Olvasók kérdései

Tudta-e Ábel, hogy Isten kegyének elnyeréséhez állatáldozatra van szükség?

A Biblia szűkszavúan számol be Káin és Ábel áldozatáról. Az 1Mózes 4:3–5-ben ezt olvashatjuk: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte.”

A Bibliában nincs utalás arra, hogy ez előtt az esemény előtt Jehova bármilyen konkrét utasítást adott volna az áldozatokról, vagy arról, hogy milyenfajta áldozatok elfogadhatók előtte. Káin és Ábel tehát nyilvánvalóan a saját akaratából mutatott be áldozatot. Nem volt lehetőségük bemenni szüleik eredeti otthonába, a Paradicsomba; kezdték tapasztalni a bűn következményeit, és el voltak idegenedve Istentől. Bűnös és szánalmas helyzetükben biztosan élesen hasított beléjük az az érzés, hogy Istenhez kell fordulniuk segítségért. Az, hogy ajándékot ajánlottak fel neki, valószínűleg önkéntes gesztus volt, amellyel Isten kegyének elnyerésére törekedtek.

Isten végül Ábel felajánlását elfogadta, Káinét viszont nem. Vajon miért? Talán amit Ábel felajánlott, az jó volt, amit pedig Káin hozott, az nem volt jó? Nem állíthatjuk biztosan, hogy mivel egyikük sem kapott arra vonatkozó utasítást, hogy mi elfogadható, és mi nem, az áldozat jellegének nem volt jelentősége. De feltehetően mindkét fajta áldozat elfogadható volt. A Törvényben, melyet Jehova később Izrael népének adott, nemcsak állatok vagy állati testrészek voltak elfogadható áldozatok, hanem a sült gabona, az árpakévék, a finomliszt, bizonyos sütemények és a bor is (3Mózes 6:19–23; 7:11–13; 23:10–13). Az, hogy Isten az egyik áldozatot elfogadta, a másikat pedig elutasította, kétségtelenül nem csak azon múlott, hogy mit ajánlott fel Káin, és mit Ábel. (Vesd össze: Ézsaiás 1:11; Ámosz 5:22.)

Évszázadokkal később Pál apostol kijelentette: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot az Istennek, mint Káin, és e hit által tanúságot nyert arról, hogy igazságos, ugyanis az Isten tanúságot tett az ajándékait illetően” (Héberek 11:4). Ezek szerint Isten a hite miatt ismerte el Ábelt igazságosnak. De miben hitt Ábel? Jehovának abban az ígéretében, hogy gondoskodni fog a Magról, aki a kígyó ’fejére tapos’, és helyreállítja azt a békét és tökéletességet, melyben az embereknek valamikor részük volt. Abból a kijelentésből, hogy a kígyó a Mag ’sarkát mardossa’ majd, Ábel talán arra következtethetett, hogy olyan áldozatra van szükség, amely vér kiontását is magában foglalja (1Mózes 3:15). Az biztos, hogy Ábel áldozata azért volt értékesebb, mint Káiné, mert Ábel kifejezte a hitét.

Ugyanígy Káin elutasításának sem az volt az oka, hogy rossz áldozatot ajánlott fel, hanem az, hogy a cselekedeteiből ítélve nem volt hite. Jehova érthetően megmondta neki: „ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz” (1Mózes 4:7). Isten nem azért utasította el Káint, mert nem tetszett neki a felajánlása, hanem azért, mert a „cselekedetei gonoszak voltak” — féltékenységgel és gyűlölettel átitatottak, végül pedig gyilkosságig fajultak (1János 3:12).