Mivé lett a tüzes pokol?

MIRE gondolunk a „pokol” szó hallatán? Egy szó szerinti tüzes, kénköves helyre, ahol örökké tartó szenvedés és gyötrelem vár az emberre? Vagy talán szimbolikus jelentése van, és egy állapotot jelképez?

A kereszténység vallási vezetői évszázadokon át azt mondták, hogy a bűnösök egy tüzes pokolban kötnek ki, ahol iszonyatos fájdalmakat fognak elszenvedni. Sok vallásban még napjainkban is népszerű ez az elképzelés. „Az lehet, hogy a kereszténység tette hétköznapivá a pokol szó használatát — olvashatjuk a U.S.News & World Report című folyóiratban —, de a pokolról szóló tanítás nemcsak a kereszténységben található meg. Majdnem minden nagyobb világvallásnak, és a kisebb vallások közül is néhánynak megvan a maga változata arra, hogy milyen fájdalmas büntetésben lesz része az embernek a túlvilágon.” Így a hinduk, buddhisták, muszlimok, dzsainisták és taoisták is valamilyen módon hisznek a pokolban.

Napjainkban azonban egy új kép társul a pokol gondolatához. „Noha még mindig vannak, akik a hagyományos, tüzes pokolban hisznek — írja az imént idézett folyóirat —, a kialakulóban lévő legújabb elképzelések szerint az örökkévaló kárhozat teljes elzártságot jelent, melyet felettébb nehéz elviselni. Ez arra enged következtetni, hogy a pokol nem is olyan forró, mint amilyennek hittük.”

A La Civiltà Cattolica című jezsuita újság megállapítja: „Félrevezetnénk magunkat . . . , ha azt gondolnánk, hogy Isten démonok által elviselhetetlen szenvedést mér az elkárhozott lelkekre; például tűzzel kínozza őket.” Majd hozzátette: „A pokol nem egy hely, hanem egy állapot, melybe azok kerülnek, akik az Istentől való elszakítottság lelki gyötrelmei miatt sínylődnek.” II. János Pál pápa 1999-ben kijelentette: „Amikor pokolról beszélünk, nem egy helyre kell gondolnunk, hanem azoknak az állapotára, akik önként és szilárd határozottsággal elkülönítik magukat Istentől, minden életnek és örömnek a forrásától.” A tüzes pokolról alkotott elképzelésekről ezt mondta: „Ezek arról tanúskodnak, hogy mennyire keserűen és üresen tengetik mindennapjaikat azok az emberek, akik kirekesztik Istent az életükből.” Ha a pápa „ropogó tűzzel és egy vörös színű, vasvillával hadonászó ördöggel” magyarázta volna, hogy mi az a pokol, akkor „az emberek egy szavát sem hitték volna” — mondja Martin Marty egyháztörténész.

Más egyházakban is hasonló változások figyelhetők meg. Az anglikán egyháznak a tantételekkel foglalkozó bizottsága az egyik beszámolójában elmondja: „A pokol nem örökkévaló kínszenvedést jelent, hanem az Istennel nyilvánvalóan és teljesen szembehelyezkedők határozott és visszafordíthatatlan választásának egyedüli lehetséges következménye: teljes megsemmisülés.”

Az Egyesült Államok episzkopális egyházának katekizmusa azt mondja, hogy a pokol „örök halált jelent, mely azokra vár, akik hátat fordítanak Istennek”. A U.S.News & World Report szerint egyre több ember van azon az állásponton, hogy „a gonoszok végül elpusztulnak, és nem vár rájuk örökké tartó  szenvedés . . . Úgy érvelnek, hogy azok, akik véglegesen eltaszítják maguktól Istent, egyszerűen csak megszűnnek létezni a pokol »emésztő tüzében«.”

Noha modern világunk ódzkodik a tüzes, kénköves pokolról alkotott elképzeléstől, sokan továbbra is azt a hitnézetet vallják, hogy a pokol a gyötrelem szó szerinti helye. „A Szentírás egyértelműen rámutat, hogy a pokol egy valóságos hely, ahol tűzzel való kínzás vár az oda kerülőkre” — mondja Albert Mohler, a Louisville-i (Kentucky, USA) Déli Baptista Teológiai Szeminárium munkatársa. Egy bizottság pedig, melyet az Evangélikus Szövetség hozott létre, a The Nature of Hell című beszámolójában kijelenti: „A pokolban az ember tudatosan éli át az elutasítottságot és a kínszenvedést.” Hozzáteszi még: „A büntetés és a gyötrelem mértéke más és más, attól függően, hogy ki milyen súlyos bűnt követett el a földön.”

A kérdés azonban még mindig az, hogy vajon a pokol az örök gyötrelmek, illetve a megsemmisülés tüzes helye? Vagy egyszerűen az Istentől való elszigeteltség állapotára utal? Mi is valójában a pokol?

[Kiemelt rész/képek a 4. oldalon]

A tüzes pokolról röviden

MIKOR vált a tüzes pokolról szóló hitnézet a névleges kereszténység tanításává? Jóval Jézus Krisztusnak és apostolainak az ideje után. „A Péter apokalipszise (i. sz. II. század) volt az első olyan [apokrif] keresztény mű, mely beszélt arról az elképzelésről, hogy a bűnösök kárhozatra és szenvedésre ítélve a pokolba kerülnek” — mondja a francia Encyclopædia Universalis.

A korai egyházatyák azonban nem értettek egyet abban, hogy mi is az a pokol. Jusztin vértanú, alexandriai Kelemen, Tertullianus és Cyprianus egy tüzes pokol létezésében hittek. Órigenész és Nüsszai Gergely teológus véleménye az volt, hogy a pokol az Istentől való elszakítottságot jelenti, tehát szellemi értelemben vett gyötrődést. A hippói Ágoston viszont úgy gondolta, hogy a pokolban mind szellemi, mind fizikai értelemben szenvednek azok, akik oda kerülnek. Az ő elmélete vált népszerűvé. „Az ötödik századra már mindenfelé meghonosodott az a szigorú tanítás, hogy azok, akik bűnösként halnak meg, nem kapnak még egy lehetőséget; a tűz, mely megemészti őket, soha nem oltatik ki” — írta J. N. D. Kelly professzor.

Luther Márton, Kálvin János és más XVI. századbeli protestáns hitújítók értelmezése szerint a tüzes, gyötrelmes pokol szimbolikusan értendő, és egy Istentől elidegenedett örökkévaló létre utal. A következő két évszázad során azonban újból elfogadottá vált az az elképzelés, hogy a pokol a kínzás helye. A XVIII. századi gyarmatosított Amerikában Jonathan Edwards protestáns prédikátor úgy riogatta hallgatóit, hogy élénk szavakkal ecsetelte, mi vár rájuk a pokolban.

Ám nem sokkal ezután a pokol tüzének lángjai kezdtek veszíteni erejükből. „A XX. század szinte halálra ítélte a poklot” — mondja a U.S.News & World Report.

[Képek]

Jusztin vértanú egy tüzes pokol létezésében hitt

A hippói Ágoston azt tanította, hogy a pokolban szellemi és fizikai értelemben is szenvednek azok, akik oda kerülnek