Kihez legyünk lojálisak?

„Legyen hazánknak . . . mindig igaza. De akár igaza van, akár nincs, akkor is a hazánk marad” (Stephen Decatur, egyesült államokbeli tengerésztiszt, 1779—1820).

A HAZA iránti feltétlen lojalitást sokan mindenek fölött való kötelességüknek tekintik. Mások így fogalmazzák át Stephen Decatur szavait: „Legyen a vallásomnak mindig igaza. De akár igaza van, akár nincs, akkor is a vallásom marad.”

Ha azonban belegondolunk, vajon nem a születési helyünktől függ az, hogy melyik ország vagy vallás tart majd igényt a lojalitásunkra? Ám az a döntésünk, hogy kihez vagyunk lojálisak, túlságosan is fontos ahhoz, semhogy a vak véletlenen múljon. Mégis bátorság kell ahhoz, ha valaki nem szeretne tovább kiállni valami mellett, aminek a lojális tiszteletére egész életében tanították, és gyakran a nehézségek sem maradnak el.

Próba alatt a lojalitás

Egy asszony, aki Zambiában nőtt fel, ezt mondja: „Kiskoromtól fogva vallásosnak neveltek. Amióta csak az eszemet tudom, naponta imádkoztunk a családi szentélyben, megtartottuk  a vallási ünnepnapokat, és rendszeresen elmentünk a templomba. A vallásunk és imádatunk szorosan egybefonódott a kultúránkkal, a közösségünkkel és a családunkkal.”

Tizenéves korának a vége felé azonban ez az asszony elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és hamarosan úgy döntött, hogy megváltoztatja a vallását. Vajon ezzel azt mutatta ki, hogy már nem lojális?

Zlatko Boszniában nőtt fel, és egy ideig részt vett a hazája által folytatott háborúban. Ő is elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és többé már nem hajlandó fegyvert fogni. Vajon most már nem számít lojálisnak?

A válasz attól függ, hogy milyen a szemléletmódunk. A korábban említett asszony ezt mondja: „A közösségünkben megbocsáthatatlan bűnnek, a lojalitás hiányának, a család és a közösség elárulásának tartják azt, ha valaki megváltoztatja a vallását.” Ugyanígy Zlatko korábbi bajtársai is árulónak tekintették azokat, akik megtagadták, hogy az oldalukon harcoljanak. De ez az asszony és Zlatko is úgy érzi, hogy a lojalitás egy magasabb rendű formája — az Isten iránti lojalitás — vezérelte tetteit. Felmerül tehát egy nagyon fontos kérdés, mégpedig az, hogy miként tekint Isten azokra, aki lojálisak akarnak lenni hozzá.

Az igazi lojalitás a szeretet megnyilvánulása

Dávid király ezt mondta Jehova Istennek: „A lojálishoz lojális vagy” (2Sámuel 22:26, NW). Az itt „lojálisnak” fordított héber szó olyan kedvesség gondolatát hordozza magában, mely szerető módon kapcsolódik tárgyához mindaddig, amíg az azzal kapcsolatos szándéka meg nem valósul. Ahhoz hasonlóan, ahogy egy anya törődik csecsemőjével, Jehova is szeretetteljesen kötődik azokhoz, akik lojálisak hozzá. Jehova ezt ígérte az ókori Izraelben lévő lojális szolgáinak: „megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad” (Ézsaiás 49:15, Katolikus fordítás). Isten a szerető törődéséről biztosítja azokat, akiknek az iránta mutatott lojalitásuk a legfontosabb.

A Jehova iránti lojalitás szereteten alapszik. Arra indítja az egyént, hogy szeresse, amit Jehova szeret, és gyűlölje azokat a gonosz dolgokat, melyeket Jehova gyűlöl (Zsoltárok 97:10). Mivel Jehova kiemelkedő tulajdonsága a szeretet, az Isten iránti lojalitás visszatartja az embert attól, hogy szeretetlenül bánjon másokkal (1János 4:8). Ha tehát valaki az Isten iránti lojalitása miatt változtat a hitnézetein, az nem jelenti azt, hogy már nem szereti a családját.

Isten iránti lojalitás — Olyan erő, mely jóra ösztönöz

A korábban idézett asszony a következő szavakkal meséli el, hogy mi volt tetteinek a mozgatórugója: „A Biblia tanulmányozásakor megismertem Jehovát, az igaz Istent, és személyes kapcsolatot alakítottam ki vele. Jehova nem olyan, mint más istenek, akiket korábban imádtam; benne tökéletes egyensúlyban van a szeretet, igazságosság, bölcsesség és hatalom. Mivel Jehova kizárólagos odaadást vár el, nem imádhattam többé más isteneket.

Szüleim ismételten a tudomásomra hozták, hogy mennyire neheztelnek rám, és újra meg újra elmondták, hogy csalódtak bennem. Ez nagyon fájt, mivel a helyeslésük sokat jelent nekem. De amint fokozatosan növekedett a bibliai igazságról szerzett ismeretem, egyértelművé vált előttem, hogy milyen döntést kell hoznom. Nem fordíthattam hátat Jehovának.

Az, hogy a Jehova iránti lojalitást, nem pedig a vallási hagyományokhoz való ragaszkodást választottam, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok lojális a családomhoz. Igyekszem szavaimmal és tetteimmel kimutatni, hogy megértem az érzéseiket. De ha nem vagyok lojális Jehovához, akkor talán megfosztom a családomat attól a lehetőségtől, hogy megismerje Őt, és ezzel aztán csakugyan azt bizonyítanám, hogy nem vagyok lojális a családtagjaimhoz.”

 Ugyanígy nem áruló az a személy sem, akit az Isten iránti lojalitása indít arra, hogy politikailag semleges maradjon, és ne fogjon fegyvert. Zlatko a következő szavakkal világít rá tetteinek a miértjére: „Bár a családunk névlegesen keresztény volt, olyan valakit vettem feleségül, aki nem a mi hitünkhöz tartozott. Amikor kitört a háború, mindkét oldal elvárta, hogy lojális legyek hozzá. Arra kényszerítettek, hogy eldöntsem, melyik oldalon akarok harcolni. Három és fél évig vettem részt a háborúban. A feleségemmel végül Horvátországba menekültünk, és itt találkoztunk Jehova Tanúival.

A Biblia tanulmányozása során megértettük, hogy elsősorban Jehovának tartozunk lojalitással, és hogy ő azt akarja, hogy szeressük az embereket, függetlenül attól, hogy milyen valláshoz vagy népcsoporthoz tartoznak. Most a feleségemet és engem teljesen összekovácsol Jehova imádata, én pedig megtanultam, hogy nem lehetek lojális Jehovához, ha harcolok embertársaimmal.”

Pontos ismeret formálja a lojalitást

Mivel Jehova a Teremtőnk, neki sokkal több joga van ahhoz, hogy lojalitást várjon el tőlünk, mint bárki vagy bármi másnak (Jelenések 4:11). Ahhoz azonban, hogy az Isten iránti lojalitás ne korcsosuljon fanatikus, pusztító erővé, a pontos ismeretnek kell formálnia. „Meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben, és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi . . . lojalitásban” — figyelmeztet a Biblia (Efézus 4:23, 24). Annak a híres férfinak, aki ezeket az ihletett szavakat írta, volt mersze felülvizsgálni azt a lojalitást, amely szerint nevelték, és ennek köszönhetően jótékony változtatásokat hajtott végre az életében.

Igen, Saul a lojalitás tekintetében próba alá került, mint ahogy a mi időnkben is sokan. Sault a családja szigorú hagyományai szerint nevelték, és így kimagaslóan lojálissá vált ahhoz a valláshoz, melybe beleszületett. A vallásához való lojalitása még arra is indította, hogy erőszakosan bánjon azokkal, akik nem értettek egyet nézőpontjával. Saul arról volt híres, hogy rátört a keresztényekre az otthonukban, elhurcolta őket, mert azt akarta, hogy megbüntessék, sőt kivégezzék őket (Cselekedetek 22:3–5; Filippi 3:4–6).

Amikor viszont Saul pontos bibliai ismeretet szerzett, olyasmit tett, amit sok társa elképzelhetetlennek tartott: megváltoztatta a vallását. Saul, aki később Pál apostolként vált ismertté, inkább az Isten iránti, mintsem a hagyományokhoz való lojalitást választotta. A pontos ismereten alapuló, Isten iránti lojalitás arra késztette Sault, hogy türelmes, szerető és építő egyéniséget fejlesszen ki, szemben a korábbi pusztító, fanatikus viselkedésével.

Miért legyünk lojálisak?

Kézzelfogható előnyökkel jár, ha engedjük, hogy lojalitásunkat Isten irányadó mértékei formálják. Az Ausztráliai Családfigyelő Intézet például 1999-ben közzétett egy beszámolót, amelyben kijelentette, hogy a tartós és kielégítő házassági kapcsolat kulcsa egyebek között „a bizalom, a hűség . . . [és] a szellemiség”. Ugyanez a tanulmány rámutat, hogy „a stabil és kielégítő  házasságok” boldogabbá, egészségesebbé, hosszabb életűvé teszik a férfiakat és a nőket egyaránt, továbbá a tartós házasságok boldogabb élet kilátásával kecsegtetik a gyermekeket.

Napjaink bizonytalan világában a lojalitás olyan, mint egy mentőkötél, mely a mentőcsónakhoz köti az életéért küzdő, vízbe esett személyt. Ha ez a személy nem lojális, azt veszi majd észre, hogy hányják-vetik a szél által felkorbácsolt hullámok. De a lojalitás félreértelmezése lenne, ha valaki olyan kötélbe kapaszkodna, mely egy süllyedő hajóhoz van erősítve. Ennek ugyanolyan káros következményei lennének, mint annak, amit Saul tett. Ám a Jehova iránti, pontos ismereten alapuló lojalitás olyan mentőkötél, mely kiegyensúlyozottá teszi az életünket, és a megmentésünkhöz vezet (Efézus 4:13–15).

Jehova ezt az ígéretet teszi azoknak, akik lojálisak hozzá: „Jehova szereti az igazságosságot, és nem hagyja el lojálisait. Ők időtlen időkig megőriztetnek” (Zsoltárok 37:28, NW). Hamarosan mindazok, akik lojálisak Jehovához, bejutnak a paradicsomi földre. Olyan idő lesz ez, amikor a földön megszűnik a bánat és a fájdalom, s az embereket örömmel tölti majd el, hogy nem lesz vallási és politikai megosztottság, és tartós kapcsolatokat ápolhatnak másokkal (Jelenések 7:9, 14; 21:3, 4).

Már most is milliók tudják világszerte, hogy csakis a Jehova iránti lojalitásból fakadhat igazi boldogság. Mindenkit arra buzdítunk, hogy Jehova Tanúi segítségét igénybe véve, a bibliai igazság fényében vizsgálja meg a lojalitásról alkotott nézetét. A Biblia ezt mondja nekünk: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” (2Korintus 13:5).

Bátorság kell hozzá, hogy felülvizsgáljuk a hitünket, és azt, hogy miért vagyunk lojálisak hozzá, de a jutalom — vagyis az, hogy közelebb kerülünk Jehova Istenhez — megéri az erőfeszítést. Biztosan sokak érzéseit visszatükrözik a cikk során többször is idézett asszony szavai: „Megtanultam, hogy a Jehova és irányadó mértékei iránti lojalitás segít nekünk abban, hogy kiegyensúlyozottak legyünk a családunkkal való bánásmódunkban, és abban is, hogy jobb tagjaivá váljunk a közösségünknek. Bármilyen nehéz próba alá kerülünk is, ha lojálisak vagyunk Jehovához, ő is mindig lojális lesz hozzánk.”

[Kép a 6. oldalon]

A pontos ismeret arra indította Sault, hogy ne ahhoz legyen lojális, amihez korábban volt

[Kép a 7. oldalon]

Miért ne vizsgálnánk meg lojalitásunkat a bibliai igazság fényében?

[Képek forrásának jelzése a 4. oldalon]

Balra fent: Churchill: U.S. National Archives photo; jobb szélen: Joseph Göbbels: Library of Congress