Eltorzult nézet a lojalitásról

EGY forró péntek estén fiatalokból álló csoport várakozik egy éjszakai klub előtt Tel-Avivban (Izrael). Közéjük vegyül egy fiatal férfi. Néhány pillanat múlva pusztító robbanás tépi szét az embereket.

Egy másik öngyilkos merénylő a sajátjával együtt további 19 fiatal életét oltotta ki. „Testrészek hevertek szerteszét, az áldozatok mindegyike fiatal volt, nagyon fiatal. Ennél borzalmasabbat még sohasem láttam” — mondta később egy orvos a riportereknek.

„Vannak olyan tulajdonságok, melyeket mindenki csodál, ilyen például a lojalitás . . . Ám pont ezek a jellemvonások robbantják ki legtöbb esetben a háborúkat, és miattuk oly nehéz megteremteni újra a békét” — írta Thurstan Brewin a The Lancet című folyóiratban. Igen, a kereszténység keresztes hadjárataitól kezdve a náci Németország által szervezett öldöklésekig az emberi történelem másból sem állt, mint a lojalitás zászlaja alatt elkövetett vérontásból.

A lojalitás hiánya egyre több áldozatot követel

Kétségtelen, hogy a vakbuzgó lojalitás ártalmas, de a lojalitás hiánya is szétforgácsolhatja a társadalmat. A lojalitás azt jelenti, hogy valaki hűséges valakihez vagy valamihez, állhatatosan ragaszkodik hozzá, nem válik hűtlenné vagy árulóvá vele szemben, noha megvan erre a kísértés. Bár a legtöbben azt mondják, hogy tisztelik ezt a fajta lojalitást, a társadalom legalapvetőbb egységére, a családra mégis a lojalitás nagyfokú hiánya nyomja rá a bélyegét. Drámaian megnőtt a válások száma, ami a személyes vágyak hajszolásának, valamint a mindennapi élet terheinek és feszültségeinek tudható be, illetve annak, hogy egyre többen hűtlenek a házastársukhoz. És a tel-avivi bombamerénylethez hasonlóan gyakran ártatlan fiatalok az áldozatok.

„A családi körülmények rendezetlenné válnak, mert a szülők elválnak, különköltöznek, vagy egyedül nevelik a gyermekeiket, és ennek sokszor a gyermekek iskolai tanulmányai látják kárát” — derül ki egy beszámolóból. Azok a fiúk, akiket egyedül nevel az édesanyjuk, más fiataloknál nagyobb valószínűséggel kerülnek hátrányos helyzetbe a tanulás szempontjából. Ezenkívül az esetükben nagyobb a veszélye annak, hogy öngyilkosságot vagy fiatalkori bűncselekményeket követnek majd el. Az Egyesült Államokban évente egymillió gyermek szülei válnak el, és bármelyik évet vesszük is alapul, a házasságban születő gyermekek felének a szülei nagy valószínűséggel elválnak, mire a gyermekek betöltik a 18. életévüket. A statisztikák szerint a világ más részein is ugyanilyen elszomorító kilátásai vannak sok fiatalnak.

 Lojalitás — Túl magasan van a mérce?

Napjainkban kihunyni látjuk az emberek szívében a természetes lojalitás tüzét, és emiatt még időszerűbbnek tűnnek Dávid király szavai: „Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes [lojális, NW], mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül” (Zsoltárok 12:2). Miért ennyire elterjedt a lojalitás hiánya? Roger Rosenblatt a Time magazin egyik cikkében megjegyzi: „Bár a lojalitás nemes mércét állít az emberek elé, esendő fajunk természetében egyszerűen túl sok a félelem, a saját értékeinkben való kétely, a megalkuvás és becsvágy ahhoz, hogy elérje azt.” A Biblia arról az időről szólva, amelyben élünk, nyíltan kijelenti: „az emberek önmagukat szeretők lesznek . . . , illojálisak, természetes vonzalom nélküliek” (2Timóteus 3:1–5).

Tekintetbe véve, hogy milyen nagy hatása van a lojalitásnak — vagy éppenséggel a lojalitás hiányának — az emberek gondolataira és tetteire, felmerülhet bennünk a kérdés: „Ki érdemli meg a lojalitásunkat?” Figyeljük meg, mit mond erről a következő cikk.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Fenti kép: © AFP/CORBIS