„Elétek adtam a példát”
„Elétek adtam a példát”
„Az időt tekintve . . . tanítóknak kellene lennetek” (HÉBEREK 5:12).
1. Miért természetes, ha egy keresztényt némileg zavarba hoznak a Héberek 5:12 szavai?
AMIKOR elolvasod kulcsidézetünk ihletett szavait, vajon némileg zavarba jössz? Ha igen, akkor nem vagy egyedül. Krisztus követőiként tudjuk, hogy tanítóknak kell lennünk (Máté 28:19, 20). Tudjuk, hogy olyan időben élünk, amely sürgetővé teszi, hogy olyan hatékonyan tanítsunk, ahogy csak tudunk. És azt is tudjuk, hogy tanításunk életet jelenthet azoknak, akiket tanítunk! (1Timóteus 4:16). Éppen ezért meg kell kérdeznünk magunktól: „Csakugyan olyan tanító vagyok, amilyennek lennem kell? Hogyan fejlődhetek?”
2—3. a) Hogyan magyarázta egy tanár azt, hogy mi a jó tanítás alapja? b) Milyen példát mutatott nekünk Jézus a tanítással kapcsolatban?
2 Az ilyen aggodalmaknak nem kell elkedvetleníteniük. Ha úgy gondoljuk, hogy a tanítás pusztán technikai módszerek elsajátításából áll, akkor talán túl nehéznek érezhetjük, hogy fejlődjünk. A jó tanítás alapja azonban nem a technika, hanem valami sokkal fontosabb. Figyeld meg, mit írt a könyvében erről egy tapasztalt tanár: „A jó tanítás nem abból áll, hogy bizonyos technikát alkalmazunk vagy stílust követünk, nem függ tervektől vagy módszerektől . . . A tanítás sikere elsősorban a szeretettől függ.” A véleménye természetesen egy iskolai tanár álláspontját tükrözi. Ám az ő álláspontja talán még inkább vonatkozik arra a tanításra, amelyet keresztényként szeretnénk végezni. Mit értsünk ez alatt?
3 Példaképünk a tanításban nem más mint Jézus Krisztus, aki ezt mondta a követőinek: „elétek adtam a példát” (János 13:15). Arra a példájára utalt, amit az alázatosságban mutatott, de Jézus példája mindenképpen magában foglalja a legfontosabb munkáját is, amelyet emberként végzett a földön, ez pedig az emberek megtanítása Isten Királyságának a jó hírére (Lukács 4:43). Ennek tudatában, ha egyetlen kifejezéssel kellene jellemezned Jézus szolgálatát, valószínűleg a „szeretet” szót használnád, nem igaz? (Kolosszé 1:15; 1János 4:8). Jézusnak kiemelkedő volt az égi Atyja, Jehova iránti szeretete (János 14:31). Tanítóként azonban két további módon is kimutatta a szeretetét. Szerette az igazságokat, amelyeket tanított, és szerette az embereket, akiket tanított. Vizsgáljuk meg közelebbről ebből a két szempontból azt a példát, amelyet nekünk mutatott!
Régtől fogva szeretetet érzett Isten igazságai iránt
4. Hogyan fejlesztett ki Jézus szeretetet Jehova tanításai iránt?
4 Az, hogy egy tanító hogyan érez az általa tanított téma iránt, nagyban befolyásolja a tanítása minőségét. Ha csak egy kicsit is közömbös lenne, azt a tanulók egyből észrevennék, és át is ragadna rájuk. Jézus nem volt közömbös a Jehovával és Királyságával kapcsolatos drága igazságok iránt, amelyeket tanított. Jézus nagyon szeretett ezekről tanítani. Már tanulóként kifejlesztette ezt a szeretetet. Az egyetlen-nemzett Fiú jóval az emberi léte előtt lelkes tanuló volt. Az Ézsaiás 50:4, 5-ben ezeket a találó szavakat olvashatjuk róla: „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.”
5—6. a) Milyen élményben volt része nyilvánvalóan Jézusnak a megkeresztelkedésekor, és milyen hatással volt ez rá? b) Milyen különbséget láthatunk aközött, ahogyan Jézus és Sátán használta Isten Szavát?
5 Mialatt felnőtté vált emberként a földön, Jézus tovább táplálta az Isten bölcsessége iránti szeretetét (Lukács 2:52). Majd a megkeresztelkedésekor rendkívüli élményben volt része. „Megnyílt az ég” — írja a Lukács 3:21. Jézus ekkor nyilvánvalóan vissza tudott emlékezni emberi léte előtti életére. Ezután negyven napon át böjtölt a pusztában. Bizonyára nagy örömmel elmélkedett sok olyan ismereten, amelyet még Jehovától tanult az égben. Ám nem sokkal később Isten igazságai iránt érzett szeretetének próbát kellett kiállnia.
6 Amikor Jézus kimerült és megéhezett, Sátán igyekezett megkísérteni őt. Milyen óriási különbséget láthatunk Istennek e két fia között! Mindketten idéztek a Héber Iratokból, de teljesen más szándékkal. Sátán kiforgatta Isten Szavát, és tiszteletlenül a saját önző céljai érdekében használta. Ez a lázadó csakugyan nem érzett mást, csak megvetést Isten igazságai iránt. Jézus viszont szemmel láthatóan szeretettel idézett az Írásból, és minden válaszánál gondosan használta Isten Szavát. Jézus már hosszú idővel azelőtt létezett, hogy leírták volna ezeket az ihletett szavakat, mégis tiszteletben tartotta őket. Ezek az égi Atyjától származó drága igazságok voltak! Azt mondta Sátánnak, hogy Jehova ezen szavai sokkal fontosabbak, mint a fizikai eledel (Máté 4:1–11). Igen, Jézus minden olyan igazságot szeretett, amelyet Jehova tanított neki. De hogyan mutatta ki tanítóként ezt a szeretetet?
Szeretetet érez az igazságok iránt, amelyeket tanít
7. Miért nem talált ki Jézus saját tanításokat?
7 Mindig látható volt, hogy Jézus szereti azokat az igazságokat, amelyeket tanít. Könnyen kifejleszthetett volna saját gondolatokat. Óriási ismerete és bölcsessége volt (Kolosszé 2:3). Mégis újra meg újra emlékeztette hallgatóit, hogy amit tanít, az egyáltalán nem tőle származik, hanem égi Atyjától (János 7:16; 8:28; 12:49; 14:10). Sokkal jobban szerette Isten igazságait annál, hogy a saját gondolataival helyettesítse azokat.
8. Milyen példát mutatott Jézus már a szolgálata kezdetén abban, hogy Isten Szavára támaszkodik?
8 Amikor Jézus elkezdte nyilvános szolgálatát, nyomban példát állított elénk, amit követnünk kell. Figyeljük meg, hogyan hirdette először Isten népének azt, hogy ő a megígért Messiás. Vajon egyszerűen odaállt a tömegek elé, kijelentette magáról, hogy ő a Krisztus, és utána látványos csodákat tett, hogy bizonyítsa állítását? Nem. Bement egy zsinagógába, ahol Isten népe a szokás szerint fel szokott olvasni az Írásból. Ott hangosan felolvasta az Ézsaiás 61:1, 2-ben feljegyzett próféciát, és elmagyarázta, hogy ezek a prófétai igazságok rá vonatkoznak (Lukács 4:16–22). Sok csodája erősítette meg azt a tényt, hogy Jehova támogatását élvezi. Mindemellett mindig Isten Szavára támaszkodott, amikor tanított.
9. Hogyan mutatott Jézus lojális szeretetet Isten Szava iránt a farizeusokkal való bánásmódjában?
9 Amikor Jézust támadták vallási ellenfelei, nem próbálta a bölcsességével sarokba szorítani őket, bár könnyedén megtehette volna egy ilyen szóváltásban. Inkább hagyta, hogy Isten Szava cáfolja meg őket. Figyeljük meg például azt az esetet, amikor a farizeusok azzal vádolták Jézus követőit, hogy megszegik a sabbatra vonatkozó törvényt azzal, hogy kalászfejeket szakítanak le, és útközben megeszik őket. Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?” (Máté 12:1–5). Természetesen ezek az önelégült férfiak olvashatták azt az ihletett beszámolót, amely az 1Sámuel 21:1–6-ban van feljegyezve. Ha csakugyan olvasták, akkor nem fogtak fel belőle egy fontos tanulságot. Jézus azonban nem csupán elolvasta ezt a beszámolót. Ő elgondolkodott rajta, és a szívébe zárta az üzenetét. Szerette azokat az alapelveket, amelyeket Jehova tanított az Írásnak ebben a részében. Ezért arra használta ezt a beszámolót, valamint egy példát a Mózesi Törvényből, hogy rávilágítson a Törvény kiegyensúlyozott szellemére. Ehhez hasonlóan Jézus lojális szeretete arra indította őt, hogy megvédje Isten Szavát a vallási vezetők azon törekvésével szemben, hogy saját céljaik érdekében kiforgassák, vagy elsüllyesszék az emberi hagyományok ingoványába.
10. Hogyan teljesítette be Jézus a tanításának módjára vonatkozó próféciákat?
10 Mivel Jézus szerette azt, amit tanított, ezért sosem tanított gépiesen, vagyis unalmas vagy érzéketlen módon. Az ihletett próféciák arra utaltak, hogy a Messiás ’ajkai kedvességgel’ szólnak majd, és „beszéde kedves” lesz (Zsoltárok 45:3; 1Mózes 49:21). Jézus beteljesítette ezeket a próféciákat azzal, hogy érdekesnek és élőnek őrizte meg üzenetét, mivel „megnyerő szavakkal” tanította az igazságokat, amelyeket annyira szeretett (Lukács 4:22). Kétségtelen, hogy lelkesedése tükröződött arckifejezésén, és tekintete sugárzott, mert élénken érdekelte az, amit tanított. Milyen gyönyörűséges lehetett hallgatni őt, és milyen kiváló példát állított elénk, amelyet követnünk kell, amikor másoknak elmondjuk azt, amit tanultunk!
11. Miért nem idézték elő sosem Jézus tanítói képességei, hogy felfuvalkodjon a büszkeségtől?
11 Vajon az, hogy Jézus jól megértette Isten igazságait, és megnyerő módon beszélt, arra késztette, hogy felfuvalkodjon a büszkeségtől? Ez gyakran előfordul az emberi tanítókkal. Ne felejtsük azonban el, hogy Jézus bölcsessége istenfélelemmel párosult. Az ilyen bölcsesség nem enged teret a dölyfös magatartásnak, mivel ’a bölcsesség a szerényeknél van’ (Példabeszédek 11:2, NW). Volt még valami más is, ami miatt Jézus nem vált büszkévé vagy dölyfössé.
Jézus szerette az embereket, akiket tanított
12. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy nem akarja, hogy a követői féljenek tőle?
12 Jézus mindig kimutatta a tanításkor, hogy mély szeretetet érez az emberek iránt. Tanítása sosem félemlítette meg az embereket, ellentétben a büszke tanítókéval (Prédikátor 8:9). Péter, miután szemtanúja volt Jézus egyik csodájának, annyira elámult, hogy Jézus lábai elé borult. De Jézus nem akarta, hogy követői beteges módon féljenek tőle. Kedvesen így szólt hozzá: „Ne félj!”, majd azt mondta Péternek, hogy izgalmas tanítványképző munkában fog részt venni (Lukács 5:8–10). Jézus azt akarta, hogy tanítványait Isten drága igazságai iránt érzett szeretetük indítsa tettekre, ne pedig a tanítójuktól való félelem.
13—14. Hogyan mutatott Jézus együttérzést az emberek iránt?
13 Jézusnak az általa tanított emberek iránt érzett szeretete abban is megnyilvánult, hogy együtt érzett velük. „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Átérezte szánalmas állapotukat, és arra érzett indíttatást, hogy segítsen nekik.
14 Figyeld meg, hogy egy másik alkalommal hogyan mutatkozott meg Jézus együttérzése. Amikor egy vérfolyásos asszony ment oda hozzá a tömegben, és megérintette Jézus ruhájának szegélyét, csoda folytán meggyógyult. Jézus érezte, hogy erő áradt ki belőle, de nem látta, hogy ki gyógyult meg. Igyekezett megtalálni az asszonyt. Miért? Nem azért, hogy leszidja őt, amiért megszegte a Törvényt vagy az írástudók és farizeusok által felállított szabályokat, amitől az asszony talán félt. Ehelyett ezt mondta neki: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével, és kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!” (Márk 5:25–34). Figyeljük meg, milyen együttérzésről tanúskodnak a szavai! Nem csupán azt mondta, hogy „Gyógyulj meg!” Inkább ezt: „kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!” Márk itt olyan szót használ, amely szó szerint azt jelenti, hogy ’ostorozás’, egy fajta megkorbácsolás, amelyet gyakran alkalmaztak kínzásul. Így Jézus elismerte, hogy betegsége nagy szenvedést, talán komoly fizikai és érzelmi fájdalmat okozott neki. Együtt érzett vele.
15—16. Milyen helyzetek mutatják Jézus szolgálatában, hogy a jót kereste az emberekben?
15 Jézus azáltal is kimutatta az emberek iránt érzett szeretetét, hogy a jót kereste bennük. Vizsgáljuk meg, mi történt, amikor Nátánaellel találkozott, aki később az apostola lett. „Jézus látta, amint Nátánael jön feléje, és ezt mondta róla: »Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen csalárdság.«” Csoda folytán Jézus Nátánael szívébe látott, és ezáltal sokat megtudott róla. Természetesen Nátánael messze állt a tökéletességtől. Voltak hibái, ahogy mindnyájunknak vannak. Valójában amikor hallott Jézusról, egy kicsit meggondolatlan kijelentést tett: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” (János 1:45–51). De mindabból, ami elmondható volt Nátánaelről, Jézus mégis valami dicséretre méltóra összpontosított: a becsületességére.
16 Ehhez hasonlóan, amikor egy feltehetően nem zsidó, római katonatiszt ment Jézushoz, és arra kérte, hogy gyógyítsa meg beteg szolgáját, Jézus tudta, hogy a katonának vannak hibái. Abban az időben egy katonatisztnek valószínűleg olyan múltja volt, amelyet áthatott az erőszak, a vérontás és a hamis imádat. Ám Jézus mégis valami jóra összpontosított: a férfi kiemelkedő hitére (Máté 8:5–13). Később, amikor ahhoz a gonosztevőhöz szólt, aki a mellette levő kínoszlopon függött, Jézus nem szidta meg a férfit a múltban elkövetett bűntetteiért, hanem azzal bátorította őt, hogy reményt adott neki a jövőre (Lukács 23:43). Jézus jól tudta, hogy ha kedvezőtlen, elítélő képet alakítana ki másokról, azzal csak azt érné el, hogy elkedvetlenednek. Kétségtelen, hogy azon erőfeszítései, hogy megtalálja a jót másokban, sokakat arra buzdítottak, hogy igyekezzenek még jobbá válni.
Kész volt szolgálni az embereket
17—18. Hogyan mutatta ki Jézus azzal, hogy a földre jött, hogy készségesen szolgál másokat?
17 Egy másik erőteljes bizonyítéka annak, hogy Jézus szerette azokat, akiket tanított, az, hogy kész volt szolgálni őket. Emberi létezése előtt Isten Fia mindig örömét lelte az emberekben (Példabeszédek 8:30, 31). Mint Jehova „Szava”, vagyis szószólója, talán sokat foglalkozott az emberekkel (János 1:1). Ám részben azért, hogy sokkal közvetlenebbül taníthassa az embereket, „megüresítette magát, rabszolgai formát öltött,” otthagyva az égben levő magasztos tisztségét (Filippi 2:7; 2Korintus 8:9). Míg a földön volt, Jézus nem várta el, hogy őt szolgálják. Éppen ellenkezőleg, ezt mondta: „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Jézus teljes mértékben összhangban élt ezekkel a szavakkal.
18 Jézus alázatosan kielégítette azok szükségleteit, akiket tanított, készségesen vállalva minden áldozatot. Bejárta az Ígéret földjét, több száz kilométert gyalogolva a prédikáló körútjai során azért, hogy minél több embert érjen el. A büszke farizeusokkal és írástudókkal ellentétben alázatos és megközelíthető maradt. Az emberek — előkelő tisztségviselők, katonák, törvénytudók, asszonyok, gyermekek, szegények, betegek, sőt még a társadalom kirekesztettjei is — mind alig várták, hogy találkozhassanak vele, és nem féltek tőle. Bár tökéletes volt, Jézus ember volt, ezért előfordult, hogy elfáradt és megéhezett. De még akkor is, amikor fáradt volt, vagy nyugalomra, csöndre lett volna szüksége, hogy imádkozhasson, mások érdekeit a maga érdekei elé helyezte (Márk 1:35–39).
19. Hogyan állított példát Jézus abban, hogy alázatosan, türelmesen és kedvesen bánt a tanítványaival?
19 Jézus kész volt szolgálni a saját tanítványait is. Ezt azáltal tette, hogy kedvesen és türelmesen tanította őket. Amikor nehezen értettek meg valamilyen fontos tanulságot, nem adta fel, nem lett mérges, és nem is szidta le őket. Továbbra is talált módot arra, hogy segítsen nekik megérteni az adott kérdést. Gondoljunk például arra, hogy a tanítványok milyen gyakran vitatkoztak azon, hogy ki a legnagyobb közöttük. Újra és újra, egészen a kivégzése előtti éjszakáig, Jézus egyre újabb módokon igyekezett megtanítani nekik, hogy alázatosan viselkedjenek egymással. Az alázatossággal kapcsolatban, valamint a többi dologban is Jézus jogosan jelentette ki: „elétek adtam a példát” (János 13:5–15; Máté 20:25; Márk 9:34–37).
20. Milyen tanítási módszere volt Jézusnak, amely megkülönböztette őt a farizeusoktól, és miért hatékony ez a módszer?
20 Figyeljük meg, hogy Jézus nem csupán mondta a tanítványainak, hogy milyen példát kell követniük; ő ’eléjük adta a példát’. A saját példája által tanította őket. Nem leereszkedő hangnemben beszélt velük, mintha magasabb rendű lenne náluk, mintha túl fontos személyiségnek tartaná magát ahhoz, hogy azt tegye, amit nekik mondott, hogy tegyenek. A farizeusok így viselkedtek. „Ők mondják, de nem cselekszik” — mondta róluk Jézus (Máté 23:3). Alázatos módon Jézus pontosan bemutatta a tanítványainak, mit jelentenek a tanításai, azáltal hogy azok szerint élt, és átvitte őket a gyakorlatba. Ezért, amikor arra ösztönözte a követőit, hogy egyszerű életet éljenek, amely mentes az anyagiasságtól, akkor nem kellett találgatniuk, hogy mit is ért ezen. Láthatták, mennyire igazak a szavai: „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” (Máté 8:20). Jézus szolgálta a tanítványait azzal, hogy alázatosan példát mutatott nekik.
21. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
21 Nem kérdéses, hogy Jézus volt a legnagyobb Tanító, aki valaha élt a földön! Szerette azt, amit tanított, szerette azokat, akiket tanított, és ez nyilvánvaló volt minden tiszta szívű személy előtt, aki látta és hallotta őt. Ez éppen így nyilvánvaló ma is mindnyájunk előtt, akik tanulmányozzuk a példáját. De hogyan követhetjük Krisztus tökéletes példáját? A következő cikkben erre kapunk majd választ.
Hogyan válaszolnál?
• Mi a jó tanítás alapja, és ki mutatta ezt be?
• Hogyan mutatott Jézus szeretetet az általa tanított igazságok iránt?
• Hogyan mutatott Jézus szeretetet az általa tanított emberek iránt?
• Mely példákból derül ki, hogy Jézus alázatosan kész volt szolgálni azokat, akiket tanított?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 12. oldalon]
Hogyan mutatta ki Jézus, hogy szereti az Isten Szavában levő alapelveket?