus Krisztusról (János 17:3).

[Lábjegyzetek]

^ 10. bek. A Keresztény Görög Iratokban tíz helyen szereplő görög hadész szót a Károli-fordítás nyolc helyen „pokolként” adja vissza. A Lukács 16:19–31 utal ugyan kínokra, ám az egész beszámoló jelentése szimbolikus. Lásd A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyv 88. fejezetét; Jehova Tanúi kiadványa.

^ 11. bek. A héber seol szó 65-ször fordul elő a Héber Iratokban, melyet a Károli-fordítás többek között a „pokol”, „sír” és „koporsó” szavakkal ad vissza.

[Kép az 5. oldalon]

Jób azért imádkozott, hogy a pokolban kaphasson védelmet

[Kép a 6. oldalon]

A tüzes gyehenna az örök pusztulás jelképe

[Kép a 7. oldalon]

’Azok, akik az emléksírokban vannak, ki fognak jönni’