Továbbra is az igazságban járnak
Továbbra is az igazságban járnak
„Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél: hogy azt halljam, hogy gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” (3JÁNOS 4).
1. Mi köré összpontosul „a jó hír igazsága”?
JEHOVA csak azokat helyesli, akik „szellemmel és igazsággal” imádják őt (János 4:24). Ezek az emberek engedelmeskednek az igazságnak, és elfogadják az Isten Szaván alapuló keresztény tanítások összességét. „A jó hír igazsága” Jézus Krisztus köré és Jehova szuverenitásának a Királyság általi igazolása köré összpontosul (Galácia 2:14). Isten megengedi, hogy „tévelygésnek munkálkodása” érje el azokat, akik jobban kedvelik a hamisságot, a megmentés viszont attól függ, hogy az ember hisz-e a jó hírben, és az igazságban jár-e (2Tesszalonika 2:9–12; Efézus 1:13, 14).
2. Miért volt János apostol különösen hálás, és milyen kapcsolatban állt Gájusszal?
2 A Királyság-hirdetők ’munkatársak az igazságban’. Csakúgy, mint János apostol és a barátja, Gájusz, ők is szilárdan ragaszkodnak az igazsághoz, és aszerint járnak. „Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél: hogy azt halljam, hogy gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” — írta János Gájuszra gondolva (3János 3–8). Még ha nem is az idős János tanította Gájusznak az igazságot, az apostol előrehaladott kora, keresztényi érettsége és atyai szeretete miatt az egyik szellemi gyermekének lehetett tekinteni Gájuszt, aki nyilván fiatalabb volt.
Az igazság és a keresztény imádat
3. Mi volt a céljuk és a hasznuk a korai keresztények által megtartott összejöveteleknek?
3 A korai keresztények az igazság megismerése végett gyülekezeteket alkotva jöttek össze, gyakran magánotthonokban (Róma 16:3–5). Így buzdítást kaptak, továbbá szeretetre és kiváló cselekedetekre ösztönözték egymást (Héberek 10:24, 25). Tertullianus, aki i. sz. 155 táján született és 220 után halt meg, a későbbi időkben élt, magukat kereszténynek valló személyekről ezt írta: „Összejövünk az isteni Írások magyarázatára . . . szent igékkel tápláljuk hitünket, erősítjük a reményt, mélyítjük a bizalmat” (Védőbeszéd, 39. fejezet).
4. Milyen szerepe volt és van az éneklésnek a keresztény összejöveteleken?
4 A korai keresztények összejöveteleihez valószínűleg az éneklés is hozzátartozott (Efézus 5:19; Kolosszé 3:16). Henry Chadwik professzor azt írja, hogy Celsus, második századi kritikus szerint a magukat kereszténynek vallók által énekelt, rendkívül dallamos énekek „olyan gyönyörűek, hogy valósággal bosszantja, mennyire hatással vannak az érzelmeire”. Chadwik professzor hozzáteszi: „A korai keresztény írók közül elsőként alexandriai Kelemen taglalja, hogy milyenfajta zenét játszhattak a keresztények. Azt az utasítást adja, hogy ne lehessen erotikus tánczenével kapcsolatba hozni” (The Early Church, 274—5. oldal). Az első keresztényekhez hasonlóan, akik minden jel szerint énekeltek az összejöveteleiken, Jehova Tanúi is gyakran énekelnek Biblián alapuló énekeket, melyek között vannak lendületes, Istent és a Királyságot dicsérő dalok is.
5. a) Kik gondoskodtak szellemi vezetésről a korai keresztény gyülekezetekben? b) Hogyan alkalmazzák az igaz keresztények mind a mai napig Jézusnak a Máté 23:8, 9-ben feljegyzett szavait?
5 A korai keresztény gyülekezetekben a felvigyázók tanították az igazságot, a kisegítőszolgák pedig különféle módokon voltak hívőtársaik segítségére (Filippi 1:1). Szellemi vezetésről gondoskodott egy vezető testület, mely Isten Szavára és szent szellemére támaszkodott (Cselekedetek 15:6, 23–31). Nem használtak vallásos címeket, mert Jézus ezt parancsolta a tanítványainak: „Titeket . . . ne hívjanak rabbinak, mert e g y a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi” (Máté 23:8, 9). Ezekben és számos egyéb dologban hasonlóságokat láthatunk a korai keresztények és Jehova Tanúi között.
Üldöztetés az igazság prédikálásáért
6—7. Hogyan bántak az igaz keresztényekkel, noha ők békés üzenetet hirdettek?
6 A korai keresztények a békés Királyság-üzenetet hirdették, mégis üldözték őket, ahogy korábban Jézust is (János 15:20; 17:14). John L. von Mosheim történész úgy fogalmazott, hogy az első századi keresztények „a legártalmatlanabb emberek voltak, akik álmukban sem gondoltak és nem kívántak semmi olyasmit, ami kedvezőtlen lenne az államra”. Dr. Mosheim véleménye szerint „a rómaiakat a keresztények egyszerű imádati formája bosszantotta fel, amely egyáltalán nem hasonlított egyetlen más nép vallási rítusaira sem”. A történész hozzátette még: „Nem voltak áldozataik, templomaik, szentképeik, jósdáik, papi rendjeik; ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy a tudatlan tömeg gyalázásai hulljanak rájuk, amely el sem tud képzelni vallást ezek nélkül a kellékek nélkül. Ezért [a keresztényeket] valamiféle ateistáknak tartották; a római törvények pedig az emberi társadalom átkának kiáltották ki azokat, akiket ateizmussal lehetett vádolni.”
7 Azok a papok, kézművesek és mások, akik a bálványimádásból éltek, felizgatták a tömeget a keresztények ellen, mivel azok nem vettek részt bálványimádó szokásokban (Cselekedetek 19:23–40; 1Korintus 10:14). Tertullianus azt írta, hogy az emberek „szerint minden nyilvános szerencsétlenségnek, a népre zúduló valamennyi csapásnak a keresztények az okai. Ha a Tiberis a városfalakig emelkedik, ha a Nílus nem árad szét a szántóföldeken, ha változatlan az időjárás, ha megmozdul a föld, ha éhínség, ha járvány lép föl, rögtön halljuk az üvöltést: »Oroszlán elé a keresztényeket!«” A következményektől függetlenül az igaz keresztények ’megőrzik magukat a bálványoktól’ (1János 5:21).
Az igazság és a vallási ünnepek
8. Miért nem ünneplik a karácsonyt azok, akik az igazságban járnak?
8 Akik az igazságban járnak, nem tartják meg a Szentírással ellentétes ünnepeket, mivel ’a világosságnak nincs részessége a sötétséggel’ (2Korintus 6:14–18). Például nem ünneplik a karácsonyt, melyet december 25-én szokás megtartani. „Krisztus születésének pontos dátuma ismeretlen” — ismeri el a Bibliai nevek és fogalmak című szótár. Egy enciklopédia kijelenti: „A december közepén megtartott római Saturnalia ünnep szolgált alapul a karácsonyi vigalom sok szokásához” (The Encyclopedia Americana, 1956-os kiadás). M’Clintock és Strong műve megjegyzi: „A karácsony megünneplése nem isteni intézkedés, és az Úsz. [Újszövetség] sem tekinthető az eredetének” (Cyclopædia). A Daily Life in the Time of Jesus (Mindennapi élet Jézus idejében) című könyv pedig megállapítja: „A nyájak . . . fedél alatt töltötték a telet; már ebből is látható, hogy a karácsony hagyományos, téli időpontja aligha lehet helyes, mivel az evangélium azt mondja, hogy a pásztorok a mezőn voltak” (Lukács 2:8–11).
9. Miért nem ünnepelték a múltban, és nem ünneplik most sem, Jehova szolgái a húsvétot?
9 A húsvét állítólag Krisztus feltámadásáról való megemlékezés, de neves források a hamis imádattal kötik össze ezt az ünnepet. Egy bibliai szótár szerint a húsvét (angolul Easter) „eredetileg a germán fény- és tavaszistennő tiszteletére tartott tavaszi ünnep volt, akinek angolszász neve Eastre” vagy Eostre (The Westminster Dictionary of the Bible). Mindenesetre egy enciklopédia kijelenti: „Az Újszövetségben semmilyen utalás nincs a húsvét megünneplésére” (Encyclopædia Britannica, 11. kiadás). A korai keresztények nem tartottak húsvétot, és Jehova népe ma sem ünnepli azt.
10. Milyen megemlékezést vezetett be Jézus, és kik ünneplik azt meg helyesen?
10 Jézus nem parancsolta azt a követőinek, hogy emlékezzenek meg a születéséről vagy a feltámadásáról, ellenben bevezette áldozati halálának az emlékünnepét (Róma 5:8). Valójában ez az egyetlen esemény, amelynek a megtartását parancsba adta tanítványainak (Lukács 22:19, 20). Ezt az eseményt, melyet az Úr Vacsorájának is neveznek, Jehova Tanúi még mindig megünneplik évenként (1Korintus 11:20–26).
Az igazságot hirdetik az egész földön
11—12. Hogyan tartották fenn mindig is az igazságban járók prédikálótevékenységét?
11 Akik ismerik az igazságot, kiváltságnak érzik, hogy idejüket, energiájukat és más erőforrásaikat a jó hír prédikálásának munkájára fordíthatják (Márk 13:10). A korai keresztények prédikálótevékenységét önkéntes adományok tartották fenn (2Korintus 8:12; 9:7). Tertullianus így írt: „Ha van is valamelyes pénztárunk, nem a fölvételi díjakból gyarapszik, mintha pénzért vesztegetnénk a vallást, hanem ki-ki a hónap meghatározott napján, vagy amikor akar, ha éppen akar és módjában áll az adakozás, szerény összeget fizet abba. Senkit sem kényszerítünk, hanem mindenki jószánta szerint fizet” (Védőbeszéd, 39. fejezet).
12 Jehova Tanúi világszerte folytatott Királyság-prédikáló munkáját is önkéntes adományok tartják fenn. A Tanúkon kívül hálás érdeklődők is kiváltságnak tartják, hogy hozzájárulásaikkal támogathatják ezt a tevékenységet. Ez egy újabb hasonlóság az első keresztények és Jehova Tanúi között.
Az igazság és a személyes viselkedés
13. Péter mely tanácsát szívlelik meg Jehova Tanúi a viselkedésükre nézve?
13 A korai keresztények, mivel az igazságban jártak, megfogadták Péter apostol tanácsát: „Őrizzétek meg kiválónak a viselkedéseteket a nemzetek között, hogy amiben ellenetek beszélnek mint gonosztevők ellen, abban — kiváló cselekedeteitek eredményeként, melyeknek szemtanúi — dicsőítsék az Istent az ő szemléjének napján” (1Péter 2:12). Jehova Tanúi megszívlelik ezeket a szavakat.
14. Mi a keresztények nézete az erkölcstelen szórakozásról?
14 A névleges keresztények még a hitehagyás térhódítása után is kerülték az erkölcstelenséget. W. D. Killen, az egyháztörténet professzora ezt írta: „A második és a harmadik században minden nagyobb városban a színház állt a figyelem középpontjában; és miközben a színészek általában maguk is nagyon feslett erkölcsűek voltak, drámai előadásaik szakadatlanul a kor züllött vágyait szolgálták . . . Az igaz keresztények egytől egyig undorodtak a színháztól . . . Visszahőköltek annak trágárságától; az pedig, hogy a színházban állandóan a pogány istenekhez és istennőkhöz fordultak, durván sértette a keresztények vallásos meggyőződését” (The Ancient Church, 318—9. oldal). Jézus mai igaz követői szintén kerülik a szórakozás trágár és erkölcsileg züllesztő formáit (Efézus 5:3–5).
Az igazság és „a felsőbb hatalmak”
15—16. Kik alkotják a „felsőbb hatalmakat”, és hogyan vélekednek róluk azok, akik az igazságban járnak?
15 A legtöbb római császár a jó magaviseletük ellenére tévesen ítélte meg a korai keresztényeket. E. G. Hardy történész szerint a császárok „amolyan megvetésre méltó fanatikusoknak” tartották őket. Az ifjabb Pliniusnak, Bitínia kormányzójának a Traianus császárral folytatott levelezéséből az derül ki, hogy az uralkodó osztályok általánosságban véve nem voltak tisztában a keresztényiség igazi természetével. Hogyan vélekednek a keresztények az államról?
16 Jézus korai követőihez hasonlóan Jehova Tanúi is viszonylagosan alárendelik magukat a kormányzati „felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1–7). Amikor az emberek által támasztott valamilyen követelmény ütközik az isteni akarattal, akkor a következő álláspontra helyezkednek: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29). Egy könyv megjegyzi: „Jóllehet a keresztények nem vettek részt a császárimádatban, nem voltak demagógok, és a vallásuk, még ha pogány nézőpontból furcsa és néha sértő volt is, nem jelentett igazi veszélyt a birodalomra” (After Jesus—The Triumph of Christianity).
17. a) Mely kormányzatot támogatták a korai keresztények? b) Hogyan alkalmazták és alkalmazzák Krisztus igaz követői az életükben az Ézsaiás 2:4 szavait?
17 A korai keresztények Isten Királyságát támogatták, éppen úgy, ahogy Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha hitet gyakorolt ebben a megígért „városban, amelynek . . . alkotója az Isten” (Héberek 11:8–10). Jézus tanítványai Urukhoz hasonlóan nem voltak „része a világnak” (János 17:14–16). Ami pedig az emberek háborúit és viszályait illeti, békére törekedtek, „fegyvereikből kapákat” készítve (Ézsaiás 2:4). Geoffrey F. Nuttall, aki egyháztörténetet oktat, érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet: „Bármilyen kínos is elismernünk, a korai keresztények háborúval kapcsolatos álláspontja bizony nagyon is hasonlít azokéra, akik Jehova Tanúinak nevezik magukat.”
18. Miért nem kell egyik kormányzatnak sem tartania Jehova Tanúitól?
18 Az első keresztények semlegességüknél és „a felsőbb hatalmaknak” való alárendeltségüknél fogva semmilyen politikai hatalomra nem jelentettek veszélyt, ahogy Jehova Tanúi sem jelentenek. „Bigott és beteges képzelőerő kell ahhoz, hogy azt higgye valaki Jehova Tanúiról, hogy bármilyen formában is veszélyt jelentenek valamelyik politikai kormányrendszerre — írta egy észak-amerikai főszerkesztő. — Vallási csoport nem is lehet náluk veszélytelenebb és békeszeretőbb.” A felvilágosult hatalmak tudják, hogy egyáltalán nem kell tartaniuk Jehova Tanúitól.
19. Mit lehet elmondani a korai keresztényekről és Jehova Tanúiról az adók tekintetében?
19 A korai keresztények egyebek közt úgy mutatták ki „a felsőbb hatalmak” iránti tiszteletüket, hogy befizették az adókat. Antoninus Piusnak, a római császárnak (i. sz. 138—161) Jusztin vértanú azt írta, hogy a keresztények „mindenütt mindenkit” megelőznek az adók kifizetésében (I. Apológia, 17. fejezet). Tertullianus pedig azt mondta a római uralkodóknak, hogy adószedőik köszönettel tartoznak a keresztényeknek, mivel azok lelkiismeretesen befizetik az adót (Védőbeszéd, 42. fejezet). A keresztényeknek kedvezett a pax romana, vagyis a római béke, és amivel járt: törvény és rend, jó utak és viszonylag biztonságos tengeri utazás. Felismerve, hogy mivel tartoznak a társadalomnak, a keresztények megfogadták Jézus szavait: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:17). Jehova népe ma ugyanezt a tanácsot követi, és már többször dicséretben részesült a becsületességéért, mely például az adófizetésben nyilvánul meg (Héberek 13:18).
Az igazság egyesítő kötelék
20—21. Ami a békés testvériséget illeti, mi mondható el a korai keresztényekről és Jehova mai szolgáiról egyaránt?
20 A korai keresztények az igazságban jártak, ezért békés testvériség szálai fűzték őket össze, pontosan úgy, ahogy ma Jehova Tanúit is (Cselekedetek 10:34, 35). Egy moszkvai lapban közöltek egy levelet, mely részben így szól: „[Jehova Tanúi] arról ismertek, hogy nagyon rendes, kedves és alázatos emberek, akikkel igazán könnyű kijönni. Sohasem gyakorolnak nyomást másokra, és mindig törekszenek a békére a kapcsolataikban . . . Nem vesztegethetők meg, nincsenek közöttük alkoholisták vagy kábítószerfüggők, s ennek nagyon egyszerű az oka: csupán arra törekszenek, hogy Biblián alapuló meggyőződésük vezesse őket mindenben, amit tesznek vagy mondanak. Ha a világon mindenki legalább megpróbálna a Biblia szerint élni, úgy, ahogy Jehova Tanúi teszik, kegyetlen világunk egészen máshogyan festene” (The Moscow Times).
21 Egy enciklopédia leszögezi: „A korai egyház olyan közösségnek tartotta magát, amelynek új fogalmai vannak az emberségről, és amelyben korábban ellenséges csoportok, zsidók és nem zsidók békében együtt élhetnek” (Encyclopedia of Early Christianity). Jehova Tanúi úgyszintén békeszerető, nemzetközi testvériséget, valódi új világ társadalmat alkotnak (Efézus 2:11–18; 1Péter 5:9; 2Péter 3:13). Amikor a Dél-afrikai Köztársaságban egy kiállítási területnek a biztonsági főtisztviselője látta, hogy a különböző bőrszínű Tanúk békésen vannak együtt a kongresszusukon, így nyilatkozott: „Mindannyian előzékenyek voltak, és most is azok, szépen beszélnek egymással, és ahogy az elmúlt néhány napban viselkedtek, nos, mindez a társaságuk tagjainak kiválóságát bizonyítja, és hogy önök mindnyájan úgy élnek együtt, mint egyetlen boldog család.”
Az igazság tanítása áldással jár
22. Milyen eredménnyel jár az, hogy a keresztények nyilvánvalóvá teszik az igazságot?
22 Pál és más keresztények a magatartásukkal és a prédikálásukkal ’nyilvánvalóvá tették az igazságot’ (2Korintus 4:2). Egyetértesz azzal, hogy Jehova Tanúi ugyanezt teszik, és minden nemzetnek tanítják az igazságot? A világ minden táján vannak olyan emberek, akik elfogadják az igaz imádatot, és egyre nagyobb számban özönlenek „az Úr házának hegyére” (Ézsaiás 2:2, 3). Évről évre több ezren keresztelkednek meg azt jelképezve, hogy átadták magukat Istennek. Ennek eredményeként sok új gyülekezet alakul.
23. Mi a véleményed azokról, akik minden nemzetnek tanítják az igazságot?
23 Jehova népének tagjai sokféle kultúrából származnak, mégis egységesek az igaz imádatban. A közöttük levő szeretet Jézus tanítványaiként azonosítja őket (János 13:35). Látod-e, hogy ’valóban köztük van az Isten’? (1Korintus 14:25). Azoknak az oldalán foglaltál állást, akik minden nemzetnek tanítják az igazságot? Ha igen, akkor bárcsak sose múlna el az igazság iránti értékelésed, és abban az áldásban részesülnél, hogy örökké az igazságban járhatsz!
Hogyan válaszolnál?
• Milyen hasonlóság van a korai keresztények és Jehova Tanúi között az imádat módjában?
• Egyedül mely vallásos ünnepet tartják meg azok, akik az igazságban járnak?
• Kik alkotják „a felsőbb hatalmakat”, és hogyan vélekednek róluk a keresztények?
• Miért mondhatjuk, hogy az igazság egyesítő kötelék?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 21. oldalon]
A keresztény összejövetelek mindig is javukra voltak az igazságban járó embereknek
[Képek a 23. oldalon]
Jézus megparancsolta követőinek, hogy tartsák meg áldozati halálának az emlékünnepét
[Kép a 24. oldalon]
Jehova Tanúi a korai keresztényekhez hasonlóan tiszteletet tanúsítanak „a felsőbb hatalmak” iránt